Varga Géza írástörténész: Fejes László szerint nincsenek nyomai a permi-magyar érintkezésnek

2025. június 28., szombat

Fejes László szerint nincsenek nyomai a permi-magyar érintkezésnek

"Én a továbbiakban amellett fogok érvelni, hogy permi–magyar érintkezésnek nincsenek nyomai" - írja Fejes László az Utalhatnak-e a permi–magyar tipológiai párhuzamok areális kapcsolatokra? c. cikkében, amely az academia.edu-n olvasható.

Nem vagyok nyelvész, ezért kívülállóként tévedhetek is. Azonban néha a kívülállóknak is bele kell szólnia a nyelvészek dolgába, kockáztatva akár a tévedés lehetőségét is, ha úgy tűnik, hogy valamit nagyon elvéteni látszanak. Most például úgy vitatkoznak egymással a permi nyelvekről, mintha korabeli permi nyelvemlékekről nem is lenne tudomásunk. (1) Fejes László Csúcs Sándorral szóváltásba keveredett arról, hogy a magyar és a permi nyelvek lehettek-e areális hatással egymásra. Miközben egy sor permi bronzon maradtak fenn magyar szójelekkel írt, magyarul elolvasható rövid szövegek, amelyek ezt az areális hatást (az ősvallás és a hozzá tartozó nyelv- és jelhasználat rokonságát) valószínűsítik. Meg kell mondanom, hogy az olvasás ez esetben nem pontosan azt jelenti, mint amit a latinbetűs nyelvemlékek esetében megszokhattak a nyelvészek. Inkább csak a jelentés, a hangalak és a szórend megközelítéséről van szó. Ám amikor az a kérdés, hogy van-e nyoma a permi-magyar érintkezésnek, akkor e hieroglifákkal meghintett permi bronzok figyelmen kívül hagyása tudományon kívüli eljárásnak tűnik. Az akadémikus tudomány rovásírásunktól való tudatos távolságtartásáról rendelkezünk már legalább egy beismeréssel Sándor Klárától s ez a távolságtartás a legutóbbi nyelvemlék kiállításon is kudarcot eredményezett.

Egy AI alapú áttekintés szerint a permi nyelvek a finnugor nyelvcsalád egyik csoportját alkotják, és három nyelvet foglalnak magukban: a komi-zürjént, a komi-permjákot és az udmurtot (korábban votják). Ezek a nyelvek a Perm vidéki régióban beszélt nyelvek, amelyek közelebbi rokonságban állnak egymással, mint a finn vagy a magyar nyelvvel.

Alább két permi és egy Ob vidéki bronzot mutatok be, amelyeken magyar jelekkel írt, magyarul elolvasható (megközelíthető) szövegek vannak (1., 2. és 3. ábra). Ezek hasznosításához persze tudni kell, hogy eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást.

1. ábra. Permi bronz a hieroglifikus Ragyogj Lyukó Bél úristen mondattal (középen), egy veleméri rajzos sindű ős hieroglifája, amelyről eddig nem tudtuk, hogy miért van szeme (balra) és a székely írás "ly" (Lyukó), "b" (Bél), "nt/tn" (Ten) valamint "s" (sarok, úr) jele (jobbra, fentről lefelé)

2. ábra. Permi bronz a III-V. századból magyar hieroglifákkal (középen), a permi lyuk/Lyukó, jó, Rá/ragyogó és sar "sarok, úr" hieroglifák (fentről lefelé, balra) és a permi hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "j", "r" és "s" rovásbetűk (jobbra, fentről lefelé)

3. ábra. Eget tartó isten és a segítőszellemei egy Ob-vidéki, párthus-kori fémplakettről; az isten alakja a székely Ten jellel azonos (középen), az énlakai Ten jel (balra), a székely írás ten "élet, isten" jele (jobbra)

A gepeskonyv.btk.elte.hu szerint "A permi ősnép a Vjatka és a Káma közötti vidéken, erdős, vízben bő vidéken élt. A halász-vadász-gyűjtögető, a szétválás idején már a földműveléssel, állattenyésztéssel is megismerkedő népesség szívesen kereskedett is, főként déli szomszédaival. A permiek társadalmilag szervezettek voltak, viszonylag fejlett szellemi kultúrával rendelkeztek. A környező népek is hatással voltak rájuk: a sztyeppövezetben élő ősiráni csoportok a művelődésükre, a Kr. u. 7-8. században a szomszédjukban megalakult Volgai Bolgár Fejedelemség pedig társadalmi szervezetükre hatott. A „permi őshazában” (vagyis a Káma–Vjatka medencében) a permi együttélés ideje mintegy 2000 évig, kb. a Kr. u. 9. századig tartott."

Ebből azonban le kell vonni az ősiráni jelzőt, mert a szkíták és a szarmaták irániságának bizonyítása még elmaradt s a hieroglifikus nyelvemlékeik tanúsága alapján nem is nagyon lehetséges. A III-V. századi bronzok esetében pedig érdemes figyelemmel lenni a hunok által hátrahagyott hieroglifikus szövegekre is. Ha a hunok magyarul beszéltek - amint az a hieroglifikus nyelvemlékeik alapján belátható - akkor a permiekre gyakorolt magyar hatás a hun korban, a hunok által is bekövetkezhetett. Valószínűbb azonban, hogy e magyar hatás többrétegű és jóval korábbi is lehet. Kőkori alapokon nyugodva (4. ábra) az Urál vidékére gyakorolt magyar hatás akár a Szejma-Turbino korszakban (kb. Kr. e. 2000-1700) is bekövetkezhetett. Ez a kultúra értékelhető egy kereskedelmi útvonal régészeti lenyomataként is. A kereskedelmi útvonal kiinduló pontja Szubartu és vidéke (a későbbi suméreket kibocsátó szabír terület) lehetett. A magyar hieroglifikus szövegeket hátrahagyó szabír/hurri népesség nem csak a bronzkészítésben, hanem a ló hasznosításában is élen járt s ezekkel összefüggésben ők fedezték fel az Altáj hegység fémlelőhelyeit. Az itt kialakított ónbronzot aztán elterjesztették Szibéria távoli tájain és az Urál vidékén is, ahol kereskedelmi és bányásztelepek láncolatát hozták létre. Ez a telephely-lánc lehet a később finnugor nyelvrokonságként értelmezett areális kapcsolatok magyarázata.

Cikkünk számára mindebből az a lényeges, hogy a permi bronzokon és másutt is felbukkanó magyar szójelek érdemesek lennének a nyelvészek figyelmére is, ha azt szeretnék, hogy a fejtegetéseik komolyan vehetők legyenek.

4. ábra. Egy szibériai bálvány, a tizenegyezer éves Shigir idol jeleinek olvasata: Bél sar (mai magyarsággal Bél úr)

Jegyzetek

(1) A nyelvészek mintha elefántcsont-toronyban szeretnének élni, miközben a rovológiai valóság itt dübörög a falak mellett. A tudományos haladáshoz nem az előkelő elzárkózás, hanem a nyílt tudomány elveinek alkalmazása vezethet el. Szemellenzővel nehéz eredményesen kutatni. Zsirai Miklós megpróbálta ezt az elzárkózást füllentéssel és jelzőosztogatással jogerőre emelni, de ez neki sem sikerülhetett. Napjainkra már az akadémikus tudomány számára is lebukottnak tekintendő a tények elől elzárkózó törekvéseivel egyetemben.

Ha nem dolgoznak a nyílt tudomány elveinek megfelelően, akkor ugyanúgy kudarcot vallhatnak a permiekről vitatkozó nyelvészek is, miként az a nemrég eredménytelenül lezajlott világfa vita húsznál több tudós résztvevőjével történt. Ugyanis a huszak egyike sem tudta felmutatni a honfoglalók világfáját, aminek a létezését, bizonyíthatóságát és értelmezhetőségét Pócs Éva ok nélkül vonta kétségbe. A vita azért alakult ki és azért maradt megoldatlan, mert a világfa nem természethű, hanem jelszerű - miközben az akadémikus tudomány emberei nem foglalkoznak kellően a szójeleinkkel és nem tudják értelmezni a hieroglifikus szövegeket. Azaz van honfoglalás kori világfa, csak a rovológiai téren nem is létező "szakma" nem ismeri fel.

Esetünkben a nyílt tudomány elveinek alkalmazása azt jelenti, hogy a kívülállók által felfedezett permi hieroglifikus szövegeket ugyanúgy létezőnek kellene tekinteni, mint az elismert tudományos fórumokon publikált latinbetűs nyelvemlékeket.

Irodalom

Állásfoglalás a nyílt tudományról (nkfih.gov.hu)

Fejes László (2013): Eligazodni a családfán (nyest.hu)

Fejes László (2020): Utalhatnak-e a permi–magyar tipológiai párhuzamok areális kapcsolatokra? (academia.edu)

Klima László (2020): A finnugor nyelvhasonlítás hazai története és egynémely őstörténeti csodabogarak, Zsirai Miklós (és mások) tévedései, Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia, A PPKE BTK Régészettudományi Intézetének kiadványai, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok, 2, Szerkesztők: Klima László – Türk Attila

Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1-2. füzet