Varga Géza írástörténész: Magyar szójelekkel elolvasható világfa egy ainu sámánköpenyről

2025. július 19., szombat

Magyar szójelekkel elolvasható világfa egy ainu sámánköpenyről

Halasy-Nagy Endre küldte el egy ainu sámánköpeny fényképét, rajta az elolvasható világfával (1. ábra), amiért itt is köszönetet mondok. Feltűnt ugyanis neki, hogy az ainu világfa tetején ugyanaz a ten "élet, isten" jel van, mint amit a csempeszkopácsi Árpád kori templom kapubélletében is látni lehet. Javasolta, hogy olvassam el a világfa többi jelét is és készítsek róla magyarázó részletrajzokat. Végül közösen gyürkőztünk neki a feladatnak. A kutatás eredményéről az Elolvasható világfa konferencián fogunk beszámolni. Ez a cikk egy előzetes tájékoztató.

1. ábra. Az ainu sámánköpeny hátoldalát egy szár "növényi szár, úr" olvasatú hieroglifikus világfa ábrázolás uralja

Az ainu palást mondanivalójának párhuzamai

Az ainu sámánköpeny díszítésében a legalább 50 000 éves előzményekre visszamenő magyar hieroglif írás szójeleiből álló elolvasható részleteket találunk. Az ainuk és a magyarok ma meglehetősen távol élnek egymástól, a hun-szkíta előidőkben azonban lehetett más lehetett a helyzet. Mindenesetre a távoli jelrendszerek genetikai kapcsolatát, egy közös ősből való kialakulását a Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámítás igazolta. Az ainu palástnak vannak párhuzamai is, amelyeket szintén azonos jelhasználat, olvashatóság és mondanivaló jellemez (2 - 7. ábra). A palástokon és egyéb ruhadarabokon megjelenő szójeles írás ugyanis az ősvallás gondolatrögzítési igényének kiszolgálására jött létre. Mivel ősvallás egyidős a Homo sapiens sapienssel, ezért e jelhasználat már a kőkorban kialakult s az Édenből szétvándorló népcsoportokkal Eurázsia távoli tájaira és Amerikába is eljutott. Ennek jellemzően alfabetikussá vált utóda a napjainkig használt székely írás. A székely betűk akrofóniájának 90-es években elvégzett rekonstrukciója tette lehetővé a szójeleket alkalmazó magyar hieroglif írás felfedezését és több száz rövid hieroglifikus írásemlék elolvasását. Az írásrendszert 2017-ben mutattam be a Magyar hieroglif írás c. kötetben.

Egy 2023-ban megjelent cikkében Pócs Éva kétségbe vonta a honfoglalás kori világfa képzet létét. Erre válaszképpen az akadémikus tudomány kebelében lezajlott egy világfa vita. E vita azonban a résztvevők rovológiai ismerethiánya és a "tudományos konszenzus" etikai-módszertani hiányosságai miatt eredménytelen maradt. Sem Pócs Éva, sem a húsznál több hozzászóló tudós nem tudta megfogalmazni a világfa meghatározását. Így történt, hogy azonosítani sem voltak képesek a honfoglalás kori leleteken sorakozó és a magyar államcímerben is meglévő világfa ábrázolásokat. Az akadémikus tudomány csődje miatt, a helyzet megoldása érdekében a világfát ábrázoló egyedi hieroglifákat és a világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusait külön cikkekben adtam közre.

A világfa vita megoldatlansága szükségessé tette a világfa ábrázolások éttekintését. Így került a látókörünkbe az ainu sámánköpenyen és társain lévő világfa. Az alábbi ruhadarabokon érzékelhető a törekvés az emberi test és a kozmosz szerkezete közötti megfeleltetésre. Az isten/ember gerince összehasonlítódik a Tejúttal (világfával, világoszloppal). Ez a gondolat már a kőkorban része lehetett egy közös, panteisztikus világnézetnek.

2. ábra. A Kemosovszkij idol négy oldala egy jamnaja kurgánról, hátoldalán az ős szár (mai magyarsággal ősúr) olvasatú világfa ábrázolás az antropomorf alak gerincét azonosítja az égig érő fával (a Tejúttal)

3. ábra. Tofa (karagasz) sámánnő, mellén az égigérő fát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifával

4. ábra. A hun eredetű Árpádház koronázó palástjának képszerkezete Egy ős ten (mai magyarsággal: Egy Isten) olvasatú, a mondatjel mindhárom hieroglifája a világfát idézi

5. ábra. A magyar népi kisködmön hátán szintén az Istennel és a Tejúttal azonos, a tulipán alakú ős + ten ligatúra miatt Isten alakban elolvasható világfa ábrázolás került a gerincre

6. ábra. A Tejúttal azonos világfát jelképező Zsen ten "zsendülő/újjászülető isten" ligatúra egy kirgiz leány ruháján is megjelenik

7. ábra. Az 530 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona zománcán lévő Krisztus palástján felismerhető az ősvallási gondolat, csak itt nem faábrázolással, hanem hegyek sorával jelzik a világoszloppal (a Tejúttal) való azonosságát

A sámánköpeny mondatjelei

A magyar hieroglif írás emlékei nem alkotnak összefüggő, folyamatosan olvasható szöveget, csupán egymás mellé illesztett ősvallási fohászok sorozatának tekinthetők. Az ainu sámánköpeny képszerű szövege is hasonló szerkezetű. Fentről lefele indulva az alábbi mondatjelekből áll.

8. ábra. A magas kő jelpár a Tejút egyik nevét rögzíti, a hegyekből rakott világoszlopot, égboltot és a lépcsős toronytemplomot idézi fel, az ábra jobb szélén a székely írás "m" (magas) és "k" (kő) jele

A 8. ábrán látható ainu magas kő jelpár a világoszlop (az áttetsző kőből rakott égbolt és az Istennel azonosított Tejút) egyik neve volt egykor. Azért található meg rendszeresen a világfa ábrázolása mellett e két szójel, mert ezzel jelezték, hogy a világfa és a magas kő elnevezések ugyanarra az égi jelenségre vonatkoznak (1).

9. ábra. A sarok hegyén álló világfa lentről felfele sar ős ten (mai magyarsággal Úristen) alakban olvasható el, az ábra jobb szélén a székely írás "s" (sar "sarok, úr"), ős és ten jele

A 9. ábrán két ten jel is szerepel, amiből - a mai írásgyakorlatunk talaján állva - az egyik feleslegesnek tűnik. A kialakuló szójeles írásokban azonban rendszerszerűen fordulnak elő hasonló logikátlannak tetsző helyzetek. Minden ilyen, vagy hasonló ellentmondás segít megérteni a korabeli gondolkodást és jelhasználatot. Esetünkben az történhetett, hogy a sarok hegyén álló fekete ten jel törzsére magyarázatképpen rátették az Isten olvasatú szinesebb jelpárost, egy jelekből összeálló tulipánábrázolást. (Amiképpen egy Kossuth-szobor talapzatára is rá szokták írni, hogy Kossuth.) Az ainu sámánköpenyen is e magyarázó szöveggel jelezhették, hogy álláspontjuk szerint a világfa azonos az Istennel. Az eljárás visszaköszön, a tulipán alakú ligatúra megtalálható a 15. ábrán látható Sarata Monteoru-i hun világfán is (2).

10. ábra. Az ainu sámánköpeny legnagyobb és legdíszesebb ten "élet, isten" hieroglifája is a világfát idézi

11/a. ábra. Az ainu sámánköpeny legnagyobb világfájának olvasata: Ragyogó jó nagy Ak ügy (mai magyarsággal: Ragyogó jóságos nagy Heraklész folyó)

11//b. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez hegyen álló világfája

11/c. ábra. A karosi tarsolylemez hegyen álló világfája

A 11/a. ábrán lévő ainu világfa felett a székely írás "R" (ragyogó), "j" (jó "folyó"), "n" (nagy), Ak (patak, Heraklész) és "ü" (ügy "folyó") jele, mellette egy magyarszombatfai tál szár "növényi szár, úr" hieroglifája, alatta a székely írás "s" (sar " sarok, úr") jele van (3). Ez utóbbi két jel egy hegyen álló fát ábrázoló sar/szár ligatúrát alkot, aminek leegyszerűsödött lineáris változatát megtaláljuk a honfoglalás kori magyar tarsolylemezeken is (11/b. és 11/c. ábra). A jelszerű ainu ábrázolás jól láthatóan egy fa, hiszen hegyen áll és madarak vannak rajta. A madarak a csőrükben hoznak valamit (talán egy üzenetet?), aminek szintén vannak magyar párhuzamai (4).

12/a. ábra. A világfát tartó, sar "sarok, úr" olvasatú hegyábrázolás az égi hegy (világoszlop) rajza, az alatta lévő szinten a földi világot képviselve tigris, világfa, antropomorf alak és hegyek sora kapott helyet

. 7. ábra. A BMAC kultúra antropomorf idolja a Nagy ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr) mondatot rögzíti, az ábra bal szélén fentről lefele a hun nagy hieroglifa két alakja, valamint a ten "isten, élet" és sar "sarok, úr" hieroglifák, jobbra a székely írás "n" (nagy), ten "isten" és "s" (sar "sarok, úr") jele

A 12. ábrán lévő, ten "isten, élet" olvasatú antropomorf alak (5) fején a hármas halom alakú, méltóságjelző ország/uraság hieroglifa, mellette kétoldalt az Egy olvasatú kettős kereszt látható. Ezek ennek az antropomorf alaknak az attributumai. Az ezekből alkotott Egy ten országa mondatjel változata hun és avar előzmények után vagy ezer éven át megtalálható a magyar államcímerben is (6). Az ábra alján a nagy hieroglifákból álló hegység-ábrázolás vonul végig, ami nagyon ... nagy alakban olvasható el. A nagy és a sar szójelek megengedik a nagy sar (mai magyarsággal nagyúr) szerkezet kiolvasását is. Az összes jel együttesen az Egy országának nagy ura mondatot rögzíti.

A sámánköpeny szójelei

13. ábra. Az ainu sámánköpeny szójeleinek és a magyar jeleknek az összehasonlító táblázata

Összegzés

A fenti cikkben előadottak nagyjából mindennel ellenkeznek, amit az egyetemeken az írás és a székely írás eredetéről tanítanak. Ez azért van így, mert az egyetemeken prekoncepciók szorításában dolgozó hozzá nem értők tanítják a rovológiát, ha egyáltalán tanítanak erről bármit is.

Az ainu sámánköpeny jelhasználata beleillik egy kőkori eredetű hieroglifikus nyelvemlék- és szöveghagyományba. Ennek eddig száznál is több példáját tettem közzé a Magyarság jelképei c. kötetben, a vargagezairastortenesz.blogspot.com-ban, az academia.edu-n és másutt. A kutatási eredmények alapján az írás nem kb. 5000 éve, az állam és a könyvelés megszületésekor, hanem jóval korábban, az ősvallás igényeinek kielégítése érdekében jött létre.

Genevieve von Petzinger kutatási eredményeit is figyelembe véve a legkorábbi írás akár 200 - 100 000 évvel ezelőtt is megjelenhetett Afrikában. Amihez hozzátehetjük, hogy már ebben az első, kb. 20-30 jelből álló jelkészletben is minimum 50% a székelyazonos jelek aránya. Az általa közölt 40 - 10 000 éves barlangi jelek között megjelenik a világfát ábrázoló szár jel képszerű változata is egy elolvasható jelsorban (20. ábra). A jelsor a Nagy égi szár "úr" az égben ... az égben mondatot rögzíti. Ez megenged egy becslést a világfa képzet eredetét illetően.

A székely írás ma ismert jelállományának 20-50 jelből álló csoportja min. 50 000 évvel ezelőtt, az Éden tágabb környezetében alakult ki. Innen terjedt el Eurázsiában, Amerikában és másutt is.

Az írás nem poligenezissel (több központban) alakult ki, hanem monogenezissel (egyetlen ősi jelrendszerből hasadt több írásrendszerre). Azért, mert az első jelkészlet az eredetileg egységes ősvallás jelkészlete volt s a szétvándorló embercsoportok a világnézetükkel egyetemben ezt a jelkészletet is magukkal vitték a Föld távoli pontjaira. Ott azokat megőrízték addig, amíg az állam megszületése, a könyvelés és a történetírás igénye a jelkészlet bővítését nem eredményezte. Akkor a régi jelkészletet az új szükségleteknek megfelelően kiegészítették és módosították.

A jelrendszerek egyezéseinek és eltéréseinek kutatásával elvileg időbeli rétegeket és földrajzi csoportokat is el lehet különíteni. Az elolvasható szövegek lehetőséget adnak a nyelv azonosítására, vagy megközelítésére. Ez módot nyújthat az egyes kultúrák és etnikumok jobb elhatárolására, a népesedéstörténeti folyamatok megértésére is. A hieroglifikus írásemlékek eddigi kutatási eredményei alapján például kirajzolódik a kőkor végén és az azt követő évezredekben dominánsnak tűnő magyar őskultúra képe.

A tudományos kutatástól azt várhatnánk, hogy érdeklődik egy új forráscsoport iránt, ám nem ez a helyzet. Ilyen kutatás a rovológia területén mintha nem is létezne. Az előző átkosokban kialakult hibás "tudományos módszertan" a mai napi védi az akadémikus prekoncepciókat a kritikával és az írástörténeti tényekkel szemben. E törekvés szellemében a "szakma" elzárkózik az újítás, a párbeszéd meg az előrelépés elől és fittyet hány a nyílt tudomány elveinek. Talán eme elzárkózásnak is köszönhető, hogy írástörténészeket nem képezünk, hogy írástudomány valójában nincs is, a magyar írástörténettel foglalkozó kutatók mindegyike autodidakta. Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára beismerése szerint az akadémikus tudomány nem ismeri a székely írást, minden alapvető kérdés tisztázatlan.

Ezért fordulhatott elő, hogy Pócs Éva 2023-as felvetésére (amelyben kétségbe vonta a honfoglalás kori világfa létezését) a hazai tudományosság nem tudott érdemben válaszolni. Miközben a múzeumok polcai tele vannak honfoglalás kori világfákat hordozó régészeti leletekkel és világfa van az államcímerünkben is (22. ábra).

Azért következett be ez a csőd, mert a rovológiai téren nem is létező "szakma" természethű faábrázolásokat keres, miközben a világfa jelszerű. Ezért a tálcán elébe tett világfával sem tud mit kezdeni.

Jegyzet

(1) A 14. ábrán látható kalotaszegi kályhacsempe világfájának tövében is megjelenik a magas kő jelpár.

14. ábra. Magyargyerőmonostori kályhacsempe az égig érő fával azonosítja az ágak között elhelyezett hieroglifákkal jó ős-ként jellemzett istent, aki a magas kő "világoszlop, templomkörzet, szent ország" lépcsői fölött áll, az ábra jobb szélén a képszerű magyargyarőmonostori magas és kő hieroglifa, alatta pedig a karcag orgondaszentmiklósi lineáris megfelelők

(2) A Sarata Monteoru-i hun világfa törzsén az ainu sámánköpenyen is megtalálható jelsorrendben, de a tulipánra jobban hasonlító alakban jelenik meg az Isten (ős + ten) neve (15. és 11. ábra).

15. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel lentről felfele írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!) mondattal

A 15. ábrán lévő fotógrafika bal oldalán a hun nagy, szár "úr", ten "élet, isten", ős szójelek, jobbra pedig a megfelelő székely "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr"), ten, ős és "r" (ragyog) rovásjelek láthatók. Az ainu világfa ábrázolásához lényegében ugyanezeket a szójeleket használták fel és a velük rögzített szöveg mondanivalója is hasonló. Aligha kételkedhetünk abban, hogy Szibériában ez az írás, ősvallás, világnézet és nyelv volt meghatározó a neolitikumban és az azt követő évezredekben, különösen a hun korban.

(3) A legnagyobb ainu világfa tetején egy vízszintes és szimmetrikus jelsor látható (11. ábra). Hasonló rendszerű hieroglifikus szöveget ismerünk az Amur parti sziklarajzokról Kr. e. 4000 tájáról (18. ábra). A 16. ábrán látható ainu írásemlék olvasata a szimmetrikus szövegek némelyikénél megfigyelhető módon középről kezdődik. Valamelyest eltérő olvasatot kapunk, ha jobbra, vagy ha balra indulunk el.

16. ábra. Az ainu világfa tetején lévő szimmetrikus jelsor

A 16. ábrán lévő jelsor olvasata középről jobbra indulva Ragyogó jóságos nagy Ak ügy (mai magyarsággal: Ragyogó jóságos nagy Heraklész folyó). Ha a jelsor közepétől balra indulunk, akkor az olvasat Ragyogó jóságos, nagy ügy Ak (mai magyarsággal: Ragyogó jóságos, nagy folyó Heraklész). Nyilvánvaló az ősvallási kép. Az Istennel azonos égi folyó állandó jelzője a ragyogó, mert karácsonykor a Tejút hasadékában kel fel a Nap. Ez jelzi a nappalok hosszabbodását és a természet újjászületését. E jelenséget tízezer évekkel ezelőtt is megfigyelte és jelek alkotásával rögzítette az emberiség.

17. ábra. Huszka József által közölt hettita pecséthenger rajza a világoszloppal (hegyen álló fával), a világoszlop melletti kecskefejet ábrázoló hettita (luviai) hieroglifa a tar szót jelöli, amiből következően ez a világoszlop neve (Szibériában turu)

Az ainu világfa alatt lévő hegy a sar "sarok úr" hieroglifa megfelelője. Ez az égi hegy, az áttetsző kőből rakott égbolt és világoszlop jele. E magyarázatot az is támogatja, hogy a 17. ábrán látható hettita pecséthenger világoszlop ábrázolása mellett a hettita ékírással írt tar szójel jelenik meg (a világoszlop neve a tar volt). E tar szóból (a magyar Teremtő és az obi-ugor Tórem tövének rokonából) ugyanis a szóeleji t-sz-s hangváltozás után keletkezhetett a sar "úr" szó. Götz László (1994) és Simo Parpola (2007) kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy a szabír eredetű sumérek a magyar nyelv rokonát beszélték. A sumér tehát egy "uráli" nyelvnek tekinthető, a magyarok pedig joggal viselték a Bíborbanszületett Konstantin által megőrzött szabír (szavartü aszfalü) nevet. Simo Parpola (1993) azt is feltételezte, hogy az európai és a zsidó kultúrát az asszír világfa képzet alapozta meg. Ez az alapozás azonban jóval korábbi keletű, maga az asszír kultúra is a megelőző hurri/szabír kultúrából alakult ki. Ebből következtethetően a Közel-Kelet kő- és bronzkori népeinek etnokulturális hatása juthatott el az ainu ősvallásba.

18. ábra. Amur menti sziklarajz Kr. e. 4000 tájáról

A 18. ábrán látható sziklarajzon magyarul balról jobbra Szár Ak Isten ügy szár (mai magyarsággal Úr Ak isten a folyó ura, vagy inkább Heraklész isten a folyó ura) alakban elolvasható szimmetrikus mondat láható. Közepén a tulipánszerű Isten ligatúrával. Ez az írásemlék azt mutatja meg, hogy a hieroglifikus írás mikor és hogyan kezdett a képszerű jelmontázsok helyett átváltani a sorokat alkalmazó szövegekre. Az ainu sámánköpeny világfája ebből az átmeneti korból való, mert megőrízte a képszerű jelmontázsokat, de már közeledik a sorok alkalmazásához is.

(4) A magyar ábrázolásokon a madarak csőrében előfordul a jelekből alkotott elolvasható faág (16. és 17. ábra). Az ainu sámánköpeny madarainak csőrében is valami hasonló üzenet lehet, de a rendelkezésre álló kép nem teszi lehetővé az elemzését.

19. ábra. A rakamazi korong (fent) és hieroglifikus Jóságos Úristen mondata (középen), valamint az alsó sorban a hieroglifáknak megfelelő székely "j" (jó), "s" (sar "sarok, úr"), ős és ten rovásjelek

20. ábra. A Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester által másolt tányéron a magyar népi hieroglifák sora ismerhető fel: a középső sorban a Bél, Orion, szár, Ten és Nap hieroglifák, a legalsó sorban a nekik megfelelő párhuzamok a székely írásból, az Iseum római kori leletanyagából, a sumer írásból és magyarszombatfai edényekről

(5) A ten "isten, élet" olvasatú antropomorf alak az ainu világfa figyelemre méltó jele (10. ábra). Legkorábbi előfordulása a 4000 éves BMAC kultúra területéről ismert. Belátható, hogy ez az isten azonos a hegyen álló világfával, mert a sar jel hegyet, a ten jel pedig világfát ábrázol. A jelhasználathoz kötődő etnokulturális hatás innen, az egykori Éden területéről terjedt el a világ nagy részén. Eljutott az ainukhoz és a honfoglaló magyarokhoz is (18. ábra).

21. ábra. A baktriai (BMAC) kultúra sar ős ten "Úristen" olvasatú jelvénye Kr. e. 2000 tájáról (balra) és a kiszombori honfoglalás kori veret hasonló antropomorf alakjai

(6) A magyar államcímer Egy országa "Isten országa" olvasatú világfa ábrázolása a sumér nun "herceg" és a kínai wang "uralkodó" szójel magyar megfelelője (19. ábra). Mindhárom ugyanannak az ősvallási alapozású, végső soron kőkori eredetű "állameszmének" és jelhagyománynak a képviselője. Hun és avar előzmények után vagy ezer éve szerepel a magyar államcímerben.

22. ábra. Az Árpád kori Magyar Királyság Egy országa olvasatú címere a Képes Krónikából

A magyar államcímerben is tetten érhető világfa tisztelet kezdeteit segít korhoz kötni a Genevieve von Petzinger által a spanyolországi El Castillo barlangban talált szár "növényi szár, úr" jelet tartalmazó hieroglifikus szöveg (20. ábra).

23/a. Genevieve von Petzinger fényképe a spanyolországi El Castillo barlang falán lévő 40-10 000 éves hieroglifikus szövegről

23/b. ábra. A spanyolországi El Castillo barlang falán lévő, hiányosnak tűnő hieroglifikus szöveg bal felének olvasata: Nagy ég szár (mai magyarsággal: Nagy égi úr), a teljes olvasat kb. Nagy égi úr az égben ... az égben, fotógrafika Genevieve von Petzinger nyomán

Irodalom

Huszka József (1930): A magyar turáni ornamentika története, Budapest

Genevieve von Petzinger (2015): Miért található ez a 32 szimbólum az ősi barlangokban Európa-szerte? (video)

Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (2021): Állásfoglalás a nyílt tudományról (nkfih.gov.hu)

Pócs Éva (2023): A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó