Mindig nagy érdeklődéssel hallgatom Török Tibor genetikus magyar őstörténetet és nyelvtörténetet érintő előadásait. Ő ugyan nem történész és nem is nyelvész, de úgy gondolom, hiba lenne, ha ez akadályát képezné a gondolatai elmondásának. A 2023-ban tartott előadás címe: Dr. Török Tibor új, tudományos előadása a honfoglaló magyarok archeogenetikai kutatásáról.
Az előadó a saját, genetikai adatait összefésülte a régészeti és nyelvészeti adatokkal. Leszögezte, hogy csak a tudományos elméletekkel foglalkozik, az amatőr elméletektől eltekint. Ezt nyilván úgy kell érteni, hogy amikor genetikusként adja elő nyelvészeti és történeti nézeteit, akkor az nem amatőrségnek, hanem talpig tudományosnak számít.
Tájékoztat arról, hogy tavaly jelent meg egy hatalmas összefoglaló az uráli nyelvek eredetéről. Ezzel nagyon biztos alapokra került az uráli nyelvek eredete - mondja - s ez ráadásul nagyon jó összehangban van a genetikai eredményekkel. Sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt elhiggyük neki.
Ugyanakkor megemlít egy jogos kérdést is:
- Miért ne lehetnének a hunok is a rokonaink és miért ne tartozhatna ugyanakkor a magyar nyelv a finnugor nyelvek közé? -
Erre a kérdésre nem kaptunk választ az előadásában. Lenne pedig egy új forráscsoport, a magyar hieroglif írással írt nyelvemlékek sora. Ez másutt meg nem szerezhető tájékoztatást nyújt a tárgyalt eurázsiai kor és terület népességének nyelvéről. Több száz, vagy több ezer nyelvemlékről van szó, amelyet sem Török Tibor, sem a fentebb említett hatalmas nyelvészeti összefoglaló nem ismer. Ezért - bár nem ismerem - látatlanban hangot kell adnom a kétkedésemnek e nyelvészeti összefoglaló megbízhatóságát illetően.
Az előadás, amely rokonszenves módon kiemelte a Szejma-Turbino kultúra szerepét (1), számomra három kérdést vetett fel.
- Honnan indult ki a Szeima-Turbino kultúra? A kultúrára a fejlett fémmegmunkálási technológia (az ónbronz) birtoklása és a megmagyarázhatatlan gyors migráció jellemző. A népessége nomád harcosokból és fémmunkásokból állt, akik lóháton vagy kétkerekű szekereken utaztak.
A kultúra eredeti hazájának az Altaj-hegységet tekintik, ahol az ónlelőhelyek lehetővé tették az ónbronz gyártását. Innen indultak északra és északnyugatra, ahol a későbbi, finnugornak tekintett népek éltek és élnek. Ezért ez csak a kultúra későbbi (az ónbronzra épülő) szakasza lehet.
A kezdeti szakasz az ókori szabírok (azaz hurriták) területeitől az Altájig tartó úttal lehet azonos. A Kaukázus - Irán vidékén élő ókori szabírok a fémmegmunkálás terén a legelsők közé tartoztak. Egy érckutató expedíciójuk vezethetett el az altáji ónbányák felfedezéséhez és az ónbronz gyártásához.
- Az északról érkező eleink honnan vették a szabír nevüket?
- Amikor az északról érkező eleink egyesülnek a náluk nagyobb létszámú és állítólag iráni nyelvű szarmatákkal, akkor miért nem veszítik el a finnugor nyelvüket az iránival szemben?
Jegyzetek
(1) Az index.hu-n az alábbiakat lehet olvasni erről a régészeti kultúráról:
1. ábra. A wikiwand térképe a Seima-Turbino kultúra elterjedéséről
A Szeima-Turbino jelenség (Сейминско-турбинский феномен; Seima-Turbino Phenomenon)
A jelenséget és terjedését régészeti emlékek őrzik. Hasonló fém eszközök a jellemzői, igen széles területen belül az i.e. XVI században, úgy erdei, mint pusztai területeken Eurázsiában - a Szaján-Altájtól északkeletre, és Európában. Ezeknek az emlékeknek a zöme öt nagyobb temetőben találhatóak: Resnoje, Szejma és Turbino K3, és nyugaton Rosztovka és Szatiga, valamint a feltételezett szentély-barlangban, Kaninban. Kisebb lelőhelyek: Szokolovka, Murziha, Bor-Lenva, Zaoszinovo, Berjozovka-Omar és mások. Egyetlen nagyobb temetkezési hely, egy nekropolisz, a Szopka II; itt ugyancsak Szeima-Turbino formájú fém tárgyak voltak.
A legtöbb sírban katonák nyugszanak. A tárgyak általában fegyverek és más harci eszközök, csont-páncélzat, ismeretlen célú jade díszek. A legtöbb kultúrában Észak-Eurázsiában föllelhetők a jelenség nyomai. A Szeima-Turbino sírok általában komolyabb víziutak mentén, a folyók torkolatainál gyakoriak. Az adatok jellege azt mutatja, hogy nem élhetünk a szokásos „régészeti kultúra” kifejezéssel e tekintetben. Ez egyfajta transzkulturális jelenség: az emlékek hatalmas területen oszlanak el, körülvéve számos más kultúrákkal. Kapcsolata másokkal nyilvánvaló, de határozottan el is különíthetőek azoktól. A mobilitás, dinamika, és közvetítőszerepe nyilvánvaló. Ezért a modellt ennek megfelelően külön fejlődésű jelenségnek kell tekinteni. Váratlanul tűnt föl, eredeti kultúrájával gyors lépésekben szintetizálta a nyugatot és északnyugatot, majd eltűnt.
Hagyatéka bőséges: valamivel több, mint 450 fémtárgy 30 formával, ca. 3.000.000 km²-en szóródva.
Az i.e. XVII. sz. során a kultúrát kétféle népesség hordozta. Az egyik az Altáj lábainál, s az előterében lévő pusztákon élő törzsek, akik fő tevékenysége az állattenyésztés volt, s emellett kohászattal, s más fémfeldolgozással foglalatoskodtak.
A másik, a vándorló tajga-vadászok és halászok, ők lakták be a területet a Jeniszej folyón végig, és a Bajkál-tó körül. Gazdag kő-és csont eszközök, és jádéból készült dísztárgyak a hagyatékaik, melyek a kétféle népesség szintézisére utalnak. Az Altájból való elvándorlás több fázisban, s több csoport egyidejű kirajzása révén ment végbe. A vonulás, a régészeti leletek szerint, lóháton és kétkerekű kocsikon zajlott. Északkelet-Európától Délkelet-Kína, Vietnam és Thaiföld határáig, mintegy 4000 mérföldes sugárban. Ez a migráció 5-6 generáció alatt végbement, és a nyugati finn néptől a keleti Thaiföldig azonos a fémmegmunkálás technológiája, és egyes területeken a lótenyésztés és a lovaglás. Egyes kutatók azt sejtik, hogy ez a jelenség lehet a médium, amelyen keresztül az uráli nyelvcsalád elterjedt egész Európában és Ázsiában, s ami végül a 39 modern nyelvet kialakította, beleértve a magyart, finnt, észtet és a lappot.
Kínai kutatók szerint a Szeima-Turbino kultúra termékenyítően hatott a Qijia kultúrára is. (i.e. 2400 – 1900). Kína legkorábbi bronz-kultúrájának adta alapját a Sárga folyó felső szakaszán. (Nyugati Gansu, és a Keleti Quinghai.)
Régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy korai kapcsolatok voltak a Qijia kultúra és a közép-ázsiai között.
Kések, réz és bronz tükrök, tengelyek, stb., valamint a lótenyésztés kezdete utalnak erre.
(Később a Qijia-kultúra nyugatra szorult, majd elsorvadt, a népessége pedig lecsökkent.)
A Zhou-dinasztia (i.e. 1045 – 256; utána jött a Shang dinasztia, és követte a Qin-dinasztia) alatt, (amely a leghosszabb ideig tartott, mint bármely más dinasztia a kínai történelemben, [bár a tényleges politikai és katonai hatalmat csak a nyugaton tartotta végig]) teljesedett ki a kínai bronz-kultúra, majd ezidő alatt vezették be a vasgyártást is. Ekkor volt a kínai szellemi élet első virágzása, a filozófia alapjai innentől datálódnak (Kong Fü-zi/Konfucius, Lao-zi a Taoizmus atyja, Mo-zi/Micius, stb.),
Majd a Qin-dinasztia alatt a törvénykezés kiteljesedése.
A mandzsu Qing-dinasztia negyedik császára, Jong-Zeng kijelentette, hogy a kínaiak nem magasabb rendűek a barbároknál. Igazolta állítását, s deklarálta: a Zhou-dinasztia, amely a kínai civilizációt megalapozta, a Xirong "barbár állam"-ból származott. A Xīróng nép (kínai: "nyugati harcosok") voltak a Xioniták, vagyis a Hephtaliták, azaz fehér-hunok elődei.
