Révész Péter egy zseniális összehasonlító módszert alkalmaz parasztvakításra. A módszer elvileg képes két ábécé közötti rokonság, vagy azonosság kimutatására. Ebben a táblázatban az anatóliai kár írás és a székely írás kapcsolatát mutatja ki a szerző, ám hamis kiinduló adatokkal. Táblázatának fejlécében a székely írás jeleinek kellene sorakoznia ábécésorrendben. Mindannyian látjuk, hogy az ismert székely jelsortól rendszeresen és alapvetően eltér. Ez eleve kizárja, hogy a táblázatát komolyan lehessen venni. A táblázat első oszlopában a kár írás jeleit kellene megadnia a kár ábécé sorrendjében. Amivel meg az a baj, hogy a kár ábécé jelsorrendje nem maradt ránk, tehát ez a vizsgálat elvileg sem lenne elvégezhető a kár ábécével. Révész Péter azonban túlteszi magát a nehézségeken. A kár írásjeleket is, meg a székelyeket is a kénye-kedve szerinti sorrendbe rakja, hogy a párosított jelek szép szabályos átlót adjanak ki. Ilyen szabályos átló azonban csak pontosan azonos ábécék összehasonlítása esetén jöhetne ki. Esetünkben azonban erről szó sincs, első ránézésre is látszik, hogy jelentős eltérés van a kár és a székely írás között - tehát ilyen szép átló egy becsületes vizsgálat eredményeként nem születhetne meg. A létező ábécék kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak (amint a kár írás sem azonos a székellyel), ezért egyetlen esetben sem "jöhetne ki" ilyen tökéletes átló. Ami nem is lenne baj, hiszen az átlók eltérései igazodnának az összehasonlított ábécék egymástól való távolságához és azt dokumentálnák. Révész Péter azonban talán minden áron a kár írásból szerette volna levezetni a székely írást, ezért úgy alakítgatta a kiinduló adatokat (a két ábécé sorrendjét és a jelpárosításokat), hogy az átló tökéletesre sikerüljön. A cikkét közlő tudományos folyóirat szerkesztősége pedig - szokás szerint - nem értett az írástörténethez sem, meg a táblázathoz sem, ezért nem vette észre a szerző turpisságát. Révész Péter tanulmánya nem a kár-székely íráskapcsolatot tárja fel, hanem csak szerzőjének tudományellenes törekvéseit és tényektől nem korlátozott megtévesztő eljárását.
A Révész Péter által alkalmazott szellemes, ám tövig etikátlan módszerről egy korábbi cikkben már beszámoltam, itt csak az elért eredményt értékelem.
Révész Péter a Miskolci Bölcsész Egyesület által 2019-ben szervezett előadásán megemlítette, hogy egyetért a Magyar hieroglíf írás című könyvem állításával, miszerint egy ősvallási jelentőségű szójelkészlet széles körben elterjedt és írásként volt használatos a történelem előtti korokban. Előadásában több példában bemutatta, hogy a magyar népművészet gazdag jelkincsében tovább élnek olyan ősi motívumok, amelyek már a minószi kultúrában is jelen voltak. Ezek a képzőművészeti példák az irodalomjegyzékben megtalálható dolgozatában szerepelnek (Révész/2019).
Mint azt a professzor úr kifejtette, sok szótag- és betűírás ezekből az ősmotívumokból fejlődött ki, eltérő helyen és időben, ami valamelyest eltérő írásokat eredményezett. Amikor az akrofónia során egy szójelből egy hangot jelölő betű keletkezett, akkor az mindig az akrofónia korának nyelvi állapota szerint történt. Ezért ugyanabból az ősmotívumból a különböző népek különböző hangot alkothattak az akrofónia során. Ezért jelentősége van annak, hogy a kár és a magyar írásban a jelek sok esetben nem csak alakilag, hanem hangzásban is hasonlóak, vagy közelállóak. Amikor ezt látjuk, akkor az ábécé átvétele egy logikus magyarázatnak tűnik.
Révész Péter így látja az írás fejlődését:
ősmotívumok (szavak) -> minószi írásjelek (szótagok) -> kár írás -> magyar rovásírás
Ez a fejlődési folyamat alapvetően lehetségesnek tűnik - mondta a professzor úr - de persze a helyzet ennél bonyolultabb is lehet, mert egy-két kedvenc ősmotívum, mint például a napisten jele, könnyen megtarthatta a helyi értékét. Továbbá minden átvételnél újabb jeleket adhattak a kölcsönzött írásjelekhez, ha azok bizonyos hangokat nem jelöltek. E folyamatok pontosabb megértéséhez jobban kellene ismernünk a kár és a minószi nyelveket, valamint az ősmagyar nyelv akkori formáját is. Mindez még sok további kutatást igényel.
Révész Péter álláspontja
Révész Péter a Miskolci Bölcsész Egyesület által 2019-ben szervezett előadásán megemlítette, hogy egyetért a Magyar hieroglíf írás című könyvem állításával, miszerint egy ősvallási jelentőségű szójelkészlet széles körben elterjedt és írásként volt használatos a történelem előtti korokban. Előadásában több példában bemutatta, hogy a magyar népművészet gazdag jelkincsében tovább élnek olyan ősi motívumok, amelyek már a minószi kultúrában is jelen voltak. Ezek a képzőművészeti példák az irodalomjegyzékben megtalálható dolgozatában szerepelnek (Révész/2019).
Mint azt a professzor úr kifejtette, sok szótag- és betűírás ezekből az ősmotívumokból fejlődött ki, eltérő helyen és időben, ami valamelyest eltérő írásokat eredményezett. Amikor az akrofónia során egy szójelből egy hangot jelölő betű keletkezett, akkor az mindig az akrofónia korának nyelvi állapota szerint történt. Ezért ugyanabból az ősmotívumból a különböző népek különböző hangot alkothattak az akrofónia során. Ezért jelentősége van annak, hogy a kár és a magyar írásban a jelek sok esetben nem csak alakilag, hanem hangzásban is hasonlóak, vagy közelállóak. Amikor ezt látjuk, akkor az ábécé átvétele egy logikus magyarázatnak tűnik.
Révész Péter így látja az írás fejlődését:
ősmotívumok (szavak) -> minószi írásjelek (szótagok) -> kár írás -> magyar rovásírás
Ez a fejlődési folyamat alapvetően lehetségesnek tűnik - mondta a professzor úr - de persze a helyzet ennél bonyolultabb is lehet, mert egy-két kedvenc ősmotívum, mint például a napisten jele, könnyen megtarthatta a helyi értékét. Továbbá minden átvételnél újabb jeleket adhattak a kölcsönzött írásjelekhez, ha azok bizonyos hangokat nem jelöltek. E folyamatok pontosabb megértéséhez jobban kellene ismernünk a kár és a minószi nyelveket, valamint az ősmagyar nyelv akkori formáját is. Mindez még sok további kutatást igényel.
1. ábra. A fenti táblázat fejlécében a székely, a bal oldali függőleges oszlopában pedig a kár jelek láthatók inkorrekt sorrendben, az átlósan futó zöld vonal elvileg azt mutatná, hogy nem csak a jelformák, hanem a hangalakok is azonosak, vagy összevethetők
A kár-székely származtatás értékelése
Révész Péter eljárása logikus és szép, elvileg alkalmas lenne a bizonyításra és az írástörténeti kapcsolatok vizsgálatára. Az 1. ábrán látható megtévesztő táblázat alapján sikeres is, ám az eredményeket értékelni és az eljárást pontosítani kell.
A kár jelek a kár ABC sorrendjében, a Nemzetközi Fonetikus ABC hangértékeivel és kék színnel szerepelnek a táblázat első oszlopában. Itt a hangértékek: a, b, B, d, G, i, j, k, L, stb., ahol a nagybetűk helyett a görög ábécéből kölcsönzött jelek szerepelnek, amelyek hangértékei kissé eltérnek a magyar hangértékektől. Sajnos, a kár ábécéről nincsenek biztos adataink (nem maradt fent korabeli jelsor), ezért a kár jelsorrendre épített táblázat számára ez egy bizonytalanságot eredményező tényező. Érdemes lenne megpróbálkozni egy újabb, immár korrekt összehasonlító táblázat készítésével, amely a székely oldalon a székely írás nikolsburgi jelsorrendjén, a kár oldalon pedig egy - a székely, az ugariti, az ógörög stb. jelsorrend alapján - rekonstruálható ókori jelsorrenden alapulna.
A székely rovásjelek eredeti sorrendje ismert, ráadásul az a fennmaradt ugariti ábécé jelsorrendjével jól összevethető, évezredeken keresztül alig változott - azaz biztosabb kiindulási pontot jelenthetne a csupán feltételezett kár jelsorrendnél.
A táblázat magyar rovásjelei mégis olyan sorrendben sorakoznak a fejlécben, hogy az egymáshoz leginkább hasonló kár és magyar jelek vonalai az átlóban találkozzanak. Így az n-sorban levő kár jel az n-oszlopban levő magyar jellel köthető össze és a két vonal az átlóban metszi egymást. Ez az eljárás azt eredményezte, hogy a táblázatban szereplő székely jelek sorrendje esetenként eltér a székely ábécé ismert jelsorrendjétől, pedig - egy becsületesebb összehasonlításban - annak megfelelően kellene sorakozniuk. A további kutatás során az értékelhetőbb eredmény érdekében meg kell kísérelni ezen eltérések csökkentését.
A sárga alapszínre rajzolt kár és székely jelek hangértéke hasonló. Itt nem a pontos hangalaki azonosságra kell gondolni, hanem csupán arra, hogy az összehasonlítandó jelek hangértéke azonos csoportba tartozik. A jelcsoportok összehasonlítását tekinti helyesnek Aczél József is az ógörög és a magyar jelek összevetésekor (1).
Révész Péter a jelformák esetében törekedett a kár jeleknek a legkorábbi magyar jelformákkal való párosítására (2). Erről részletesen beszámol az irodalomjegyzékben alább megadott angol nyelvű cikkében.
3. ábra. Kár "m" betű egy szakkarai feliratból (balra) és a Magasságos atya mondat a magyar koronázó palástról (jobbra) egyik "m" (magas) jelnek sincs alapvonala
Például az a kár jel, amelyik két kicsi felfelé álló háromszögből áll és az 1. ábrán lévő táblázatban "p" hangértékű (ám Diringer és Jensen szerint "m" vagy "mi" a hangalakjuk), hasonló a magyar rovásírás "m" betűjéhez (2. és 3. ábra). A hangalakok összevethetőek, mert a "p" és az "m" is ajakhang. Genetikus kapcsolatban lehet egymással a két jelforma is.
Több magyar jel történetében is találkoztunk már hasonló elforgatással, mert a rovástechnológia kikényszerítette a vízszintes elemet tartalmazó jelek elfordítását (Révész Péter olyan változatát közli a hegyeket ábrázoló kár "p" betűnek, amelynek van egy vízszintes alapvonala). Ez az elforgatás tehát nem gyengíti, hanem inkább erősíti a kár (általában az anatóliai írások) és a székely írás kapcsolatáról alkotott hipotézist.
A két hegyet ábrázoló jelforma a széles körben elterjedt "magas kő" ábrázolási konvenció bal oldalából származtatható (3).
A 21 jelpárból 19 hasonló hangzású és csupán kettőé tér el jelentősen (ezek fehér alapra vannak rajzolva). El lehet végezni egy valószínűségszámítást, hogy a 19 találatnak mi a valószínűsége a 21-ből, ha a két írásnak nincs semmi kapcsolata. Ez azt jelenti, hogy a kár írás és a székely írás genetikus kapcsolatban van egymással. Ami nem is meglepő, hiszen a világ jelrendszereit egy kőkori eredetű ősrokonság fűzi egybe. A kár és a székely írást azonban ennél közelebbi genetikai kapcsolat is összekötheti. A további kutatásnak kell eldöntenie, hogy ez a kár-magyar jeltörténeti kapcsolat mikor és milyen feltételek között valósult meg. A részletek tisztázása egy valóban tudományos igényű és nem az olvasók félrevezetésére törekvő eljárás esetén eredményeket ígér.
A kár és székely jelsorok első jelei
E fejezetben az 1. ábrán látható táblázat kár és székely jelsorainak elejét meghatározó jelpárokat értékeljük (5. ábra).
A latinosnak nevezett jelsorrendet (amelybe a székely beletartozik és az alátámasztást nélkülöző feltételezések szerint a kár is beletartozhat), amelynek első ismert képviselője az ugariti ékírás, a kezdő betűiről ábécének nevezzük. Mivel egykor a "c" még nem létezett, a jelsor elején eredetileg az "a", "b" és "d" betűk szerepeltek. E betűk az isteni triász neveiből, az anya (Anat, Anahita, Enéh, ünő), a Bél (pel, pil, pi, fiú) és a Dana (a Ten "élet" változata, az öregisten neve) istennevekből alakultak ki az akrofónia során. E jelek az ősvallási fontosságuk miatt kerültek a jelsor elejére, amit a Diringer által közölt csukcs szójegyzék is alátámaszt (ahol szintén az isteni triász neveivel kezdődik a jelsor). Ehhez az ősi kiinduló állapothoz képest a táblázatban közölt kár-székely "á/á", "p/b", "b/v", "t/d" jelsor már némi (ám nem sok s talán elhanyagolható) változást mutat.
- A táblázat kár és magyar jelsorainak első eleme az "a/á". Ez a párosítás kifogástalan. A kár és székely jelformák az eredeti grafikai alakzatot képviselik (egy egyenesből és egy háromszögből állnak, a Tejutat és az istenanya szemérmét ábrázolják). Ehhez képest a klasszikus görög és latin A betűk csupán a jel képi tartalmának feledéséből fakadó kései módosulások (nem képjelek, csak lineáris betűk). A kár "a" betű alakja sajátos, mert egy egyenesből és egy háromszögből áll s háromszögének csúcsa "lelóg a földig". Mivel ez a jellegzetes jelforma megtalálható a Kárpát-medencében is, ez a párhuzam a kár és a székely ábécék összevetésének jogosságát alátámasztja és a kár-magyar írástani kapcsolat lehetőségét közvetlenebbnek mutatja. Ez az egyezés arra is utal, hogy az anya szót (az anyaistennő nevét) a károk is hasonlóképpen ejthették.
A kár "a" betű meglepően szorosan kötődik a magyar jeltörténethez, mert e sajátos kár jelformának meg tudjuk mutatni egy szkíta és egy késő középkori változatát is a Kárpát-medencéből. Ezek korábbiak a többi székely "a" betűnél és őrzik a jellegzetes, kárhoz hasonló jelformát (6. ábra).
- A táblázat jelsorainak második és harmadik helyén két-két hasonló hangalakú jel szerepel, amelyek a "p", "b" és "v" hangokat jelölik a kár és székely ábécében (1. ábra). A táblázat alapján úgy tűnik, mintha egy eredeti X alakú "b" betűből jelhasadás útján "p" és "v" betű is keletkezett volna. Ez azonban csupán feltételezés a környezet ábécéi alapján. Holott észrevehetően a kár "v" betűnek a formája is kialakulhatott az eredeti X alakból (5). A székely írásban e helyen nincs jelhasadás (nincs "v" betű), ami felveti azt a kérdést, hogy indokolt-e ezen a helyen két betűt is szerepeltetni (jelhasadást feltételezni). A latinos jelsorokban további két helyen (az "f" és az "u" magasságában) is szerepel a "v" vagy "w". Ebből következően talán nem feltétlenül szükséges az X alakú "b" kettéhasítása, amint a székely jelsor "a" betűje sincs kettéosztva "a" és "á" sorra. Amennyiben ettől a jelhasadástól el lehet tekinteni, akkor megtaláltuk annak a korábban feltételezett ősi jelsornak az elejét, amelyik az isteni triász neveinek kezdőbetűivel, az "a", "b" és "d" betűkkel indult. Ebből következően a 4. ábra fejlécének (székely jelsorának) második helyén lévő "p" betűt át kellene tenni a nikolsburgi ábécében elfoglalt valódi helyére. Ennek megfelelően a kár jelek oszlopában lévő második jel (a hegyet ábrázoló "b" betű) sorsát is érdemes átgondolni.
Ha nem ismert az eredeti kár jelsorrend, akkor nincs komoly okunk arra, hogy az 1. ábrán lévő táblázatban a "b" sort és oszlopot kettévágjuk. Hasznosabb lehet a 2. és 3. sor/oszlop összevonása.
A pontosított új táblázat 2. helyén a székely írásban egy X alakú "b" betű, a kár írásban pedig az X-re hasonlító B betű szerepelhetne. Erre az eljárásunkra a kár ábécé ismeretlenségén túl lehetőséget ad két további körülmény is. Az X alakú jel az egykori ősvallási jelentősége miatt bekerült a környezet írásaiba és azokban elterjedten szerepelt (5. ábra). Ez az X ugyanis Bél fiúisten jelképe volt, aminek köszönhetően gyakran jelenik meg a világmodellek belsejében, kijelölve az Isten helyét (6-7. ábra).
- A táblázat jelsorrendjében negyedik helyen szerepel a székely "t", amelynek kár párja a "d" hangot jelöli. Ez a jelpár magyarázható az isten eredeti Ten és Dana névváltozataival, amelyek máig megtalálhatók a magyar nyelvben. Mégis, erre a helyre (a fejlécben lévő székely jelsor negyedik helyére) jobban illene a székely írás kereszt alakú "d" betűje, ami által a székely ábécének megfelelő sorrend alakulna ki.
A jelsorrend elejének elemzése alapján nyilvánvaló a kár és a székely jelsorrend rokonsága, ám a "b" megkettőződése (a "v" megjelenése) magyarázatot, vagy inkább kiküszöbölést kíván. Az valószínűsíthető, hogy ez a többlet "v" sem a föníciaiból, sem a görögből nem kerülhetett a kár jelek közé, mert ezekben az írásokban a "b" mellett nincs "v". A fentiek alapján a két írás igen korai állapotot képvisel, amely a jelsor "a", "b" és "d" kezdőbetűivel jellemezhető (vagy - a kár esetében - ahhoz közel áll). Ez az állapot a jellegét (az isteni triásszal való kapcsolatát) tekintve megelőzi az ugariti, a föníciai és a görög ábécét is.
További kár-székely jelpárok
Révész Péter eljárása logikus és szép, elvileg alkalmas lenne a bizonyításra és az írástörténeti kapcsolatok vizsgálatára. Az 1. ábrán látható megtévesztő táblázat alapján sikeres is, ám az eredményeket értékelni és az eljárást pontosítani kell.
A kár jelek a kár ABC sorrendjében, a Nemzetközi Fonetikus ABC hangértékeivel és kék színnel szerepelnek a táblázat első oszlopában. Itt a hangértékek: a, b, B, d, G, i, j, k, L, stb., ahol a nagybetűk helyett a görög ábécéből kölcsönzött jelek szerepelnek, amelyek hangértékei kissé eltérnek a magyar hangértékektől. Sajnos, a kár ábécéről nincsenek biztos adataink (nem maradt fent korabeli jelsor), ezért a kár jelsorrendre épített táblázat számára ez egy bizonytalanságot eredményező tényező. Érdemes lenne megpróbálkozni egy újabb, immár korrekt összehasonlító táblázat készítésével, amely a székely oldalon a székely írás nikolsburgi jelsorrendjén, a kár oldalon pedig egy - a székely, az ugariti, az ógörög stb. jelsorrend alapján - rekonstruálható ókori jelsorrenden alapulna.
A székely rovásjelek eredeti sorrendje ismert, ráadásul az a fennmaradt ugariti ábécé jelsorrendjével jól összevethető, évezredeken keresztül alig változott - azaz biztosabb kiindulási pontot jelenthetne a csupán feltételezett kár jelsorrendnél.
A táblázat magyar rovásjelei mégis olyan sorrendben sorakoznak a fejlécben, hogy az egymáshoz leginkább hasonló kár és magyar jelek vonalai az átlóban találkozzanak. Így az n-sorban levő kár jel az n-oszlopban levő magyar jellel köthető össze és a két vonal az átlóban metszi egymást. Ez az eljárás azt eredményezte, hogy a táblázatban szereplő székely jelek sorrendje esetenként eltér a székely ábécé ismert jelsorrendjétől, pedig - egy becsületesebb összehasonlításban - annak megfelelően kellene sorakozniuk. A további kutatás során az értékelhetőbb eredmény érdekében meg kell kísérelni ezen eltérések csökkentését.
A sárga alapszínre rajzolt kár és székely jelek hangértéke hasonló. Itt nem a pontos hangalaki azonosságra kell gondolni, hanem csupán arra, hogy az összehasonlítandó jelek hangértéke azonos csoportba tartozik. A jelcsoportok összehasonlítását tekinti helyesnek Aczél József is az ógörög és a magyar jelek összevetésekor (1).
Révész Péter a jelformák esetében törekedett a kár jeleknek a legkorábbi magyar jelformákkal való párosítására (2). Erről részletesen beszámol az irodalomjegyzékben alább megadott angol nyelvű cikkében.
2. ábra. A Révész Péter által bemutatott kár "p" (balra) és a székely írás "m" betűje (jobbra), a hangalakok talán rokoníthatók, a jelformák pedig elforgatással származtathatók egymásból, vagy egy közös ősből: a "magas kő" ábrázolási konvencióból, mindkét jelnek van alapvonala
3. ábra. Kár "m" betű egy szakkarai feliratból (balra) és a Magasságos atya mondat a magyar koronázó palástról (jobbra) egyik "m" (magas) jelnek sincs alapvonala
Több magyar jel történetében is találkoztunk már hasonló elforgatással, mert a rovástechnológia kikényszerítette a vízszintes elemet tartalmazó jelek elfordítását (Révész Péter olyan változatát közli a hegyeket ábrázoló kár "p" betűnek, amelynek van egy vízszintes alapvonala). Ez az elforgatás tehát nem gyengíti, hanem inkább erősíti a kár (általában az anatóliai írások) és a székely írás kapcsolatáról alkotott hipotézist.
A hettita "nagy" és "ég" szójelek vízszintesen állnak
Az őriszentpéteri tál nagy Óg (mai magyarsággal: nagyságos égisten) mondatjele tanúsítja, hogy a magyar hieroglif írás népi emlékei között megmaradt a jelek eredeti helyzete
A székely írás "n" (nagy) és "o/ó" (Óg) jele a rovástechnológia követelményeinek megfelelve függőlegesre fordult
4. ábra. Példa az anatóliai jelekhez képest elforgatott székely rovásjelekre
A két hegyet ábrázoló jelforma a széles körben elterjedt "magas kő" ábrázolási konvenció bal oldalából származtatható (3).
A kár és székely jelsorok első jelei
E fejezetben az 1. ábrán látható táblázat kár és székely jelsorainak elejét meghatározó jelpárokat értékeljük (5. ábra).
5. ábra. A latinos jelsorrendű ábécék első hangjai, a harmadik sorban szereplő (többnyire "c" és "g") betűk csak későbbi beszúrások az eredeti "a", "b", "d" jelsorba
A latinosnak nevezett jelsorrendet (amelybe a székely beletartozik és az alátámasztást nélkülöző feltételezések szerint a kár is beletartozhat), amelynek első ismert képviselője az ugariti ékírás, a kezdő betűiről ábécének nevezzük. Mivel egykor a "c" még nem létezett, a jelsor elején eredetileg az "a", "b" és "d" betűk szerepeltek. E betűk az isteni triász neveiből, az anya (Anat, Anahita, Enéh, ünő), a Bél (pel, pil, pi, fiú) és a Dana (a Ten "élet" változata, az öregisten neve) istennevekből alakultak ki az akrofónia során. E jelek az ősvallási fontosságuk miatt kerültek a jelsor elejére, amit a Diringer által közölt csukcs szójegyzék is alátámaszt (ahol szintén az isteni triász neveivel kezdődik a jelsor). Ehhez az ősi kiinduló állapothoz képest a táblázatban közölt kár-székely "á/á", "p/b", "b/v", "t/d" jelsor már némi (ám nem sok s talán elhanyagolható) változást mutat.
- A táblázat kár és magyar jelsorainak első eleme az "a/á". Ez a párosítás kifogástalan. A kár és székely jelformák az eredeti grafikai alakzatot képviselik (egy egyenesből és egy háromszögből állnak, a Tejutat és az istenanya szemérmét ábrázolják). Ehhez képest a klasszikus görög és latin A betűk csupán a jel képi tartalmának feledéséből fakadó kései módosulások (nem képjelek, csak lineáris betűk). A kár "a" betű alakja sajátos, mert egy egyenesből és egy háromszögből áll s háromszögének csúcsa "lelóg a földig". Mivel ez a jellegzetes jelforma megtalálható a Kárpát-medencében is, ez a párhuzam a kár és a székely ábécék összevetésének jogosságát alátámasztja és a kár-magyar írástani kapcsolat lehetőségét közvetlenebbnek mutatja. Ez az egyezés arra is utal, hogy az anya szót (az anyaistennő nevét) a károk is hasonlóképpen ejthették.
A kár "a" betű meglepően szorosan kötődik a magyar jeltörténethez, mert e sajátos kár jelformának meg tudjuk mutatni egy szkíta és egy késő középkori változatát is a Kárpát-medencéből. Ezek korábbiak a többi székely "a" betűnél és őrzik a jellegzetes, kárhoz hasonló jelformát (6. ábra).
6. ábra. A kár "a" betű jellemzőbb formája egy szakkarai kár feliratból (balra), egy szkíta "anya" hieroglifa Fehér Bence nyomán (középen) és a Tomka Gábor szerint késő középkori budapesti hun(?) jelvény "a" betűje a Magyar Nemzeti Múzeumból (jobbra)
Az 1. ábrán látható táblázatban bemutatott kár és a székely "a" betűről még elmondható, hogy a jelnek a sumér és a kínai írásban is hasonló alakú szójel felel meg (l. Magyar hieroglif írás!).
7. ábra. A székely ábécé első jeleinek párhuzama a korai jelrendszerekben, az X és a kereszt alakú jel általánosan el volt terjedve, a többi ritkábban fordul elő
8. ábra. A zalabaksai hímes tojás és a magyarszombatfai tál világmodelljének belsejében egyaránt X alakú jel mutatja Bél isten helyét
9. ábra. A kelermeszi szkíta világmodell belsejében is megtalálható Bél isten X alakú jelképe, újabb körülmény, ami arra utal, hogy a szkíták összekötő kapocsként szolgálhattak Anatólia és a Kárpát-medence között a Kr. e. I. évezredben
- A táblázat jelsorainak második és harmadik helyén két-két hasonló hangalakú jel szerepel, amelyek a "p", "b" és "v" hangokat jelölik a kár és székely ábécében (1. ábra). A táblázat alapján úgy tűnik, mintha egy eredeti X alakú "b" betűből jelhasadás útján "p" és "v" betű is keletkezett volna. Ez azonban csupán feltételezés a környezet ábécéi alapján. Holott észrevehetően a kár "v" betűnek a formája is kialakulhatott az eredeti X alakból (5). A székely írásban e helyen nincs jelhasadás (nincs "v" betű), ami felveti azt a kérdést, hogy indokolt-e ezen a helyen két betűt is szerepeltetni (jelhasadást feltételezni). A latinos jelsorokban további két helyen (az "f" és az "u" magasságában) is szerepel a "v" vagy "w". Ebből következően talán nem feltétlenül szükséges az X alakú "b" kettéhasítása, amint a székely jelsor "a" betűje sincs kettéosztva "a" és "á" sorra. Amennyiben ettől a jelhasadástól el lehet tekinteni, akkor megtaláltuk annak a korábban feltételezett ősi jelsornak az elejét, amelyik az isteni triász neveinek kezdőbetűivel, az "a", "b" és "d" betűkkel indult. Ebből következően a 4. ábra fejlécének (székely jelsorának) második helyén lévő "p" betűt át kellene tenni a nikolsburgi ábécében elfoglalt valódi helyére. Ennek megfelelően a kár jelek oszlopában lévő második jel (a hegyet ábrázoló "b" betű) sorsát is érdemes átgondolni.
Ha nem ismert az eredeti kár jelsorrend, akkor nincs komoly okunk arra, hogy az 1. ábrán lévő táblázatban a "b" sort és oszlopot kettévágjuk. Hasznosabb lehet a 2. és 3. sor/oszlop összevonása.
A pontosított új táblázat 2. helyén a székely írásban egy X alakú "b" betű, a kár írásban pedig az X-re hasonlító B betű szerepelhetne. Erre az eljárásunkra a kár ábécé ismeretlenségén túl lehetőséget ad két további körülmény is. Az X alakú jel az egykori ősvallási jelentősége miatt bekerült a környezet írásaiba és azokban elterjedten szerepelt (5. ábra). Ez az X ugyanis Bél fiúisten jelképe volt, aminek köszönhetően gyakran jelenik meg a világmodellek belsejében, kijelölve az Isten helyét (6-7. ábra).
- A táblázat jelsorrendjében negyedik helyen szerepel a székely "t", amelynek kár párja a "d" hangot jelöli. Ez a jelpár magyarázható az isten eredeti Ten és Dana névváltozataival, amelyek máig megtalálhatók a magyar nyelvben. Mégis, erre a helyre (a fejlécben lévő székely jelsor negyedik helyére) jobban illene a székely írás kereszt alakú "d" betűje, ami által a székely ábécének megfelelő sorrend alakulna ki.
10. ábra. A Yazilikaja-i hettita sziklapantheon Da isten mondatjele (balra), a székelyderzsi rovásírásos tégla Dana ten mondatjele (középen) és a Nagy Károly által elrabolt avar ékszer a Dana ten országa mondattal (Conques, jobbra), a kereszt alakú "d" (Da/Dana) hieroglifa a Ten jellel együtt állandósult szerkezetet alkotva évezredeken át használatban maradt és átívelte az Anatólia és a Kárpát-medence közötti földrajzi távolságot
További kár-székely jelpárok
11. ábra. Jensen föníciai-görög összehasonlító táblázatából kiderül, hogy a görög írás korai változataiban előfordul a 10. és 11. ábrán látható jellegzetes alakú kár "a" betű, de azt nem vehették át a föníciai írásból és nem került át a klasszikus görög - latin jelformák közé sem, ugyanakkor a kár, szkíta és magyar jelformák között szerepel
12. ábra. Szakkarai kár felirat jellegzetes alakú "a" betűkkel
- Jól azonosítható a székely "r" és a kár "r" jelformája és hangalakja is. Ez a hangalak Rá napisten nevéből, a jelforma pedig a hieroglifájából alakult ki s egy közös kőkori forrásból terjedt el Egyiptom és Kína között, sőt Amerikában is (13. és 14. ábra).
13. ábra. Az egyiptomi hieroglif írás Rá szójelének két megjelenési formája, ebből az eredeti alakból alakultak ki a továbbiak
14. ábra. A Napot ábrázoló/jelképező további jelváltozatok, a felső sorban a képszerűbb, az alsó sorban a jelszerűbb változatok (bővebben a Magyar hieroglif írás c. kötetben)
- A székely "nt/tn" (Ten) jelet Révész Péter - nem az eredeti hieroglifikus alkalmazásokra, például az énlakai mondatjelre, hanem a későbbi téves, betűző értelmezésekre építve - "nt"-ként veszi figyelembe és a kár "n"-hez hasonlítja (amely a székely írásban most "zs" betű, de a székely írás elődjében egykor Zsen lehetett a hangalakja). A két jelforma Ádámról és Éváról rokon (mindkettő az égig érő fát ábrázolja), ám az akrofónia szabálya szerint a Ten szójelből "t" betű keletkezik, ezért Révész Péter "n" magyarázata téves.
- A felfelé mutató nyíl alakú kár "t" és a székely "c" (amit Révész Péter "ts"-nek jelöl a Nemzetközi Fonetikus ABC szerint) szintén jó egyeztetésnek tűnik.
- A felfelé mutató nyíl alakú kár "t" és a székely "c" (amit Révész Péter "ts"-nek jelöl a Nemzetközi Fonetikus ABC szerint) szintén jó egyeztetésnek tűnik.
A táblázat jelpárjait a fentiekhez hasonlóan szükséges elemezni és az eltérések okát további kutatásokkal kell feltárni, magyarázni, vagy javítani. Alapvető feltételnek az összevetett jelek formai azonosságát kell tekinteni, amit persze a rendelkezésre álló jelkészlet vagy lehetővé tesz, vagy nem. A jelformák és a hangalakok között mutatkozó eltéréseket meg kell próbálni közbülső példákkal és megfontolásokkal kitölteni. Elfogadhatatlan Révész Péter eljárása, aki kénye-kedve szerint változtatja meg a székely ábécé jelsorrendjét és csűri-csavarja a székely jelek hangértékét, hogy a szép átlót elő tudja varázsolni a cilinderjéből.
A végső táblázat akkor lenne szép, ha a két írásrendszer jelei egymáshoz jobban hasonlítanának a fejlécben is, meg a bal oldali oszlopban is, valamint egyúttal ábécésorrendben is követnék egymást. Ez persze csak egy cél, amit talán sohasem érhetünk el, mert csak a rendelkezésünkre álló ismert jeleket vizsgálhatjuk. Amennyiben ez az ideális táblázat mégsem alakítható ki, akkor abból a nyelvek és az írásrendszerek eltéréseire, történetére vonatkozó fontos következtetések vonhatók le.
A végső táblázat akkor lenne szép, ha a két írásrendszer jelei egymáshoz jobban hasonlítanának a fejlécben is, meg a bal oldali oszlopban is, valamint egyúttal ábécésorrendben is követnék egymást. Ez persze csak egy cél, amit talán sohasem érhetünk el, mert csak a rendelkezésünkre álló ismert jeleket vizsgálhatjuk. Amennyiben ez az ideális táblázat mégsem alakítható ki, akkor abból a nyelvek és az írásrendszerek eltéréseire, történetére vonatkozó fontos következtetések vonhatók le.
Megválaszolandó a kérdés, hogy a kár és a székely írás között kétségtelenül mutatkozó azonosságok mennyire jelentősek és azoknak mi a magyarázata? A válasz többféle lehet: a hasonlóság alapulhat az ősrokonságon és a későbbi kapcsolatokon is, a kapcsolat lehetett közvetlen és közvetett is. Vizsgálni kell az egyes jelek és jellemzők történetét az átadó írásrendszer azonosítása céljából (néhány eddig felmerült szempont alapján a székely írás archaikusabb elemeket őrzött meg). Elképzelhető e fenti lehetőségek egymásra rétegződő, bonyolult keveréke is.
Tudjuk, hogy a székely írás előzményének, a magyar hieroglif írásnak 20-50 jele már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig s ez a kőkori jelkészlet a klasszikus írásokban meg is maradt. Ahhoz, hogy a székely írást a kár írásból származtassuk, ki kellene tudni mutatnunk azt, hogy a többi írás és jelrendszerrel milyen fokú egyezések és eltérések léteznek. Ez persze csak azon esetekben végezhető el, amelyekben ismert a jelek hangértéke, mert a módszer a hangérték ismeretét igényli. Csak akkor tételezhetünk fel a kár és a székely rendszer között közvetlenebb kapcsolatot, ha a kár-székely viszony a többihez képest a paramétereit tekintve kiemelkedik.
A fenti táblázatban kivételképpen megmutatkozó tényleges egyezések nem elegendőek a két írás különleges viszonyának bizonyítására. Egy korrekt elemzés azonban segítheti az ábécék kialakulási folyamatának jobb megismerését.
Tudjuk, hogy a székely írás előzményének, a magyar hieroglif írásnak 20-50 jele már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig s ez a kőkori jelkészlet a klasszikus írásokban meg is maradt. Ahhoz, hogy a székely írást a kár írásból származtassuk, ki kellene tudni mutatnunk azt, hogy a többi írás és jelrendszerrel milyen fokú egyezések és eltérések léteznek. Ez persze csak azon esetekben végezhető el, amelyekben ismert a jelek hangértéke, mert a módszer a hangérték ismeretét igényli. Csak akkor tételezhetünk fel a kár és a székely rendszer között közvetlenebb kapcsolatot, ha a kár-székely viszony a többihez képest a paramétereit tekintve kiemelkedik.
A fenti táblázatban kivételképpen megmutatkozó tényleges egyezések nem elegendőek a két írás különleges viszonyának bizonyítására. Egy korrekt elemzés azonban segítheti az ábécék kialakulási folyamatának jobb megismerését.
Jegyzetek
15. ábra. Aczél József a székely és az ógörög magánhangzók összehasonlításáról
(1) Aczél József írja az irodalomjegyzékben idézett műve 182. oldalán az ógörög és a székely írás összehasonlításáról: "Nagy naivság volna az egyes betűket összevetni a két írás mérlegelésénél: a rokon hangcsoportokat kell összehasonlítani. Az ó-hellén k betűt ne a székely k-val, az ó-hellén g jelet ne a székely g jellel vessük össze, hanem a k, g, kh hangcsoportot a másik ABC hasonló hangcsoportjával; úgy, amint már az sz hangoknál láttuk." A figyelmeztetését annál inkább szem előtt tarthatjuk a kár írással való összehasonlítás során is, mert a kár és a korai görög írás közeli kapcsolatban volt egymással, bár ennek részletei még nem világosak.
16. ábra. Aczél József a székely és az ógörög mássalhangzók összehasonlításáról
(2) A szerző a rovásjelek formáit az akadémikus irodalomból vette, ami nem minden esetben bizonyult szerencsésnek. Az akadémikus íráskutatás ugyanis a székely írás jelkészletét ismertnek tekinti és elzárkózik például a székely szójelek, a népi hieroglifák, vagy a hun párhuzamok tárgyalásától - amiből következően az akadémikus szerzők dolgozatai e tekintetben hiányosak és értéktelenek, a közismert jeltáblázatok kiegészítésre szorulnak. Egyébként is nehéz megmondani esetenként, hogy melyik a régi és melyik az új jelforma. Több példa igazolja a régi és az új jelformák évezredeken keresztül történő egymás mellett élését, amint az is bizonyos, hogy az elméleti tisztázatlanságok miatt a magyarországi szakirodalom képtelen a székely jelek körének lehatárolására és így a legkorábbi jelformák azonosítása sem könnyű.
(3) A "magas kő" ábrázolási konvenció az égbe vezető utat jelképező lépcsős toronytemplom rajza. A két oldalán hegyekből rakott lépcsők láthatók (6-9. ábra). E rajz bal és jobb feléből alakult ki a magas és a kő szójel. Az ábrázolási konvenció közepén is előfordulnak Istent azonosító jelek, pl. a sar "úr", vagy a jó.
17. ábra. Afganisztáni istennő-idol lépcsős toronytemplomot ábrázoló, magas kő, vagy magas sar kő (mai magyarsággal: magasságos Úr köve) olvasatú mondatjele Kr. e. 2000 tájáról (balra) és egy tiszalöki bronzkori bögre magas jó kő, vagy magasságos Jó köve olvasatú jelei a székely írás megfelelő jeleivel (jobbra)
18. ábra. A karosi honfoglalás kori tarsolylemezen olvasható Dana sar magas köve (mai magyarsággal: Dana úr magas köve), az alsó sorban a székely írás megfelelő jelei
19. ábra. A magas követ (a lépcsős toronytemplomot) ábrázoló tamga a Magyar Néprajzi Lexikon nyomán (színes fotógrafika középen), a magyar hieroglif írás magas és kő jele (a felső sarkokban), egy avar lépcsős toronytemplom ábrázolás (a nagy jel belsejében fent) és egy korondi népi kancsó magas kő mondatjele (lent középen)
20. ábra. Gyimesi hímes tojás a magas sar kő (mai magyarsággal: magas úr kő) mondattal
(4) A görög jelsorrendben a "b" betű fenti megkettőződése nem figyelhető meg (itt nincs "v" betű), ellenben megjelenik a "d" előtt a "g". A cirill ábécé az "á", "b", "v", "g", "d" jelsorral kezdődik, ahol tehát a "b"-"v" hasadáson túl a "g" is megjelenik. Mivel a kár ábécé eredeti jelsorrendje nem maradt ránk, ez a körülmény jelentős szabadságot ad annak rekonstruálására. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a csukcs szójelek jelsorrendjét (az első jelek esetében), valamint a székely és az ugariti jelsorrendet kell figyelembe vennünk (általában).
Irodalom
Révész Péter, Establishing the West-Ugric Language Family with Minoan, Hattic and Hungarian by a Decipherment of Linear A, WSEAS Transactions on Information Science and Applications, 14, 306-335, 2017.
Révész Péter, Art Motif Similarity Measure Analysis: Fertile Crescent, Old European, Scythian and Hungarian Elements in Minoan Culture, WSEAS Transactions on Mathematics, 18, 264-287, 2019.
Aczél József: Szittya-görög eredetünk, történelmi és nyelvészeti tanulmány, Turán Publisher, Garfield NJ, USA, 1975.
Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához
Mészáros Gyula: Chattiak és skythák
Varga Géza: A Tiszavasvári Dózsa lelőhelyen előkerült szkíta agyagedény "Nagy, ragyogó anya" mondata
Révész Péter, Establishing the West-Ugric Language Family with Minoan, Hattic and Hungarian by a Decipherment of Linear A, WSEAS Transactions on Information Science and Applications, 14, 306-335, 2017.
Révész Péter, Art Motif Similarity Measure Analysis: Fertile Crescent, Old European, Scythian and Hungarian Elements in Minoan Culture, WSEAS Transactions on Mathematics, 18, 264-287, 2019.
Aczél József: Szittya-görög eredetünk, történelmi és nyelvészeti tanulmány, Turán Publisher, Garfield NJ, USA, 1975.
Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához
Mészáros Gyula: Chattiak és skythák
Varga Géza: A Tiszavasvári Dózsa lelőhelyen előkerült szkíta agyagedény "Nagy, ragyogó anya" mondata
Hosszú Gábor – Zelliger Erzsébet: A Bodrog-alsóbűi rovásemlék számítógépes írástörténeti kapcsolatai és egy olvasati kísérlete
Hosszú Gábor: A pálos rovásírás
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza: Rá napisten hieroglifájából székely "r" betű
Varga Géza: Hozzászólás Róna-Tas András: A székelyek ősi kincse a rovásírás c. előadásához
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Hosszú Gábor: A pálos rovásírás
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza: Rá napisten hieroglifájából székely "r" betű
Varga Géza: Hozzászólás Róna-Tas András: A székelyek ősi kincse a rovásírás c. előadásához
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Átugorható szállásreklám a The Ronettes ürügyén
Ez a végérvényes és megváltoztathatatlan hibák őszinte beismerésének pillanata. Mert ugyan oldalakon keresztül sorolhatnám a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház érdemeit, de itt az idő sort keríteni az őszintére is. Nem a természeti környezettel, nem a fürdőszobák felszereltségével és a szobák szépségével, kényelmével van baj, hanem - szomorúan vallom be - a szállásgazdával, vagyis e sorok írójával. Hogy a nyájas olvasó is fel tudja mérni a helyzet tragikumát, előbb meg kell hallgatnia az alábbi zeneszámot:
Nos, egyszer voltam az egykor létezett NDK-ban egy üdülésen, ahol a szállásgazda műsorral szórakoztatta a kedves vendégeit. Ennek során énekelt és táncolt is, sőt ez utóbbi keretében még az asztalra is felugrott és ott is illegette magát. Ez a kép motoszkál bennem a közel 30 éves szállásadói pályámon. Ilyenkor fel-felmerül az önvád is: valóban mindent megtettem azért, hogy a vendégeimet elkápráztassam?
Ami a táncmozgás és az asztalra való felmászás fizikai lehetőségét illeti, erre még - némi segítséggel - talán vállalkozhatnék. A kedves vendégeim bizonyára jót mulatnának az esetlen idétlenkedésemen. Azonban a The Ronettes előbb megnézett produkciója láttán inkább letennék erről. Ugyanis énekelni is kellene s ezt nem illik megkísérelni az én adottságaimmal. Már a testmozgásom sem oly kecses, mint ezeké a drága leánykáké, és - sajnos - énekelni sem tudok olyan megrázó szépséggel, mint ők. Ezért nem marad számomra más, mint, hogy töredelmesen bevalljam: a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdája korántsem tud olyan műsort adni a Velemérre tévedő nagyérdemű közönségnek, mint a The Ronettes. Legfeljebb a hozzájuk kapcsolódó emlékeimet tudom elmesélni.
Amikor ez a szívbemarkoló zeneszám (velem együtt) még újnak számított, akkor volt egy Orionton táskarádióm, ami állandóan a fülemhez volt nőve. Azzal utaztam a villamoson, azzal ettem a reggelit, azt hallgattam az iskolai szünetben (a mateklecke másolása helyett) és persze ez szólt a párnám alatt is, amikor elaludtam. S ha véletlenül sikerült elcsípnem a The Ronettes zenéjének néhány taktusát a recsegő és ropogó távoli adók valamelyikén, akkor boldog voltam. Hiszen íme a bizonyság ország s világ előtt arról, hogy a világ szép és élni érdemes! Még akkor is, ha a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdája jobban teszi, ha nem táncol és nem énekel.
Révész Péter egy zseniális összehasonlító módszert alkalmaz parasztvakításra. A módszer elvileg képes két ábécé közötti rokonság, vagy azonosság kimutatására. Ebben a táblázatban az anatóliai kár írás és a székely írás kapcsolatát mutatja ki a szerző, ám hamis kiinduló adatokkal. Táblázatának fejlécében a székely írás jeleinek kellene sorakoznia ábécésorrendben. Mindannyian látjuk, hogy az ismert székely jelsortól rendszeresen és alapvetően eltér. Ez eleve kizárja, hogy a táblázatát komolyan lehessen venni. A táblázat első oszlopában a kár írás jeleit kellene megadnia a kár ábécé sorrendjében. Amivel meg az a baj, hogy a kár ábécé jelsorrendje nem maradt ránk, tehát ez a vizsgálat elvileg sem lenne elvégezhető a kár ábécével. Révész Péter azonban túlteszi magát a nehézségeken. A kár írásjeleket is, meg a székelyeket is a kénye-kedve szerinti sorrendbe rajja, hogy a párosított jelek szép szabályos átlót adjanak ki. Ilyen szabályos átló azonban csak pontosan azonos ábécék összehasonlítása esetén jöhetne ki. Esetünkben azonban erről szó sincs, első ránézésre is látszik, hogy jelentős eltérés van a kár és a székely írás között - tehát ilyen szép átló egy becsületes vizsgálat eredményeként nem születhetne meg. A létező ábécék kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak (amint a kár sem azonos a székellyel), ezért egyetlen esetben sem "jöhetne ki" ilyen tökéletes átló. Ami nem is lenne baj, hiszen az átlók eltérései igazodnának az összehasonlított ábécék egymástól való távolságához és azt dokumentálnák. Révész Péter azonban talán minden áron a kár írásból szerette volna levezetni a székely írást, ezért úgy alakítgatta a kiinduló adatokat (a két ábécé sorrendjét és a jelpárosításokat), hogy az átló tökéletesre sikerüljön. A cikkét közlő tudományos folyóirat szerkesztősége pedig - szokás szerint - nem értett az írástörténethez sem, meg a táblázathoz sem, ezért nem vette észre a szerző turpisságát. Révész Péter tanulmánya nem a kár-székely íráskapcsolatot tárja fel, hanem csak szerzőjének tudományellenes törekvéseit és tényektől nem korlátozott megtévesztő eljárását.
VálaszTörlés