Bevezető
A vázát ábrázoló, Würzburgban, a Museo Martin von Wagner kiállításán készült fényképet Andrea Milanesi tette közzé a világhálón, amiért itt is köszönetet mondok neki. Az edényt Khiosz szigetén gyártották a Kr. e. VII. század végén. Bár ekkor már a görög írást elterjedten használták, az 1. ábrán látható váza képének közepén lévő jelmontázs a kőkori eredetű magyar hieroglif írás segítségével értelmezhető és olvasható el. A szójelekből alkotott jelmontázs a görögöket megelőző kultúrák, a Termékeny félhold (a szabírok őseinek?) legalább 7-8 ezer éves hagyatékát képezheti. Ez a már a khioszi edény készítésekor is archaikus jelhasználat az ősvallási jelentősége miatt maradt meg a szkíta-görög korban is. Használható volt a világ leírására, a közösség orientálására és az uralom legitimálására.
A khioszi kétpólusú világmodell
A khioszi jelmontázs egy kétpólusú világmodell, amely a Föld és a kozmosz forgástengelyét jelképezi. Ettől eltér a négypólusú világmodell, amely az Éden térképe a négy szent folyóval, a négy hegységgel (négy sarokkal) és a kereszt alakú szárazfölddel. A 2. ábrán látható kétpólusú világmodell ezzel szemben a kozmosz északi és a déli tengelyének, a közöttük lévő Földnek és a körülöttük lévő égitesteknek (a napisten nevét rögzítő Lyukó hieroglifa változatainak) ábrázolása. A forgástengelyt északon és délen is a világfát (Tejutat) ábrázoló Ten "élet, isten" hieroglifa jelzi (3. ábra).
3. ábra. A Kr. e. VII. századi khioszi görög váza kétpólusú világmodelljében kétszer is megjelenő, világfát ábrázoló, szójelekből alkotott jelmontázsok egyike, amelynek központi eleme a Ten "élet, isten" hieroglifa és a Ten ragyogó országa mondat
A 3. ábrán lévő jelmontázs központi Ten hieroglifája felett a Khuár földje olvasatú mondatjel van, ahol Khuár "Úr" az isten neve (1). Alatta a vízszintes vonal alakú ragyogó szójel, legalul pedig a hármas halom alakú ország hieroglifa látható. A Ten jel mellett kétoldalon a kacskaringó alakú jó "folyó" szójelek vannak. Az olvasat: Jóságos Khuár ten földje ragyogó ország. Itt a jó szónak "folyó" értelme is van, ami a Tejútra utal, a jóságos tehát "folyóval azonos" értelmet is hordoz.
E mondatnak gondolatilag és az ország jel használatát illetően is megfelelője a magyar címerben hun és avar előzmények után vagy ezer éve látható, hármas halmon álló kettős kereszt, amelynek olvasata Egy országa "Isten országa". Mindkét jel a hármas halmon álló világfát ábrázolja (2).
A khioszi váza jeleinek korabeli hangzását nem ismerjük, ám néhány esetben erre következtetni lehet.
- A Ten "élet, isten" hieroglifa korabeli hangalakjára következtethetünk abból, hogy e magyarban ismert jelentésű és hangalakú szójel az etruszk Tin főisten nevével, a kínai tien "isten" és a magyar isten (ős + ten) szó második tagjával azonos hangzású. Ebből egy igen régi, széles körben elterjedt ősvallásra és ősvallási célokat szolgáló szójelre lehet következtetni. Ezt a szójelet meg is találjuk egy etruszk urnán, ahol a központi elhelyezéséből ítélve Tin főisten nevét rögzíthette. A sumér tin "élet" szó ezzel a nemzetközileg elterjedt istennévvel azonosítható, annál is inkább, mert az 500 egyező etimon miatt Simo Parpola a sumért az uráli nyelvek közé sorolta.
- A hármas halom alakú ország hieroglifa hangalakjára a sumér khur "hegy, ország" szójel alapján következtethetünk. A sumér szó megfelelőjét ugyanis megtaláljuk a magyar orom és ország szavak tövében, miközben a hármas halom "ország" jelentését a magyar heraldika megőrizte.
- A vízszintes vonal alakú ragyogó hieroglifa megfelelője a hettita (luviai) hieroglif írásban a rá szótagot jelöli.
- A rombusz alakú Khuár hieroglifa a latin q megfelelője a székely írás ősében, a magyar hieroglif írásban. A latin jelsorrend az eddigi ismereteink szerint végső soron a hurri/szabír eredetű ugariti írás jelsorrendjéből származtatható. A szabír pedig a magyarok régi neve Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint. Ezt Jordanes is megerősíti, mondván, hogy az igazi hunok utódai a szabírok. Ebből következően a rombusz alakú jel khioszi előfordulásának hangalakja is lehet khu vagy Khuár.
A fenti négy egyezés arra utal, hogy a magyar hieroglif írás Anatólia és Irán felől, az egykori szabír/hurri területekről (Szubartu területéről és tágabb környezetéből, a Termékeny félholdról) érkezhetett a Balkánra. S ha ugyanazok a jelnevek kötődtek a fenti jelekhez a kiindulás helyén és a Kárpát-medencében is, akkor feltehetjük, hogy a vándorlás félútján, az Égeikumban is hasonlóképpen hangoztak.
Ten országa párhuzamok
A magyar hieroglif írás szójelkészletének szűkössége miatt a ma szokásos irodalmi műfajok (birtoklevél, adóbevallás, regény, krónika stb.) rögzítésére nem kerülhetett sor. A szokásos hieroglifikus szövegek néhány azonos, vagy hasonló ősvallási kötődésű fohászt ismételgetnek. E fejezetben a khioszi vázán elolvasható Ten ragyogó országa mondat (5. ábra) párhuzamaiból mutatok be néhányat.
Jegyzetek
(1) Simon Péter szerint a székely írás rombusz alakú "k" (Khuár) jelének őse egy fejet ábrázolt és a latin q betű (tulajdonképpen szótagjel - VG) megfelelője. A jelsorrendet illető saját kutatásaim megerősítették e rovás "k" (Khuár) és a latin q jelsorrendi megfelelését. E megfelelésekből feltételezhetjük khioszi jelpárhuzamuk khu vagy Khuár hangalakját is. Khuár a kaukázusi hunok istenének a neve, amelyből az úr szavunk kialakult a szóeleji k-h-elhalkulás hangváltozás során (Urhida legelső lejegyzésekor még a Hurhida alakot hagyták ránk). Ez a khu van a hun/kun népnévben és ugyanez jelenik meg a mongol хүн (khün) "ember" jelentésű szóban is.
(2) A khioszi váza magyar jelekből alkotott jelmontázsának legfontosabb eleme a hármas halmon álló világfa (3. ábra). Nem véletlen, hanem az etnokulturális rokonság jele, hogy ugyanezt találjuk a magyar államcímerben is. A magyar kultúrát erős szálak fűzik a vázát ránk hagyó khioszihoz.
(3) A khioszi váza Ten ragyogó országa mondatjelének párhuzamaiban a fenti három jel közül hol az egyik, hol a másik fordul elő, vagy éppen hiányzik.
Esetenként a szójelekből alkotott jelképes ábrázolás alkalmazói már nem ismerik a szójelek eredeti jelentését és helyette új magyarázattal ellátva használják a jelet. Ennek példája a francia fleur de lis "liliom virág" változatain látható és "csokrot rögzítő szalag"-ként magyarázott vízszintes vonal (valójában a ragyogó szójel), amelynek ősi példája a khioszi váza mondatjelén is megtalálható (5. ábra). A vízszintes vonal eredeti jelentését azon ábrázolások alapján lehet tisztázni, amelyekben egyetlen szál virághoz is odateszik feleslegesen a "csokrot rögzítő szalag"-ot (... ábra), vagy amikor a hieroglifikus szöveg nem virágot ábrázol, az ország jelentésű hármas halom alatt mégis ott van a vízszintes vonal, a ragyogó jelző (7. ábra). A fleur de lis alól ugyan már lekopott a hármas halom alakú ország szójel és a liliom egykori ten "isten" jelentéséről sem tudnak, ám a virágot ma is az ország feletti uralom isteni eredetét hirdető jelképnek tekintik.
Irodalom
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése