Türk Attila tollából jelent meg Az Uráltól a Kárpátokig régészet és korai magyar történelem című dolgozat, amelyben több hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) írásemléket találtam. A szerző ezeket nem olvasta el, az egyik lelet olvasatával én egészítem ki a közölteket (1. ábra). A szaltovói csaton egy szójelekből összeállított, elolvasható világfa ábrázolás látható az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció szabályainak megfelelve. (Az ábrázolási konvenciókat A magyar hieroglif írás c. kötetben írtam le 2017-ben.)
E jellegzetes mondatjel hasznosítható adatot jelent a Pócs Éva cikke nyomán kialakult világfa vitában. Pócs Éva ugyanis azt vetette fel, hogy a honfoglalóknak talán nem is volt világfa képzetük, vagy ami a leleteiken annak látszik, arról nem lehet bizonyítani a világfa voltát. Ez a gondolat eddig húsznál is több hozzászólást kapott, ám ennek ellenére az akadémikus körön belül - a "szakma" hozzá nem értése, rovológiai érdektelensége és módszertani-etikai színvonala miatt - nem született érdemi válasz. A nyílt tudomány elveinek érvényesülése előtt ilyen nem is várható.
A "szakma" ugyanis természethű faábrázolást vár (ezt legjobban az anarcsi korong fája közelíti meg), miközben a világfa ábrázolások jelszerűek. A jeleinkkel való foglalkozás azonban a százötven éves rovásundor és -elhallgatás miatt a "tudományos konszenzus" köreiben ma sem szalonképes és az amatőrök vesszőparipája maradt. Az autodidaktákkal való párbeszéd ugyanakkor - a nemrég ismételten lelepleződött Zsirai Miklós hazudozásának és uszításának is köszönhetően - akkor sem jöhet szóba, ha az eredményeik nélkül a soron következő feladatukat (esetünkben a több száz honfoglalás kori világfa felmutatását és azonosítását) nem képesek ellátni.
Az MTA rováskorpusza - néhány, az OSZK-ban 2009-ben rendezett nyelvemlék-kiállítással kapcsolatos cikkemnek is köszönhetően - megjelent ugyan, de a benne foglalt félrevezető következtetések sora nem segíti, hanem akadályozza a kutatást. A világfák elolvasásához ugyanis a szójeleinket kellene ismernie a szakmának. A rováskorpuszban azonban Vásáry István letagadja a szójeleink létét. Annak ellenére, hogy magában a korpuszban is közlik Veit Gailel 1500-as évekből fennmaradt adatát arról, hogy a székelyeknek szó- és mondatjeleik is vannak. Nos, ilyen szójelekből összerakott mondatjel a világfa is, amelynek létét most Pócs Éva próbálta megkérdőjelezni. Annak ellenére, hogy az egyik világfa (a hegyen álló kettős kereszt) legalább a hun kor óta szerepel az uralmi jelvényeink között (1).
Az akadémikus "tudomány" addig lesz képtelen e szójelekből álló világfák és a további ősvallási jelmontázsok elolvasására, megértésére és hasznosítására, a nemzeti identitásunk oszlopát ért alaptalan támadás elhárítására, amíg a tudományos folyóiratok a magyar- és tudományellenes hazugságok közlésére nagyobb hajlandóságot mutatnak, mint a megalapozott cáfolatukra.
Jegyzetek
(1) A sumér nun "herceg" és a kínai wang "uralkodó" szójel egyaránt hegyen álló kettőskereszt, azaz világfa ábrázolás. E magyar eredetű, de az ókorban nemzetközivé vált szójel ezért maradt (hun és avar közvetítéssel) az Árpád kori magyar jelhasználatban is a királyság jelképe. A kínai wang szó a magyar bán rokona.
Irodalom
Türk Attila: Az Uráltól a Kárpátokig, Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 30., Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 8., Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 30., Budapest–Szeged, 2023.
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 1-2. füzet
Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.
Állásfoglalás a nyílt tudományról (nkfih.gov.hu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A magyar ősvallás, Országépítő, 2006. (Válasz Pócs Éva hasonló tárgyú cikkére)
Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról
Varga Géza: Az anarcsi honfoglalás kori hajfonatkorong hieroglifáinak olvasata
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: A világfa vita
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Honfoglalás kori világfa
Varga Géza: Zsirai Miklós bukása és a világfa vita
Varga Géza: Garantálja-e a minőséget a tudományos szerkesztőségek szűrője a rovológiában?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése