Máni (kb. 216–274/277) egy párthus származású próféta volt, a róla elnevezett manicheizmus alapítója, amely a késő antikvitás egyik legelterjedtebb világvallásává vált. Tanításaiban egy sajátos szintézist hozott létre a kereszténység, a zoroasztrianizmus és a buddhizmus elemeiből. Dél-Babilóniában született. Fiatalon (12 és 24 évesen) látomásai voltak, amelyekben egy „égi lény” felszólította őt, hogy legyen a „világosság apostola”. Beutazta a Perzsa Birodalmat és Indiát, tanításait írásban is rögzítette, ami ritka volt a korabeli vallásalapítók között. Bár I. Sápúr király (a Párthus Birodalmat követő Szaszanida Birodalom második uralkodója) pártfogolta, a későbbi uralkodók idején a zoroasztriánus papok nyomására börtönbe vetették és kivégezték. A világot a Világosság és a Sötétség örök harcaként írta le. Hitte, hogy az emberi lélek a fény egy szikrája, amely az „evilági” anyag fogságába esett, és a megváltás célja ezen fényszikrák kiszabadítása. Önmagát Ádám, Buddha, Zarathustra és Jézus végső utódjának és beteljesítőjének tekintette.
A Karcag Orgondaszentmiklós-i csatkarika szövegének megfejtését utoljára 2017-ben adtam közre a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Ebből adtam egy példányt Fehér Bencének is, így akár emlékezhetne is a szójeles olvasatra.
Egy közreadott megjegyzéséből azonban tudjuk, hogy tudatosan nem hajlandó idézni olyan szerzőt, aki szakmányban olvas el díszítéseket. Ezt írja: "Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban". (Egy újabb rováskorpusz ígérete, 122. oldal). Ezzel a nézetével (a jelek díszességének túlértékelésével) egyezően nyilatkozott az MTA rováskorpusz egyik szerzője, Sándor Klára is az énlakai Egy Isten mondatjelet illetően (8. ábra). Azt mondta ugyanis egy személyes beszélgetésünkben, hogy a mondatjelet nem olvassa el, mert az díszítés.
E megközelítés alapvető hibája, hogy díszes írás, vagy díszítés is lehet elolvasható, amit többek között az egyiptomi hieroglif írás is bizonyít. Azaz teljesen érdektelen, hogy díszes-e a mondatjel, vagy sem - ha elolvasható. Az elolvasását viszont - a jelek szerint - sem ő, sem Fehér Bence nem kísérelték meg a szükséges szellemi frissesség hiánya miatt. Az akadémikus "tudomány" tragikus téveszméi, szakmai-etikai hiányosságai miatt a magyar őstörténet kutatásában fel sem merülhet, hogy a párthusok eredeti nyelvét és hieroglifikus íráshasználatát a magyarral összevessék. Ennek hiányában azonban a tankönyvekben tanítottaknak - őstörténeti és rovológiai (magyar írástörténeti) szakterületen - nem sok köze van a tényekhez.
A hieroglifikus írásemlékek alapján okkal számításba lehet venni, hogy a székely írás egy belső keletkezésű, de széles körben használatos magyar írás. A Mani pecsétnyomóján lévő hieroglifikus szöveg megerősíti és alátámasztja ezt a lehetőséget.
(2) A párthus szöveghagyatékban megtalálható a magas kő jelpár is Lyukó isten környezetének jellemzésében (2. ábra).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése