2026. február 12., csütörtök

Magyarul elolvasható jelmontázs a Vijaya Bhaarati által közölt Indus-völgyi pecsétnyomón

Vijaya Bhaarati A megfejtett Indus írás - 8. A holtak halmai, amelyek megváltoztatták az emberiség sorsát és történelmét c. írásában közli az Indus-völgyi írás egyik érdekes, turult ábrázoló jelmontázsát (1. ábra). E szójelekből összeállított rajznak minden eleme egyeztethető magyar hieroglifákkal (ősvallási kötődésű szójelekkel) és az ismert ábrázolási konvenciókkal (1). Ezért e jelmontázs annak ellenére is jól elolvasható és értelmezhető a magyar hieroglif írás segítségével, hogy India meglehetősen távol esik a magyar őstörténet engedélyezett kutatási területétől (2). Kiemelt tisztelet a kivételes kutatóknak, például Aradi Évának, aki a hun kori kapcsolatainkat kutatja és Szentkatolnai Bálint Gábornak, aki a korábbi "szabír idők" nyelvi hagyományát, annak párhuzamait tárta fel. A magyar őstörténet kezdetei a Termékeny félhold kőkorban gyökerező kultúráihoz kötődnek s e terület egyik csücske Indiában van, ahol megmaradt a legkorábbi ősvallási kötődésű jelkészlet és jelhasználat nyoma. A jelen cikkben az alábbi Indus-völgyi tábla szövegét olvasom el. 



1/a. ábra. Indus-völgyi tábla (középen), az Indus-völgyi hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "rovás"jelek (jobbra)



1/b. ábra. Indus-völgyi tábla Vijaya Bhaarati nyomán


A jelhasználat

Az 1. ábrán látható Indus-völgyi madár a turul meghatározásának megfelel, mert a rajza és a környezete is magyar "rovás"jelek megfelelőiből áll. A kőkori eredetű magyar ősvallás ugyanis a nézeteit illusztráló legfontosabb képeket (a csodaszarvas, a turul, az égig érő fa rajzát, a világmodellt, vagy az istenábrázolásokat)  magyar hieroglifákból alkotta meg, azokkal magyarázta. E célból jött létre és terjedt el már a kőkorban a Pireneusoktól Amerikáig a magyar hieroglif írás kb. 50 szójele. 

E szűk szójel-készlettel nem lehetett volna regényt, szerelmes levelet, vagy adóbevallást írni, csupán néhány ősvallási fohászt. Eleink erre a célra fejlesztették ki és erre is alkalmazták ezt az írásrendszert évtízezredekig. 

Mivel a kőkori hieroglifákból kialakult székely "rovás"jelek napjainkig használatban vannak a magyarságnál, ez - a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukcióknak köszönhetően - lehetővé teszi a szójelek azonosítását és a képszerű szöveg értelmének és hangalakjának megközelítését. Az így meghatározott hieroglifákat a Magyar hieroglif írás c. kötetben tettem közzé. A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás bizonyította, hogy e jelkészletek genetikus kapcsolatban vannak egymással. Ez adott alapot a szójelekből alkotott hasonló jelmontázsok elolvasására. A segítségükkel feltárt, közel kétszáz hieroglifikus szöveg elsősorban a Varga Géza írástörténész blogban és az academia.edu-n tekinthető meg. 


Az Indus-völgyi pecsétnyomó jelei

A teljes egészében jelekből összeállított Indus-völgyi pecsétnyomó rajzolatának minden szójele egyeztethető a székely írás jeleivel (2. ábra). 

Az alábbi táblázatba nem kerültek bele a tábla szélének fogazásával kialakított magas és kő jelek, mert a turul lábainál lévő társaik képviselik őket a táblázatban. Az azonban nyugtázható, hogy e hunoknál is ismert sajátos jelrögzítési mód (miszerint jelek a tárgy peremének tagolásával is kialakíthatók) megtalálható az Indus-völgyi írásban is.



2. ábra. Az Indus-völgyi tábla hieroglifáinak és a székely írás jeleinek összehasonlító táblázata


A 2. ábrán lévő Indus-völgyi - székely jelpárok között mutatkozó kisebb eltérések megmagyarázhatók. 

Például a jó hieroglifa esetében ugyan ellenkező irányultságú a két jel, ám ez két ok miatt is feloldható. 

- Egyrészt azzal, hogy a jó hieroglifának egyaránt van jobbra és balra irányuló változata. Például a különféle irányultságú svasztikák karjai is jó "folyó" hieroglifák - mert a svasztika az Éden négy szent folyójának ábrázolása. 

- Másrészt azzal, hogy az indusvölgyi pecsétnyomón ugyan jobbra néz a turulmadár, a lenyomatán azonban már balra, azaz meg fog egyezni a székely jel szokásos irányultságával.

A többi jel szimmetrikus, amiből következően a lenyomaton is ugyanúgy olvasható, mint a pecsétnyomón.

A ragyog, ragyogj, ragyogtál hieroglifák a pecsétnyomón különféle állású rövid vonalak. Ez a változatosság más istenidéző szövegek esetében is tapasztalható. Lehetséges, hogy az eltérő dőlésszögek a szó különböző ragozású változatait jelölik. Erre ugyan nincs közvetlen bizonyíték, a táblázatban megjelenő eltérő értelmezés azonban több példa alapján valószínűsíthető.

Az Élő hieroglifa néhol vízszintes, máshol függőleges vonalkázottsága a végső soron az égből (az Istennel azonos Tejútból) érkező folyók rajza lehet (2. és 3. ábra). Ennek megfelel, hogy az Árpád-sáv a mai magyar értelmezés szerint is négy folyót idéz. A filipovkai szarmata szarvason és Árpád kori érmeken lévő hieroglifikus jelmontázsok alapján ebből alakult ki a magyar államcímer árpádsávos fele.


Ábrázolási konvenciók

Jellegzetes ősvallási ábrázolási hagyomány a turul jelekből való összeállítása. 

További ábrázolási konvenció a magas kő és az Ak ügy jelpárok alkalmazása is.

A ragyogj, ragyog, ragyogtál hieroglifák alkalmazása az istenidéző szertartások kézikönyvének vázlatát képviseli, ami szintén egy jellegzetes ábrázolási konvenció.


Az olvasat

A turult ábrázoló jelmontázs felső részének olvasata egy istenidéző szertartás szövegkönyve (1. ábra): Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Jóságos ragyogó Ak ügy "folyó". Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ...



3. ábra. A Ragyog Élő magas köve mondat


Az Indus-völgyi turulos jelmontázs alsó részén (3. ábra) olvasható szöveg: Ragyog Élő magas köve! Az ebben szereplő Él, Élő istennév genetikus kapcsolatban van az ugariti Él, a görög Heliosz, az iszlám Allah és a sémi Elohim istennevekkel.


Jegyzetek

(1) A székely írás előzménye, a szójeleket alkalmazó magyar hieroglif írás az ősvallás jelrendszere volt már a paleolitikumban és elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig. A jelekből az ősvallási elmélet számára fontos képeket állítottak össze, mint pl. a turul, a csodaszarvas, a világfa, az istenábrázolás és a világmodell. Ezek a leggyakoribb ábrázolási konvenciók, amelyeket a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be. Sajátosságuk, hogy magyar szójelekből állnak és magyarul elolvashatók. Ebből következően az írást nem 5 000 éve találták fel az állam és a könyvelés kedvéért - mint azt az egyetemeken tanítják - hanem az egykor egységesebb ősvallási tételek illusztrálására kb. 100 000 - 50 000 évvel ezelőtt. A legkorábbi elolvasható írásemlékek kb. 40 000 évesek.  

(2) Akadnak még, akik emlékeznek arra, hogy Róna-Tas András megadta azon földrajzi szélességi és hosszúsági adatokat, amelyek között (lényegében az Urál vidékén) szerinte a magyar őstörténet a tudományosság igényével kutatható. E téveszméről akkor is tudott volt, hogy csak a magyar- és tudományellenes prekoncepciók védelmét szolgálja. Mára e finugrista agyalmányrendszer recsegve ropogva a semmibe omlott, ám ennek egyelőre semmi következménye nincs a rovológiai (magyar nemzeti írástani) kutatások szakirodalmában. Ott a legnevesebb kutatók (Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János) is csak azt ismételgetik, vagy 30 éve, hogy a székely írás eredete egy rejtély. Egyedül Vásáry István tart ki a vagy másfélszáz éven át hangoztatott, de sohasem bizonyított ótürk eredeztetés téveszméje mellett. Bizonyítania persze neki sem sikerül, a felhozott érvei (huszonvalahány hasonló jel) azonnal megkérdőjelezhetők, mert másutt sokkal több hasonló jelet találunk. A Tordos-Vincsa kultúrának például 49 hasonló jele van s ugyanilyen nagyságrendű egyezést találni az amerikai indiánok népi jelrendszerében, meg az Indus-völgyi jelek között is. Korrekt vitára és párbeszédre ez a tudós társadalom "természetesen" nem vállalkozik. Szakmai és etikai felkészültség hiányában - a jelek szerint - erre nem is lenne képes. 

Remélhetőleg csak idő kérdése, hogy a finnugrista őstörténeti kép bukásának következményeit viszontlátjuk a lejárt szavatosságú hazugságokat körömszakadtáig védelmező tudományos intézmények és a kultúrpolitika értékeléseiben is.


Irodalom

Szentkatolnai Bálint Gábor (1888): A tamul nyelv a turáni nyelvek sanskritja

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest


Varga Géza (2019): Hiteles turulábrázolások




Varga Géza




Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a



dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)