Dhuyunk Irach Lostamasta tette közzé 2025. júniusában az Archaeology & Civilizations világháló-csoportban az alábbi észak-afrikai tetoválásmintákat (1. ábra). Mindössze ennyit közölve róluk: Amazigh Tatoo symbols, North Africa. A minták azért érdekesek, mert jó részüket el lehet olvasni a magyar hieroglif írás (1) szójelei segítségével (2 - 5. ábra).
1. ábra. A közölt észak-afrikai tetoválásminták
E mintakészlet akkor is újabb részletekkel szolgál az őstörténetünkről, ha egyelőre nem ismerjük származásának pontos helyét és idejét. A magyar hieroglif jelrendszer úgyis időtlennek látszik, amint fittyet hány a földrajzi távolságokra is. Ennek ellenére mégis szorosan kötődik a magyar kultúra gyökereihez. A kevés adat ellenére is megoldáshoz segít egy tavaly lezajlott, de - módszertani hibák miatt - befejezetlenül maradt tudományos vitát. Az akadémikus tudomány ugyanis a húsznál több hozzászóló ellenére sem tudott érdemi választ adni a Pócs Éva által megfogalmazott világfa-kételyre. Miközben a közösségi portálokon szembejön velünk a válasz.
Pócs Éva ugyanis azt állította, hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzetük, vagy amit annak gondolnak, az nem értelmezhető és nem bizonyítható. A néprajzosok által később kimutatott néprajzi világfát - szerinte - más népektől vettük át a honfoglalást követően (2). Amire "persze" nem szolgál bizonyítékokkal. Ugyanakkor ezek az észak-afrikai tetkóminták az olvasataikkal, a párhuzamaikkal és az Árpádház genomjának születéséről megtudottakkal együtt azt igazolják, hogy Pócs Éva téved. Az észak-afrikai tetkóminták hátterében felsejlő, ősvallást szolgáló, évezredeken át folyamatosan használt írásrendszer kőkori eredetű és mindvégig magyar etnokulturális kötődésű. Ha e magyar kötődésű őskultúra legszentebb témája a világfa, akkor nem átvettük a világfát, hanem elterjesztettük.
A most vizsgált tetkóminták elterjedése Kr. e. 3000 táján, vagy jóval korábban is történhetett, amikor a szabírok (szubartui hurriták) hatása Észak-Afrikára is kiterjedt. Ez volt az a kor, amikor szabír bevándorlók megteremtik a sumér civilizációt, valamint - rovológiai adatok alapján - talán a kárpát-medenceit, az egyiptomit, az elámit, az indusvölgyit, a kínait és az amerikai indiánt is. A jelhasználat rokonsága mellett erre utal pl. a piramisépítés szokásának, vagy a korai magyar népdaloknak az elterjedtsége, vagy az egységes régészeti kép is is. Ezekre ki fogunk térni a most szervezés alatt álló Elolvasható világfa konferencián.
Legutóbb Simo Parpola a sumért uráli nyelvnek (azaz a magyar rokonának) minősítette az uráli nyelvekkel egyező 500 etimon alapján. Ezzel közvetve alátámasztotta Bíborbanszületett Konstantin adatát is, miszerint a magyarok régi neve a szabír (szavartü aszfalü). Van tehát elegendő puskapor a világfa kérdésben, amelyhez nyelvészeti kérdés is társul. Hiszen évszázados vita folyik arról, hogy a sumér rokona-e a magyar nyelvnek, vagy sem. A finnugrista alapállás jellemzőjeként az akadémikus tudomány számára csak most derült ki, hogy Zsirai Miklós a jelzőosztogatásaival egy valótlansághalmazt próbált meg hitelesíteni.
Az alábbi ábrákon látható tetkóminták - jelhasználatukban és mondanivalójukban - nem csak a magyar hímes tojásokon bukkannak fel napjainkig, hanem a magyar uralmi jelképek között is megtaláljuk őket (2/a. és 2/b. ábra).
2/a. ábra. A minta olvasata: Ten ország magas kő, mai magyarsággal: (Is)ten országának magas köve, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás ten szójele, "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jele, valamint a heraldika által megőrzött ország hieroglifa
A 2/a. ábrán hármas halmon álló világfát látunk (3). Az
ország jelentésű hármas halmot a két oldalán megjelenő
magas és
kő hieroglifák a lépcsős toronytemplommal is azonosítják (4). A tetkóminta közepét alkotó
Ten országa mondatjel megtalálható a Szent István idejében a magyar királyi udvarban készített koronázó paláston is (2/b. ábra). Az
Árpádház genomja a Kásler Miklós és munkatársai által elvégzett archeogenetikai vizsgálatok alapján a mai Afganisztán északi részén, az ókori Baktria területén, szabírok által lakott, vagy ahhoz közeli területen alakult ki 4500 évvel ezelőtt. A 2/a. és 2/b. ábrán látható jelpárhuzam, valamint az 5. és 6. ábrán látható
tapar "szabír" hieroglifa megerősíti a Bíborbanszületett Konstantin által feljegyzettek hitelét, miszerint a magyarok régi neve a
szabír (nála:
szavartü aszfalü). A hun-magyar dinasztia a születésétől kezdve évezredeken át folyamatosan őrizte a származására és világnézetére emlékeztető legszentebb hieroglifákat.
2/b. ábra. A koronázó palástba hímzett Ten országa mondatjel
3/a. ábra. A tetkóminta olvasata: Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve), az ábra jobb oldalán fentről lefele a székely írás "sz" (szár "úr") jele, valamint a karcagi csatkarika magas és kő szójele látható
3/b. ábra. Afganisztáni istennő-idol Kr. e. 2000 tájáról
A 3/b. ábrán lévő idol vállain megtalálható a magas kő ábrázolási konvenció, a 3/a. ábra észak-afriai tetkómintájának afganisztáni párhuzama. A lépcsős toronytemplom rajza ez. Az észak-afrikai tetkómintán ugyan áll egy fa is, de azt szintén megtaláljuk egy hopi tál lépcsős toronytemplomán (3/d. ábra). Ez is a szabír területekhez köti a most tárgyalt észak-afrikai mintakészletet. Egyúttal azt is jelzi, hogy e magyaros jelhasználat és világnézet elterjedt volt szinte az egész világon. A jelrendszerek és az ősvallás nagy időbeli és földrajzi távolságok ellenére is azonos voltára jellemző, hogy az afganisztáni idolon szintén megjelenik a világfa ábrázolása is (ebből lett a székely "a" betű szára). Az Árpádház genomját szülő táj és időszak világnézetének központi alakja volt a világfával és a magas kővel (azaz a Tejúttal) azonos ősanya. A 3/b. ábra jobb alsó részén a székely írás megfelelő jelei: az "a" (anya) rovásbetű, valamint a karcagi csatkarika magas és kő hieroglifája látható.


3/c. ábra. Hopi tál (fent), alatta a kiemelt Magas Rá köve, vagy Magasságos ragyogó kő mondat
3/d. ábra. Egy hopi tál Magasságos nagyúr köve mondata (balra) és a magyar jelkészlet megfelelő jelei (jobbra, fentről lefele): egy magyarszombatfai tányér képszerű szár hieroglifája, valamint a székely írás "m" (magas), "sz" (szár "úr"), "k" (kő) és "n" (nagy) lineáris rovásbetűi
4. ábra. A minta olvasata: Magas ten szár kő (mai magyarsággal: Magasságos Ten úr köve)
A 4. ábra jobb szélén fentről lefele az észak-afrikai jelek magyar megfelelője: a székely írás ten "isten, élet", a karcagi csatkarika magas és kő, valamint a karosi tarsolylemez szár "úr" hieroglifája látható.
5. ábra. A minta olvasata: Nagyon nagy tapar ország szár (mai magyarsággal: Nagyon nagy Szabír ország ura)
Az 5. ábra jobb oldalán fentről lefele az észak-afrikai hieroglifáknak megfelelő magyar jelek: székely tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjel, a heraldika által megőrzött ország szójel, a székely "n" (nagy) rovásbetű és a szár szójel egy magyarszombatfai tányérról (a székely "sz" rovásbetű képszerűbb változata)

6/a. ábra. A minta olvasata: Tapar zsen, mai magyarsággal: Szabír (ős) zsendül "feltámad, újjászületik", az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsen, zsenge) rovásbetűje és ten "élet, isten" szójele
A székely írásban két jel is fennmaradt, amelyek a 6/a. ábrán látható észak-afrikai
tapar jellel tartanak rokonságot. A több ágpárral rendelkező "tprus" jelnevű változatot
tapar, vagy
tapar ős, az egy ágpárral rendelkezőt pedig
ten alakban alakban olvashatjuk ki. A jel több évezredes történetében ismételten előfordult, hogy a fa tetején, vagy mellette megjelent az
ős hieroglifa is. Ennek köszönhető
a nikolsburgi ábécében szereplő "tprus" jelváltozat jelnevében megjelenő
ős szó.
6/b. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról, Bakay Kornél ásatási lelete, a Zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei
A 6/b. ábrán lévő ligatúra alja egy ég szójel, amellyel együtt a teljes olvasat: Zsendülő Ten az égben, vagy Égi Ten zsendül.
Jegyzetek
(1) A nemrég felfedezett magyar hieroglif írás szolgált már néhány meglepetéssel s ezt teszi az észak-afrikai mintakincs esetében is. A távoli jelkészletek székelyazonossága már-már megszokott jelenség. Amint az ősvallási jelentőségű ábrázolási konvenciók összeállítására törekvő jelhasználat is ismerős. Például a 2/a. ábrán is egy hegyen álló világfát látunk, amely képet szójelekből állították össze, ezért az ábrázolási konvenció elolvasható. Ahhoz is hozzáedződhettünk már, hogy a székelyazonos jelkészlet a világ legtávolabbi pontjain is megjelenik. Ez a most elolvasott észak-afrikai mintakészlet ezeken is túltesz, mert újabb, pontosítást lehetővé tevő összefüggésekkel szolgál. Bepillantást enged ama 5 - 6 000 évvel ezelőtti szabír-hurri világ jelhasználatába, meg világnézetébe, ahol és amikor az Árpádház genomja kialakult. A jelpárhuzamok, a genetikai szál és a szabír népnév segítségével az is nyilvánvalóvá válik, hogy e hegyen álló világfákat azóta is sajátunkként őrizzük. Nem véletlenül, hanem hun és avar előzményeket követve, az ősök kultúrájának tisztelete miatt került az államcímerünkbe a hármas halmon álló, kettős kereszt alakú világfa. Ezek az adatok felülírják az írástörténeti tények elől elzárkózó akadémikus tudomány kebelében tavaly lefolytatott világfa vita eredménytelenségét.
(2) Amennyiben a világfával kapcsolatos tudós megállapításokat és fanyalgásokat sorbarakjuk, akkor azok egy nagyívű vonulatot látszanak alkotni. Ez az ív választ ad arra, hogy ugyan miért lett ennyire fontos az akadémikus tudomány urbánus szekciójának a világfa képzetünk ok nélküli letagadása? Nos, talán azért, mert Simo Parpola 1993-as dolgozatában felmerült az a lehetőség, hogy az európai és a zsidó kultúrát az asszír világfa képzet alapozta meg. Ebből következően a hazai világfa vita a Simo Parpola cikke nyomán az életfáról kibontakozott nemzetközi párbeszéd utórezgése lehet. A finn asszíriológus ugyanis az asszír életfa vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nyugati gondolkodásmód gyökerei az asszírokig nyúlnak vissza. Az asszírok korábbi hurri területeken alakították ki az államukat. A hurrik (más néven szabírok) pedig Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár adata alapján azonosak a magyarsággal. Ezért némi joggal rémlett fel egy, a nyest.hu szerzője, Takács Boglárka (2013) szerint abszurd lehetőség, hogy a magyar életfa határozta meg a nyugati (közte a zsidó) gondokodásmódot. Mint azt látni fogjuk, a hurri és asszír életfák némelyike magyarul elolvasható, azaz a rovológiai összefüggések megengedik a Simo Parpola által javasoltak elfogadását. Ez akkor is igaz, ha Simo Parpola mit sem tud arról, hogy az aszír életfák egy része a magyar hieroglif írás segítségével magyarul elolvasható.
Az asszírok hurrita (szabír) alapnépességből alakultak ki. A szabír népnév pedig - mint azt említettem volt - Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarság régi neve. Ehhez azt tehetem hozzá, hogy a hurriták, az asszírok, sőt az indusvölgyi kultúra emberei is hagytak hátra a magyar hieroglif írás segítségével magyarul elolvasható világfa ábrázolásokat. Most ezekhez újabb hieroglifikus ábrázolások társulnak, amelyek a tapar "szabír" hieroglifa előfordulásaiból sejthetően a szabírok észak-afrikai hatásáról árulkodnak (5. és 6/a. ábra).
(3) A magyar államcímerben szintén hármas halmon álló világfa van. A hármas halmon álló kettős kereszt olvasata: Egy országa.
(4) A magas és a kő hieroglifának van fésűszerű, valamint ívelt és csúcsos tetejű hegyekből rakott lépcsőt ábrázoló változata is.
Irodalom
L. Nagy Péter, Olasz Judit, Neparáczki Endre, Nicholas Rouse, Karan Kapuria, Samantha Cano, Huijie Chen, Julie Di Cristofaro, Goran Runfeldt, Natalia Ekomazova, Maróti Zoltán, Jeney János, Szergej Litvinov, Murat Dzhaubermezov, Lilya Gabidullina, Szentirmay Zoltán, Szabados György, Dragana Zgonjanin, Jacques Chiaroni, Doron M. Behar, Elza Husznutdinova, Peter A. Underhill és Kásler Miklós (2021): Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján, European Journal of Human Genetics Pócs Éva: A magyar táltos és a honfoglaláskori samanizmus. Kérdések és feltevések. Ethnographia, 128. 2017. 1–47.
Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. Rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció, in Bárdos Dániel – Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvéselméletek szorításában, Budapest, 2023. Typotex Kiadó, 283–324. o
Pócs Éva: Vita Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. Rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció című tanulmányáról 2023. (academia.edu)
Simo Parpola (1993):
The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.
Simo Parpola (2007): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése