2024. november 15., péntek

A világfa Árpád kori előfordulásai

A Pócs Éva által írt cikk nyomán, amelyben a szerző a magyar világfa honfoglalás kori létét és néhány néprajzkutatónk megbízhatóságát kérdőjelezi meg, kialakult egy vita az akadémikus tudomány keretein belül. Ám a felvetés a hozzászólók nagy száma ellenére, a "szakma" rovológiai és ősvallási ismerethiánya, valamint módszertani-etikai hibái miatt érdemi válasz nélkül maradt. Létezik pedig megfelelő válasz, ami szerint a világfa nem természethű, hanem jelszerű. A világfa vita megoldását a hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelekből álló) világfa ábrázolások elolvasása és megértése jelenti.

Ilyen elolvasható világfa ábrázolásokat szép számmal találunk Árpád kori tárgyakon, például a királyság zászlaján (1. ábra), templomokon (2., 3., 4., 18. és 20. ábra), amulettként szolgáló gyűrűkön (5. és 6. ábra) és másutt is. 

E hieroglifikus szövegek kutatását az akadémikus tudomány ugyanúgy elhanyagolja, mint a fent említett rovológiai és ősvallási tudományterületet is. Ezért nem vették észre (nem hajlandók észrevenni ma sem), hogy a rovológia és az ősvallás szorosan összetartoznak. A székely írás elődje, a magyar hieroglif írás az ősvallás jelképrendszereként működött hosszú évtízezredeken át. Nemzeti írásunk archaikus írásmutatványai közé tartoznak az ősvallási feladatot ellátó, világfát ábrázoló mondatjelek is.

A honfoglalás kori tulipánok felismerését a "szakma" azzal az érveléssel utasította el, hogy azok botanikailag nem azonosíthatók. Ez formálisan igaz is, mert a honfoglalás kori tulipánok nem természethűek, hanem jelszerűek. Ez azonban nem értelmezhető úgy, hogy nincs is honfoglalás kori tulipánábrázolásunk. A rovológiai szakterületen nem is létező "szakma" ugyanezzel a hamis érveléssel a világfák tárgyalását is megpróbálhatja kikerülni. Lényegében ugyanarról a kérdésről van szó, mert az archaikus ábrázolásokon, például a bilingvisként szolgáló énlakai Egy Isten mondatjelben, vagy a Gizella kereszten (8. ábra) a világfa gyakran tulipán alakú. A világfának ez az egyik ismertetőjele. 

A szójelekből összerakott, világfát ábrázoló mondatjelek jellegzetességeit a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai című írásokban adtam elő. Ezek segítségével a százszámra előforduló mondatjelek elolvashatók és ezáltal az is ellenőrizhető, hogy a képszerű mondatjel a világfát ábrázolja-e. Ha az elolvasott mondat és a növényre utaló ábrázolás képi tartalma alapján az Istennel azonos Tejútról van szó, akkor a világfa ábrázolását látjuk.

A jelen cikkben közreadom a világfát ábrázoló Árpád kori hieroglifikus nyelvemlékek képét és olvasatát. A részletekért rá kell kattintani a hozzá tartozó linkre, vagy az irodalomjegyzékben lévő cikkre.




1. ábra. Az Árpád házi uralkodók zászlaja Kálti Márk Képes Krónikájából, a hegyen álló kettős kereszt a sumér, a kínai és a magyar jelrendszerben uralmat legitimáló szerepet tölt be, előfordul a hun és az avar jelek között is, a kettős keresztnek esetenként levele és virága van, vagy madarak ülnek rajta




2. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori templom fotógrafikája felett két világfa ábrázolása is látszik, az egyik a kapubélletben kőbe faragva (az olvasata: Isten országa), a másik a falra festve jelenik meg (az olvasata: Atyaisten)



3. ábra, A vízaknai templom bejárata fölött a hegyen álló világfát ábrázoló Isten országa, vagy Nagy isten országa mondat olvasható (a fénykép megküldését Sólyom Ferencnek köszönöm)



4. ábra. A türjei templom eget tartó világfát ábrázoló Nagy ten "Nagy isten" olvasatú ábrázolási konvenciója (fent) és a szimmetrikus jó szár ős ten (mai magyarsággal: Jóságos Úristen) mondatjele (lent) egyaránt tartalmazza a világfa rajzát




5. ábra. A Kadarkút és Mike között fellelt Árpád kori gyűrű  Nap és Hold közötti jelei egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatát rögzítik, az olvasat: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... szár, szár, szár ... zsendülő szár ... szár, szár, szár ... ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... uram, uram, uram ... újjászülető uram ... uram, uram, uram ... ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "r" (ragyogj, ragyogtál), "sz" (szár "növényi szár, úr") és "zs" (zsenge "zsendülő, újjászülető, feltámadó") rovásjelei, valamint legalul a népi jelhasználat szár "úr" hieroglifája




6. ábra. A berekböszörményi Árpád kori gyűrű kettős keresztje egy napos-holdas világfa (veleméri Sindümúzeum, Méhes Sándor ajándéka), az olvasata egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Nagy szár (úr) az égben ... Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál, az alsó sorban a nagy, szár és ég hieroglifa (a székely írás "n", "sz" és "g" betűinek előzménye) van kiemeleve





7. ábra. A koronázási palást képszerkezete a szibériai sámánköpenyekhez hasonlóan az emberi gerincet a világfával/világoszloppal veti össze, a világfa szárát a magas kő jelpár ismétlődése kíséri, a világfát ábrázoló mondatjel Egy isten alakban elolvasható, az alsó jelsorban a székely írás "gy" (Egy), ős és ten jele látható 



8. ábra. A Gizella-kereszt Lyukó szár isten országa (mai magyarsággal: Lyukó úristen országa) olvasatú hieroglifikus mondata, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás ős, ten, "ly" (lyuk, Lyukó) és "sz" (szár "növényi szár, úr") rovásjele, valamint a heraldika ország szójele





9. ábra. II. András házioltárának részlete középen, alul a Nagy szár (mai magyarsággal Nagyúr) alakban elolvasható "eget tartó fa" ábrázolási konvenció, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "n" (nagy) jele, a népi szár hieroglifa egy magyarszombatfai edényről és a székely írás "sz" (szár "növényi szár, úr") jele
 


A fenti ábrán látható kép azt az ősvallásból öröklődött hitet fejezi ki, hogy az elhunytak lelke az Istennel azonos égig érő fa (Tejút) által tartott égbe költözik. Ipolyi Arnold szerint a székelyek, ha meg akarnak emlékezni Csabáról és Attiláról, akkor a Tejútra (a világfára - VG) néznek.




10. ábra. Világfa ábrázolás Bánmonostor, Dombó törpeoszlopán, az oszlopfőben az égig érő fa ábrázolásaival, a középen lévő fa szára a kettős kereszt alakú Egy hieroglifával azonosítható, a felső részén pedig az ős hieroglifa látszik, ezek együtt az Egy ős mondatot rögzítik, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás  ős, ten és "s" (sar "sarok, úr") jelei sorakoznak




11. ábra. Ten hieroglifa Somogyvárról (középen), valamint párhuzamai (a bal alsó saroktól az óramutató járásának megfelelően: 15 000 éves Mas d' Azil-i jel,  Krisztus monogramos római kori orrvédő, a székely írás ten jele, az avar eredetű Szent Fides szobor koronájának részlete Conques-ből)




 lentről felfele: Égi zsen ten (mai magyarsággal: Égi zsendülő/feltámadó isten), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsen "zsendül, feltámad, újjászületik"), ten (élet, isten) és "g" (ég) jele





13. ábra. Árpád kori gyűrű a 2022-es székesfehérvári kiállításról, a pecsétlapon fent a zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúra, alatta pedig egy ég hieroglifa, az olvasat lentről felfele égi zsen ten (mai magyarsággal: Égi, zsendülő/feltámadó isten), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsen "zsendül, feltámad, újjászületik"), ten (élet, isten) és "g" (ég) jele

  


14. ábra. Csordás Sándor Árpád kori gyűrűjének pecsétlapján az alulról felfele olvasható Dana ten zsendül mondatjel (a világfa ábrázolása) látható a Nap és a Hold között, a gyűrű ívén a pecsétlap alatt és felett további ragyogj/ragyogtál és szár "növényi szár, úr" hieroglifák vannak, amelyekkel a gyűrű egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatát rögzíti, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyogó), "sz" (szár "növényi szár, úr"), "d" (Dana "az isten régi Ten nevének változata"), ten és "zs" (zsenge "zsendül, feltámad, újjászületik") jelei 



15. ábra. A sajószögedi Árpád kori gyűrű ragyogó, nagy, Isten és föld hieroglifái (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "r", "n", ős, ten és "f" rovásjelek (jobbra), az olvasat: Ragyogj, ragyogj, ragyogj, nagy Isten földje



16. ábra. Ezüstjelvény Zalavár Várszigetről, a IX. századba visszadatált un. Hadriánus-templomban (Bakay Kornél szíves szóbeli kormeghatározása szerint valójában egy X-XI. századi magyar templomban) szórványleletként előkerült ezüstjelvényen a Szár ős ten (mai magyarsággal: Úristen) szöveg olvasható 




17. ábra. Balotai Árpád kori gyűrű (Magyar Nemzeti Múzeum), a pecsétlapon az Orion csillagképet idéző Nimród tamga változat, az olvasat középről kifele: Zsen ég szár (mai magyarsággal: Zsendülő/újjászülető égi úr)





18. ábra. Aranka parti bronzgyűrű, a pecsétlap felső részén egy "eget tartó fa" ábrázolási konvenció van, alul pedig a Nap és Hold jele látható, az olvasat: Ragyogj, ragyogj, ragyogj nagyon nagy Bél szár zsenge ten (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj nagyon nagy Bél úr, zsendülő/feltámadó Isten), alul egy táblázat a gyűrű jeleinek párhuzamaival, a jobb oldali oszlopban fentről lefele a székely írás "b" (Bél), "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr"), "zs" (zsenge "újjászülető, feltámadó, zsendülő") és ten "élet, isten" jele





19. ábra. Ornamentális kőlap a pécsi székesegyházból a Szentkereszt-oltár környékéről, Egy ős úr olvasatú világfával, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás ős, "gy" (Egy "szent, isten") és "s" (sar "sarok, úr") jelei




20. ábra. Hieroglifikus mondatjel a pécsi székesegyház altemplomában, az olvasata: Óg az Egy ős (mai magyarsággal: Óg az isteni ős)




Összegzés

A bemutatott példák alapján kétségtelen, hogy a honfoglalók által használt elolvasható ősvallási jelképek, közte a hieroglifikus világfa ábrázolások szokása is folyamatosan megmaradt az Árpád korban, nem csak az uralkodó dinasztia és a vezető réteg, hanem a közemberek mindennapjaiban is.


Jegyzetek

(1) A "tudományos konszenzus" elkövetkező években dokumentálni fogja, hogy valóban választ kíván-e adni a Pócs Éva által felvetett kérdésre, vagy inkább érdemi ellenvetés nélkül gyalázatban hagyja a magyar nemzeti identitás oszlopát, csak ne kelljen egy dilettáns által felvetett ötlettel komolyan foglalkoznia. Az eddigi - a nyílt tudomány elveit ismerni és alkalmazni nem akaró - magatartásuk alapján nyilvánvaló, hogy a kényelmesebb, gondolkodást és vitát nem igénylő, Zsirai Miklós óta gyakorolt magyar- és tudományellenes megoldást fogják választani. Kiemelt tisztelet az esetleg mégis felbukkanó kivételnek!


Irodalom 

Pócs Éva: A magyar táltos és a honfoglaláskori samanizmus. Kérdések és feltevések. Ethnographia, 128. 2017. 1–47.

Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. Rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció, in Bárdos Dániel – Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvéselméletek szorításában, Budapest, 2023. Typotex Kiadó, 283–324. o

Pócs Éva: Vita Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. Rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció című tanulmányáról 2023. (academia.edu)

Állásfoglalás a nyílt tudományról (nkfih.gov.hu/)

Vízakna - templom (varak.hu)

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Zsirai Miklós bukása és a világfa vita

Varga Géza: A világfa vita 


Varga Géza: A csempeszkopácsi Árpád kori templom hieroglifikus mondatai

Varga Géza: Kadarkút és Mike között fellelt Árpád kori gyűrű hieroglifikus szövegének olvasata

Varga Géza: A hieroglifikus feliratot hordozó berekböszörményi gyűrű

Varga Géza: A Bakay Kornél által közölt somogyvári gyűrű 6500 éves hieroglifikus mondatjelének olvasata


Varga Géza: Sajószögedi Árpád kori gyűrű a hieroglifikus "Ragyogó nagy Isten földje" mondattal

Varga Géza: Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről

Varga Géza: Balota, Árpád kori gyűrű Nimród tamgával









Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)