A magyarul beszélő hunok használták a magyar hieroglif írást, ezért Kínától a Brit-szigetekig lépten-nyomon hun hieroglifikus mondatjelek dokumentálják a hun hatást. Legújabban a Staffordshire-i angolszász kincsleletben bukkantam több elolvasható hun írásemlékre, köztük egy világfa-ábrázolásra (1. ábra). A szászokat ugyanis hun uralkodó réteg vezette Angliába és ennek köszönhetően maradtak ránk aranyból és drágakövekből formált hun-magyar mondatjelek Európa nyugati végén is.
E Staffordshire-i lelet - a világfát ábrázoló mondatjelét tekintve - párhuzamos darabját a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi (2. ábra). Az angolszász és a budapesti hun leleten egyaránt olvasható Dana ten "Dana isten" mondatot egyébként is jól ismerjük a székelyderzsi templomból és más magyarországi lelőhelyekről (3. és 4. ábra).
A világfát ábrázoló hieroglifikus hun mondatjelnek szerepe van a magyarországi akadémikus tudomány berkeiben most dúló, ám eredménytelen világfa vita megoldásában is. Azt illusztrálja ugyanis a mondatjel, amiről a "tudományos konszenzus" hallani sem akar. A hunoknak volt egy képszerű szójeleket képszerű szerkezetekben alkalmazó, a hun-magyar ősvallás céljait szolgáló sajátos írása, amelyet örököltek a honfoglaló magyarok és amelyet ki lehet mutatni a mai magyar népművészetben is.
A világfa ismérveit két cikkben adtam elő. Ezek segítségével a Staffordshire-i és a magyarországi hun lelet mondatjele értékelhető.
- A Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák c. cikkben felsorolt szójelek közül a világfát ábrázoló ten "isten élet" szójelen túl a Tejút hasadékát felidéző ős jelenik meg az itt bemutatott két hun leleten.
- A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. cikkben felsorolt képszerkezeti jellemzők közül többet is azonosíthatunk a jelen cikkben bemutatott két mondatjelen. Ilyen elsősorban a jól felismerhető "tulipán alakú fa". Mindkét hun mondatjel félreismerhetetlenül tulipánt ábrázol. Ezen túl ide tartozik az, hogy "a világfa magyar szójelekből áll". Továbbá "a világfa halmon, vagy halmokon áll" az angolszász leleten, "a világfa kapcsolódik a magas kő jelpárhoz" a budapesti hun lelet esetében. Mindkét leleten "a faábrázolás tartalmazza a Tejút hasadékának jelzését", "a fa istennek (esetünkben ten-nek) olvasható", "a világfa ágai legörbülnek". A "jelből növő fa" feltétel is teljesül, mert a növényt ábrázoló, világfát jelképező tulipán alatt a jelszerű kereszt van. Nem lehet kétségünk, e hun leleteken a hun-magyar ősvallás világfáját látjuk.
Az 1-6. ábrákon bemutatott hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) mondatjelek magyar nyelvemlékek (1). Ezek és a hasonló szövegek figyelembe vétele nélkül a magyar őstörténet legnagyobb kérdéseit (például a hun-magyar azonosság és a szibériai meg kárpát-medencei magyar őshazák sorozatának kérdését) nem lehet a kor színvonalán megválaszolni.
A 2009-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban rendezett nyelvemlék kiállítás kudarca és az ezt taglaló cikkeim megjelenése óta az MTA, az ELTE és az MKI kutatói is hajlandóak nyelvemléknek tekinteni a rovásírással írt magyar szövegeket. Jól elolvasni azonban azóta sem tudják őket, mert képtelenek megemészteni a szójeleink létét, amiről pedig Veit Gailel tollából hiteles forrásunk is van s a szójelek tankönyvszerűen feldolgozott listáját is közreadtam a Magyar hieroglif írás c. kötetben.
Újra és egyre időszerűbben felvetődik ez a kérdés a napjainkban kínai-magyar közös szervezésben készülő hun kiállítás miatt. Itt ugyanis a tárgyak régészeti jelentősége miatt elkerülhetetlenül ki lesz állítva több olyan hun tárgy is, amelyiken magyarul elolvasható hieroglifikus szöveg van. Mivel a kiállításnak feltehetően illik valamit mondania a hunok nyelvéről, szakszerű és becsületes rendezők számára a dilemma nem lesz megkerülhető. Eddig azzal vezetett félre bennünket a finnugrista téveszméken felcseperedett "szakma", hogy a hunok nyelvét nem ismerjük, de biztosan török, vagy mongol nyelven beszéltek. Eközben az előzetes figyelmeztetésem ellenére is gondosan elkerülték a hieroglifikus szövegeink felismerését és ismertetését, amiképpen ezt a félsikerű kiállítások sorozatában tapasztalhattuk.
Irodalom
Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Varga Géza: Staffordshire hoard elolvasható kincsei
Varga Géza: Staffordshire-i amulett hun mondatokkal
Varga Géza: Hunok a brit trónon
Varga Géza: Huns on the British Throne
Varga Géza: Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák
Varga Géza: Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye
Varga Géza: Félsikerű kiállítások
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
