Fehér Bence, az MKI rovológusa tartott egy előadást Újabb rovásírásos feliratok Zamárdi avar temetőjéből címmel, amely a neten is megtekinthető. Helyesen döntött, amikor az avar írásbeliség emlékeit vette górcső alá. Pontosabb választ kaphatunk e kutatás által a tiszai (nagyszentmiklósi-szarvasi) és a székely írás elterjedtségére vonatkozó, valamint az avarok magyarságát firtató kérdésekre. Imponáló szorgalmának köszönhetően több avar rovásfeliratot, vagy rovásgyanús karcolatot is bemutat. Ám ezeket betűzve próbálja meg elolvasni (a szójeleinkről nem vesz tudomást), ami esetenként elhibázott irány. Ez akadályozta meg a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvóka és a jánoshidai avar tűtartó feliratának helyes elolvasásában is. E finnugrista téveszme (szójeleink létének tagadása) miatt képtelen a "tudományos konszenzus" bizonyítani a szkíták, hunok, avarok és honfoglaló magyarok identitását. Ahhoz ugyanis nem a genetika és régészet nagyszerű eredményei, hanem a szójelekkel írt és eddig például a kiállításokon agyonhallgatott nyelvemlékek hasznosítása vezethet el. Több zamárdi feliratról azt feltételezi, hogy a tiszai írással írták őket. Az általa bemutatott írásemlékek közül a jelen cikkben egyet tárgyalok, mert ennek magyarázata a magyar hieroglif írás szójeleivel kézenfekvő (1. ábra)
Fehér Bence gyakorlatában is megfigyelhető az az indokolatlan jelenség, hogy követi a "szakma" téves nyomvonalát, miszerint kizárólag a karcolt vonalakat hajlandók írásként tárgyalni. Mintha a tudományosság kritériuma lenne, hogy csak hevenyészett, nehezen azonosítható, utólagosan a tárgyra került bizonytalan vonalakat lehet jelként elfogadni és csak ezeket illik elemezni. Lehetőleg azt is eredménytelenül. Mintha más írástechnológia nem is létezhetne az eleinktől fennmaradt csont-, cserép- és fémtárgyakon, csak a primitív karcolás. Nemesfém íráshordozó és féldrágakő alkalmazása, a magyar nyelvemlékeknek az uralkodó réteghez közeli legjobb szakemberek általi iparszerű előállítása szóba se jöhet?
2. ábra. Ez is egy zamárdi avar szíjvég - Ragyogó nagy jó sar (mai magyarsággal: Ragyogó nagy jó úr) olvasatú -részlete, azonban a rajta lévő képszerű szójelek "eget tartó folyó" ábrázolási konvenciót, azaz egy ősvallási jelentőségű képet alkotnak, ráadásul aranyozva is vannak s ezek a súlyosbító körülmények meghaladják a "tudományos konszenzus" megemésztési lehetőségeit
Pedig igen sok lelet tanúsítja az avarok hagyatékában is, hogy a legjobban követhető, azonosítható és elolvasható jeleket még maga az ötvös, kovács vagy fazekas alakította ki a tárgy készítésekor. Sokkal nagyobb műgonddal és hozzáértéssel (esetleg ékkőberakással vagy zomáccal) hangsúlyozva a jeleket, mint a "szakértők" által egyedül észrevett utólagos karcolások esetében ezt látni lehet.
Nyilván összefügg ez a téves látásmód azzal, hogy a "szakmának" az eleinket valamilyen titkolt ok (a mindenkori megszállóinknak való megfelelési kényszer?) miatt száz éven keresztül primitívnek kellett s ma is annak kell láttatnia. E hazug képbe nem fér bele az, hogy a legszebb hun, avar és honfoglaló aranytárgyakon is sorakozhatnak magyarul elolvasható, a legkitűnőbb ötvösök által mesterfokon kialakított nyelvemlékek. Ebbe a torz "tudományos" világképbe és gyakorlatba - a jelek szerint - nem illeszthető bele az, hogy a világ legszebb írásával a magyar nyelvet rögzítették. A szakmában teret nyert téveszme szerint az avarok az ékszereiket elsősorban Bizáncból, vagy a germánoktól szerezhették be s ez esetben mindössze az utólagos és primitív karcolások eredhetnek az eleinktől. E finnugrista prekoncepció és gyakorlat azt sugallja, mintha a lelet eredeti pazar motívumkicse nem lehetne avar írás, csak bizánci, vagy germán díszítés.
Ezektől a jól azonosítható jelektől azonban olyan mereven elhatárolódik a régész, nyelvész és történész társadalom, hogy még a megemlítésüktől és a tárgyalásuktól is tartózkodnak. Vannak pedig a zamárdi és más avar leletek között bronzból készült, aranyozással kiemelt, vagy aranyból és rekeszzománcból alkotott jelek is (2-5. ábra). Ezek ugyan pontosan azonosíthatók és elolvashatók (elolvasottak), ezekről azonban Fehér Bence szót sem ejt. Pedig a hasonló jeleket bemutató Magyar hieroglif írás c. kötetemet személyesen adtam át neki. A figyelmes néző számára a fenti videóból is nyilvánvaló, hogy Fehér Bence szemüvegének mindkét térfelében üveg van, egyik sincs bedeszkázva. Ő azonban valamilyen nem közölt ok miatt csak a karcokat veszi észre, a legpazarabb rovológiai remekműveket nem.
Rátérve az 1. ábrán látható karcolt zamárdi jelekre, a szerző szerint ezeket két különböző eszközzel, talán eltérő időpontban alkották meg. A rögzített szöveg ennek megfelelve két mondatot enged elolvasni, amelyek azonban egy mondatot is alkothatnak. A vastagabb, világos vonalú két jel a mező bal felső részén egy vízszintes sort alkot és az Égi tengely mondat elolvasását teszi lehetővé. Ez az Istennel azonos Tejút egyik neve, amely arra utal, hogy kürülötte fordul el az égbolt. A másik három jel kisebb és az előzőhöz képest egy ferde sort alkot a mező jobb alsó részén. Ennek olvasata: Ragyogj, zsendülj Bél! vagy Ragyogó, zsendülő Bél.
5. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun aranyfibulát az ötvös készítette a szójelekkel írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isteni nagyúr!) mondattal együtt (középen), balra a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek, jobbra a megfelelő székely "n", "sz", ten és ős jelek (fotógrafika)
Az 1. ábrán látható zamárdi jelcsoport két részének együttes olvasata: Ragyogó zsendülö Bél, égi tengely, vagy Ragyogj, zsendülj Bél, égi tengely! A zsendül itt a napisten éves feltámadására és a zsengeünnepnek a sztyeppén is elterjedt gyakorlatára utal. Ezzel összefüggésben szerepelhet kőbe vésve a jeruzsálemi Szent sír (Feltámadás) templom főbejáratán is a magyar hieroglif írás zsenge szójele. Ebből következően a zamárdi szíjvég karcolt szövegét (1. ábra) a temetés során készíthették s azért tették a sírba, hogy ezzel bíztatást és útmutatást adjanak a holt léleknek.
6. ábra. Jóma a zsenge ten hirdeti a magyar hímes tojás, ami nagyjából azt jeleti, hogy Jóma isten a feltámadó isten
Irodalom
Sörös Károly
VálaszTörlésEzzel a neveletlen Bence kölökkel, úgy kellene tenni, mint a nyulakkal sütés előtt 😁 azt tarkon szokták csapni egy bottal 😉 Na őt sem szabadna kímélni. 👌
Varga Géza: Kedves Sörös Károly! Érzem én a soraidból kisütő nemzet- és kultúraféltést, ám mégis abban bízom és azt remélem, hogy inkább csak a morgolódásod jelének kell vennünk, amit írtál, mintsem komoly cselekvési programnak. Gondold csak meg! Ha az akadémikus tudomány minden olyan képviselőjét nyúlnak tekintenénk és a javaslatod szerint kezelnénk aki csal és hazudik, akkor maradnának-e a szakmában annyian, amennyi a munka elvégzéséhez minimálisan szükséges? Lenne-e olyan kutató, aki a kérdéseket legalább felveti, aki pl. átnézi az avar temetők anyagát magyar nyelvemlékek után kutatva? Hiszen, ha Fehér Bence úr az asztalunkra teszi a mégoly hiányos és félreértelmezett avar anyagot, akkor nekünk már könnyebb azt kijavítanunk. Ezért - ha javasolhatom - legalább titokban, a szívünk mélyén legyünk hálásak azért, mert Fehér Bence foglalkozik az írásunkkal és elvégzi azt a munkát, amire képes, amire engedélye van. S ha egyszer sikerülne hármasban leülnünk az asztal mellé egy baráti beszélgetésre a "Mi a teendő a rovológiában" témakörben, akkor én örömömben csinálnék egy fokhagymával és szalonnával tűzdelt sűltnyulat. Vagy inkább többet is. A nyulak tarkóncsapását már tudom kire bíznám.