Interjút adott a nagykárolyi anziksz.com-nak a magyarság eredetéről dr. Török Tibor, a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének docense, a Magyarságkutató Intézet tudományos főmunkatársa. Az interjú itt olvasható: Nem Árpád népe hozta be a Kárpát-medencébe a magyar nyelvet?
Minden tiszteletem a magyar genetikusoknak, akik kimozdítják a finnugrista mocsárból a magyar őstörténet-kutatást, ám nem kellene egyúttal egy másik gödörbe vezetni azt. A genetika alapján lehet, de nem érdemes a nyelvre és a kultúrára vonatkozó meghatározó kijelentéseket tenni, vagy félrevezető kérdéseket megfogalmazni, különösen, ha tudatosan figyelmen kívül hagyják a nyelvet lényegében egyedül bizonyító hieroglifikus írásemlékek tanúságát. Ugyanis a legtávolabbi keletről, a Krisztus előtti évezredek mélyéből is vannak olyan hieroglifikus szövegeink, amelyek magyarul szólalnak meg (1. ábra). Például az Isten szót megtaláljuk a szkítáknál, a hunoknál, az avaroknál és a honfoglaló magyaroknál is. Ezekből aligha lehet mást kihámozni, mint hogy e népek - legyen bármilyen összetett a genomjuk - magyarul beszéltek.
1. ábra. Amur-menti sziklarajz részlete: sámánábrázolás Kr. e. 4000 tájáról, ahol a fejtetőn az Isten szó szerepel a magyarul jól elolvasható Szár Ak isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura) mondat közepén
A honfoglalókról szólván Török Tibor elmondja: - Eredményeink arra utalnak, hogy egy kis létszámú katonai elit érkezett, amely nemigen lett volna képes fenntartani anyanyelvét egy idegen nyelvi többségű közegben. Igaz, hogy döntő szerepük volt a magyar állam megteremtésében, de kulturálisan is sokkal inkább ők olvadtak be a helyi népességbe, mint fordítva. - Azonban az íráshasználatuk és a nyelvük - az eddig ismert adatok alapján - nem volt eltérő. Az avarok és Árpád honfoglalói - a jól elolvasható írásemlékeik alapján - egyaránt magyarul beszéltek és a magyar hieroglif írást használták, ezért a beolvadás kérdése fel sem merült. Ugyanannak a sztyeppi népnek egy újabb osztaga érkezett a Kárpát-medencébe.
Török Tibor akkor téved, amikor kimondatlanul is azt feltételezi, hogy a magyarság kis nép volt. Mintha mindegyik sztyeppi népnek (vagy ezek inkább változó hatalmi csoportosulásoknak tekintendők?) külön nyelve lett volna - holott erre semmilyen adata nincs. Az az elképzelés, hogy egy nyelvhez egyetlen genetikai képlet tartozhat, aligha illeszthető a sztyeppi lovasnomád társadalmak valóságához.
A gének nem rögzítik a nyelvet, ezért a népek genetikai kevertségéből nem következik a nyelvi-kulturális kevertségük. A mai magyarság is összetett genetikailag, miként szükségszerűen kevert minden nagy történelemmel rendelkező nép, magyarul azonban mindenki egyformán tud ebben a kis hazában. Ha valaki a genetikai összetettségünk alapján akar a nyelvünkre következtetni, akkor csak tévedhet, de azt óriásit. Ezt teszi Török Tibor is, amivel - sajnos - egy nemzetet téveszthet meg. Tudtán és szándékán kívül egy hazug liberális eszmét szolgál a felvetése, amivel az eredeti kiötlői a magyar identitás megrogyasztását szerették volna elérni. A több évezredes, vagy évtízezredes magyarságot a honfoglalás előestéjén összeállt, többnyelvű alkalmi csoportosulásnak állítják be - holott erre semmi okuk sincs. Az egyetemi oktatás miatt ez a magyar- és tudományellenes téveszme áltudományos köpenyben jelenik meg, bár semmi köze a tudományhoz, hiszen - mint tudjuk - a gének majdnem semmit sem mondanak a nyelvről.
S ugyanez volt a helyzet évezredekkel ezelőtt is. A sztyeppén zajló folyamatos oda-vissza vándorlások miatt a sztyepp nyelvi kohóként működött, amelynek szkíta és hun korszakában a magyar nyelv volt a domináns. Igen korán kialakulhatott vagy inkább a kőkori előzmények nyomán fennmaradhatott a magyar nyelv meghatározó volta, amit a hieroglifikus szövegek bizonyítanak. Éppen
a genetikai adatok alapján tudjuk, hogy a magyarság a szkíták leszármazottja, aminek különös jelentőséget ad egy ókori adat. Justinus ugyanis Trogus Pompeius alapján tájékoztat egy ókori vitáról, amelyben arról volt szó, hogy melyik nép a legrégebbi. S a vitát a szkíták javára döntötték el, megállapítva, hogy a szkíták az egyiptomiaknál is régebbiek. Ha pedig ez így van (s így van, mert hieroglifikus szövegek is tanúsítják), akkor mit ér a honfoglalás előtt összeálló kevert nyelvű Árpád népéről kizárólagosan genetikai (önmagában alkalmatlan) adatok alapján alkotott téveszme?
A fennmaradt szkíta, hun, avar és honfoglaló szövegek egyaránt magyarul szólalnak meg, amit nem illik figyelmen kívül hagyni csak azért, mert az egyetemi oktatásban az előző átkos akadémikus rovásundora és tudáshiánya máig meghatározó (1). A címbeli kérdés egyébként is nyitott kapukat dönget, hiszen a hagyományunkból is tudjuk, hogy a szkíták, hunok, avarok ugyanúgy magyarok voltak, miként Árpád népe is.
2. ábra. A Kemosovszkij idol négy oldala, egy Jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti, az isten/ember gerincét azonosítja az égig érő fával, a Tejúttal, amely szokás napjainkig megmaradt a magyar jelhasználatban
3. ábra A népi kisködmön hátán szintén az égig érő fa ábrázoltatik, a gerinc itt is a világoszlop megfelelője
4. ábra. A derecskei cifraszűr hátán, a gerincre simulva ugyanúgy a Tejúttal azonos isten elolvasható jelképe jelenik meg, mint a Jamnaja idolon, ennek az olvasata sar ős ten (mai magyarsággal: úristen)
A 2-4. ábrák vallási, írástörténeti, nyelvi és viselettörténeti azonosságot bizonyítanak a szkítákat kibocsátó Jamnaja kultúrától napjaink magyarságáig. Ez a szokás (hogy a világoszloppal azonos isten jeleit a gerincre rajzolják) a szibériai sámánköpenyeken, sőt a magyar koronázási paláston is kimutatható. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy Angela Marcantonio szerint a magyar nyelv egy szibériai keveréknyelv (2), akkor a jórészt Szibériából származtatható honfoglalók magyarságát nincs okunk kétségbe vonni.
A Jamnaja kultúra a Kr. e. 36. századtól a Kr. e. 23. századig virágzott, ami összevethető a Justinus által közölt adattal, miszerint a szkíták idősebbek az egyiptomiaknál. Ha a szkíták valóban a Jamnaja kultúra utódai, akkor az időrend igazolja Justinus állítását. Ménész fáraó Kr. e. 3000 körül egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot s az Óbirodalom kora Kr. e. 2700 és 2200 közé tehető - amikor a Jamnaja kultúra emberei már használták azt a szimbolikát, írásrendszert és magyar nyelvet, amit a 2-4. ábrák dokumentálnak.
Jegyzet
(1) Az akadémikus hozzá nem értés többször beismert és jól dokumentált tény. Egyetértek Püspöki Nagy Péterrel és
Sándor Klárával, akik szerint a tudomány nem ismeri a székely írást, számukra minden alapvető kérdés tisztázatlan. A
Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk 1993-as megjelenését és a dicsőséges Vörös Hadsereg kivonulását követően az akadémikus "tudomány" négy legismertebb rováskutatója (Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János) adta közre, hogy fogalma sincs a székely írás eredetéről, elvetve ezzel az ótürk eredeztetés száz éven át hangoztatott, de sohasem bizonyított finnugrista hipotézisét.
(2) Angela Marcantonio persze téved, mert a keveréknyelv és az ősnyelv közötti különbséget észre kellett volna vennie. A magyar egy szibériai (pontosabban: eurázsiai) ősnyelv, amely nem összeszedte nyelvének elemeit, hanem továbbadta azokat. Mindez nem csak a jeleink eurázsiai és amerikai elterjedtsége, hanem a szóbokraink alapján is tisztázható. Míg az egyes szóbokrokba tartozó szavak a magyarban teljes gazdagságukban megtalálhatók, addig az átvevő nyelvekbe csak egy-két szó került át az összetartozó szóbokrainkból.
Irodalom
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése