Az alább kifejtett fenntartásokkal minden, a magyar kultúra sorsát szívén viselő ember örömére szolgálhat az esemény, amelyről e cikkben tájékoztatást adok. A Magyarságkutató Intézet szépen felújított, Andrássy út 64. szám alatti épülete ezzel az előadás-sorozattal a kutatás és tájékoztatás műhelyeként a nemzet szolgálatába állt. A földszinti konferenciaterem minden székén ült valaki, aki kíváncsi volt a témára. Csak regisztrált hallgatók számára volt lehetőség a belépésre, a szórólap szerint a regisztráció sorrendjében. Bizonyos, hogy az érdeklődők kétszer ekkora termet is megtöltöttek volna. Többen érkeztek vidékről is. A hallgatóság az előadók szavaira odafigyelve, sűrű tapssal honorálta a megszólalókat. Az est fényét a Szent Korona másolata is emelte. A terem végében teával is kínálták a vendégeket. Azaz a formai adottságokat tekintve minden készen állt egy magas szintű, tudományos igényű konferenciához. A lehetőségeket azonban csak visszafogottan sikerült kihasználni (1).
A sorozat első előadásának témaköre a Szent Korona-eszme / Szent Korona-tan. Méltó ez a téma a Magyarságkutató Intézet megalakításához fűzött reményeinkhez, mert a magyar kultúra talán legfontosabb, legjellemzőbb kérdése ez, amit ismerni kell. A Szent Korona által képviselt magyar történelmi alkotmány nem csak nemzetet megtartó erő, hanem az identitásunk egyik kifejeződése is.
A rendezvény elnöke: Prof. Dr. Kásler Miklós főigazgató, tiszteletbeli elnök. Az előadói emelvényen még heten ültek mellette: Dr. Fazekas Zoltán József szakmai és operatív főigazgató-helyettes, MKI, Dr. Horváth Attila PhD alkotmánybíró, egyetemi tanár, Dr. Liktor Zoltán Attila egyetemi oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Dr. Szabados György PhD. igazgató, MKI László Gyula Kutatóközpont és Archivum, Dr. Szmodis Jenő PhD egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Dr. Varga Tibor jogtörténész, a Szent Korona Szabadegyetem alapítója, Dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, alkotmányjogász. A moderátor Balogh Andrea Johanna tájékoztatási és kommunikációs főigazgató-helyettes volt.
Az előadók sorban szólaltak meg és két alkalommal kb. 10-10 percet kaptak a mondanivalójuk kifejtésére. Egymás gondolatára válaszolva, azt továbbfejtve adták elő az előadandóikat. A kerekasztal résztvevői két kérdést kaptak: milyen lényeges különbségek vannak a történeti és a kartális alkotmány között, illetve, hogyan tud megjelenni a hit a két alkotmánytípusban?
Megtudtuk, hogy a Szent Korona-eszme, a magyar történelmi alkotmány gyökerei a szkíta korig nyúlnak (ezt Kásler Miklós fogalmazta meg). Mások azt elemezték, hogy mi a különbség a történelmi és a kartális (írott) alkotmány között. A történelmi alkotmány az az alkotmányos eszmerendszer, jogrend, aminek megfelelően a nemzet ténylegesen él és amit elfogad a történelme során. A kartális alkotmány ezzel szemben egy kívánatosként megfogalmazott cél, pillanatnyi állapot, ami ténylegesen talán nem is érvényesül minden elemében.
Szmodis Jenő szerint a kartális alkotmány szakítást jelent a múlttal. Nem meglepő, hogy az első írott alkotmányként értelmezhető szöveget Cromwell rögzítette.
Varga Tibor hangsúlyozta, hogy évtizedeken át nem beszéltünk az ezeréves jogtörténetről, pedig a Szent Korona-tan igazi hungarikum, velünk él, velünk változik akkor is, ha nem akarunk róla tudomást venni.
Kásler Miklós szerint a történelmi alkotmányban megjelenik az Isten, míg a kartális alkotmányokból ez hiányzik. Hozzátehetem, hogy a Varga Tibor által említett háttérbe szorítás most is érvényesül az őstörténet-kutatás és így a történeti alkotmányunk gyökereinek kutatása terén is. Mivel a Magyarságkutató Intézet tudatosan elzárkózik a magyar hieroglif írással írt nyelvemlékeink hasznosításától, ezért a jelen kerekasztal sem tudta felmutatni a történelmi alkotmányunkban évezredek óta jelen lévő Istent (2. és 4-6. ábra).
Kásler Miklós kifejtette, hogy ezt a nagyon ősi magyar gondolatot marginalizálni igyekezett a kommunista hatalom. Miközben ezen az eszmén áll a magyar államiság, és végső soron a magyar közélet morális viszonyrendszere is. Hiszen a Szent Korona-eszméből az is következik, hogy a hatalom nem földi eredetű, s ezért egyetlen ember sem ragadhatja magához a teljes hatalmat. A korona egészét a király és a nemzet együttesen alkotja.
Zétényi Zsolt szerint a magyar történelem minden pillanatán elvek vonulnak végig, olyan elvek, amelyek megfogalmazódnak a Szent Korona-tanban. E hagyományokra támaszkodott a magyar közösség, a Szent Korona-eszmében megfogalmazott elvek határozták meg a magyarság együttműködését.
Zétényi Zsolt és más előadók is felvetették a kérdést, hogy az isteni kegyelem, avagy a népfelség adja-e az alkotmány erejét. Hozzátehetem, hogy talán nem is kell e kettő között választanunk. Ha az Isten a nemzet legjobb gondolatainak összessége, akkor ez a kettő nem különül el egymástól.
A konferencián nem tárgyalt kérdések
Nem vetődött fel a kérdés, hogy a történelmi alkotmányunk, meg a koronázás miért is kötődik magához a Szent Koronához. Ez lehet az oka, hogy szóba sem került a Szent Korona készítésének ideje, helye és alkalma. Pedig kézenfekvő: ha a tan szkíta-hun eredetű, akkor annak bizonyítékát meg kell találnunk a szkíta és hun uralkodói fejdíszeken is. A kérdés talán csak akkor lett volna téma e konferencián, ha a magyar királyi ékszerről az előadók tudják, hogy milyen hieroglifikus szövegek találhatók a Szent Koronán s azoknak milyen párhuzamai vannak a régészeti leleteken.
Természetesen említésre került a gyakorlat (hogy érvényes koronázás csak a Szent Koronával történhetett stb.), ám ennek okát kellő mélységében nem vizsgálták az előadók. Más országok példája alapján tudjuk, hogy a királyok koronázása érvényes lehet bármilyen másik koronával is, nem szükséges egyetlen konkrét koronához ragaszkodni. Ha a magyar hagyomány mégis egységesen és töretlenül a Szent Koronát tekinti pótolhatatlan beavató koronának, akkor e jelenség értelmezését meg kell találnunk magában a Szent Koronában is. S az ékszeren a magyar hieroglif írás szójeleivel írt szövegek meg is adják ezt a választ.
A Szent Korona azon mágikus tárgyak közé tartozik, amelyekről a népmeséinkben esik szó. Ilyen a "terülj-terülj asztalkám", az "üssed-üssed botocskám" és a "láthatatlanná tevő sapka". A népmeséink a szkíta-hun korban még elevenen élő ősvallási hagyományok töredékeit őrizték meg. Az eltérés annyi, hogy a Szent Korona közembert alakít át uralkodóvá.
2. ábra. A Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománc hármas csoportba tagozódó jelei egy istenidéző szertartás három szakaszának szövegkönyvét rögzítik magyar hieroglifákkal, az alsó sorban láthatók a hieroglifáknak megfelelő székely jelek: balra az "r" (ragyogj), "s" (sar "úr"), középen "f" (Föld), "s" (sar "úr"). "ly" (lyuk, Lyukó), jobbra ismét az "r" (ragyogtál) és az "s" (sar "úr") hieroglifák láthatók
Például a Szent Korona pártájának Krisztus-zománcán egy több ezer éves ősvallási hagyományt képviselő istenidéző szertartás szövegkönyvét olvashatjuk (2. ábra). A szójelekkel írt vázlat rögzíti az Isten hivogatását, megjelenését és búcsúztatását. A Szent Koronával való koronázáskor tehát megjelenik az Isten, aki a jelenlétével biztosítja a koronázás érvényességét és hasznosságát. Ezt semmilyen másik korona nem pótolhatja, hiszen azokon ilyen istenidéző hieroglifikus szöveg nincs (a szkíta, hun és avar fejdíszeken az Isten neve megjelenik, de a szertartás szakaszaira való hivatkozás hiányzik).
3/a. ábra. A Szent Korona felülnézete és a székely írás "f" (Föld) jele egyaránt az Éden térképe
3/b. ábra. A keresztpántokon és csak ott megtalálható számtalan jó "folyó" hieroglifa (a székely írás "j" betűjének előzménye) a keresztpántokat az Éden szent folyóival azonosítja
A Szent Korona felülnézete pedig az Édent (a Teremtés helyszínét, a Teremtő lakhelyét) azonosítja. A körbe zárt kereszt alakú felülnézet a Föld hieroglifa, amely a kőkor óta ismert a Pireneusoktól Amerikáig. A négy keresztpánt (a rajta lévő jó "folyó" hieroglifákkal) a négy szent folyó jelképe. A felülnézet kijelöli az Isten helyét. Ezért, akinek a fejére teszik, azt az Istennel azonosítja, az Isten képviselőjének, a Teremtés folytatójának mutatja.
Az ismert hieroglifikus szövegek igazolják a Kásler Miklós által felvetetteket, miszerint a történelmi alkotmányban megjelenik az Isten s ez az eszme szkíta eredetű.
A szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar hieroglifikus írásemlékek azt valószínűsítik, hogy a Szent Korona-tan előzménye jelen volt e népeknél. Ők is isteni eredetűnek gondolták a királyságot. Ennek bizonyítására a cikk keretei miatt csupán egy szkíta koronát, egy hun diadémot, valamint egy avar fejdíszt mutatok be, amelyeken elolvasható a magyar isten ligatúra, vagy a ten szójel (4-6. ábra).
4. ábra. Krími szkíta korona a hieroglifikus Isten ligatúrával és az ábra jobb alsó sarkában a székely írás ős és ten szójelével
5. ábra. A kercsi hun diadém legszembetűnőbb jele a ten "isten" hieroglifa
6. ábra. A feltehetően avarok által készített nagyszentmiklósi kincs Isten olvasatú hieroglifikus fejdísze (László Gyula rajza)
A konferencia e (kitekintését és a felhasznált forrásokat illetően) csonka tartalmában a rovológiai rendszerváltás jelen állapotát illusztrálja. A Szent Korona és a magyar történelmi alkotmány kutatása és teljesebb magyarázata előtt pillanatnyilag akadályt képez az, hogy a finnugrista emlőkön nevelkedett, a rovásírás gyűlöletét az anyatejjel magába szívó "tudományos konszenzus" nem hajlandó a magyar ősvallás és a székely írás (illetve előzménye, a magyar hieroglif írás) tényeit (esetünkben a szójeleink létét) tárgyalni sem. A tudós kör (tisztelet a kivételnek) szakmai és etikai okok miatt akkor sem képes a magyar írástörténet ismert adatainak hasznosítására, ha ezek a magyar hieroglifák alkalmasak a konferencián felvetődött legjobb gondolataik (esetünkben a magyar történelmi alkotmány és ezzel a magyar identitás szkíta-hun eredetének és tartalmának) igazolására.
A konferencia zárása után
A kerekasztalban résztvevők némelyikét évtizedek óta ismerem, természetes lett volna, ha sikerül velük néhány szót váltanom. Ám az előadások után kérdésre, hozzászólásra nem volt lehetőség. Ugyanezt tapasztalhattuk a Magyarságkutató Intézet honlapján is, ahol kezdetben lehetőség volt a hozzászólásra, ma már nincs. A hozzászólások kezelése munkát kívánna és a jelek szerint erre nem akadt vállalkozó, vagy az MKI nem hajlandó a párbeszédre.
Szabados Györggyel még az MKI megalakulása előtt megismerkedtem. Ajándékoztam neki a Magyar hieroglif írás c. kötetből, remélve, hogy az akkor alakuló Magyarságkutató Intézet célként megfogalmazza majd a székely írás eredetének kutatását. Nem ez történt. Pontosabban éppen az ellenkezője történt a remélteknek.
Az Intézet korábbi főigazgatója, Horváth Lugossy Gábor elszabotálta a minisztere által hozzá továbbított kérésem teljesítését. A budapesti késő középkori jelvénynek a Magyar Nemzeti Múzeumban történt barbár lereszelését kellett volna kivizsgálniuk. Fehér Bence erre is rátett egy lapáttal. Az MKI hivatalos kiadványaként megjelent rováskorpuszában azt is letagadta, hogy ennek a leletnek valaha lett volna rovásírásos olvasata, bár az irodalomjegyzékében hivatkozik arra a kötetemre, amelyikben a rovásírásos olvasatot közlöm. E tagadással hozzájárultak ahhoz, hogy az MTA rováskorpusza ne foglalkozzon e nyelvemlékünkkel s az a mai napig ne kerüljön a valójában nem is létező írástudomány asztalára.
Szabados György a konferencia előadói közé tartozott, így megpróbálhattam vele néhány szót váltani. Háromszor is összefutottunk az esemény két órája alatt. Mivel tudom, hogy a munkatársaival készülnek egy Magyar Mitológia írására és kiadására, szerettem volna erről néhány szót váltani vele. Kétszer is ráköszöntem, amire előbb azt mondta, hogy nem érek rá, másodszor meg azt, hogy most sem érek rá. (2) Harmadszor, az est véget érvén és hazaindulván, az udvaron keresztül együtt haladtunk. Akkor mondtam neki, hogy ha készítik a Magyar Mitológiát, akkor ne feledkezzenek meg arról, hogy minden vallás három részből áll: elméletből, szertartásból és jelekből. Nem engedte befejeznem. Azt mondta: Vannak szakértőink. (3) Azt találtam rá válaszolni: De nem értenek hozzá. Amire látható indulattal köszönt el: A viszont nem látásra!
A konferencián tapasztalt hiátus (a Szent Koronán is jelen lévő magyar szójelek nem ismerete és hasznosítatlanul maradása) az akadémikus "tudomány" több szakterületén is jól érzékelhető hibákat okoz. S ha semmi nem változik, akkor annak tragikus következményei leszenek a magyar múltkutatásban.
- Most a Szent Korona hieroglifáinak figyelmen kívül hagyása akadályozta meg a korona-eszme gyökereinek feltárását.
- A kínai-magyar kooperációban készülő hun kiállításon - a korábbi félsikerű kiállításokon tapasztaltakhoz hasonlóan - a kiállított hieroglifikus nyelvemlékek olvasatát nem fogják közölni.
- A Szabados György úr és csapata által készítendő Magyar Mitológiában vagy bemutatás nélkül maradnak, vagy nem a kellő módon lesznek bemutatva az ősvallásunk jelképei, az elolvasható szkíta, hun, avar és honfoglalás kori vallásos szövegek.
- Hiába azonosítják a genetikusok az elődeink csontjait, ha a gének alapján nem tudják majd komolyan vehető módon megmondani, hogy milyen nyelven beszéltek a kiásott elődök. Miközben esetleg egy sor hieroglifikus nyelvemlék árulná el, milyen is volt az a nyelv.
Jegyzetek
(1) A konferencián nem tárgyalt kérdéskörnek (pl. a magyar hieroglifáknak) a megértéséhez szükség van arra, hogy az olvasó kattintson rá a cikkben található linkekre és olvassa el az így elolvasható, esetleg az onnan nyíló további cikkeket is.
(2) Szabados György elzárkózásának érzelmi okai lehettek, pedig a tudományban elvileg csak az érzelemtől és érdektől mentes véleményeknek lenne helye. Történt ugyanis nemrégen, hogy írtam egy levelet az M5 tévécsatornán látható Ez itt a kérdés műsornak. E műsornak az MKI négy igazgatója volt az alanya, közte Szabados György úr is. A levelemre "természetesen" sem a tévécsatornától, sem a riportalanyoktól nem kaptam semmilyen választ. Olvasni azonban olvashatták mindannyian.
Következzen az M5-nek írt levél!
***
Tisztelt ezittakerdes.hu szerkesztőség!
Kínai-magyar közös rendezésű hun-kiállítás
Úgy tűnik, hogy a "tudományos konszenzus" egyes képviselői ragaszkodnak a legnagyobb tisztelet hangjához, de csak ha róluk van szó. Olyan világot képzelhetnek el maguknak, amelyikben ők "lefele" bátran, szabadon és akár útszéli hangon is taposhatnak. Miközben az általuk és a bajtársaik által elkövetett szakmai hibákat (ide értve a tudományként előadott nyilvánvaló hazudozást, vagy akár a leletrongálást is) nem érheti semmilyen kritika.
Ennek az előző átkosból örökölt torz világnak a fenntartását cenzúrával, elhallgatással és kitiltással próbálják meg elérni? Nem teljesen világos, hogy ezt miért gondolják célra vezetőnek és kivitelezhetőenek. Hiszen a konferenciáikat is a nyilvánosságnak szánták, meg a honlapjaikat és a nyomdai úton sokszorosított kiadványaikat is. Az internet korában pedig aligha tudják megakadályozni, hogy a nyilvánosság értesüljön az elkövetett hibáikról. Ennél is fontosabb szempont, hogy a tudományos haladás és a nemzeti kultúra jobb megismerése érdekében nem is a szakmai ellenvélemény felvetődésének megakadályozása lenne a cél, hanem a megtárgyalása és a hibák kijavítása.
(3) Amiképpen a legderekabb magyar ötvösök egy Szent Korona-másolatot, úgy a legjobb magyar néprajzosok meg a Magyar Mitológia újra-alkotására készülnek. Az ötvösök minden bizonnyal meg tudják oldani ezt a feladatukat, ám a néprajzosok - bár erről nem tudnak - segítségre szorulnak.
Az ősvallás jeleinek leírásához rovológiai ismeretekre is szükség lenne, ám ez a szakterület évtizedek óta indexen van és az akadémikus tudomány a saját beismerése (pl. Sándor/1996) szerint az alapfogalmakkal sincs tisztában. Ezért nem vették észre a legnagyobb és legtiszteletreméltóbb néprajzosok sem, hogy a székely írás a szkíta-magyar ősvallás jelképeiből alakult ki. Már pedig ez van olyan fontos, a nemzeti identitásunk alapjaihoz tartozó felismerés, aminek a tárgyalása, vagy kifelejtése meghatározza egy Magyar Mitológia értékét.
A tulipán lehetséges kétféle értékelése megvilágítja ezt a helyzetet. A néprajzosokat arra tanították az egyetemeken, hogy a magyar néprajz tulipánja a holland tulipánkultusz hatására alakult ki. "Természetesen" hallani sem akarnak arról, hogy a magyar néprajz tulipánja elolvasható. Ezért a néprajzosoknak a tulipánról a vagina jut az eszükbe, holott a magyarázat ennél némileg összetettebb.
A tulipán tiszteletét a sztyeppéről hoztuk, ahogyan arra már Érdy Miklós is felhívta a figyelmet (8. ábra). Azt már én teszem hozzá öt évtizedes kutatásaim alapján, hogy ott ez a történelmi alkotmányunk hieroglifikus istenjelképe volt (4. és 6. ábra). Az maradt napjainkig is, amit az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában olvasható Egy isten mondatjel kellőképpen alátámaszt (7. ábra). Ez egy bilingvis, amelyiken ugyanaz a mondat kétféle (egy alfabetikus és egy szójelekkel írt) írással is szerepel. Elegendő lenne ennek az egyetlen székely írásemléknek a megértése ahhoz, hogy a Magyar Mitológiák alkotói megsejtsenek valamit a szkíta aranykoronán lévő tulipán jelentéséből.
S hogy a tulipánmotívumnak köze van a magyar történelmi alkotmányhoz, azt a koronázó palást szegélyén látható tulipán is bizonyítja (Varga/1999/105. oldal). Erre már Érdy Miklós is felhívta a figyelmet.
A Magyarságkutató Intézet azonban elzárkózik a rovológiai tényektől és a nyílt tudomány gyakorlatától.
7. ábra. Az énlakai bilingvis kétféle írással (alfabetikusan és hieroglifikusan is) az Egy Isten mondatot rögzíti
8. ábra. Érdy Miklós térképe a vadtulipán elterjedési területéről
Irodalom
Érdy Miklós: A magyar díszítőművészet alapelemeinek eurázsiai kapcsolatai, A XXVI. Magyar Találkozó Krónikája, Árpád Kiadó, Cleveland, 1987., 279-310. oldal.
Érdy Miklós: A magyarság finnugor őshazája a történelem társtudományainak térképekre vitt adatai tükrében, különnyomat a "Szatmári Elegyes Holmi" c. kötetből. Mátészalka, 1991.
Érdy Miklós: A vadtulipán géncentruma (előadás a New York-i Magyar Házban)
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1996. 1-2.füzet
Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye, Magyarságkutató Intézet, Budapest, 2020.
Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma
Varga Géza: Mitől beavató korona a Szent Korona?
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999.
Varga Géza: A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás "us" (ős) jele?
A Szentkorona eszméhez és a történeti alkotmányunk megértéséhez nem lehet igazán közelebb jutni a Szentkorona jeleinek, képrendjének és felépítésének megértése nélkül.
VálaszTörlésSajnálatos, hogy úgy félnek most is a tényektől, mint ördög a tömjénfüsttől.
Varga Tibor nagyon rokonszenves ember, viszont egy előadásában Pap Gábort gyakorlatilag lehülyézte a Szentkorona képi értelmezése miatt.
Részemről égbekiáltó bűnnek tartom, hogy Pap Gábort és téged egy ilyen összejövetelre a világ minden kincséért sem hívnának meg.
Bocsánat!
VálaszTörlésketni voltam
Köszönöm!
TörlésA kerekasztal 2024. 02. 1-én került megrendezésre.
VálaszTörlés