1/b. ábra. A kimmériai Boszporuszból származó szarmata tükör hátulján szintén az Óg ten "Óg isten" ligatúra jelenik meg
1/i. ábra. Krími szarmata világmodell a körben ismétlődő LyukóTen szár "Lyukó Ten úr" mondattal (Bârcă/2021/108 nyomán), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (Lyukó), ten "élet, isten" és "sz" (szár "úr") jelei
1/k. ábra. Az akasztói honfoglalás kori veret aranyozott jeleinek olvasata lentről felfele: Sar Óg ragyogó Isten (mai magyarsággal: Urunk az égen ragyogó Isten), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "s" (sar "sarok, úr"), "o/ó" (Óg "az égisten neve"), "r" (ragyogó), ten "élet, isten" és ős jelei
1/o. ábra. Istvánovits Eszter által közölt kép a tamgát hordozó dunaharaszti szarmata aranylemezről és néhány jelpárhuzamról, amelyek között több elolvasható mondatjel is akad
A dunaharaszti lelethez (1/o. ábra) Vitalie Bârcă fűzött néhány megjegyzést 2018-ban. E szerint "A szimbólum feltehetően hasonló ahhoz, amelyet Farzoios királynak tulajdonítanak, akinek Olbia az i. sz. 50-es évek végére – a 70-es évek végére grosso modo aranypénzt veretett. Farzoios király tamga szimbólumai főként pénzérmékből ismertek, és két félkör alakúak, amelyeket a végek határoznak meg, és egy függőleges vonal köt össze. A dunaharaszti táblán található szimbólum vizsgálatakor megfigyeltük, hogy a hozzá kapcsolódó párhuzamok nagyban eltérnek, míg Farzoios királyhoz való hozzárendelése valószínűtlen."
Hozzátehetem, hogy az említett olbiai szarmata tamga is elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével (2/a. ábra). Ettől és a képi-gondolati tartalom hasonlóságától eltekintve azonban a két tamga nem egyezik meg, egyetlen szójelük sem azonos.
A szarmatáknál vízszintes állású nagy hieroglifa valóban emlékeztet az Óg hieroglifára. Mindkettő az égbolt ívét ábrázolja. Abban is hasonló a két ligatúra, hogy az égbolt íve fölött szójelekkel idézi meg az Istent. Azonban az Istent megjelenítő szójelek is eltérőek, amint az égboltot is különböző jelekkel ábrázolták.
A két ligatúra mögött felismerhető ősvallási gondolat és kép azonban kétségtelenül azonos.
A székely jeleket ismerők számára észrevehető a nagy és az Óg jelek közötti eltérés. Az Óg jel pereme ugyanis meggörbült. Az ősvallási képzetek szerint a szelek néha felemelik és visszaejtik az ég boltozatát, ami a perem csorbulását okozta. Ez jelenik meg az Óg jel alakjában.
A szabír - szarmata - magyar rokonságról
A cikk fenti részének elolvasása után Bakay Kornél intett arra egy levelében, hogy "Csak akkor lehet és szabad szkíta-szarmata-magyar rokonságról beszélni, ha ennek bizonyítékait is megemlítjük". Mivel a válasz túlfeszíti e cikk kereteit, a választ két részre, a szkíta-magyar és a szarmata-magyar kérdésre bontom, bár ezek összefüggenek egymással (4).
A szkíta - magyar rokonságot illetően csak három dolgot említek meg, bővebben azonban nem fejtem ki:
- A szkíták magyar jelekkel írt, magyarul elolvasható hieroglifikus szövegeire gondolok elsőrorban, amelyekkel eddig nem foglalkozott a "szakma", ezért az ítélete sem áll minden esetben a szükséges megbízhatóságú alapokon.
- A szkíta napisten Herodotosznál fennmaradt Oitoszür "Üdő úr" nevének magyarazonos voltára hivatkozok másodsorban, valamint ennek sumér-akkád Utu sar "Idő király" változatára is. Simo Parpola a sumért az uráli nyelvek közé sorolta, ezért nincs szükség különösebb alátmasztásra. Az istennév az identitás lényegéhez tartozik és az etnokulturális azonosság valamilyen szintjét bizonyítja.
- Figyelembe kell venni azt is, hogy Hérodotosz szerint a szarmaták a szkíta nyelv nyelvjárását beszélték. A szarmata rokonságunk kérdésének azonban egy önálló, A szabír - szarmata - magyar azonosság néhány érve c. írásban próbálok megfelelni.
Minden nagy történelemmel rendelkező néphez hasonlóan a magyarság is több etnikai összetevőből alakult ki. Ezen összetevők egyike a honfoglalást a Kárpát-medencében az avarokkal keveredve megélő szarmata népesség volt. A római korban ők voltak a sztyepp urai, akik sűrűn belakták a magyar Alföldet is. A szarmaták és az avarok magyarságát már többen feltételezték. A szarmata tamgák magyar olvasata most azt teszi hozzá e képhez, hogy a szarmaták nem az avaroktól tanulták el a magyar nyelvet, hanem már a sztyeppén is magyarul beszéltek. A tordai szfinkszen találták a székely jelekkel írt leghosszabb szarmata kori szöveget, amelynek lehetséges a magyar hieroglifikus olvasata. Az SZTE genetikusa, Schütz Oszkár által végzett vizsgálat alapján a szarmaták ismételten, már a sztyeppén is keveredtek a magyarsággal.
A jelen cikkben csak a tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjelünk néhány előfordulását idézem, megemlítve, hogy a legkorábbi, közel 12 000 éves példánya Göbekli Tepén került elő. Ezek az előfordulások a szabír népnevünket rögzítik, a szabír/hurri néppel rokon magyarság kulturális identitásának vándorútját jelzik a kőkortól napjainkig.
3/b. ábra. A székely írás tprus (tapar ős "szabír ös") jele az egykori szabír/hurri területeken, Myra város színházának romjai között
A szarmaták szabír/hurri identitását látszik igazolni a fenti szarmata edény, amelyiken az Istennel azonos világfát ábrázoló tprus (tapar us "szabír ős") mondatjelünk pontos megfelelője szerepel (3/a. ábra). Azt jelenti e mondatjel, hogy az edényt készítő szarmaták magukat, vagy az istenüket szabírnak tartották. Emlékeztetni kell a sok edényen tetten ért hagyományra, miszerint az edények elolvasható díszítésének szokás szerint a Teremtőt és a Teremtés helyszínét (az Édent) kell felidézni. Ebből is következően e szarmata edényen nem egy szimpla faábrázolást látunk, hanem egy, a szarmaták Istenét idéző elolvasható mondatjelet. E jel a világfát azonosító hieroglifák egyike. Feltűnően legörbülő ágai - szibériai mítoszok alapján - az égbolt terhe alatt hajlanak meg. A szarmaták azért ábrázolták így ezt a növényt az edényen, hogy jelezzék: az Istennel és a Tejúttal azonos égig érő fáról van szó. E napjainkig fennmaradt jelhagyomány (3/c. és 3/d. ábra) a szabír - szarmata - magyar etnokulturális rokonságot alátámasztó érvek közé tartozik.
Megjegyzések
(1) Tomka Péter azzal tette nevezetessé magát a rovológiai szakirodalom számára, hogy egy szakvéleményében a budapesti késő középkori jelvényen lévő, éSZAKi olvasatú rovásjeleket a rovásbetűk és a latin jelek felületes formai hasonlósága alapján latin AK monogramnak határozta meg, miután a Magyar Nemzeti Múzeumban a három rovásbetű közül az SZ-t a felület barbár lereszelésével eltüntették. Később a fia, Tomka Gábor főigazgató-helyettes ugyanazokat a rovásjeleket rontott latin M-nek ítélte. Az akadémikus írástudomány ezek szerint a latin betűk felismerésével sem mindig jut dűlőre, a rovásbetűket pedig meg sem szereti említeni, miközben a rovológiai ismeretszerzéstől intézményesen elhatárolódik. Úgy tűnik, ez a hagyomány folytatódik a szarmata jelek értékelésekor is.
(2) A jelen cikkben bemutatott néhány írásemlék is cáfolja a hivatalos tankönyvek állításait arról, hogy a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli. Bárki beláthatja, hogy az egyetemeken, ahol ebben a szellemben nevelik a fiatalságot, történelemhamisítás folyik, hiszen ezek a szarmata és egyéb hieroglifikus szövegek jól elolvashatók magyar szójelekkel és persze magyar szövegeket is eredményeznek. A rovológiai rendszerváltás pillanatnyi helyzetében azonban érdemben sem a kulturpolitika, sem a tudományos intézmények, sem a szerkesztőségek nem ismerték fel a problémát és nem foglalkoznak a kérdés megoldásával.
Pedig időszerű lenne előbbre lépni, mert a szakmai tisztázatlanság sorozatos kudarcokat eredményez.
- Például a magyar kutatóknak a dunaharaszti és az olbiai mondatjeleket azonosító tévedését - mint az a fentebb idézett gondolatából kiderül - már Vitalie Bârcă is észrevette.
- A közelmúltban a Pócs Éva által felvetett, a honfoglalás korabeli világfa létét kétségbe vonó állítást senki sem tudta rovológiai értelemben a helyére tenni. Pedig a világfát ábrázoló ten jel szinte mindegyik bemutatott és elolvasott leleten szerepel. Ám azokat a világfa vitában a jeleinket nem ismerő "szakma" képtelen volt hasznosítani.
(3) A hunok is nagyon hasonló mondatjeleket és világfa ábrázolásokat használtak már Kína mellett is (3. ábra). A magyar hieroglif írás széles körű és korai elterjedtsége alapján egy paleolitikus gyökerű etnokulturális folyamatról lehet szó. Ez a folyamat az Éden, Termékeny félhold, Kárpát-Balkán térség, sztyepp, Altáj, Szejma-Turbino kultúra, Urál, Skandinávia, Kárpát-medence térségeivel jellemezhető. E hosszú úton mindenütt előkerültek a magyar hieroglifákkal írt, magyarul elolvasható rövid szövegek.
(4) Rédei Károly szerint a különböző őstörténeti hipotézisek egymásnak ellentmondanak, egymást kölcsönösen kizárják (Rédei/1998/122). Nyilván arra gondolt, hogy ha az egyik elmélet szerint pl. a hunok utódai vagyunk, akkor nem lehetünk a sumérek leszármazottai, vagy őshonosak a Kárpát-medencében és viszont. Ez azonban csak akkor igaz, ha a magyarságnak kis területű őshazát és rövid őstörténetet engedélyezünk. Erre történt is kísérlet, Róna-Tas András határozta meg a földrajzi szélességi és hosszúsági fokokat, amelyek között (az Urál vidékén) a magyar őstörténetet szerinte a tudományosság igényével kutatni lehet. Szerencsére a genetikai, régészeti, meg írástörténeti kutatás ezeket a finnugrista korlátokat hamarosan a lomtárba utasította. Amennyiben a magyar őshaza nagy területű és hosszú életű, változatos történelmű volt, amelyet egyaránt közvetített a hun, a sumér és a Kárpát-medencei őskultúra, akkor ezek az adatok nem kizárják, hanem erősítik egymást. Rédei Károly azt gondolta, hogy egy-két jelző kiosztásával elintézheti a kérdést és nem kell tudományos igényű választ adnia a különböző kultúrák magyarazonos elemei által felvetett kérdésekre. Ez az elintézési mód azonban csak az ő prekoncepcióit, meg a tudományos igényű vitára való alkalmatlanságát jelezte. Elvarratlan szálak tömegét, megválaszolatlan, vagy rosszul megválaszolt kérdések sorát hagyja hátra, amelyekre magyarázatot kell adni. Nyilvánvaló, hogy ezek a mindenütt felbukkanó, rokonságra utaló jelek nem zárják ki egymást, hanem egy átfogó, mindegyik adatra válaszoló, nagyobb ívű őstörténeti hipotézis után kiáltanak. Csak egy nagy területű őshaza feltételezése ad magyarázatot a lépten-nyomon felbukkanó, rokonságszerű kapcsolatot jelző jelenségekre, például a hieroglifikus nyelvemlékek sorára.
Irodalom
Bakay Kornél (1998): Gorda és Muager (Magyar), A szabír-szavárd kérdés, in: Őstörténetünk régészeti forrásai II., Miskolci Bölcsész Egyesület, Nyíregyháza
Balog Helga (2025): Genetikai kapcsolatot találtak az Urál melletti és a Kárpát-medencébe vándorolt szarmaták között az SZTE kutatói
Csúcs Sándor (2006): Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz, Folia Uralica Debreceniensia 13., Debrecen
David Diringer (1948): The Alphabet, Scientific and Technical Publications, London
Fáy Elek (1910): A magyarok őshona, Budapest
Istvánovits Eszter – Kulcsár Valéria (2006): Szarmata nemzetségjelek a Kárpát-medencében. Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi kötet a 65 éves Tomka Péter tiszteletére Győr, 175–186.
Rédei Károly (1998): Őstörténetünk kérdései, a nyelvészeti dilettantizmus kritikája, Balassi Kiadó, Budapest
Ryszard Grzesik - Anna Kotłowska (2024): Attila nutritus Engadiban avagy a késő antik történeti földrajz ismerete a középkori magyar krónikákban
Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola (2021): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Sz. A. Jarigin - Sz. K. Szakenov - N. N. Ilderjakov (2024): ТАМГИ И ПЕТРОГЛИФЫ В ГОРАХ КАЙРАККОЛЬ И КАРАКУНГЕЙ (ПО МАТЕРИАЛАМ ИССЛЕДОВАНИЙ 2022–2023 ГОДОВ), 2024. ПОВОЛЖСКАЯ АРХЕОЛОГИЯ №3 (49), Tamgas and Petroglyphs in the Kayrakkol and Karakungey Mountains based on research materials 2022 2023 Povolzhskaya Arkheologiya 3 (49)
Tokarev, Sz. A. (szerk., 1988): Mitológiai Enciklopédia. I–II. Budapest
Tóth István (2025): A rekonstruált őspenuti nyelv egyezései a magyar és eurázsiai ősnyelvekkel (academia.edu)
Török Tibor új, tudományos előadása a honfoglaló magyarok archeogenetikai kutatásáról, Koronázó Bazilika Baráti Társaság (youtube video)
Türk Attila (2023): Régészeti eredmények a magyar őstörténet kutatásában, lehetséges nyelvészeti vonatkozásokkal, Magyar Nyelv, 4. szám
V. Sz. Dracsuk (1975): Jelrendszerek a Fekete-tenger északi régiójában. (Tamgák az észak-pontuszi peremvidék antik világában az első században). Naukova dumka, Kijev
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2019): Csúcs Sándor és a nyelvtudomány megtermékenyült
Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek
Varga Géza (2020): Hopi tál az "Ogur isten" mondattal
Varga Géza (2020): Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai
Varga Géza (2021): A kimmériai Boszporusz szarmata jelvényén lévő "Óg (is)ten" mondat
Varga Géza (2021): "Lyukó Ak folyóisten földje" hieroglifikus mondat Teotihuacanból
Varga Géza (2022): Zsivko Vojnikov jeles edényei az altáji festett kerámia kultúrából
Varga Géza (2022): Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza (2023): Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől
Varga Géza (2023): Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról
Varga Géza (2023): Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől
Varga Géza (2023): Fehér Bence a nyelvemléktelennek tartott ősmagyar kor nyelvemlékeiről
Varga Géza (2023): A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza (2023): Szabírok, azaz magyarok
Varga Géza (2024): Szarmata régészeti leletek magyar mondatokkal
Varga Géza (2024): Világfa vita
Varga Géza (2024): Alba Longa etruszk urnájának magyarul elolvasható hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2024): Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák
Varga Géza (2024): Szarmata hieroglifák (videó)
Varga Géza (2024): A tapar ős mondatjel korai előfordulásai a szabírok őstörténetéről
Varga Géza (2024): A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai
Varga Géza (2024): Paziriki kultúra Arzhan 2 szkíta övveret hieroglifikus Nagyságos Ak úristen magas köve mondata
Varga Géza (2024): Egy vita elmaradásának következményei - hozzászólás Türk Attila és Sándor Klára Magyar Nyelvben megjelent dolgozataihoz
Varga Géza (2024): Alba Longa etruszk urnájának magyarul elolvasható hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2024): Révész Péter és Darai Lajos téved a tordai szfinksz szövegéről szólván
Varga Géza (2025): Hun szarmata korú tamga a világfával azonos istent megnevező mondatjellel
Varga Géza (2025): Szkíta tartalom
Varga Géza (2025): Szarmata tartalom
Varga Géza (2025): Hun és avar tartalom
Varga Géza (2025): Honfoglaló tartalom
Varga Géza (2025): Vasból formált Szabír ős mondatjel az Őrségből
Varga Géza (2025): A székely Szabír ős mondatjel megfelelője a szabírok által lakott Myra színházának romjain
Varga Géza (2025): Göbekli Tepe írásemlékeinek olvasata
Varga Géza (2025): Hímes tojások jelei
Varga Géza (2025): A veleméri szarufák a világfa elolvasható jelképei
Varga Zsolt (2025): Szarmata tamgák (Aquincumi Múzeum, hivatalos oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése