Inagaki Hajime, a japán Miho Museum kutatója és korábbi kurátora, kiemelkedő tanulmányokat írt Az állatminták szimbolikája a délkelet-iráni bronzkori kőtárgyakban: Szent szimbólumok az ókori Nyugat-Ázsiából és Nyugat-Közép-Ázsiából cím alatt a délkelet-iráni dzsirofti kultúra (1) Kr. e. III. évezredi kő- és kloritedényeinek ikonográfiájáról és állatszimbolikájáról. E sorozat 3. részében közli egy turulmadár (2) képét (1. ábra).
A dzsirofti kultúra magyar kapcsolatai
A dzsirofti kultúra (Kr. e. III. évezred, délkelet-Irán, Halil Rud-völgy) az ókori Kelet egyik legizgalmasabb régészeti felfedezése. Kőfaragványaik, különösen a puha klorit kőből készült edényeik, egy karakteres hitvilágot és szimbólumrendszert tárnak elénk. Tárgyaikon kiemelt helyet foglalnak el a mitológiai jelentőségű faábrázolások és ragadozó madarak. A fa a Dzsiroft-művészetben az világfát, vagy életfát képviseli, amely összeköti a földet az égbolttal. Youssef Madjidzadeh régész szerint a sas-ábrázolások szoros kapcsolatban állnak a későbbi mezopotámiai Etana-mítosszal, ahol a sas segíti felrepülni a királyt az égbe.
Dzsiroft nem egy elszigetelt oázis volt, hanem a bronzkori világ egyik legnagyobb kereskedelmi és kulturális csomópontja. Edényeik és motívumaik elképesztő távolságokra jutottak el:
- Mezopotámia (Sumer és Elám): Dzsiroftot sokan a sumer eposzokban említett mesés, gazdag keleti országgal, Arattával azonosítják. Az itt faragott luxus kloritedények eljutottak a sumer templomokba és uralkodói sírokba is (pl. Ur városába). A legkorábbi sumér jelek között húsznál is több székelyazonos jelet találunk, amelyeket nem csak formai, hanem a jelentést és a hangalakot illető tartalmi kapcsolatok is fűznek a magyar jelkészlethez. Simo Parpola a sumért az uráli nyelvek közé sorolta.
- Az Indus-völgyi civilizáció (Harappa / Meluhha): Dzsiroft szoros kapcsolatban állt a mai Pakisztán területén virágzó Indus-kultúrával. Konar Sandal (Dzsiroft központja) ásatásain olyan fehér márvány pecsétnyomókat és feliratokat találtak, amelyek az indus-völgyi írásjeleket és motívumokat (pl. zebu bika) hordozzák. Jiroft cserébe kloritot, az Indus-völgy pedig karneolt és más drágaköveket adott. Mivel az Indus-völgyi kultúra negyvennél is több magyarazonos jelet használt, közte a magyar államcímer mindhárom szójelét.
- A BMAC (Baktria–Margiana Régészeti Komplexum): Északi irányban, a mai Türkmenisztán és Üzbegisztán területén lévő Oxus-civilizációval is élénk volt a cserekereskedelem. A mitológiai hibrid lények (oroszlántestű, emberfejű vagy sárkányszerű lények) közös motívumkincset alkottak a két régió között. A BMAC kultúra nem csak arról nevezetes, hogy itt született meg az Árpádház genomja, hanem arról is, hogy jelhasználata szoros kapcsolatban van a magyar jelhasználattal. Például előfordul itt a Ten "isten" jelünk megfelelője is.
A dzsirofti kultúrát Arattával azonosítják, amely a sumer eposzokban Uruk gazdag, mitikus vetélytársa, a szent kövek és Inanna istennő eredeti hazája, amelyet a modern kutatók a sumer kulturális és vallási gyökerek egyik lehetséges bölcsőjének (őshazájának) tekintenek.
Dzsiroft és Tepe Yahja kapcsolata
Tepe Yahja azért fontos a számunkra, mert Makkay Jánosnak köszönhetően korábban már lehetőségünk volt megismerni a 6000 éves jelkészletét és megállapíthattuk, hogy 20 székelyazonos jelet használtak a sumérek feltűnése előtt ezer évvel. Különösen érdekessé teszi ezt a kultúrát az, hogy egyesek a suméreket innen (a szabír-hurri területekről) származtatják.
Aratta négy nagy sumer eposzban szerepel (ezek az Enmerkar és Aratta ura, Enmerkar és Enszuhkesdana, valamint két Lugalbanda-történet). Aratta egy nehezen megközelíthető, hét hegyláncon túl fekvő, hegyvidéki országként van leírva. Uruk királya, Enmerkar azért indít expedíciót vagy küld követeket Arattába, mert Urukban nincsenek nemesfémek, kloritkő és drágakövek (lapis lazuli), és ezeket követeli Aratta urától, hogy felépíthesse a sumer istenek templomait. A mítosz szerint Inanna istennő (a szerelem és háború úrnője) eredetileg Arattában lakott, de később elhagyta őket, és áttette a székhelyét Uruk városába, mert a sumer király jobban a kedvére tett. Tehát a szövegekben Sumer és Aratta két különálló világ, ahol Sumer a civilizáció és az isteni kegy új központja, míg Aratta a nyersanyagokban gazdag, de végül behódoló hegyi királyság.
Bár a szövegek nem mondják ki, több modern kutató (köztük a Jiroftot feltáró Youssef Madjidzadeh) abból indult ki, hogy a sumerek a saját szent történeteikben gyanúsan nagy tisztelettel adóznak e távoli országnak:
A sumer papok és építészek Arattából kértek mesterembereket a legszentebb templomaik (például az eridui zikkurát) felépítéséhez. Ebből arra következtetnek, hogy a sumer vallási és építészeti kultúra magva Arattából származhatott.
A sumer és a későbbi bibliai özönvíz-történetek (ahol a bárka az Ararát hegyén köt ki) arra utalnak, hogy a mezopotámiai civilizáció azután kezdődött, hogy az emberek lejöttek a hegyekből a síkságra. Ezért sok kutató szerint a sumerek kollektív emlékezetében a hegyvidéki Aratta (legyen az az iráni fennsíkon Jiroft vagy északon az Örmény-felföld/Ararát) a katasztrófa utáni újjászületés helyszíneként élt.
A szabír-hurri területeket nevezhették Arattának, amit a Dzsirofttól távolabb lévő Ararát nevével is azonosítanak. Ám, ha az Aratta nevet magyarul Úr atya értelemmel magyarázzuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem egyetlen, az ősatyát jelképező hegyről, hanem egy ősvallási koncepcióról van szó, amelyet az egész terület lakossága követett.
Tepe Yahja (Tepe Yahya) és a dzsirofti kultúra (Konar Sandal központja) közötti kapcsolat a bronzkori régészet egyik fontos megállapítása. A két lelőhely földrajzilag rendkívül közel fekszik egymáshoz – Tepe Yahja mindössze kb. 75-90 kilométerre nyugat-délnyugatra található Dzsiroft városától és a Halil Rud-völgytől –, így elkerülhetetlen volt a szoros gazdasági, kulturális és politikai összefonódásuk.
Tepe Yahja hírnevét az ókori világban és a modern régészetben is az adta, hogy a helyszínen egyértelmű kloritkő-megmunkáló műhelyeket tártak fel. Míg Dzsiroft (Konar Sandal) a térség monumentális királyi és vallási központja volt hatalmas zikkurátjával, addig Tepe Yahja egyfajta termelő- és bányászközpontként működött. Az itt bányászott és faragott puha kloritedényeket (az úgynevezett nemzetközi stílusú luxustárgyakat) Dzsiroft kereskedelmi hálózatán keresztül exportálták Mezopotámiába, az Indus-völgybe és a Perzsa-öbölbe.
A Tepe Yahja IVB rétegében talált faragványok motívumkincse – a kígyók, ragadozók és geometrikus minták – teljesen azonos a Dzsiroft-völgyben talált edényekével. Ha a Tepe Yahja-i jelkészletet 20 magyarazonos jel jellemzi, akkor az 1. ábrán lévő dzsiroft turul azonosítását és magyar kötődését alátámasztja.
A két helyszínt összeköti az írásbeliség és az adminisztráció megjelenése is. Tepe Yahja IVC régészeti fázisában (Kr. e. 3100–2800 körül) jelentős számú proto-elámi gazdasági agyagtáblát és pecsétnyomót találtak. Ez a korai írásos kultúra közvetlen előképe vagy párhuzama a Dzsiroftban talált vonalas elámi feliratoknak. A régészek szerint Tepe Yahja fontos adminisztratív megállóhely volt azon a kereskedelmi útvonalon, amely Elám fővárosát, Szúzát összekötötte a keleti Dzsiroft-medencével.
Tepe Yahja és Dzsiroft egyazon civilizációs szövet részét képezték. Tepe Yahja volt az a hely, ahol a kőfaragók ténylegesen dolgoztak és kitermelték a javakat, Dzsiroft pedig az a szakrális és politikai központ, ahol a javak koncentrálódtak, és ahonnan a hatalmat (és a használt szimbólumokat) koordinálták.
Jegyzetek
(1) A dzsirofti kultúra egy rendkívül fejlett kora bronzkori kultúra volt, amely a Kr. e. III. évezredben (kb. Kr. e. 3000–1800 között) virágzott a mai délkelet-Iránban, Kerman tartományban, a Halil-folyó völgyében. A kultúrát csak a 2000-es évek elején fedezték fel, miután a térségben pusztító árvizek ősi sírokat mostak ki a földből, és a helyiek tömegesen kezdték el illegálisan értékesíteni az elképesztő szépségű régészeti leleteket. A hivatalos ásatásokat később Youssef Madjidzadeh iráni régész vezette.
Jiroft legfőbb védjegye a puha, sötétzöldes klorit kőből (más néven steatit vagy zsírkő) faragott luxusedények és használati tárgyak tömege. Az edények felületét finom, domborműves faragások díszítik. Kedvelt motívumaik a kiterjesztett szárnyú sasmadarak, a lehajló ágú pálmafák, a kígyók, a leopárdok, valamint a mitológiai hibrid lények (például skorpióemberek, bikaembereket ábrázoló alakok). Sokan a faragott mélyedéseket színes drágakövekkel (például lazurit, karneol, türkiz) és fehér mészkővel rakták ki, ami rendkívüli gazdagságról tanúskodik.
Jiroft nem nomád törzsek szövetsége, hanem egy hatalmas, szervezett városi civilizáció volt. A kultúra fő központjában, Konar Sandal lelőhelyén két hatalmas domb (Konar Sandal Észak és Dél) található. Itt tárták fel a világ egyik legnagyobb és legősibb vályogtégla zikkurátját (piramisszerű platform-építményét), amelynek alapja meghaladta a több száz métert, és a vallási-adminisztratív élet központja volt. Az ásatások során bonyolult bronzbaltákat, tőröket, réztárgyakat és finom aranyékszereket találtak, ami magas szintű kohászati tudást bizonyít.
Földrajzi elhelyezkedése miatt Jiroft volt a bronzkori világ legfontosabb közvetítő és kereskedelmi hálózata. Ez azért különösen érdekes a számunkra, mert az uráli nyelvcsalád a bronzkori Szejma-Turbino kultúra (egy fémkereskedelmi és érckutató útvonal) telephelyei mentén alakultak ki. E kultúra - a szabír ős mondatjel elterjedése alapján - a Szíriától és Anatólia déli részeitől Elámig őshonos és onnan Egyiptomig, meg az Indus-völgyig eljutó szabír-hurri népesség műve volt. Az általuk használt magyar, vagy magyarral rokon nyelvből alakulhattak ki az uráli nyelvek.
A Jiroft kultúra kapcsolatban állt a kor összes nagy civilizációjával: Keleten az Indus-völgyi civilizációval (Harappa), ahonnan karneolt és elefántcsontot importáltak. Északon a BMAC (Baktria–Margiana) kultúrával, ahonnan a becses lapis lazuli (lazúrkő) érkezett. Nyugaton Mezopotámiával (Sumer és Elám). A Jiroftban faragott kloritedények státuszszimbólumnak számítottak, így azok eljutottak Ur, Uruk, Mari és Szúza királyi sírjaiba és templomaiba is.
Jiroft saját, fejlett közigazgatással rendelkezett, amit a Konar Sandalban talált agyagtáblák bizonyítanak. Két párhuzamos írásrendszert használtak: a lineáris elámit (amely a gazdasági kapcsolatokat rögzíthette) és egy teljesen egyedi, máig megfejtetlen geometrikus írást, amely a kultúra saját szellemi terméke.
A dzsirofti kultúra felfedezése alapjaiban változtatta meg az ókori Közel-Kelet történetét. Bebizonyította, hogy a Közel-Kelet bronzkori fejlődése nem korlátozódott kizárólag a Tigris és az Eufrátesz völgyére (Mezopotámiára), hanem tőlük keletre, az iráni fennsíkon egy velük egyenrangú, gazdag és spirituálisan rendkívül összetett civilizáció virágzott.
A sumérek Arattát tartották az őshazájuknak.
(2) A turul az ősvallás egyik fontos szereplője a csodaszarvas, a világmodell, a világfa és az istenábrázolások mellett. Ezeket onnan lehet felismerni (a turult azon az alapon lehet megkülönböztetni a többi ragadozómadártól), hogy - a "szent témához szent jelek illenek" elv alapján - székely rovásjelek megfelelői vannak rajtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése