A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt, világfát ábrázoló Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagy szár! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj isteni nagyúr!) mondattal, balra fentről lefele a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek, jobbra a megfelelő székely "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr"), ten, ős és "r" (ragyog) rovásjelek (fotógrafika)
Az Elolvasható világfa konferencia szervezői nevében egy korszakos jelentőségű
írástörténeti párbeszéd lebonyolításához kérem a megtisztelő szakmai-erkölcsi
segítségét és a részvételét! A székely írás eredetének kutatása ugyanis meglepő
új következtetések levonását tette lehetővé az írás eredeztetését illetően is. A
téma jelentősége miatt azt szeretnénk, ha e felfedezés megtárgyalásában és hasznosításában a világ
legjobb íráskutatói vennének részt.
A székely írás nem az ótürk írás, hanem a világszerte lényegében egységes kőkori eredetű ősvallási jelrendszer leszármazottja. A száz éven át ismételgetett ótürk eredeztetést semmi sem igazolja és érdemben sohasem bizonyították. Az 5-25 székely-ótürk jelhasonlóság, amit emlegetnek, nem elegendő e prekoncepció alátámasztására. A jelhasonlóság ugyan a rokonság jele, de ez nem jelenti a székely írás ótürk eredetét. A székely írásjeleknek ugyanis – az ősvallási képjelek elterjedtsége miatt - mindenütt vannak formai-tartalmi megfelelői. A kínai írásban 50, a Vincsa kultúra jelei között 49, az amerikai indiánok népi jelkészletében pedig 30-40 székelyazonos jel van. A 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek közül 20 egyezik meg a székely jelekkel. A magyarul beszélő szkíták, szarmaták, hunok és avarok jelei lényegében azonosak a székely írás (részben megmaradt, részben rekonstruált) szójeleivel. A magyar hagyomány is azt őrizte meg, hogy – a finnugrista prekoncepciót szolgálva - félrevezetően székely (rovás)írásnak átkeresztelt írásrendszer valójában maga a szkíta-hun írás.
Hasonló a formai-tartalmi egyezések helyzete az ismert írásrendszerek mindegyikében, például a legkorábbi sumér, az egyiptomi hieroglif és a hettita (luwiai, anatóliai) hieroglif írás esetében is, amelyekben 20-50 jelpárhuzam található. A Genevieve von Petzinger által a különböző kontinensek barlangjaiban talált 10 - 40 000 éves jelcsoportok legalább fele székelyazonos. Lényeges felismerés, hogy e kőkori jeleknek - a folyamatos ősvallási használatnak köszönhetően - nem tűnt el, hanem ma is ismert, vagy megközelíthető az eredeti jelentése.
Az általam feltárt jelhasonlóságokat a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben publikáltam. Az 1993-ban a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben közzétett, Nemetz Tiborral közösen végzett valószínűségszámításunk alapján ezek nem véletlen egyezések, hanem az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. Azaz a világ írásrendszerei egyetlen kőkori ősvallási jelkészletből alakultak ki. E kőkori jelrendszer leginkább a székely írással egyeztethető (ám időközben a szójelek többsége az akrofónia során betűvé vált). A szójel-készlet szűkössége miatt ez az írásrendszer csupán néhány ősvallási szlogen leírására volt alkalmas. Ez érthető, hiszen az írásrendszer eleve az ősvallás szolgálatára alakult ki.
A 90-es években rekonstruáltuk az egyetlen hangot jelölő székely betűk akrofóniáját. A székely (rovás)betűk e kőkori szójelekből megőrizték a kezdőhangot, vagy az első mássalhangzót. Ezekben az esetekben az eredeti szójel jelentését a szójeles írásokban meglévő hasonló jelek jelentése és a képi tartalom alapján rekonstruáltuk. Ezeken felül néhány kőkori eredetű székely szójel lényegében változatlanul megmaradt a népi, uralmi és vallásos jelhasználatban. Azaz ismerünk kb. 40 kőkori eredetű magyar szójelet (hieroglifát). Ezekkel a hieroglifákkal száznál is több hieroglifikus szöveget sikerült elolvasnom és még több száz vár elolvasásra. Pl: a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleit, egy Vincsa idol jeleit, a németországi Stádel barlang 40 000 éves oroszlánfejű idolján lévő jeleket, meg egy sor további eurázsiai és amerikai szöveget is megértünk.
Most egy Elolvasható világfa konferencia rendezésére készülünk. Ugyanis egy világfa vita alakult ki a magyar akadémikus tudományon belül arról, hogy volt-e a honfoglaló magyaroknak világfa képzetük, vagy azt később, idegenektől vettük-e át. Nem tudták megoldani a feladványt, mert másokhoz hasonlóan ők sem ismerik eléggé az írástörténet kezdeteit. Miközben a honfoglalás kori (valamint a szkíta, szarmata, hun és avar) leleteken tucatszámra vannak magyarul jól elolvasható hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelekkel írt) világfák. A magyar címerben is vagy 1000 éve szerepel a hun és avar előzményekre visszamenő elolvasható világfa (az Egy országa "Isten országa" olvasatú kettős kereszt és hármas halom). Az ősvallási ábrázolások jellemzője ugyanis az, hogy az ábrázolási konvenciókon (csodaszarvas, világfa, turulmadár, világmodell, istenábrázolás) magyar hieroglifákkal írt rövid szövegek vannak. Ezért az eurázsiai és amerikai világfa egy elolvasható mondatjel az elmúlt 10 000 évből. Néhány példa:
Egy rendkívüli jelentőségű új adatcsoport (írás- és nyelvemlékek) kutatásához, közreadásához, feldolgozásához várjuk a segítségét. Tisztelettel kérjük, legyen szíves, vegyen részt az Elolvasható világfa konferencián! Ennek virtuális részében időkorlát nélkül együttműködhetünk (a megküldött dolgozatokat kötetekbe rendezve folyamatosan közzétesszük), a személyes jelenlétű konferencia időpontját pedig úgy tűzzük ki, hogy az a résztvevőknek megfeleljen.
Irodalom
Genevieve von Petzinger: Miért található ez a 32 szimbólum az ősi barlangokban Európa-szerte?
Genevieve von Petzinger (2016): The first signs unlocking the mysteries of the World's oldest symbols (Az első jelek: A világ legrégebbi szimbólumai rejtelmeinek feloldása), New York: Atria Könyvek
Simo Parpola (2007): Sumér: Egy uráli nyelv
Varga Géza (1993): Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (1999): A magyarság jelképei
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Sumér-magyar jelpárhuzamok
Varga Géza (2018): A Yazilikaya-i hettita sziklapantheon sarok (sar Óg "Óg úr") mondatjelei
Varga Géza: Szkíta tartalom
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza (2018): Az írás monogenezise, egy kőkori központból való elterjedése
Varga Géza (2021): A Genevieve von Petzinger által közölt európai barlangi jelek jó része azonos a székely jelekkel
Varga Géza (2022): A kínai lolo írás magyar vonatkozásai
Varga Géza (2025): Az Elolvasható világfa konferencia tervezett előadásai
Varga Géza (2019): A Mas d' Azil-i jeles kavicsok
Varga Géza: Szkíta tartalom
Varga Géza: Szarmata tartalom
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza: Hiteles turulábrázolások
Varga Géza (2019): Istenábrázolások magyar hieroglifákkal
Varga Géza: Népi tartalom
Varga Géza (2024): Hoppál Mihály álláspontja kapcsán a világfa a csodaszarvas és a rovológia rendszerszerű összefüggéséről
Varga Géza (2024): Honfoglalás kori világfa
Varga Géza (2024): Világfa az Árpád kort követően
Varga Géza (2024): Népi világfa ábrázolások
Nagyon időszerű és okos gondolat.
VálaszTörlésAmekkora az ellenszél, nem tudni mennyire lehet ez eredményes.
Minden esetre egy próbát megér.
Sajnos én csak szurkolni tudok, mint a téma iránt érdeklődő kibic.
üdv: ketni
Köszönöm! A tudományban az eredményesség egyszerűbb, mint mondjuk a politikában. A politikusnak meg kell nyernie a választást, azaz a többséget. A tudományos eredményhez azonban az is elég, ha megtaláljuk az adott kérdésre a választ s a választ leíró cikket egyetlen példányban leírva betesszük az íróasztal fiókjába. Azaz, ha megírjuk és közzétesszük a cikkeinket, akkor azzal már eredményesek leszünk, tudományos értelemben túl is teljesítjük a minimumot. Politikai értelemben is megmentjük a haza és a hazai tudomány becsületét. Ez utóbbi területen segíthetsz a megosztásaiddal.
Törlés