2021. július 17., szombat

Sajószögedi Árpád kori gyűrű a hieroglifikus "Ragyogó nagy Isten földje" mondattal

Liebhardt Adriennek köszönöm az alábbi, feltehetően rézből készült gyűrű fényképét, amelyet - elmondása szerint - a sajószögedi kertjükben fordított ki az ásó a földből. Az eddig elemzett Árpád kori gyűrűkhöz hasonlóan ezen is elolvasható díszítéssel találkozunk (1. ábra). A magyar hieroglif írás szójelei alapján a Ragyogó nagy isteni Föld, vagy a Ragyogó nagy Isten földje olvasat adódik. Ezek persze csak egyszerűsített és legvalószínűbbnek tekinthető olvasatok, amelyeket a szójeles szövegek sajátosságai miatt nem tekinthetünk kizárólagos értelmezésnek. 

A szójelek ugyanis nem rögzítik a szó pontos hangalakját, nem adnak támpontot a szó ragozásáról. Jól azonosított szójelek esetén sem lehetünk biztosak a mondat pontos olvasatában. Például a fenti mondatban az "isteni Föld" részlet szabályosan olvasható "Isten földje" alakban is. A szó- szójeles írások esetében ez egy megszokott helyzet: a jeleknek több jelentése és hangalakja is lehet.

A gyűrű pecsétlapja előtt és utána is kis vonalak sorát találjuk, amelyeket a székely írás "kis r" betűjével azonosíthatunk. E szójelek a neolitikus istenidéző szertartások szövegkönyvéből maradtak ránk és ragyogj, ragyogó, ragyogott, ragyogtál stb. alakokban olvashatók. 

A gyűrű jelei három csoportba sorolhatók. 

Az első csoportban sorakozó vonalkák az istenidéző szertartás első harmadát, az Isten megidézését, szólongatását rögzítik és ennek megfelelően feltehetően Ragyogj, ragyogj, ragyogj ...  alakban olvasandók. 

A pecsétlap világmodellje az Istent, a teremtett és rendezett világ szakrális középpontját (az Édent és a négy szent folyót) ábrázolja felülnézetben, jelképek segítségével. Ez felel meg az istenidéző szertartás középső szakaszának, amikor az Isten diadalmasan és hatalmasan megjelenik.

A harmadik jelcsoportban újra a már látott kis vonalkákkal találkozunk, ám itt a Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ... olvasatuk lehet a helyes, mert a szertartás utolsó szakaszában így búcsúztatták az Istent.



1. ábra. A sajószögedi Árpád kori gyűrű (középen), a gyűrű ragyogó, nagy Isten és Föld hieroglifái (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "r", "n", ős, ten és "f" rovásjelek (jobbra)


Újra alkalmunk van elbámulni azon a gondolatgazdagságon, a kifinomult, ábrázolási és szövegrögzítési  eljáráson, amit az Árpád kori magyarság elterjedten alkalmazott. A korabeli Európában az uralkodók sem feltétlenül tudtak írni és olvasni. Ez a gyűrű és sok más társa ugyanakkor azt dokumentálja, hogy a magyarság körében, a több évezredes sztyeppi íráshagyománynak köszönhetően általánosan ismert lehetett az íráshasználatnak ez a régi, végső soron kőkori eredetű típusa. 

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)