2018. október 31., szerda

Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

A budapesti hun jelvényt (újabb nevén: budapesti késő középkori jelvényt) Fekete Andrástól vásároltam, aki egy éremgyűjtő összejövetelen jutott hozzá Budapesten. Öt régésznek (Vékony Gábornak, Bakay Kornélnak, Erdélyi Istvánnak, Bálint Csanádnak és Hadháziné Vaday Andreának) mutattam meg a leletet és mindannyian azt mondták, hogy ez egy hun, vagy hun kori lelet (volt, aki hun cikádafibulának minősítette). Ezt követően leírtam és közreadtam a leletet két könyvben és több cikkben is, majd egy letéti szerződéssel átadtam a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A szerződésben a múzeum azt vállalta, hogy kiállítják és publikálják egy tudományos folyóiratban. 


1. ábra. A budapesti hun(?) jelvényről a barbár lereszelése előtt készült fénykép


Előbb az előzetes vizsgálat érdekében átadtam a jelvényt a múzeumnak egy átvételi elismervény ellenében. Az átvételi elismervényben szerepel, hogy a leleten rovásjelek vannak. Ezeket én korábban éSZAKi SAROK alakban olvastam el s ez az olvasat jelent meg a köteteimben is (2. ábra). A múzeumi vizsgálatot követően írtuk alá a letéti szerződést, amit a múzeum fogalmazott s a főigazgató írt alá. E szerint ez egy hun cikádafibula. Amikor a múzeum a letéti szerződésnek megfelelően kiállította a jelvényt, azután Erdélyi István és Ráduly János rováskorpuszában is megjelent, mint a székely rovásírás legkorábbi (hun kori) emléke. Eközben a múzeumban Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes vezetése idején restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték a jelvény felületét. Kijelentették, hogy ez csak egy XIX. századi ládikaveret, ami valamelyik asztalfiókban tölthette az időt s onnan most került elő. Felszólítottak, hogy lévén a tárgy érdektelen, vegyem vissza tőlük, nem kívánnak vele foglalkozni. Én a visszavételt megtagadtam, hivatkozva arra, hogy még nem teljesítették a szerződésünket. Ezt követően Vér Sándor fémipari szakember mikroszkóppal megvizsgálta a jelvényt és a le nem reszelt régi repedések mélyén malachitosodás nyomait fedezte fel, ami azt bizonyítja, hogy a tárgy évszázadokat töltött a földben. Időközben több párhuzamról is tudomást szereztünk Ukrajnától Németországig, ezért a múzeum kénytelen volt valami mást kitalálni. Az újabb ötletük és a németországi párhuzamok szerint ez egy késő középkori övalkatrész, amely álláspontot Tomka Gábor főigazgató-helyettes adta közre egy tanulmánykötetben, amit Tomka Péter tiszteletére adtak ki. Tomka Péter régész korábban vizsgálta a jelvényt, de az "sz" rovásjellel nem foglalkozott, mert azt addigra a reszelés szinte teljesen eltüntette, a másik két betűről pedig azt állította, hogy az latin AK monogram. Tomka Gábor ugyanezekről a vonalakról a fejük tetejére állítva azt állította, hogy egy rontott latin M betűt képeznek. Varga Benedek főigazgatótól a személyes megbeszélésünkön azt kértem, hogy legyenek szívesek a jeleket tudományos igénnyel meghatározni, mert e leleten nincs M betű. A főigazgató úr megígérte, hogy megkérdezi a Tudományos Tanács álláspontját. Teltek a hónapok, de az ígéretből nem valósult meg semmi. Amikor levélben kértem a megígért választ, a főigazgató úr olyan levelet írt, ami szerint ennyit lehetett tudományos megbízhatósággal mondani erről a leletről. Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár a panaszlevelemre válaszként azt írta, hogy a leletről a rozsdásodás miatt tűnt el a vascsap - amiből nyilvánvaló, hogy múzeumi leletrongálók nem mondtak igazat az államtitkárnak sem. 


Varga Géza: A székely rovásírás eredete (OSZK MEK)


2. ábra. A budapesti hun(?) jelvényt magyar és angol nyelvű kötetben is bemutattam


Varga Géza: A budapesti hun jelvény (uw.hu)



Varga Géza: Akadémikus reszelő (kame.hu)

Varga Géza: Hun írásemlékek idegen címkével (egipatrona.hu)











3. ábra. Ez a kötet a budapesti hun(?) jelvényt a székely rovásírás legkorábbi, hun kori emlékeként mutatja be


Erdélyi István - Ráduly János: A Kárpát-medence rovásfeliratosemlékei a Kr. u. 17. századig

Tomka Gábor: Hun volt, hun nem volt, Adatok egy késő középkori, vésett írásjeggyel díszített veretcsoportról, In: Csécs Teréz – Takács Miklós (szerk): Beatus Homo quit invenit sapientiam, Győr, 2016., 727-734.

Varga Géza: Egy kötelező finnugrász gúnyolódás: a Hun vót, hun nem vót formula

Katrin Frey - Armin Volkmann (Greiswald és Calau): Zwei spétmittelalterliche Buntmetallbeschlége aus der Niederlausitz und ihre Parallelen Internationale Archeologie Studia honoraria band 26. 2007.


4. ábra. Volkmann párhuzamai közül némelyiken mintha gót betűk látszanának, továbbiakon pedig rovásjelek, ám ez utóbbiakat - mintha indexen lennének - senki sem hajlandó észrevenni


Varga Géza: Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum






Varga Géza: A talpukon, vagy a fejük tetején álló jelek kérdése




Révész László nyomán a hasonló jelvények készítési-rögzítési módjáról (a vascsap és az öntött lemez kötéséről) tájékoztat Benkő István  A HONFOGLALÁS KORI VERETES TARSOLYOK MEGDÖBBENTŐ KELETI PÁRHUZAMA  c. cikkében: 

"Az öv-, lószerszámdíszek készítési módja alig változott ezer év alatt. [Révész 1999, uo.] Folyékony ezüstöt öntenek a verőtő mintáiba, beleverik, és a kialakuló vékony ezüstréteget ólommal töltik ki. Ebbe még lehűlése előtt acélszeget helyeznek, majd az így elkészült veretet átdöfik a vastag marhabőr övön, lószerszámon. A szeget kis rézlemezzel rögzítik és lelapítják."

Ez lehet az az eljárás, amivel a budapesti késő középkori jelvény is készülhetett. 









A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz)  a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak 


A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. 


Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! 

Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta

2 megjegyzés:

  1. HNE levelének részlete: " Kedves Gézeusz Uram!

    Kissé neheztelek rád. Azt hittem, hogy a könyvedet sikerült leraknom valami sutba. De az újabb ajándékpéldányba újfent belelapoztam. Nagy hiba volt. Gyakorlatice ismét végigolvastam.

    Első olvasáskor elkerülte a figyelmemet, hogy neked is sikerült a hunnak gondolt (de esetedben mindig tisztességgel odatetted a kérdőjelet!) fibula-féléhez leltél analógiákat. (406-407 és 517 oldalak.) Halastó legyek merítőhálókkal, ha azokon M-betű lenne látható!
    Abban a helyzetben vagyok, mint velem született fogyatékos elméjű, hogy nekem nem azt kell látnom, amit szeretnék (vagy más szeretne láttatni velem), nem azt látom, amit akarok (óh, bárcsak így lehetne), hanem ami ott van.

    Most M-ügyben Révaynak köszönhetően érzékeny vagyok. Felvettem Révay (képzeletben mindenhol Szűz Máriát látó) szemüvegét. De semmi. SeMMi. Semmi M!

    Szóval pontatlan vagy! A csontos karcagi frászkarikán látható jeleket kissé elgrafikáztad. Kár volt mellé a fényképét is beletenned. Azon ugyanis ugyanaz a jelcsoport van, mint a fibulának vélt fibuládon. (Az a k-szerű jel!) Nem vitatkozom azon, hogy az rovásírás vagy egyáltalán írás lenne, vagy csak díszítő sorminta. Avagy a késői korok bosszantására szánt ákom-bákom.

    De hogy ott a fibulán M betű seMMi alakban nincs a tuti biztos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Ezt a tudást (a latin betűk felismerésének képességét) már csak a múzeológusokon kellene számon kérni.

      Törlés