Korábban elküldtem Varga Benedek úrnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának a budapesti hun jelvény letétbe helyezéséről kötött szerződésben a múzeum által vállaltak teljesítésével kapcsolatos aggályaimat (barbár módon lereszelték a lelet felületét, majd letagadták róla a rajta lévő jeleket). Ezt követően levélben megkeresett Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr, aki a szerződésben vállaltak teljesítése (a lelet tudományos igényű leírása) jegyében egy balsikerű tanulmányt jelentetett meg. Levélváltás bontakozott ki közöttünk, amely az írástudomány mérsékelt előrelépését is eredményezhetné, ha a "szakma" hajlandó lenne a hun-magyar írástani kapcsolat ismert bizonyítékaival is foglalkozni. Egyelőre mintha a süketek és vakok párbeszédét játszanánk.
Alább a főigazgató-helyettes úr egyetlen észrevételére térek ki, amelyben kétségbe vonja a hun és a késő középkori német és magyar leleteken felbukkanó azonos hieroglifák létét. A levélváltás részleteihez a jobb érthetőség kedvéért ábrákat csatoltam. Azért érdemes ez a kérdés a kiemelt figyelmünkre, mert írástani vonatkozása is van. Alkalmat ad annak vizsgálatára, hogy vannak-e a hun kortól a késő középkorig és tovább is használatos jeleink, vagy sem. Igaz, ezzel már foglalkoztunk A székelység eredete és a Magyar hieroglif írás c. köteteinkben is, de azok számára, akik nem olvasnak, érdemes újra és újra elismételni.
Következzen tehát a levélváltásunk tudománytörténeti jelentőségű részlete, amelyben ugyanis a főigazgató-helyettes úr lényegében azt fogalmazza meg, hogy hiába van szerződésünk rá, akkor sem hajlandó foglalkozni a hun(?) jelvény alsó részén lévő hieroglifával és általában a hun-magyar jeltörténeti kapcsolattal (persze ő nem pontosan így fogalmazott). Lássuk tehát az álláspontokat!
Következzen tehát a levélváltásunk tudománytörténeti jelentőségű részlete, amelyben ugyanis a főigazgató-helyettes úr lényegében azt fogalmazza meg, hogy hiába van szerződésünk rá, akkor sem hajlandó foglalkozni a hun(?) jelvény alsó részén lévő hieroglifával és általában a hun-magyar jeltörténeti kapcsolattal (persze ő nem pontosan így fogalmazott). Lássuk tehát az álláspontokat!
Tisztelt Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr!
Vissza kell térnem az írástani
álláspontjának egyik részletére. Ezt írta ugyanis: "Természetesen
mindenkinek szíve joga a késő középkori Németországban, Csehországban és
Magyarországon ősi hieroglifákat feltételezni, azonban ennek bizonyítékai
enyhén szólva is kétségesek. Ezért nem foglalkozom a kérdéssel: a rendelkezésre
álló adatokból ez nem következik, ezért jelenleg értelmetlennek tartom erre az
időt fecsérelni."
1. ábra. A hun sarok hieroglifa ünnepi (több elemi jelből álló) változata balról jobbra: egy osztrogót tulajdonba került hun cikáda fibuláról, a nagyszéksósi hun szíjvégről, a csornai hun szíjvégről és az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona Krisztus-zománcáról
A hieroglifák léteznek, nem csak
a "késő középkori Németországban, Csehországban és Magyarországon",
hanem napjainkban is s erre van példa a most tárgyalt leleteken (1-4. ábra). Ezt nagyon
könnyű bizonyítanom, sőt azt már többször meg is tettem az Önöknek átadott
munkáimban is, csak azt el is kellene olvasniuk és meg is kellene érteniük.
Feltételezve, hogy ezt a levelemet mégis csak el fogja olvasni, megismétlem a
bizonyítás lényegét.
2. ábra. Volkmann párhuzamain (ha azokat a talpukra állítjuk)
ismételten felismerhető a sarok hieroglifa ünnepi (több elemi jelből álló)
változata a jelvények alsó, elkeskenyedő részén, ugyanakkor a 2-es számú
párhuzam felső részén talán egy gót jel látható, a fenti jelvényeken a sarok
hegyének ábrázolásához ismert kiegészítések is társulnak, a 11-es leleten
például a sarok égi hegyét alulról alátámasztó égig érő fa (a szár
"úr" hieroglifa ünnepi változata) van, amire hun cikáda fibulán és a
halomi honfoglalás kori világmodellen is láthatunk párhuzamokat (4. ábra), a
11-es lelet felső részén a hieroglifikus Ak nagy szár ügy (mai magyarsággal
balról jobbra a "Heraklész nagy ura a folyónak", jobbról balra
"A folyó ura a nagy Heraklész") mondat olvasható
3. ábra. A budapesti hun(?) jelvény elkeskenyedő alsó részén jól azonosítható az osztrogót tulajdonba került hun cikáda fibulán is használt ünnepi kivitelű sarok hieroglifa
E szerint a hieroglifa egy görög
szó, az írástörténészek rendszeresen használt és közismert szakkifejezése.
Azonban nem azt jelenti, hogy "egyiptomi" (ezért nem kell a szó
alkalmazásától olyan szent borzadállyal visszariadniuk, mint azt sokszor
tapasztaltam), hanem azt, hogy "szent véset". Azaz "vallási jelentőségű jelet"
jelent. Hozzátehetem, hogy rendszerint képszerű, díszes szó- és mondatjelekről
van szó (tehát a díszesség nem cáfolja, hanem erősíti a véleményemet), persze a hieroglifák között akad egyszerűbb, lineáris jel is (például az őrségi tejesköcsögökön máig alkalmazott X alakú rontáselhárító jel). A magyar jelkincs (közte a székely
írás) jelei közül húsznál is többnek van párhuzama a hettita (luviai) hieroglif
írásban, az uratui hieroglif írásban, a bübloszi pszeudohieroglifikus írásban,
valamint a Viktor Dracsuk írástörténész által emlegetett sztyeppi hieroglifák
között is. Ezekről a saját jeleinkről,
amelyek párhuzamait a felsorolt hieroglifikus írásokban megtaláltam, sikerült
kideríteni a képi tartalmukat és az ősvallási jelentőségüket is, ezért a
tudományos igényű szóhasználatnak megfelelően joggal használom róluk szólván a
hieroglifa szót.
4. ábra. A györkönyi hun cikádafibula, egy meroving tulajdonba került hun cikádafibula és a halomi honfoglalás kori világmodell, valamint a Volkmann 11 sz. lelet sarok szár "sarok úr" ligatúrája azt támasztja alá, hogy a hun cikádafibula jellegzetes ligatúrája eljutott Magyarországra is, meg Németországba is, a budapesti hun(?) jelvény egyik párhuzamára (2. ábra)
Ha ezek a jelek a felsorolt hieroglifikus írásokban
hieroglifák, akkor nálunk is azok. Azt pedig, hogy az említett írások nem
egymástól elszigetelt, hanem rokon rendszerek, a Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk is bizonyította. Tehát nem
sikerült az "enyhén szólva is kétséges" jelzővel elintéznie az
állításomat, mert - mint azt nyilván Ön is tudja, vagy tudnia kellene - a jelzőosztogatásnak a kocsmai vitákban,
vagy a piacon van szerepe, ám egy tudományos igényű vitában a puszta
jelzőosztogatás súlytalan. A nemtudáson alapuló érvelése erőtlen.
5. ábra. A Szergej Botalov által közölt hun csat világmodelljének sarkain a sarok hieroglifa hétköznapi (egyetlen elemi hegyábrázolásból álló) változata jelenik meg (balra), amelynek formája pontosan azonos a székely írás "s" betűjének formájával (jobbra), ez az egyezés azt bizonyítja, hogy a magyarság a hun jelkészletet megörökölte s az 1500-as évek magyar értelmisége még helyesen nevezte a "rovás"írásunkat hun írásnak
Tehát a hieroglifa szó csupán egy
elnevezése a késő középkori vallásos jelentőségű jelkészletnek (is). Nekem,
mint a magyar hieroglif írás felfedezőjének, jogom van ezeket a vallásos
jelentőségű jeleket az írástanban szokásos gyakorlatnak megfelelően hieroglifának
nevezni. Ha ezzel nem ért egyet, akkor azt vitathatja, de ehhez előbb
tudományos igényű érveket kellene összeszednie. Ugyanis nem illik úgy magas lóról jelzőket
osztogatnia, hogy közben az írástani alapfogalmakkal sincs tisztában. Ha
valami nem világos, kérdezzen nyugodtan, mert örömmel tanítgatom, amint
én is tisztelettel elfogadom a magyarázatait, ha régészeti kérdésekről van szó.
Tekintve, hogy a tanulmánya alapján a latin M betű felismerésével is nehézségei
vannak, ugyanis a budapesti hun(?) jelvényen nincs ott az Ön által vizionált M betű (6. ábra), ezért az írástani teljesítményéhez jobban illene a szerénység.
6. ábra. A budapesti hun(?) jelvény három rovásbetűjéről eddig készült rajz- és fényképrészletek, Tomka Gábor ezt a jelsort a feje tetejére állította (ahogyan itt is látható) és azt állítja a Magyar Nemzeti Múzeummal kötött szerződésünkből fakadó tudományos leírási kötelezettségük teljesítéseként, hogy ezen egy rontott M betű látható - holott nincs rajta semmiféle M betű
A hieroglifa szó alkalmazásának
jogosságát tisztázván, már csak azt kell felmutatnunk, hogy milyen konkrét
jeleket is nevezünk hieroglifáknak. Ezt kb. ezer képpel illusztráltam a múzeum
könyvtárának átadott Magyar hieroglif írás c. kötetben. Javaslom ezek
tanulmányozását! Itt most csak azzal egészíteném ki, hogy pl. a
"sarok" hieroglifa megtalálható a budapesti hun(?) jelvény
elkeskenyedő alsó részén is, meg hun cikádafibulákon és egy Szergej Botalov
által bemutatott hun csaton is, de előfordul a németországi leletpárhuzamokon
is (1-5. ábra). Ez csak egy példa, ami azt bizonyítja, hogy a szimpla jelzőosztogatásával
és tagadásával szemben igenis vannak olyan jelek, amelyek a hun cikádafibulákat
összekötik a németországi leletpárhuzamokkal és a budapesti hun(?) jelvénnyel
is. Ha ennek a jelnek és a többi hieroglifának ismernék a jelentését,
akkor feltárulhatna Önök előtt a
leletcsoport gondolati tartalma is.
Sajnálatos, ám tudománytörténeti
jelentőségű a beismerése, hogy értelmetlennek tartja erre az időt fecsérelni. A
beismerése azért jelentős, mert bizonyítja, hogy az akadémikus
"tudomány" tudatosan zárkózik el a hun-magyar azonosságot bizonyító
magyar jelkészlet megismerése és kutatása elől s e magyar- és tudományellenes
álláspontját érvekkel nem tudja alátámasztani.
Az írástani alapfogalmak nem ismerését nem tekinthetem komolyan vehető
érvnek. A régészeknek ismerni kellene az általuk kiásott és a múzeumok polcain
heverő leleteken lévő, elolvasható jeleket. A szimpla tagadásával ellentétben a
rendelkezésre álló adatokból következik az, hogy a budapesti hun jelvényen egy
hangot jelölő rovásbetűk (az éSZAKi szó) és egy sarok hieroglifa (szójel) is
található s ennek a hieroglifának az Ön által hivatkozott németországi
leletpárhuzamokon (2. ábra) és a hun cikádafibulákon (lásd az 1. ábra első jelét!) egyaránt van párja. A szerződésünkben a
múzeum arra vállalt kötelezettséget, hogy tudományos igénnyel írja le a
budapesti hun(?) jelvényt. Ezt akadályozza az írástani hozzá nem értése, ami a
megjegyzéséből kiderült. Ez
persze nem csak az Ön szégyene, hanem - Sándor Klára 1996-os álláspontja
szerint - az egész akadémikus "tudomány" jellemzője, ami nyilván az
alacsony színvonalú egyetemi írástan-oktatásra vezethető vissza. Ám nem ez a
legfontosabb akadálya a szerződésünk Önök általi teljesítésének, hanem az, hogy
tudatosan nem hajlandók megtenni a szükséges lépéseket a lelet szerződésből
következő leírása érdekében, nem törekszenek a budapesti hun(?) jelvényen lévő
jelek megértésére és elolvasására. Mert azt a véleményét, miszerint ezen egy
latin M betű lenne, a latin jeleket ismerő ép eszű és ép becsületű ember nem
veheti komolyan.
A lelet tudományos igényű leírása
érdekében a konstruktív együttműködésben bízva tisztelettel üdvözli: Varga Géza
7. ábra. Tiszavasvári hun cikádafibula a sarok hieroglifa hétköznapi (egy hegyet ábrázoló) változatával, a székely írás "s" betűjének pontos megfelelőjével
Utóirat: Nekem nincs és nem is
lehet elméletem a budapesti hun jelvény korszakba sorolására, mert az - mint
azt többször is hangsúlyoztam - a régészek dolga és nem az enyém. Eddig minden
esetben a megkérdezett régészek csapongó és ma is ellentmondó kormeghatározásainak valamelyikét fogadtam el és a kort illetően csak régésztől származó álláspontot ismételtem
meg. A leletet Önöknek kellene tudományos igényességgel leírni s mivel erre
képtelennek bizonyultak, én pusztán segítséget adok a munkájukhoz az
észrevételeimmel és az írástani tájékoztatásokkal. Sajnálatos, hogy tíz éven át
elképesztő eszközökkel (a lelet felületének megrongálásával, Vaday Andrea korra
vonatkozó szakvéleményének visszatartásával és a jó fényképek helyett rossz
rajzok készítésével) akadályozták és most is tudatosan megtagadják a
szerződésünk teljesítését. VG
Irodalom
A tárgyalt leleteken egységesen megjelenik az Istennel azonos világoszlop (sarok, égig érő fa, Tejút) tisztelete. Azt a törekvést fejezi ki e tárgyak hieroglifikus szövege, hogy viselőjük tervei között szerepel az Isten közelébe való eljutás. Ez megfelelt az élők céljának, de szolgálhatott halotti útmutatóként is. Utóbbira a tárgy temetéskori eltörése utal, amivel meg akarhatták akadályozni, hogy a holt lélek visszafelé is használhassa az útmutatót. Mivel az Istent azonosnak képzelték a Tejúttal (az égi folyóval), ezért feltehető, hogy Atillát azért temették folyóba (amiről Jordanes tájékoztat), mert ezáltal is jelezték: a nagy király megtért a Tejúttal azonos Istenéhez. E hun eredetű ősvallási gondolatnak számos maradékát azonosíthatjuk a magyar hagyományban. Ipolyi Arnold például arról tájékoztat, hogy a székelyek, amikor Attiláról és Csabáról akarnak megemlékezni, akkor a Tejútra tekintenek. Berze Nagy János pedig a magyar népmesék elemzése alapján azt írja az Égigérő fa c. könyvében, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa azonos az Istennel. Ezen ősvallási képzet világosan megnyilvánul ama rövid hieroglifikus szövegekben, amelyek a hun cikáda fibuláktól és nagyszíjvégektől a budapesti hun(?) jelvényen és párhuzamain keresztül a magyar címerig ívelő (formailag és a használatukat tekintve néha eltérő) tárgyak sorozatán maradtak ránk. Ezért emlegeti Volkmann 11-es számú lelete és több másik párhuzam "rovás"szövege a folyó (a Tejút) urát és ábrázolja az égig érő fát. Ezért szerepel szinte mindegyik tárgyon a sarok jel, mert az Istennel azonos Tejút (égig érő fa, a kozmosz forgástengelye) az Északi saroktól a Sarkcsillagig ível. A Tejúton menekül üldözői: Nimród/Orion és a fiai (Gemini/Ikrek, azaz Hunor és Magor) elől a csillagszarvas (Auriga, Cassiopeia és Perseus) a Sarkcsillag felé, ahol a napisten palotája van. Enéh/ünő az üldözőit egy boldogabb hazába csalja. Tudott dolog, hogy a csodaszarvas mondát ismerték a hunok is, valamint Csaba királyfi is a Tejútról érkezik a megsegítésünkre, ha arra szükségünk lenne.
Igen sok adatunk van tehát, ami egybehangzik a hun kortól máig használt hieroglifikus szövegek mondanivalójával - ám ezt az akadémikus "tudomány" képviselői jellemzően nem hajlandók elolvasni és megérteni. Hiszen a sohasem bizonyított, finnugrista alapozású őstörténeti fantazmagóriákból "tudják", hogy a hun-magyar rokonság feltételezése is eleve tudománytalan. Köreikben illő lehet a magyar írástan és az ehhez szorosan kötődő ősvallási ismeretek terén tapasztalható elképesztő tudatlanság és a másként gondolkodókkal (vagy egyáltalán a gondolkodókkal) szembeni ellenszenv.
Mi adhat értelmet a hieroglifikus szövegek elolvasása elől való megmagyarázatlan elzárkózásnak ? A hazug finnugrista őstörténeti dogma képviselőinek van szüksége az írástani sötétségre a hun-magyar azonosság letagadásához? Úgy gondolhatják, hogy így nem kell elismerniük az említett leleteken megnyilvánuló hun írástörténeti-világnézeti örökség késő középkorig és máig nyúló folyamatos létezését?
Ipolyi Arnold: Magyar mythologia
8. ábra. Egy cikáda rajza Brehm könyvéből (balra) és a csömöri hun cikádafibula (jobbra), a természetes cikádán nincsenek hieroglifák, de az aranyból és ékkövekből kialakított hun cikádafibulán olvasható a Lyukó él/lakik az égben mondat - mert a hunok hieroglifákkal üzentek nekünk
Irodalom
A tárgyalt leleteken egységesen megjelenik az Istennel azonos világoszlop (sarok, égig érő fa, Tejút) tisztelete. Azt a törekvést fejezi ki e tárgyak hieroglifikus szövege, hogy viselőjük tervei között szerepel az Isten közelébe való eljutás. Ez megfelelt az élők céljának, de szolgálhatott halotti útmutatóként is. Utóbbira a tárgy temetéskori eltörése utal, amivel meg akarhatták akadályozni, hogy a holt lélek visszafelé is használhassa az útmutatót. Mivel az Istent azonosnak képzelték a Tejúttal (az égi folyóval), ezért feltehető, hogy Atillát azért temették folyóba (amiről Jordanes tájékoztat), mert ezáltal is jelezték: a nagy király megtért a Tejúttal azonos Istenéhez. E hun eredetű ősvallási gondolatnak számos maradékát azonosíthatjuk a magyar hagyományban. Ipolyi Arnold például arról tájékoztat, hogy a székelyek, amikor Attiláról és Csabáról akarnak megemlékezni, akkor a Tejútra tekintenek. Berze Nagy János pedig a magyar népmesék elemzése alapján azt írja az Égigérő fa c. könyvében, hogy a magyar néphit szerint az égig érő fa azonos az Istennel. Ezen ősvallási képzet világosan megnyilvánul ama rövid hieroglifikus szövegekben, amelyek a hun cikáda fibuláktól és nagyszíjvégektől a budapesti hun(?) jelvényen és párhuzamain keresztül a magyar címerig ívelő (formailag és a használatukat tekintve néha eltérő) tárgyak sorozatán maradtak ránk. Ezért emlegeti Volkmann 11-es számú lelete és több másik párhuzam "rovás"szövege a folyó (a Tejút) urát és ábrázolja az égig érő fát. Ezért szerepel szinte mindegyik tárgyon a sarok jel, mert az Istennel azonos Tejút (égig érő fa, a kozmosz forgástengelye) az Északi saroktól a Sarkcsillagig ível. A Tejúton menekül üldözői: Nimród/Orion és a fiai (Gemini/Ikrek, azaz Hunor és Magor) elől a csillagszarvas (Auriga, Cassiopeia és Perseus) a Sarkcsillag felé, ahol a napisten palotája van. Enéh/ünő az üldözőit egy boldogabb hazába csalja. Tudott dolog, hogy a csodaszarvas mondát ismerték a hunok is, valamint Csaba királyfi is a Tejútról érkezik a megsegítésünkre, ha arra szükségünk lenne.
Igen sok adatunk van tehát, ami egybehangzik a hun kortól máig használt hieroglifikus szövegek mondanivalójával - ám ezt az akadémikus "tudomány" képviselői jellemzően nem hajlandók elolvasni és megérteni. Hiszen a sohasem bizonyított, finnugrista alapozású őstörténeti fantazmagóriákból "tudják", hogy a hun-magyar rokonság feltételezése is eleve tudománytalan. Köreikben illő lehet a magyar írástan és az ehhez szorosan kötődő ősvallási ismeretek terén tapasztalható elképesztő tudatlanság és a másként gondolkodókkal (vagy egyáltalán a gondolkodókkal) szembeni ellenszenv.
Mi adhat értelmet a hieroglifikus szövegek elolvasása elől való megmagyarázatlan elzárkózásnak ? A hazug finnugrista őstörténeti dogma képviselőinek van szüksége az írástani sötétségre a hun-magyar azonosság letagadásához? Úgy gondolhatják, hogy így nem kell elismerniük az említett leleteken megnyilvánuló hun írástörténeti-világnézeti örökség késő középkorig és máig nyúló folyamatos létezését?
Berze Nagy János: Égigérő fa
Égig érő fa (Néprajzi lexikon)
Jordanes: Getica
Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia
A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban
További cikkek
A székely írás eredeztetése
A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett
Javaslom az olvasónak, hogy - amennyiben még nem tudja, hogy hol tölti el a nyaralásra szánt időt - akkor látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése