Fehér Bence közli a Tiszavasvári Csárdapart lelőhelyen 1966-ban előkerült szkíta agyagedény jeleit A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához c. tanulmányában. Az ásató Lengyel Irina szerint a lelet a szkíta korból, a Kr. e. V-III. századból való.
A "tudományos konszenzus" szerint a szkíta-magyar és hun-magyar etnokulturális kapcsolatok, valamint a leleteken felbukkanó rovásjelek létét tagadni kell, esetleg meg kell kísérelni a rovásemlékek megsemmisítését is, a mitológiai összegfüggések felvetését pedig eleve tudománytalanként kell kezelni (1). Ezzel függhet össze, hogy Fehér Bence a két szójelből álló hieroglifikus mondatot latin A betűként értelmezi, bár háromlábú A betű sohasem létezett (1. ábra)? Álláspontjával szemben a szkíta edényen egy - a magyar hieroglif írás jó és anya szójeléből álló - ligatúra lehet. Egy ilyen hieroglifikus értelmezés ugyanis a latin A betűnél jobban megfelel a szkíta jelek alakjának (1-3. ábra), az edény mindennapi kultikus szerepének és az archaikus "edénydíszítés" szokásos mondanivalójának (2).
1. ábra. Tiszavasvári Csárdapart Jó anya mondatjele (balra), ezen belül a fekete ábra Fehér Bence rajza, a kék és zöld vonalakkal e sorok írója határolta el egymástól a két szójelet, jobbra Fehér Bence rekonstrukciója látható, ő ugyanis - tévesen - egy latin A betűnek véli a szkíta jelösszevonást
2. ábra. A szkíta ligatúra felbontása alkotóelemeire, a jó és az anya hieroglifákra
3. ábra. A szkíta jó és anya szójelek jól egyeztethetők a székely írás "j" és "a" betűivel
Jegyzet
(1) A magyar- és tudományellenes "tudományos konszenzus" álláspontját Sándor Klára adta közre 1996-ban. E szerint a tudomány nem ismeri a székely írást, vagy nem ismeri eléggé: minden alapvető kérdés tisztázatlan és azt sem lehet tudni, hogy miért kell ezzel az írással (a székely írással) egyáltalán foglalkozni.
E szellem jegyében reszelték le barbár módon a budapesti hun(?) jelvény rovásjeleket hordozó felületét a Magyar Nemzeti Múzeumban és tagadták le gúnyolódva a rajta lévő rovásjeleket. A múzeum által felkért Tomka Péter régész latin AK monogramnak határozta meg a háromból valamelyest megmaradt két rovásjelet. A fia, Tomka Gábor főigazgató-helyettes meg a feje tetejére állítva rontott latin M betűt vélt felfedezni ugyanott. Ebbe a sorba beleillik Fehér Bence latin A betűje is. Ezek az akadémikus szakértők - a jelek szerint - nem hajlandók felismerni a rovásjeleket, ám a latin betűket sem ismerhetik igazán.
Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója is hitet tett a tudományos konszenzushoz való igazodás mellett, amikor leírta, hogy a magyar őskultúra írásemlékeivel nem tud és nem is akar foglalkozni.
Amihez szinte már hozzá sem kell tenni, hogy amivel nem foglalkoznak, ahhoz nem is érthetnek.
(2) Az archaikus edények elolvasható díszítése a neolitikum óta Eurázsiában és Amerikában is a Teremtőre és az Ararát körüli Édenhez kötött Teremtésre emlékeztet, hogy az edényből elfogyasztott étel és ital az Isten ajándékának tűnjék. Ezzel függ össze a magyar edény szó és az Éden nevének etimológiai kapcsolata is. A szkíták a Tejúttal (égig érő fával) azonos Istent nőnek (anyaistennőnek) gondolhatták, s az edényt ezért azonosították a jóságos anyaistennővel, akitől minden jó származik.
Berze Nagy János emlékeztet arra, hogy a magyar népmesék kiskanásza az égig érő fa megmászásakor ajtót és mögötte öregasszonyt (istennőt) talál a fa törzsében. Nem ez az egyedüli rokon vonása a magyar és a szkíta mitológiának. A Hérodotosz által feljegyzett szkíta napisten, Oitoszür "Idő úr" neve ma is érthető magyarul (vö. sumér Utu sar "Idő úr"!).
5. ábra. Árpád kori fenékbélyeg Segesd lelőhelyről, a székely írás "f", a magyar hieroglif írás Föld jelével azonos, az Éden egy forrásból négy irányba tartó szent folyóit ábrázolja, az edényt a Teremtés színhelyének jelképévé téve
Irodalom
Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához
Mészáros Gyula: Chattiak és skythák
Varga Géza: Egy kötelező finnugrász gúnyolódás: a Hun vót, hun nem vót formula
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: A Magyarságkutató Intézetnek, Dr. Horváth-Lugossy Gábor főigazgató úrnak
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?)
Berze Nagy János: Égigérő fa, Magyar mitológiai tanulmányok, Pécs, 1958.
E szellem jegyében reszelték le barbár módon a budapesti hun(?) jelvény rovásjeleket hordozó felületét a Magyar Nemzeti Múzeumban és tagadták le gúnyolódva a rajta lévő rovásjeleket. A múzeum által felkért Tomka Péter régész latin AK monogramnak határozta meg a háromból valamelyest megmaradt két rovásjelet. A fia, Tomka Gábor főigazgató-helyettes meg a feje tetejére állítva rontott latin M betűt vélt felfedezni ugyanott. Ebbe a sorba beleillik Fehér Bence latin A betűje is. Ezek az akadémikus szakértők - a jelek szerint - nem hajlandók felismerni a rovásjeleket, ám a latin betűket sem ismerhetik igazán.
Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója is hitet tett a tudományos konszenzushoz való igazodás mellett, amikor leírta, hogy a magyar őskultúra írásemlékeivel nem tud és nem is akar foglalkozni.
Amihez szinte már hozzá sem kell tenni, hogy amivel nem foglalkoznak, ahhoz nem is érthetnek.
4. ábra. Afganisztáni istennőidol Kr. e. 2000 tájáról a székely "a" (anya) jel kialakulását megvilágító jelekkel, a szeméremháromszög és az égig érő fa jelzésével
Berze Nagy János emlékeztet arra, hogy a magyar népmesék kiskanásza az égig érő fa megmászásakor ajtót és mögötte öregasszonyt (istennőt) talál a fa törzsében. Nem ez az egyedüli rokon vonása a magyar és a szkíta mitológiának. A Hérodotosz által feljegyzett szkíta napisten, Oitoszür "Idő úr" neve ma is érthető magyarul (vö. sumér Utu sar "Idő úr"!).
Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához
Mészáros Gyula: Chattiak és skythák
Varga Géza: Egy kötelező finnugrász gúnyolódás: a Hun vót, hun nem vót formula
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: A Magyarságkutató Intézetnek, Dr. Horváth-Lugossy Gábor főigazgató úrnak
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?)
Berze Nagy János: Égigérő fa, Magyar mitológiai tanulmányok, Pécs, 1958.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése