2018. december 31., hétfő

Bíró András áltudományos cenzúrája a Kurultájon

Valakik folyamatosan cenzúrázzák és üldözik az őstörténeti irodalmat, elsősorban  a rovásírással foglalkozó könyveket.



Az üldözés formái

Hasonló - a székely rovásírás, valamint a magyar őstörténet kutatói és művei ellen irányuló - tiltással többször is találkoztam már az elmúlt évtizedekben.

Csontos Péter barátom lakásáról például teherautóval hordta el az "ÁVÓ" a magyar őstörténeti irodalmat néhány éve. Péter a könyvtárát jórészt az őstörténetünket kutató Zakar András atyától, Mindszenthy bíboros titkárától örökölte. Ahogyan Mindszenthy József bíborost és Zakar András atyát, úgy a hagyatékát is keményen üldözte a pártállam is, meg az elmaradt rendszerváltás után a nyakunkra került ballib csürhe is. Péternek évekig tartó vegzatúrában volt része az ügyészség és a rendőrség részéről, amíg végre megszüntették az ellene kreált hazug eljárást.

Ezt folytatják most tovább egyesek a "tudomány" nevében.

A könyvkereskedések tulajdonosai (magyargyűlölő pénzemberek) utasítják időnként a beosztottaikat, hogy ezt, vagy azt a szerzőt és kötetet ne árúsítsák. Amikor rám kerül a sor, akkor a beosztottak elnézést szoktak kérni és javasolják, hogy egy év múlva hozzam vissza a könyveimet, addigra a tulaj elfeledkezik a dologról. Amikor visszaviszem, akkor minden gond nélkül árulják tovább a székely rovásírásról írt köteteimet. Nem is igazán értem ezeket a tilalmakat, hiszen hasznuk van a köteteimen. Úgy tűnik, néha olyan erős és vak a gyűlöletük, hogy inkább a több százezer forintos veszteséget is vállalják, csak ne árúsítsanak magyar kultúráról tájékoztató irodalmat.

Ezekben az esetekben sohasem kaptam indoklást. Minden érintett természetesnek vette, hogy a székely rovásírásról írt kötetekkel szemben nem érvényesek a szokásos könyvkereskedelmi és etikai normák. Ha a Fidesz-kormányzat 1999-ben kitilthatta a székely rovásírást a Frankfurti Nemzetkozi Könyvkiállításról, akkor egy könyvkereskedő is bármikor megteheti ugyanezt a saját boltjában. Nem kell szégyenkeznie, sőt ez előtt a ballib csürhe előtt büszke is lehet a magyar kultúra gyöngyszeme ellen irányuló kirekesztésre. A mocsár ugyanis úgy tudja, hogy a székely rovásírás eleve utálatos valami, amivel nem szabad foglalkozni (az egyik ismerősömnek az egyetemi professzora adta pontosan ezt a tanácsot az egyetem elvégzésekor).


Kik is azok a rovásüldözők?

Nem sorolom fel, hogy melyik kereskedésben tiltották már ki a polcokról a köteteimet. Bevallom, némi elégtétellel értesültem arról, hogy egyik-másikuk azóta csődbe is ment. Nem kár értük. Ha nem lesz egyetlen ilyen könyvesbolt sem szép hazánkban, akkor majd eladjuk a köteteket féláron a net és a néhány becsületes kereskedő segítségével.

Azért lehetne féláron adni a köteteket a neten, mert ez a becsületet hírből sem ismerő ballib terjesztői társaság eleve igényt tart a kötet árának a felére, a másik felének a kifizetéséről meg rendre elfeledkezik. Nem küldenek fogyásjelentést, de ha véletlenül megkérdezem, hogy fogyott-e a bizományba átadott könyvmennyiség, akkor mindig éppen rosszkor zavarom őket.

A néha mégis elküldött fogyásjelentés rendszerint tele van hazugsággal. Régen eladták, vagy átadták másnak a könyveimet, de úgy állítják be, mintha még raktáron lenne. Amelyik könyvterjesztőnek tucatnyi boltja van, bízvást számíthat arra, hogy nem tudom mindet ellenőrízni. Emlékszem egy esetre, amikor a "nemzeti oldal" egyik nagyra becsült könyvterjesztőjénél érdeklődtem, hogy mennyit adtak el A magyarság jelképei c. kötetemből, azt válaszolták, hogy alig fogyott, például az egri boltban is 51 darab van még raktáron. Akkor vettem a fáradságot, felhívtam az egri boltot, s két perc alatt kiderült, hogy csak egyetlen eladatlan példányuk van. A kötet bolti ára 4000 Ft, ami azt jelenti, hogy ezzel az egyetlen ócska hazugsággal 100 000 Ft-ot akartak kihúzni a zsebemből. Ez a fideszbarát könyvterjesztő sohasem kért bocsánatot ezért, vagy a többi jellemtelenségéért, de sikertelen kísérletet tett a boltjaiból való kitiltásomra, amikor a pénzem után járó kamatot merészeltem kérni tőle. Azért állt el tőle, mert sikerült megtalálnom vele a megfelelő hangot. Jeleztem ugyanis, hogy híre mehet az eljárásának.

A könyvterjesztők többsége nem csak a fogyásjelentés küldésével áll hadilábon, hanem a kiállított számlákat sem szereti kifizetni. Ha ráírom, hogy a fizetési határidő 10 nap, akkor azt átjavítják egy-két hónappal későbbi időpontra - de akkor sem fizetnek. Ha reklamálok, akkor még ők vannak megsértődve. Ha kamatot merek emlegetni (arra hivatkozva, hogy én 18%-os kamatra vagyok kénytelen kölcsönt felvenni, miközben ők 400 000 Ft-omon ülnek), akkor vihetem haza a köteteimet a "nemzeti" lepelbe burkolózó könyvesbolthálózatukból. Mint azt az egyik fideszbarát kereskedő említette volt "Ilyen alakokkal" nem akarnak üzleti kapcsolatot tartani (az volt az egyetlen baj velem, hogy az első - eredménytelen - fizetési felszólításom után a másodikban már udvariasan bár, de a kamat kiszámlázásának lehetőségét is meg mertem említeni). A felesége két héttel korábban köszönte meg nekem, hogy csak évente egyszer számlázom ki a tartozásukat s ezzel támogatom a kereskedésüket.

Ez a könyvterjesztő társaság akar most bennünket tudományra tanítani?

Elsősorban ballib kötődésű terjesztőkről van szó, de akad közöttük olyan is, amelyik nemzeti mezben tetszeleg a nagyérdemű előtt. Sikerrel, pedig a népszerű tulajdonos a négyszemközti beszélgetésben nem titkolta, hogy üzleti érdekből ad ki és terjeszt nemzeti jellegű, sőt akár antiszemitának is minősített szövegeket.


Szakmaiságra hivatkozva dobják ki a tudományt?

Ez a mostani eset annyiban különbözik az előzőktől, hogy valamelyest megindokolták az üldözést. Arra hivatkoztak, hogy a szakmailag értéktelen műveket nem akarják az értékesek mellett árulni. Az a körülmény azonban fel sem merülhetett a cenzorokban, hogy ezzel a tilalommal magát a tudományt rekesztik ki, mert fogalmuk sincs a szakmáról. Persze ez náluk valójában nem is szempont, csak ürügy és blöff.

A cenzorok által értékesnek minősített kötetek a régen lejáratódott finnugrista őstörténeti képet szeretnék továbbra is terjeszteni. Érthető, hogy a szerzőiket és a kiadóikat bosszantja, az üzleti lehetőségeiket korlátozza a tudományos igényű kritikát orruk alá dörzsölő konkurrencia. Ilyen esetekben lehetne izgalmas tudományos konferenciát szervezni, például a székely rovásírás eredetéről. Ha ott szabadon meg lehetne vitatni minden felmerülő kérdést, akkor abból igen sokat tanulhatna a közönség is, meg a "szakma" is. Ez az akadémikus társaság azonban a szükséges tudás hiányában és a prekoncepcióik védelmében nem a tudományos igényű megmérettetést vállalja, hanem a cenzúrát szervezi meg.

Kérem az olvasót, tekintsen el a szerénytelenségemtől, de számomra teljesen nyilvánvaló - és bármilyen tudományos igényű vitában meg is tudom ezt az álláspontomat védeni - hogy a köteteimben olvashatja az olvasó az írástudomány legújabb és legizgalmasabb felfedezéseit. Azaz a tudomány mai álláspontját - akár az íráselméletről, akár az írástörténetről, akár új olvasatokról, akár módszertanról van szó. Alább erre még visszatérek a módszer és a hiteles leletek kapcsán.


A Kurultájos tilalom

Ez a mostani eset Püski István könyvterjesztővel történt, aki évtizedek óta haszonnal árulja a könyveimet a család tulajdonában lévő, méltán nagy tiszteletnek örvendő nemzeti könyvesboltban. Ha jól értem a híradásokat, arra kérték őt a Kurultáj szervezői, hogy ne állítson ki bizonyos köteteket s ő talán engedett is ennek a nyomásnak - amivel (ha valóban így történt) nem öregbítette a hírnevét.

Hiába, az üzleti szempont nagy úr. Egyeseknél még a nemzeti és tudományos érdekek fölé is kerekedik.

A kitiltott kötetek listáját a neten el lehet olvasni s némi örömmel nyugtáztam, hogy a jegyzék végén szerepel két általam jegyzett kötet is. Azt jelzi ez, hogy nem éltem hiába.


Püski István korábbi véleménye a most kitiltott köteteim egyikéről

A dologban különösen szórakoztató, hogy az 1998-ban megjelent "A székely rovásírás eredete, a vízözön káoszából kiemelkedő istenek hagyatéka" című és alcímű kötetemről - amely most tudománytalannak minősíttetett a cenzorok által - annak idején éppen Püski István mondta nekem, hogy tudománytalan.

Ez bátor és rokonszenves dolog volt tőle, de - sajnos - a kritikáját ő sem tudta tudományos igényességgel megfogalmazni. Pedig erre vágyom már évtizedek óta, hogy akadjon egy a bírálóim közül, aki ért az írástörténethez és képes tudományos igényű kritikát gyakorolni az álláspontom felett. Az effajta kritika ugyanis előbbre vinné a tudományt. A bíráló által esetleg feltárható valódi ellentmondás gondolkodásra késztethetné a résztvevőket, s a végén új felismerések születhetnének belőle. Azonban ilyesmiről nincs szó. A kereskedők és a "szakemberek" igen ritka bírálata a puszta jelzőosztogatásban merül ki, esetleg megtoldva egy gúnyos mosollyal - amivel azonban a tudomány nem sokra megy.

Visszakanyarodva Püski István értékelésére, ezt akkor is a hozzá nem értése jeleként, derűsen vettem tudomásul. Aki nem foglalkozik érdemben egy tudományterülettel, az nem is érthet hozzá. Az persze elvárható lenne, hogy a tudatlan ne gondolja magát a tudományos terület szakértő bírójának - de a népek már ilyenek. Van véleményük és azt el is mondják, akár okos az a vélemény, akár nem okos - ami végeredményben rokonszenves és támogatandó dolog. A világot akkor tudjuk jobbá tenni, ha szóba elegyedünk egymással és megbeszéljük a kérdéseket.

Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit tart tudománytalannak benne, akkor "a vízözön káoszából kiemelkedő istenek hagyatéka" alcímre hivatkozott. Egy átlagos könyvesboltostól nem is várható el, hogy a címlapnál mélyebben is megismerje az általa árúsított kötetekbe foglalt tudományt.

Azt válaszoltam a bírálatára, hogy a székely rovásírás a vízözön (azaz a jégkorszak) idején, vagy azt megelőzően keletkezhetett, s eredetileg az ősvallás szolgálatában állt. Ennek megfelelően az antik írásokat a hagyomány rendszerint valamilyen isten ajándékának tartja. A föníciaiakat például a Thot istennel azonosított Tautosz (azaz egy tátos/táltos) tanította az írás művészetére. A tanító istenek pedig, mint a sumer Oannes is, gyakran a tengerből emelkedtek ki.

Ezeket az információkat fogja össze egyetlen félmondatban a kötetem megbírált alcíme. Ha egy kicsit költőibbre sikerült az akadémikus áltudományban szokásosnál, az azért van, mert az írásunk valóban a vízözön káoszából kiemelkedő istenek (kultúrhéroszok) hagyatéka. Azaz meg kell érteni az alcímet, s akkor nem tűnik tudománytalannak a dolog. A megértéséhez azonban elegendő idő és megfelelő elme szükségeltetik - s nem mindenki rendelkezik ilyesmivel.

Püski István a Kurultájos cenzúra létéről adott tájékoztatással végső soron megvédte a köteteinket. Remélhető ugyanis, hogy a cenzorok egy pillanatra elbizonytalanodnak a lelepleződés miatt. Köszönet érte!


Róna-Tas András és Bálint Csanád hasonló véleménye

Ezeket az urakat az akadémikus áltudomány szakértőként tartja számon. Ezért történhetett, hogy amikor a Fidesz-kormány 1999-ben a német külügyminisztérium kérésének megfelelve ki akarta tiltani a székely rovásírást a Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításról, akkor ezekhez az engedelmes urakhoz fordult. Ők aztán a kérésnek megfelelően nem is javasolták a most tudománytalannak minősített kötetem kiállítását sem. Nem is lett kiállítva azon az államilag támogatott központi standon, csak tőle két méterre.


A közönség értékelése

Ez a kitiltott kötet (A székely rovásírás eredete) már a negyedik kiadásban jelent meg, a boltokban folyamatosan kapható és nagyon örülök neki, hogy közvetve-közvetlenül, hatással volt és van a magyar közönségre. Ebben fogalmaztam meg azt a felismerésemet, hogy a székely írás a kőkori ősvallás hagyatéka. Az ősvallás szerepét nem sokan értették meg; de a kőkori eredeztetés sokak számára elfogadottá vált (ez azonban csak népszerűségi szempont, ami nem perdöntő, mert egy tudományos tételt nem népszavazással szokás alátámasztani).

Például - mások mellett - ez a mű késztette arra Varga Csabát, hogy felhagyjon filmkészítői-grafikusi tevékenységével és írjon néhány igen érdekes, sikeres, rovásírással foglalkozó kötetet - amelyben a székely írás kőkori eredetét fejtette ki. Kaptam is érte szemrehányást tőle, ha találkoztunk, mert írástörténészként kevesebbet keres, mint filmesként keresett. Ehhez jött most ráadásként ez a kitiltás ...

A kötetem negyedik kiadására úgy került sor, hogy egy könyvesboltban elfogyván az összes példány, a derék kereskedő felhívott telefonon, s amikor megtudta, hogy nincs több műpéldány a raktáron, a megrendelésével hozzájárult az újabb kiadáshoz. Isten áldja meg érte őt is, meg a kereskedését is!


Püski István nyilatkozata

Általában nem szoktam reagálni különböző emberek különböző embereket támadó írásaira - írja Püski István. - De mivel engem érintően másokat támadnak, ezért az alábbiakban tényszerűen leírom a történteket.

Mikor megtudtam, hogy lesz Kurultaj, néhány kiadóval egyeztetve megkerestem Bíró Andrást, hogy szeretnénk részt venni a rendezvényen a könyveinkkel. Személyes találkozásunkkor elmondta, hogy mivel a rendezvényen szeretnék a szakmaiságot megőrizni, arra kér, hogy az őstörténetben, régészetben csak olyan könyvekkel jelenjünk meg, amik állításai tudományos módszerekkel is alátámaszthatóak vagy legalább tudományos igényességgel vannak megírva és ellenőrizhető forrásokból (valós leletek, dokumentumok) merítenek. Egyben felajánlotta, hogy ingyen helyet biztosítanak számunkra, mivel fontosnak tartja a könyvek megjelenését a rendezvényen. Az érvelését elfogadtam, de mivel őstörténetben nem vagyok szakember, elküldtem számára egy listát az ebben a témában megjelenő könyvekről. Ebben a listában bejelölték, hogy mely könyveknek nem szeretnének ingyen reklámot csinálni egy tudományos kiállítás szomszédságában. A saját rendezvényüktől eltekintve semmilyen kritikát vagy megjegyzést sem fűztek egyik műhöz sem.

Sajnálom, hogy ebből az esetből ilyen cirkusz lett és néhányan a felesleges konfliktusok gerjesztésére használják fel az esetet és ezzel a nemzeti oldal összeugrasztását provokálhatják ki. Bízom benne, hogy lenyugszanak a dolgok, valamint ez a nemzeti rendezvény és ünnep a várt sikerrel lebonyolódik.

Budapest, 2010.06.29
Tisztelettel Püski István

***

Nem állom meg, hogy ne fűzzek némi értékelést a fentiekhez.

Az volt a cenzúra szlogenje, hogy "a rendezvényen szeretnék a szakmaiságot megőrizni". Ez igen jól hangzik, azonban olyanok is ki tudják mondani, akiknek halovány fogalmuk sincs arról, hogy mit is jelent a szakmaiság a székely rovásírás eredete területén. Ez esetben is ez történt.

Bíró András Zsolt úr neve van annyira ismeretlen a székely rovásírás irodalmában, hogy a nyájas olvasó bátran feltételezheti: olyasmihez szól hozzá, amihez nem ért. Ha értene hozzá, akkor tudományos igényű kritikát gyakorolna s nem adminisztratív eszközöket vetne be tudományos kérdések eldöntése érdekében. Mint tudjuk, ez az adminisztratív út Giordano Bruno elégetésekor sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A cenzor épületes feltétele szerint "az őstörténetben, régészetben csak olyan könyvekkel jelenjünk meg, amik állításai tudományos módszerekkel is alátámaszthatóak vagy legalább tudományos igényességgel vannak megírva és ellenőrizhető forrásokból (valós leletek, dokumentumok) merítenek".

Ami a tudományos módszert illeti: a fentebb említett, kitiltott kötetemben írtam le a szóírások összehasonlításának módszertanát, amelyet Simon Péterrel (az ELTE tanszékvezető tanárával), Szekeres Istvánnal és Forrai Sándorral közösen dolgoztunk ki az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének találkozóin.

Az akadémikus áltudomány azért nem képes előrelépni a székely rovásírás eredetének szakterületén, mert máig csak betűírásként írja le a székely írást és letagadja, vagy fel sem ismeri a szójeleinket. Amikor idegen írásokkal hasonlítja össze a székely írást, akkor csak betűírásként próbálja rokonítani - ami garantálja is számára a kudarcot. A szóírások összehasonlításának eltérő módszertanát az akadémikus áltudomány nem ismeri, ezért képtelen a székely írás és idegen írásrendszerek összehasonlítására.

Bíró úr nem sokat bíbelődik e módszertanok megismerésével, nyílván azt sem érti, miről is beszéltem az imént. Ő nyílván a hasára ütve döntötte el, hogy mi tudományos és mi nem az. A nagyobb hatás érdekében a szövegében említést tesz a módszerekről is - bár aligha tudja, eszik-e azt, vagy isszák.

Ami pedig a "valódi leleteket és dokumentumokat" illeti: ugyanebben a műben mutattam be azt a hun fibulát, amelyen székely rovásjelekkel írt magyar nyelvű felirat olvasható s amely ezért a szemétkosárba söpri a finnugrisztika évszázados hazugságait arról, hogy a hunok és a magyarok nem azonosak. E fibulát a Magyar Nemzeti Múzeumban helyeztem letétbe, ahol azt Bíró úr elvbarátai durván lecsiszolták és ezzel a tudományos hitelét lényegében megsemmisítették. A dolog részleteit esetleg egy büntetőügyben fogjuk tisztázni. Bíró úrnak meg kellene gondolnia, kikkel fúj egy követ.

Nem tudom, ki volt az, aki az indexre tett művek jegyzékét összeállította. A köteteim esetében ugyanis a kiadó Írástörténeti Kutatóintézet nevét elhallgatta, s helyette is a szerző nevét, vagyis az én nevemet szerepeltette. Pedig a kiadó Írástörténeti Kutatóintézet neve a címlapon elég nagy betűkkel olvasható. Nagyjából ennyire pontos és megbízható ez az egész lista, meg a hozzá fűzött indoklás is.

Végül Püski Istvánt is helyesbítenem kell. A nemzeti oldal is különböző minőségű emberekből áll, akárcsak a nemzetietlen. Jó lenne, ha legalább a nemzeti oldalon csupa becsület-lovagja lenne található, de erről sajnos szó sincs. Esetenként ugyanolyan cégéres és ostoba gazembereket látunk ezen az oldalon is, mint a másikon. A tőlük való megszabadulás valódi nemzeti érdek lenne, ezért a hazugok, tolvajok és cenzorok azonosítása nem nevezhető felesleges konfliktusnak. A cenzúrát megtűrő rendezvény nem lehet sikeres, csak szégyenletes.

Arany János szerint vétkesek közt cinkos, aki néma. Én ehhez igazodnék inkább, mint a tudományos igényű megmérettetést nem vállaló, arra nem is képes cenzorokhoz. A rendteremtés ugyanis csak a kérdések tisztázásával végezhető el. Nem a nemzeti oldal fog összeugrani, ha egy tolvajra tolvajt, hazugra hazugot, a cenzorra cenzort kiáltunk. Mert a tolvaj, a hazug és a cenzor aligha tartozhat a nemzeti oldalhoz - viseljen bár zsinóros ruhát, amikor finnugrizmussal traktálja, a valódi tudományos eredményektől pedig megfosztja a tömeget.

Nem tudom, hogy Bíró úr kinek a kérésére cselekedett. Nyílván érdemes lenne elgondolkozni azon, ki is lehet az, akinek a "tudományos" kötetei mellett jelentek volna meg a kitiltott kötetek. Csak az tűnik valószínűnek, hogy a náci könyégetéssel felérő illetlen módszerekkel most sem lehet megakadályozni a tudomány fejlődését.


A Szilaj Csikó 2010. július 15-i számában írta Marosics István

"Nem akartunk hinni a fülünknek, a híreszteléseknek, aztán meg a szemünknek. Ám minden igaznak bizonyult. Varga Csaba, a kiváló írástörténész (hogy csak idevágó hivatását említsük) elküldte levelét szerkesztőségünkbe, csatolva hozzá azt a mintegy félszáz kiadványcímet tartalmazó listát, amelyen piros színnel jelölték meg, mely művek árusítása nem kívánatos a közelgő kurultaj bugaci rendezvényén.

A Magyarok Szövetsége is az elhallgatandók között szerepel. A Szilaj Csikó megkérdezte a Szövetség elnökét: nem fenyeget-e az a veszély, hogy Bíró Andrásék előbb a Bugacon megrendezendő Kurul-tájjal, aztán a Szegeden megtartandó Székely-Magyar Világtalálkozóval a Magyarok Országos Gyűlésének látogatottságát gyengítik, igen tervszerűen. Vukics Ferenc úgy vélte, hogy ezzel nekünk nincs foglalkoznivalónk. Nekünk meg kell valósítanunk azokat a programokat, amelyeket terveztünk, amelyeket ígértünk, s örülni fog annak is, ha valaki majd nálunk találja meg azt a jó érzést, amelyet a magyarok együttléte ébreszt, de annak is, ha éppen másutt.

Alább a Szilaj Csikó bemutatja a tiltott kiadványok listáját, aztán idézi Püski István tárgyilagos nyilatkozatát arról, hogyan is keletkezett a szóban forgó tiltás, s mindezt végül két tiltakozó levél követi. A továbbiakban a magunk részéről lezártnak tekintjük a témát. (a szerk.)"


Varga Csaba írástörténész levele

"Kedves Szilaj Csikó!

Mellékeltem a Kurultájon betiltott könyveket: a mellékletben a pirosított című könyvek árulása tilos.

Látható:
1. Minden tilos, ami a Magyarok Szövetségéről ad hírt (DVD-k).
2. Minden tilos, ami arról szól, hogy a magyar nép törzsökös része Kárpát-medencei őslakos. (Egy könyv kerülte el Bíró András figyelmét: Kolozsvári Grandpierre Endre: Őshonos-e a magyar a Kárpát- Medencében?)
3. A FRÍG Kiadó a legsújtottabb könyvkiadó, lásd a 2. pont első mondatát.

A cél tehát a "kései idetévedő" szerepkörünk fenntartása. Holott épp ebből a hazugságból kellene kiverekednünk magunkat, ez talán az utolsó mentsvárunk. A fejünk felett cserélődő uralkodó rétegekkel (hun, avar, magyar: melyektől a nép mindig megkülönbeztette magát, ekként fogalmazván: "magyari urak") semmi baj, a magyariak, megyeriek csodálatosan rendbe tették a szétzilált országot, Avariát.

Nyelvünk pedig semmiképp sem keletről jött, ez a Kárpát-medence ősnyelve. A rendkívül óvatos Bakay Kornél írja: "Az újabb kutatások alapján lehetséges, hogy a Kárpát-medencében is évtízezredek óta laktak magyar nyelvű népcsoportok...."

Erre minden bizonyítékunk megvan! Szerintem talán legfontosabb feladatunk a folytonosság tudatának helyreállítása. Mármint a Kárpát-medencei folytonosságunk tudatáról van szó. E tudat csodálatos erőket szűlhet. De meg kell adnunk a tiszteletet a mindenkori katonai szervezettségű uralkodó rétegeinknek is. Tehát nincs itt semmiféle ellentét. Aki az egyik felünket, az őslakosságot le akarja tagadni, nem járhat egyenes úton, vagy rendkívül tudatlan. Hiszen a Kárpát-medencére való ősi történelmi jogfolytonosságunkat ássa alá s tünteti el. (Épp ez a feladata a finnugorizmusnak is, ezért kellett kitalálni.)

Szeretettel:
Varga Csaba"


A kitiltott kötetek listája itt olvasható.


(a netes cikkváltozatban egy link mutat a listára)

Örömömre szolgál, hogy a most megjelent "Így írtok ti magyar őstörténetet" c. kritikai kötetem nincs kitiltva a Kurultájról. Ebben a műben ezeket a "szakértő" urakat - legyenek bármelyik oldal képviselői is - hitem szerint az érdemüknek megfelelően, tudományos igényességgel, a székely rovásleletekre támaszkodva (ha úgy tetszik "hiteles leletekkel") bírálom. Persze egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha a legközelebbi hasonló tiltólistán ez a kötetem is szerepelne.


Mi is ez a Magyarok Országos Gyűlése (Kurultáj)?

A sajtóközleményből ezt lehet megtudni.
VÁLLVETVE - MAGYAROK ORSZÁGOS GYŰLÉSE 2010
Sajtóközlemény
Kunszentmiklós mellett, Bösztörpusztán újra megrendezésre kerül a Magyarok Országos Gyűlése, melyet idén második alkalommal szervez a Magyarok Szövetsége.

A közel három éve alakult civil szervezet azt a célt tűzte maga elé, hogy pusztán emberi összefogással új, működőképes közösségeket hívjon életre atomjaira hullott társadalmunkban.

Augusztus 13-14-15-én tehát ismét megszervezik azt a páratlan összejövetelt, amely már 2009-ben is elkápráztatta a Kárpát-medence magyarságát. Ez a népgyűlés nem pusztán a magyarság legkiemelkedőbb seregszemléje, hiszen az élménygyűjtéssel egy időben közös jövőnkről is gondolkodnak majd a résztvevők.

Magyarország legrangosabb és legszínvonalasabb szabadtéri kulturális rendezvényén tavaly még "alig" 300 ezren vettek részt. A Szövetség az idén duplázni szeretne.

A Magyarok Országos Gyűlése mintegy kiegészíti a csíksomlyói búcsú magyarság összetartó szakrális csodáját, nemzetegyesítő, lélekemelő tisztaságát. Mégpedig az összmagyarság kultúrájának, hagyományvilágának teljes körű bemutatásával, szellemi értékeink életre keltésével, világszínvonalú magyar termékeink reprezentatív vásárával.

A rendezvény három színpadán a magyar könnyűzene és népzene legkiemelkedőbb képviselői játszanak majd, az úgynevezett Pusztaegyetemen pedig tudományos, gazdasági és őstörténeti előadások váltják egymást a magyar irodalom és filmművészet remekeivel. Közben a gyerekek népi játékokkal, a felnőttek pedig a legfrissebb magyar találmányokkal ismerkedhetnek meg.

A betegeket több tucat jurtában várják az ősi magyar gyógymódok avatott ismerői.

A Bösztörpusztára látogatók megkönnyezhetik a Magyarok Szövetsége tehetségkutató versenyének döntőseit éppúgy, mint a helyszínen zajló hagyományos magyar esküvők és keresztelők lélekemelő hangulatát.

Nem utolsó sorban pedig részt vehetnek Magyarország legnagyobb szabású történelmi élőképén, a közel 2000 fő közreműködésével létrejövő lovas, íjász és gyalogos harcászati bemutatón.

S hogy a Magyarok Országos Gyűlésén nem csak a lelkünk telik meg csordultig, arra garancia a Kárpát-medence minden részéről érkező több száz kézműves, akiknek termékei nélkül egyszerűen nem lesznek képesek hazamenni az ide látogatók.

Legyenek vendégeink, legyenek társaink!

Szerződjünk együtt újra a nemzet megtartásáért és felemeléséért!

Gárdián Gábor
Magyarok Szövetsége Sajtószolgálat

Számomra nem teljesen világos, hogy a Kurultáj és ez a gyűlés mennyire azonos és mennyire eltérő, mennyire nőtt ki egyik a másikból s hogy ez a Bíró úr miképpen tudja befolyásolni az ottani könyvkínálatot. Az bizonyosnak látszik, hogy a rendezvény egyikévé vált a szokásos vásárral egybekötött ünnepeinknek, azaz üzleti vállalkozásoknak. Ez nem baj, ilyennek is lennie kell. Sajnálhatom csupán, hogy nem vállal fel politikai és tudományos feladatokat - amelyek nagyobb értelmet adhatnának ekkora összejöveteleknek. A cenzorok kisöprésével kezdhetnék.

A tapasztalható könyvüldözés ugyanis megbotránkoztató, bárkinek köszönhető is. A legsötétebb politikai maffiákhoz méltó.

***

Az eredeti cikk az azóta megszűnt Tudós virtus nevű internetes újságban jelent meg 2010-ben. Később közzétette az Európai Idő 2010/17. száma is.





Irodalom

"Tudományos" cenzúra a Kurultájon? (Európai idő/1)

"Tudományos" cenzúra a Kurultájon? (Európai idő/2)

Szele Tamás és Bíró András a székely írás koráról






veleméri Cserépmadár szállás pincelejárója valamikor egy őrségi parasztház boroshordóihoz vezetett



A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson

3 megjegyzés:

  1. Bíró Andrást megvették, hogy a Kurultáj mögé bújva bomlasszák a nemzeti érzelmüeket. A tiltottak közt a legkitűnőbb magyarság kutatók névsora található, és talán nem véletlen az sem, hogy szemben állnak a finnugrista MTA hivatallal.

    VálaszTörlés
  2. Raduly Bela a fészbukon: "Halas koszonet nekik hogy ossze gyujtottek azokat a konyveket, amelyeket erdemes elolvasni annak, aki az igazsagot keresi!"

    VálaszTörlés