Világszenzációnak számító leletek erősítik a türk magyarságeredet-elméletet – Magyarországra érkeztek a legrégebbi sztyeppei rovásírás emlékek - mond jó nagyot a pestisracok.hu Füssy Angéla tollából származó cikke. A cím kellően bombasztikus és ehhez, valamint a cikkben felvonultatott "szakértők" rovológiai tudásához illően tudománytalan magának a cikknek a mondanivalója is.
1/a. ábra. A székely, az ótürk és a germán jelek összehasonlító táblázata, sok hasonló jelük van (ahogyan az megszokott az írásrendszerek világában), mégis mindegyik egy önálló írás
1/b. ábra. A Kína területén használt jelek és a magyar jelkészlet néhány egyezése
Biztosan akad értelmes ember, aki ezt a zavaros blöfföt beveszi? A jelek szerint akadhat, mert szégyenletesen nagyfokú a hozzá nem értés még a nyelvészek, régészek és történészek között is. Az Amur menti sziklarajz hatezer éves, magyar jelekkel írt, magyarul elolvasható mondata (2. ábra) mellett mit is akarnak ezzel a most előkerült, évezredekkel későbbi, ótürk jelekkel írt és ótürk szöveget rögzítő kőemlékkel? Nyilván csak azokra lehetnek hatással, akiknek ugyanilyen semmit sem érő zavaros fogalmai vannak a szakterületről. Bernert Zsolt egy ez év január 24-én kelt levelében arról tájékoztatott, hogy "a Magyar Természettudományi Múzeum működési területei közé nem tartozik történeti korú nyelvemlékek vizsgálata". Úgy tűnik, hogy ez a korlát csak a szakmailag megalapozott tömegtájékoztatást akadályozza meg.
Mert ez a híradás és a benne szereplő "szakemberek" is nehezen vehetők komolyan. Bíró András volt az, aki kitiltotta a Kurultájról a legjobb, rovásírással foglalkozó könyveket. Bernert Zsolt pedig úgy mutatott be egy kiállításon avar leleteket, hogy a rajtuk lévő, elolvasott rovásszövegekről említést sem tett.
A rovásírás szó használata is pontatlan e cikkben. Egyrészt a székely írásnak, amit minden ok nélkül az ótürkkel boronálnak össze a riportalanyok, egyetlen rótt (rovásboton fennmaradt) régi emléke sincs szép hazánkból és pláne nincs a sztyeppéről. Ezért indokolatlan a rovásírásként való emlegetése (ezt az elnevezést csak az akadémikus tudomány ragasztotta rá vagy 80 éve, azt megelőzően hun-szkíta írás volt a neve). Másodszor azt sem lehet tudni, hogy a "szakértők" írástechnológiát értenek-e rovásírás alatt, vagy csak egy meghatározatlan keleti íráskatyvaszt? Ez utóbbira gondolhattak, de az - természetesen - úgy sem helyénvaló, mert a türk korban a magyar és az ótürk írás már egyértelműen külön írás volt. A rovásírás szó alatti egybemosása az ótürk és a székely (meg a többi sztyeppi) írásnak csak azt jelzi, hogy a "szakértőknek" nagyjából fogalma sincs a szakterületről. Így azonban a magyar-ótürk közösség hangsúlyozására nem alkalmas az egyébként is zavaróan pongyola rovásírás kifejezés. Mellesleg ez a most előkerült ótürk szöveg is kőbe van vésve, tehát nem rovásírás.
A magyarság és a türk nép közös hagyatéka a sztyeppei rovás - állítja a cikk, pedig ilyen írásrendszert (sztyeppi rovást) még senki sem írt le tudományos igénnyel. Bár a "tudományos konszenzus" képviselői rendszeresen beszélnek sztyeppi rovásírásról, tudjuk, hogy ők azok, akik 150 éven át folyamatosan a hozzá nem értésüket bizonyították, vagy kifejezetten hazudtak a székely írás eredetéről. Jellemző, hogy az MTA 2021-ben kiadott rováskorpuszának szerzői sem értenek egyet a székely írás eredetét illetően. Csak abban látszanak egységesnek, hogy valótlanságokkal etetik az olvasóikat (például tagadják a székely jelek hun és avar eredetét, valamint a szójeleink létét).
Sztyeppi rovásírás nevű írásrendszer nincs. Ilyen írásrendszert tudományos igénnyel leírni sem lehet, mert a sztyeppén használt, jobbára megfejtetlen rendszerek egymástól eltérőek. Az 1/a. ábrán bemutatott jelhasonlóságok nem elegendőek az ótürk és a székely írás közeli rokonságának kimondására, mert más rendszerekkel is van hasonló nagyságú párhuzamunk. Például az amerikai indiánok népi jelrendszerével 30, a kínai jelkészlettel pedig 50 egyező jelünk is van (1/b. ábra).
A székely és az ótürk írás kapcsolata sokkal összetettebb annál, mint ahogyan ezek a "szakemberek" kezelik, pontosabban elmaszatolják. A székely írást ugyanis az alfabetikus (tehát egy hangot jelölő betűkből, á-bé-cé sorendben sorakozó jelekből álló) rendszerek közé, a föníciai-latin írásfolyamhoz sorolják. Ebből annyi igaz, hogy ennek a rendszernek az őse a magyar hieroglif írás volt, mert ennek a szójel-sorrendje (a magyar isteni triász névanyaga) adja a "latinos" jelsorrendet. A = anya, B = Bél-pel-pil-pi-fiú, (a C későbbi jövevény), D = Dana.
Ugyanehhez az írásfolyamhoz az elsősorban szótagjeleket és - amennyire ismerjük - eltérő jelsorrendet alkalmazó ótürk rendszer nem csatlakoztatható. Ha a latinos jellegű alfabetikus jelsorrend már a Kr. előtti évezredekben is létezett (legkorábban az ugariti írásban jelentkezik), akkor miként lehet a jóval későbbi és eltérő sorrendű ótürk szótagírást ezzel együvé gyúrni? Csak úgy, ha az emlegetőknek semmi szakmai alapjuk nincs, az arcukon azonban vastag a bőr.
Ádámról és Éváról (a kőkori ősvallás jelrendszerétől) lényegében minden írásrendszer rokona minden más írásrendszernek. Ennek az ótürk-székely rokonságnak is talán még a szkíta korban, vagy azt megelőzően kell keresni a közös gyökerét egy szójeleket is használó írásban. Ilyen korai időkből azonban az ótürk népekről még semmi adatunk sincs, feltehetően csak később születtek meg. Magyar nyelvemlék ugyanakkor több is akad, például a hatezer éves Amur menti sziklarajzon (2. ábra) és a hétezerötszáz éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron (3. ábra).
Árulkodó az is, hogy az amerikai indiánok népi írásemlékeit a magyar hieroglif írás segítségével sorozatosan el lehet olvasni (meg lehet érteni), miközben egyetlen jellegzetes ótürk jelet sem lehet találni Amerikában. Amiből következően az ótürk írás sokkal később született meg. Ezt a két rendszert nem lehet összemosni a megtévesztő módon használt és etikai-szakmai alultápláltságról árulkodó rovásírás kifejezéssel.
Annak - természetesen - örülünk, hogy a türk népekkel szorosabbra fűzzük a kapcsolatainkat, a politikának azonban nem lehet áldozata a rovológia. Azt ennél komolyabban kellene venni, mert rendkívüli nemzeti értékről van szó. Más nemzeteknek márványból faragott szobrai és palotái maradtak fent a régi korokból, nekünk meg ez az írás. Erre kell vigyáznunk.
Az ázsiai hunok kezdettől magyar nyelvűek voltak, amit pl. az Isten szavunk és a Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúra néhány előfordulása, az Amur menti sziklarajz szövege is alátámaszt (2. ábra). A keleti népkonglomerátum csak azt követően vált törökké és mongollá, hogy a hunok nyugatra vonultak.
S egyáltalán, mit is jelent ez a türk magyarság-eredet? Valami motoszkál a "szakértők" fejében az ugor-török háborúról, csak az nem világos a számukra, hogy abban mindkét oldal tévedett?
Az mindig gyanús, ha valahol azt állítják, hogy a "legrégebbi rovásírásos szöveg" került elő. Ilyesmit nagyjából negyedévente jelentenek be, ám mindig megalapozatlanul. Mi van akkor a Stadel barlang idoljának 38-42 000 éves, vagy a szentgyörgyvölgyi tehénszobor 7500 éves "rovásszövegével"?
Van néhány - a kutatás számára ismert, de el nem olvasott - szövegünk a messze keletről is. A többek között a Hoppál Mihály által is közölt, Kr. e. 4000 tájáról származó Amur menti sziklarajzon van egy jól olvasható magyar mondat (2. ábra). Minden jele azonos a hun-székely írás valamelyik jelével, ám szójelekként kell elolvasni őket. Ez az, ami a "szakértőknek" nem megy, mert nem ismerik a szakirodalmat (például Veit Gailel híradását a székelyek szó- és mondatjeleiről), valamint a székely írás jeleit sem. Ilyenek például a nikolsburgi ábécé "us" (ős), "nt/tn" (ten) és "tprus" (tapar us "szabír ős") jelei is. Továbbá a kreativitással és az etikával is hadilábon állhatnak. Amikor a világ a sémi íráskultúrából vezeti le a sztyeppi írásokat, akkor sokkal könnyebb az aktuálpolitika előtt hanyatt fekve tájba simulniuk, mint igazat mondaniuk.
Irodalom
Füssy Angéla: Világszenzációnak számító leletek erősítik a türk magyarságeredet-elméletet – Magyarországra érkeztek a legrégebbi sztyeppei rovásírás emlékek (pestisracok.hu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Az ótürk és a székely írás összehasonlítása
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Félsikerű kiállítások
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: A németországi Stadel-barlang 38 000 éves oroszlánemberének jelei
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Amerikai indián népi írásemlékek elolvasása a magyar hieroglif írás segítségével
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Tubay Tiziano találgatja, miért maradt ki a nikolsburgi ábécé az OSZK nyelvemlék-kiállításából
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Innen származnak a magyarok | Messzebbről, mint eddig hittük https://www.youtube.com/watch?v=1pe-jyLKgLs
VálaszTörlésA fenti szöveg egy video címe és elérhetősége, amelyben a cikkben is szereplő szakértők nyilatkoznak és látható a kérdéses ótürk szöveg is. Ezért a videóért nem nekem kell felelősséget vállanom.
Törlés