A 17 teremben megrendezett bemutató hatalmas csalódás mindazoknak, akiknek van némi fogalmuk a magyarság történétéről. Az 1222. április 24-én aláírt királyi bulla, illetve annak (1318-ból való) másolata nincs a kiállított emlékek között! Ez már önmagában megdöbbentő. Az nem lehet érv, hogy az eredetileg hét példányban készült Aranybulla egyetlen eredetijével sem endelkezünk, mert a későbbi kiváltságlevelek legtöbbjénél is így van.
Minden kiállításnak kell legyen átgondolt célkitűzése, szellemi tartalma. Ennek a kiállításnak az volt a célja, hogy megmutassa a Kárpát-medencei magyar állam létrejöttét és megerősödésének okait. Ebből semmi sem valósult meg!
Az első teremben honfoglaláskori sírleleteket mutatnak be (primitív módon), de utalás sincs arra, kik lehettek a tarsolylemezes, szablyás, övveretes harcosok, és ez az ezres nagyságrendet sem elérő sírszámú katonai gárda miképpen tudott hazát teremteni, államot alkotni, hatalmi szerkezetet létrehozni. De nem értjük a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött un. Atilla-szablya kikölcsönzésének elmaradását sem. Miért mellőzték az európai hadjáratokat?
A kiállítás szervezői, megtervezői (a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyarságkutató Intézet munkatársai) még utalást sem tettek arra, hogy mi volt a Kárpát-medencei új magyar állam alapja. A frankok pannóniai grófságai, az avar állam, a kazár biriodalom vagy a türkök hatalmi szervezetei? Szó sem esik Álmos fejedelemről, akit a források királynak (rex) neveznek, Szó sem esik Kijováról (Kijevi Rusz), amely magyar fennhatóság alatt állt a IX. században.
ĺgy egyszerre csak előttünk áll a Szent Korona (másolatban), a koronázási palást (pannonhalmi másolatban), a jogar (semmiféle másolatban!) Az értékelő szövegek alkotóinál azonban megállt az idő. Az évszázados hiedelmeket sorolják fel, mint tényeket. 2022-ben sem vesznek tudomást arról, hogy a Szent Koronán a Dukasz-lemez másodlagos felhelyezés, így nem határozza meg a korona készítési idejét. A palást és a jogar ,,értékelése“ is ugyanaz, mint volt eddig a hivatalos anyagokban. Ez a felemás értékelés végig vonul az egész kiállításon. A rengeteg pénzből összerakott bemutató valójában semmi újat nem ad! A sok új kutatási eredmény alig jelenik meg a bemutatott anyagokban. III.
Béla és felesége esetén próbáltak újabb eredményekkel előállni, de igazából az sem sikerült, mert nem adtak még hipotézist sem arról, mi magyarázza az egyik leggazdagabb magyar király (évi jövedelme 1186 körül 166 000 gira volt!) rendkívül silány símellékleteit és hogyan magyarázhatók a genetikai jellemzői?
A magyar állam 1150 éves fennállását nem jellemzik, az egyébként gyönyörű román kori aquamanilék, gyertyatartók, keresztek régtől ismert sorozatai, ellenben nagyon is jellemzik a sírokban lelt ereklyés vagy egyszerű mellkeresztek sokaságai, amelyekről viszont a rendezők szót sem ejtenek, holott X-XI. századi leletekről van szó! Ės arról, hogy igenis voltak előzményei a keresztény tanok befogadásának, noha a térítés erőszakosságai (megvakítások, végtag csonkolások, vas kulcsok ráégetése a homlokokra és a mellre) nagy számban fordultak elő. Hogyan lehetett innen eljutni a Boldogasszony-kultuszig a XI-XII. századi Magyar Királyságban? Erről szó sem esik. Amint arról sem, milyen hatalmas küzdelmet vívtak királyaink a pápákkal, akik nemcsak a tatárjárás idején hagyták cserben Magyarországot, hanem Szent Erzsébet atyját, II. Andrást és egész országát interdictum alá helyezték (1232).
A kiállított eredeti írott dokumentumok nagyon értékesek, de az ,,egyszerű látógatónak“ nem mondanak semmit, mert fel sem villantják, mit jelentett az írásbeliség a Magyar Királyságban már a XI. században. Arról nem is szólva, hogy mindenütt ki kellett volna állítani a jól olvasható magyar fordításokat.
Jellemző, hogy II. Endre aranypecsétjét, amely az aláírást jelentette, a híres aragóniai szépség, Tota asszony adománylevelén mutatják be, de az már nem derül ki, hogy Tota férje, a magyar király segítségével Halicsot kormányozta, nagyon önkényesen. .A fordításokra bőven lett volna hely, hiszen a termek sok helyen szinte üresnek mondhatók! Van olyan terem, ahol egy hosszú falszakaszon mindössze kettő darab, kisméretű műtárgyat padlótéglákat) helyeztek el. A kiállított emlékek bőven elfértek volna nyolc-tíz teremben.
Kritika illetheti a pénzérmék kiállítási módját is, mert a dénárok nincsenek kinagyítva, nincsen az értékük kimutatva. Sőt, azt sem tudatják a rendezők, hogy önálló pénzverésre nincs példa a többi közép- és kelet-európiai országban a XI. században.
Szinte felfoghatatlan, hogyan hagyhatták ki a feltárt ispáni várakat, bencés és más rendbeli kolostorokat? Miért képzelték az első, majd később az újonnan kinevezett kurátorok, hogy a Magyar Királyság Szent Benedek-rendi kolostorának legnagyobbikát, a somogyvári Szent Egyed monostort, két faragvány megjelenítheti? Az esztergomi Porta Speciosa ,,rekonstrukciója“ döbbenetes bóvli, olyan színvonaltalan ötlet, amelyet még egy vidéki színi előadásban sem alkalmaznának.
Nincs magyarázat arra sem, miért hagyhatták ki a Szent Jobbot és a Szent László hermát? Ha nem adták kölcsön, az már eleve komolytalanná tette a tárlatot.
Miért készítettek parányi maketteket, és főleg miért borították sötétségbe csaknem mind a 17 termet? A fényvédő megvilágítás csak néhány esetben volt indokolt (palást, zászló). A magyarázó szövegek sok helyen olvashatatlanok.
A kiállítás egyik legnagyobb értéke a Képes Krónika miniatúráinak hatalmas nagyításai, mégpedig kiváló minőségben. Most nyílt először lehetősége a nagyközönségnek megcsodálni és értékelni ezeket a remekműveket. A látogatók nyomban észrevették, hogy mind a királyok, mind más személyiségek egyedi arcok, egyéni vonásokkal (még a pocakot is megmutatták!).
Az Árpádok uralkodóháza magában álló volt Európában, mert a XII. századig megőrizte teljes szuverenitását, még a püspökök kinevezési jogát is megának fenntartva. Az Aranybulla is a királyi tekintélyt (legum imperatrix regis auctoritas) akarta oltalmazni, ezért támadta meg a pápa is már 1222. decemberében, és a magyarországi főpapság kikényszerítette egy újabb bulla kiadását (1231), amely révén, lényegében a magyar királyt az egyház gyámsága alá akarták helyezni.
Szinte minden teremben fellelhetők nehezen magyarázható elemek. Sok millió forintért elhozták Svájcból az utolsó Árpád-házi királyunk, III. Endre leányának tössi Erzsébet (elhúnyt 1338-ban) szarkofágjának fedelét, de az un. jász kürtnek csak gyenge másolatát állították ki! A jászberényi múzeum féltett kincse továbbra is hangszerként van bemutatva, holott nem az. volt. A rendezők sehol nem törekedtek arra, hogy a kutatók eltérő véleményének is teret adjanak. ĺgy a kiállítás, szinte minden tekintetben, korszerűtlen lett. És nemcsak azért, mert a ,,vitrines technikát” ma már így nem nagyon használjuk, hanem azért is, mert az új kutatási eredmények szinte egyáltalán nem jelenhettek meg! Bemutatják például a magyar királynékat, de nem hívják fel a figyelmet arra, hogy III. Endre első feleségének (Fennena) halála után a király Habsburg Ágnest vette nőül (kellett nőül vennie!), aki szűzies életű apácza volt, aki szexuális kapcsolatot senkivel nem létesített, így gyermeket sem szülhetett. Ezért halt ki az Árpád-ház!
Ėrdemes lett volna felhívni a figyelmet arra, hogy az Álmos-Árpád-dinasztia 28 uralkodója közül milyen sokan haltak meg fiatalon (II. Géza, férfikora virágjában, 1162-ben, III. István 1172-ben hirtelen, IV. István 1165-ben váratlanul, III. Béla 1196-ban, férfikora delén húnyt el, Imre király alig 25 évesen halt meg),, és hány esetben merült fel a nem természetes halál gyanúja (például V. István esetében Erzsébet királynét gyanúsították meg a király megmérgezésével, de ugyanez felmerült III. Endre esetében is).
Igen sok tanulságot lehetett volna levonni a Váradi regestrum (Ritus explorandae veritatis. Az igazság kipuhatolásának módja) 389 jogesetet feldolgozó anyagából, de nem tették meg.
De akkor miért csaptak akkora lármát a kiállításért felelős kurátor személyének megváltozatása miatt? Egyik csapat sem állt a helyzet magaslatán. A sok hűhó semmiért klasszikus esete ez a bemutató. Kár volt ennyi pénzt elkölteni egy korszerűtlen, hiteltelen és koncepciótlan kiállításra. Erősen vitatható, hogy a vonatkozó XIV. századi emlékeket kihagyták a kiállításból. ĺgy az 1370-ben felállított Szent István, Szent Imre és Szent László bronz szobrokat, illetve a Czudar János püspök által elkészíttetett hatalmas Szent László lovas szobrot (1390) a váradi székesegyház előtt. De a Szent László falképek is ide tartoznak, függetlenül attól, hogy évszázadokkal későbbiek.
BakayKornél
Azért, hogy érezzék birálatom súlyát, ide írom az utóbbi időkben kapott kitüntetéseimet.
A Magyar Ėrdemrend tiszti, majd középkeresztjével kitüntetett, Magyar Öröksög-díjas régész és tanár.
A közreadó (Varga Géza) kiegészítései
A Szent Korona fotógrafikája (fent)
Varga Géza: A "Királyok és Szentek – Az Árpádok kora" kiállításon említés nélkül hagyott hieroglifikus nyelvemlékeink
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Bakay Kornél úr rangját az életműve adja , kitüntetései csak másodlagosak . Bírálatára érdemes odafigyelni !
VálaszTörlésEgyetértek. Köszönöm!
Törlés