Bevezető
Domonkosfa a Muravidék egyik magyar települése a veleméri Sindümúzeumtól, a magyar írástörténet egyetlen múzeumától légvonalban mindössze 7.5 km-re. Az őrségi és őrségközeli településeken ismételten bukkannak fel székely rovásjelek megfelelői, pontosabban az előzményüket jelentő hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek) a népművészet tárgyain, vagy Árpád kori templomokban. Ideje alaposabban szemügyre venni ezeket a domonkosfai fazekasjeleket is. E cikkben két szójelet, az X alakú Bél és a két koncentrikus körből álló lyuk/Lyukó hieroglifát, valamint a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenciót mutatom be.
Az X alakú Bél hieroglifa
Az 1-3. ábrákon látható X alakú szójeleket a néprajztudomány apotropaikus, azaz óvó, védő jelként tartja számon. A veleméri Sindümúzeumban megtaláljuk sindün (tetőcserépen) is. Ilyen tetőcserepek egykori létéről beszámoltak a muravidéki adatközlőim is. Legfeljebb azt válaszolhatjuk meg a néprajztudomány helyett, hogy azért éppen ez a jel volt alkalmas az óvó-védő szerepkörre, mert ez Bél fiúisten nevét rögzíti.
Az őrségi fazekasságról Nagy Zoltántól olvashattunk legutóbb néhány cikket. Neki köszönhetjük Kós Károly 1944-es cikksorozata közlésének befejezését is, amelynek utolsó részlete annak idején a háború miatt nem jelenhetett meg. Kós Károly az elsők között figyelt fel az őrségi fazekasjelekre. Igaz, hogy a székely írással való kapcsolatot ő sem fedezte fel.
Arról szokás szerint nem tesznek említést az akadémikus szerzők, hogy a székely írásban ez az X alakú jel a "b" hang jele. Arról sem szólnak, hogy a népi jelkészlet szinte valamennyi eleme azonosítható a székely írás kőkori eredetű jeleinek valamelyikével (4. ábra).
Ez a némaság a szakterület kimunkálatlanságából ered. Ez szükséges ahhoz, hogy a székely írás idegen eredeztetésének ábrándját egyesek lenyomhassák a torkunkon, például a 2021-ben kiadott akadémiai rováskorpusz segítségével. A szakértők konok hallgatása ugyanakkor nem vonatkozik a körön kívüliekkel szemben alkalmazott finnugrista jelzőosztogatásra, mert ezt - tudományos igényű párbeszéd helyett - rendszeresen alkalmazzák a téveszméik védelmében.
1/a. ábra. Domonkosfai tejesköcsögök Bél fiúisten hieroglifájával, minden jel elolvasásával a Bél Lyukó (mai magyarsággal kb. "belső lyuk", "központi/isteni forrás") mondathoz jutunk
1/b. ábra. Veleméri rajzos sindü a Sindümúzeumban, Bél fiúisten apotropaikus hieroglifájával
A Magyar hieroglif írás c. kötetben közreadtam, hogy a "b" rovásbetű az akrofónia során Bél fiúisten hieroglifájából alakult ki. Bonfini szerint a magyarok évkönyveibe a zsidó krónikákból került át Nimród neve. A fiúisten előző nevét azonban nem árulja el. A magyar isteni triász Enedubeliánus "Enéh, Du, Bél" neve, az X alakú hieroglifa világmodellek belsejében elfoglalt helyzete, a Béla név népszerűsége, valamint az alábbi tejesköcsögök és további megfontolások alapján a fiúisten egyik eredeti neve/jelzője Bél lehetett. Az ő tiszteletének foszlányai maradtak ránk ebben az apotropaikus célokat szolgáló szójelben.
2. ábra. Domonkosfai tejesköcsög Bél fiúisten hieroglifájával
3. ábra. Domonkosfai tejesköcsög Bél fiúisten hieroglifájával
Hasonló szerkezetű mondatjel a szentgotthárdi Pável Ágoston múzeum edényén
A 4. ábrán lévő sárvári tejesköcsögön a domonkosfai X alakú Bél szójel helyet ferde vonalakat (ragyogj, ragyogtál szójeleket) találunk. Mindkét szövegben közös az említett jelek alatt és fölött körbefutó vízszintes csík, amelyek felülnézetben a lyuk/Lyukó hieroglifát alkotják. Az edény szájával együtt ezek a körök a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenciót alkotják.
4. ábra. Sárvári tejesköcsög a Lyukó istent idéző Ragyogj ... Ragyogtál ... szavak ismétléséből álló mondatokkal (mindkét mondat a székely "kis r" párhuzamának tekinthető ferde vonalakból áll) a szentgotthárdi Pável Ágoston Helytörténeti és Szlovén Nemzetiségi Múzeumban
A lyuk/Lyukó jel közepén lévő fizikai lyuk
A lyuk/Lyukó jel leggyakoribb alakja két koncentrikus kör, amit megtalálunk pl. a domonkosfai (1-3. ábra), a sárvári (4. ábra) és a szentgyörgyvölgyi (5. ábra) edényekre festve. Ezek az edény száját veszik körül, amelyiken keresztül a bennük tárolt folyadékhoz lehet jutni. A 6. és 7. ábrán látható régészeti leletek alapján nyilvánvaló, hogy a lyuk/Lyukó jel és a fizikai lyuk szemantikailag kötődnek egymáshoz. Ez egyúttal magyar etnikumjelző is, mert csak a magyar hieroglif írásban jelent lyukat a két koncentrikus kör. A Gizella-kincs avar készítésű turulos fibulájának kloákanyílásán szereplő Lyukó ten "Lyukó isten" olvasatú mondatjel újra megerősíti, hogy az életet adó lyuk Lyukó istenre emlékeztette eleinket (8. ábra).
5. ábra. Szentgyörgyvölgyi korsó a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvencióval, bizonyítja a sztyeppi hagyomány napjainkig való továbbélését a magyar nyelvterületen - vagyis az etnokulturális folyamatosságot
7. ábra. Hun lelet Noin Ula lelőhelyről a "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvenció legszebb előfordulásával, a tojó madarak a jel termékenységhez kötődését illusztrálják
8. ábra. A Gizella-kincs turuljának szaporítószervére, a kloákanyílását jelző Lyukó hieroglifa közepébe a ten "isten, élet" jelet tette az avar ötvös, a ligatúra olvasata: Lyukó ten, (mai magyarsággal: Lyukó isten, vagy Lyukó az élet)
9. ábra. A veleméri műemléktemplom Szentháromság-jelképe; a három koncetrikus kör évezredek óta elterjedten használt jelkép
A veleméri Szentháromság-templom diadalívének tetején, a szentély felőli oldalon három koncentrikus kör van (9. ábra), amit Szentháromság-jelképnek tartanak. A középső (harmadik) kör eredetileg a fizikai lyuk ábrázolása lehetett.
A népi jelkészlet írástörténeti beágyazottsága
10/a. ábra. A magyar népi jelkészlet (középső oszlopok) összehasonlítása a székely írással (balra) és a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás jeleivel (jobbra)
10/b. ábra. A magyar népi jelkészlet (középső oszlopok) összehasonlítása a székely írással (balra) és a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás jeleivel (jobbra)
Amikor a 10. ábrán látható és hasonló, a népi, uralmi és vallási jelhasználatban előforduló megfeleléseket említettem Róna-Tas Andrásnak az MTA dísztermében tartott előadása után, akkor azt válaszolta rá, hogy az véletlen egyezés. Pedig tudjuk, vagy illene tudni (például a Nemetz Tibor által elvégzett valószínűségszámításból), hogy a tudományban a véletlen szó használata illetlenség, mert véletlen nincs is. Arra szokták azt mondani, hogy véletlen, aminek nem tudják az okát, vagy amiről nem akarnak beszélni.
Irodalom
Kós Károly: A züricvölgyi gerencsérség, Dunántúli Szemle, 1944. (A tanulmány vége a Vasi Szemle, 1986. 3. számában, a 376–421. oldalon jelent meg.)
Nagy Zoltán: Őrségi fazekasság, Bkl Kiadó, 2010.
Nagy Zoltán: Kézművesek a falvak magányában, céhek, kézműves mesterek a szentgotthárdi, csákányi, körmendi uradalom falvaiban a XVII–XIX. században, I. rész (vasiszemle.hu)
Nagy Zoltán: Az őrségi fazekasság két arca. A pártosfalvi összeírástól a Magyarszombatfai Fazekas Háziipari Szövetkezetig (1895–1950), Vasi Szemle, 2021. 2. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése