2025. szeptember 15., hétfő

Peterborough-i indián sziklarajz olvasata

A kanadai Ontarióban lévő Peterborough 1000-1200 éves sziklarajzai közül mutatott be néhányat Mg Lu Chew Lay a világhálón 2025. szeptember 16-án. Az 1/a. ábrán ezek közül látható a napos csúcsú antropomorf világfa, az Istennel azonos Tejút szójelekből alkotott ligatúrája (1). Az indián mondatjel olvasata magyar szójelekkel: Lyukó ős, vagy Lyukó Üdő ős. 



1/a. ábra. A Peterborough-i indián jel, valamint alkotóelemeinek párhuzamai, a székely írás "ly" (Lyukó), "ü" (Üdő) és ős jelei (az ábra jobb szélén, fentről lefele)


Az 1/b-d. ábrákon az indián mondatjel párhuzamait, a veleméri rajzos sindükön lévő napos csúcsú világfákat mutatom be, amelyek szintén magyar szójelekből vannak felépítve (2). A szójelek jelentése és hangalakja a magyar hieroglif írás segítségével megközelíthető. 




1/b. ábra. Veleméri rajzos sindü a napos csúcsú világfa rajzával, az olvasata Egy Lyukó, vagy Egy Lyukó Üdő (fotógrafika, Sindümúzeum), az ábra jobb oldalán fentről lefele a székely írás "ly" (Lyukó), "ü" (Üdő) és "gy" (Egy) jele látható




1/c. ábra. Veleméri rajzos sindü a napos csúcsú világfa rajzával, az olvasata Lyukó magas köve, vagy Lyukó Üdő magas köve (fotógrafika, Sindümúzeum)





1/d. ábra. Veleméri rajzos sindü a napos csúcsú világfa rajzával, a fa csúcsán lévő Üdő jel elmosódott, az alul lévő jelek olvasata Lyukó magas köve, az ábra jobb alsó sarkában a székely írás "m" (magas), kő és "ly" (Lyukó) jele (Sindümúzeum)


A Peterborough-i antropomorf mondatjel egy antropomorf, napos csúcsú világfa. A napistent idéző felső része egy ismert szkíta kori Lyukó Üdő ligatúra (2. ábra) archaikusabb változata (3). Ez a ligatúra felbontható a székely írás "ly" (Lyukó) és "ü" (Üdő) jelére. 

- A Lyukó hieroglifa az istennel azonos életadó forrás rajza, a hunok és az avarok napistenének egyik neve, vagy jelzője. Előfordul egy kazahsztáni jelvényen (amelyik a kör alakú jelet egyértelműen azonosítja a Nappal) és a honfoglalás kori bodrog-alsóbűi rovásemléken is (amelyik a hangalakot dokumentálja). A Lyukó szó két magyar földrajzi névben is fennmaradt. (4)

- Az Üdő hieroglifa a sumér Utu "Idő" napisten nevét őrizte meg (pontosabban: egy kőkori Üdő istennév, vagy jelző változata maradt meg a sumér és a magyar írásemlékekben egyaránt). A szkíta napisten nevét Hérodotosz Oitoszür alakban adta meg, amiben felismerhető a sumér Utu sar "Idő úr" és magyar Üdő szár "Idő úr" kifejezés megfelelője.



2. ábra. Okunyevi szkíta sziklarajz, alsó részén a Lyukó Üdő ligatúra változatával





Jegyzetek

(1) Azt, hogy az indián ligatúra a világfát ábrázolja, három dologból lehet tudni:

- A ligatúra tartalmazza az ős szójelet, ami a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napisten jelképe. Ez a világfa-felismerési kritérium, amelyet több hieroglifikus írásemlék igazol, megtalálható a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák c. cikkben a világfát ismertető jelek jegyzékében.

- A világfát ábrázoló ligatúra csúcsán napjelkép van (1/a-d. és 3. ábra). Ez a kép azért alakult ki az ősvallási jelhasználatban, mert a természetben a Tejút felső vége a Sarkcsillag közelében van. Az ősvallás szerint a napisten palotája itt található. Obi-ugor mítoszok szerint, amikor a napisten hazamegy, a Tejút (a világfa) végéhez köti a lovát.


3. ábra. A hopi tál égig érő fájának csúcsán megjelenik a Nap, a fa olvasata lentről felfele: ég ten Üdő (mai magyarsággal: Égben élő Üdő, vagy Üdő égisten)


- A világfa azonos az Istennel. Ezt Berze Nagy János népmesékre alapozott tájékoztatásán túl azokból az elolvasható világfa ábrázolásokból (mondatjelekből) is tudjuk, amelyekben a tulipánszerű Isten (ős + ten) ligatúra szerepel (4. ábra). 


4. ábra. A világfát ábrázoló korondi gyertyatartó (balra), a gyertyatartó tulipánját alkotó ős és ten hieroglifák (jobbra fent), valamint a nekik megfelelő székely "us" (ős) és "nt/tn" (ten) jelek




(2) A veleméri rajzos sindükön lévő párhuzamokat azért mutatom be, mert - mint azt az interneten olvasható közleményükben közreadták - Bulcsu László, a Néprajzi Múzeum munkatársa e cikk írása közben kutatja a veleméri sindürajzok jelentését.

(3) A Lyukó Üdő ligatúra archaikus alakot őrző indián változatában több sugarú Napot ábrázolnak (1. ábra). Az Üdő jelben a sugarak száma a rovástechnológia igényeinek megfelelve idővel hatra, majd négyre csökkent. Hat sugarat találunk a hettita (luviai) hieroglif írás Utu "Idő napisten" szójelében (3. ábra), négyet a székely írás "ü" (Üdő) betűjében (1. ábra). 

A székely írást húsz, vagy annál több formai jelpárhuzam köti a hettita (luviai), meg a sumér íráshoz és 30 - 40 az indiánok népi jelkészletéhez. A Nemetz Tibor segítségével 1993-ban elvégzett valószínűségszámítás alapján a formai párhuzamok a jelrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. Ez teszi lehetővé az indián mondatjelek elolvasását az eurázsiai tapasztalatokból kiindulva.



3. ábra. A hettita (luviai) hieroglif írás Utu sumer napisten nevét rögzítő szójele


(4) A kritikusaim, például Janurik Tamás, ismételten kifogásolják, hogy a lyuk szavunkat ilyen régi írásemlékeken is elolvasni vélem, holott szerintük a szó egykor "l" kezdetű volt és luk-nak, vagy hasonlóképpen hangzott. Mivel a szójelek nem jelölik pontosan a szó korabeli alakját, kénytelen vagyok a mai magyar jelek alapján megadni az olvasatot. Ez merész vállalkozás, hiszen akár 5-10 000 éves szövegek jelentését és hangzását kell megközelíteni. Meg kell engednünk, hogy ezek az olvasatok valamelyest eltérhetnek a korabeli hangzástól, hiszen egyikünknek sincs a korabeli ejtést rögzítő hangfelvétele. Ám nem mondhatunk le a magyar hieroglif írás nyújtotta új adatcsoportról, a hieroglifikus szövegek feltárásáról, távoli évezredek világnézetébe való bepillantás lehetőségéről. Ez az út is kínál lehetőséget egy eddig meg nem tett előrelépésre. Eközben tudomásul kell venni, hogy aligha lehetek pontosabb annál, mint amire maga a hieroglifikus írásrendszer képes. Ha a szójel eleve nem adja vissza a szó pontos hangalakját, nekem azonban latin betűkkel kell leírnom az olvasatot, akkor nyilvánvalóan tere támad a körültekintést mellőzni akaró kritikának. A kritikusaimnak joguk van úgy olvasni e szójeleket, ahogyan azt a rendelkezésre álló adatok megengedik. Persze célszerű eközben az írástörténet érveire is figyelni.

Azt például rendre figyelmen kívül hagyják a kritikusaim, hogy a székely írásnak van egy külön "l" betűje, ami az élő szójeléből alakult ki. Azaz, ha a székely írásban a körbe zárt pont alakú jel a "ly" hangot rögzíti, akkor az akrofóniának egy "ly"-vel kezdődő szó jeléből kellett kiindulnia, amiből következően volt lyuk szó, legfeljebb a luk hangalakkal egymás mellett létezett. Ez pedig egy olyan adat, megfontolást igénylő körülmény, amivel eddig a nyelvtudomány nem számolt, hiszen a hieroglifikus nyelvemlékeinkről tudomást sem vett, tankönyveink az ősmagyar kori írásemlékek létét is tagadják. Már pedig - mint az a fentiek alapján tényként könyvelhető el - volt egy olyan szójel az ősmagyar korban (a szkíta-hun-avar-honfoglalás korban) is, amelyik a "ly" rovásjel őse volt. A hieroglifikus szövegek egyetlen ősvallási rendszert alkotó olvasatai garantálják e körbe zárt pont alakú jelek azonosíthatóságát, azaz közöttük van a lyuk, Lyukó hangalakú hieroglifánk. A pontosítás a további kutatás feladata. E kutatásban az akadémikus tudomány egyelőre csupán Janurik Tamás említett cikkével képviselteti magát. 

A "ly" hanggal csak a lyuk, Lyukó, esetleg a tájnyelvi lyány szó kezdődik. A lyuk és a lyány közötti választást a jel képi tartalmán túl a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció előfordulásai is segítik (a magyar, vagy magyarral rokon népeknél ismert jel-előfordulások közepén gyakran van egy fizikai lyuk is, ami a "lyuk" jelentésre utal). A lyuk jelentés választását támogatja az is, hogy a hasonló alakú sumér szójel a "kút, forrás" jele. A fentiekből következően az akrofónia megindulásakor a jel a lyuk, Lyukó jele volt és a szó hangalakja a "ly" hanggal kezdődött.

Azt persze nem tudjuk, hogy az akrofónia mikor zajlott le és milyen hosszú időszakot jelent. Ehhez figyelembe kell vennünk néhány körülményt: 

- Az akrofónia kiindulási állapotát jelentő lyuk, Lyukó és ős szójeleket a kőkortól a mai napig használjuk. Legkorábbi változataikat a 15 000 éves Mas d' Azil-i kavicsokon és az amerikai indánok közel hasonló korú népi jelei között találjuk meg. Az ősvallási alkalmazásnak köszönhetően folyamatosan fenntartott, közel azonos jelentéseiket az egységes ősvallási rendszert alkotó olvasatok alátámasztják.

- Vegyes rendszerű (betűket és szójeleket keverten alkalmazó) írásemlékeket a honfoglalás korából és a permi kultúrából ismerünk. 

- A sorok alkalmazása (ami szótagoló, vagy betűírásra enged következtetni) kb. 5-7 ezer éve kezdődött. 

A fentiekből ítélve az akrofónia időszakát (az akrofónia meghatározásától függően) akár több ezer évig tartó folyamatnak is tekinthetjük. 


Irodalom

Berze Nagy János (1958): Égigérő fa, Pécs


Varga Géza (2020): A korondi gyertyatartó jelei


dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)