2025. január 23., csütörtök

Khuár isten jó földje mondat a dunavecsei honfoglalás kori tarsolylemezen

A tarsolylemezeken a hun kor óta ismételten találunk a magyar hieroglif írás segítségével elolvasható szójeleket, vagy rövid mondatokat, amelyek a hun-magyar ősvallás legfontosabb gondolatait rögzítik. Hasonló hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) szövegek vannak az apahidai hun tarsolylemezen, a tiszabezdédi, a pátyi, a karosi és a galgóci  honfoglalás kori tarsolylemezeken is (1). 

A jelen cikkben a dunavecsei honfoglalás kori tarsolylemez néhány fontosabb jelét olvasom el (1 - 5. ábra). A tárgyon további jelek is vannak, amelyek segítségével további szavakat, vagy rövid mondatokat rögzítettek. 




1. ábra. A dunavecsei tarsolylemez világmodellje egy Khuár isten jó földje (mai magyarsággal: Úristen jó földje) mondatjel, jobbra fent a székely írás "k" (Khuár), ős, ten, "j" (jó) és "f" (Föld) jele 





2. ábra. A dunavecsi tarsolyemez (fotógrafika)


A dunavecsei honfoglalás kori tarsolylemez közepén egy rombusz alakú szójelben (2) egy felülnézeti világmodell (Föld hieroglifa, a székely "f" rovásbetű előzménye) látható. E két jel együtt a Khuár földje mondatot rögzíti. A magyar hieroglifikus szövegekben gyakori a hasonló, Isten országa, isten földje típusú mondanivaló. A magyar államcímerben szereplő hármas halom és kettős kereszt olvasata is Egy országa (mai magyarsággal Isten országa, vagy Szent ország). Hasonlóképpen a Childerik kincs egyik jelvényén szintén az Egy földje (mai magyarsággal Isten földje, vagy Szent föld) mondat olvasható (6. ábra).



3. ábra. A rombusz alakú dunavecsei világmodell sarkain trónoló Sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen, vagy sarokisten) mondatjel, jobbra lentről felfele a székely írás "s" (sar "sarok, úr"), ős, ten jelei


A Föld hieroglifa sarkain (a rombusz alakú Khuár hieroglifa csúcsaiban) egy-egy Sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen, vagy sarokisten) olvasatú világfaábrázolás látszik (3. ábra). Ebből a sar "sarok, úr" hieroglifa a teljes olvasatban talán nem vesz rész, ott csupán grafikai magyarázatot, környezetet képező jel lehet. A Föld sarkain trónoló Isten képzete az Édent keretező négy hegység (Kaukázus, Elburz, Zagrosz, Taurusz) istenére mehet vissza.

Hasonló formájú (világfát ábrázoló) Isten (ős + ten) hieroglifát találunk a karosi tarsolylemezen is, amelyik a Tejúttal azonos égig érő fa hasadékában karácsonykor kelő napistent jelképezi.


4. ábra. A dunavecsei tarsolylemez világmodelljének Föld hieroglifája a benne lévő jó "folyó" szójelekkel egyetemben Jó Föld olvasatú, az ábra jobb felső sarkában a székely írás "j" (jó "folyó") és "f" (Föld) jele látható


A 3. ábrán lévő dunavecsei, valamint a hasonló karosi faábrázolásnak jelentősége van az elmúlt évben érdemi eredmény nélkül zajlott világfa vita megoldásában. A vita arról szólt, hogy volt-e a honfoglaló magyaroknak világfa képzetük (és ősvallásuk), valamint hogy az lehetett-e eredeti sztyeppi (értsd: hun-magyar) örökség, vagy sem. E fent említett tarsolylemezek faábrázolása ugyanis olyan környezetben, ábrázolási konvenciókban jelenik meg, ami az értelmezésüket - az olvasatokon túl is - hitelesíti (3).


5. ábra. A dunavecsei honfoglalás kori tarsolylemez világmodelljének egyik jó "folyó" hieroglifája



A dunavecsei Föld hieroglifa belsejében lévő kereszt mindegyik szárában van egy kacskaringó (jó "folyó" hieroglifa, a székely írás "j" rovásjelének előzménye). Ugyanilyen kacskaringók vannak a Szent Korona keresztpántjain is. Ugyanis a körbe zárt kereszt alakú Föld szójel az Éden térképe s annak a négy folyóját (a Halüszt, Arakszészt, Tigrist, Eufráteszt) jelképezik a kacskaringók (4. és 5. ábra).


Jegyzetek

(1) E tarsolylemezeken olvasható hieroglifikus szövegek azt bizonyítják, hogy a magyar nyelv, a székely írás és a magyar ősvallás is sztyeppi eredetű, egyaránt jellemző volt szkíta-szarmata-hun-avar kultúrára.  

(2) A rombusz alakú jel a székely írás egyik "k" rovásbetűjének pontos mása és előzménye. Az alábbi megfontolások alapján ez a székely "k" a kaukázusi hun Khuár "Úr" istennevet rögzítő szójelből alakult ki az akrofónia során. (Megfontolandó, hogy a hun/khun népnév nem azonos-e a Khuár "khu férfi" istennév tövével.)

- A rombusz alakú székely "k" a jelsorrendben a latin q-nak megfelelő helyen szerepel.

- E rombusz alakú székely "k" jelünkről Simon Péter a jelformák változásai alapján azt állapította meg, hogy eredetileg egy fejet ábrázolt (a latin q "farkincája" a nyak jelöléséből alakult ki). Ezt megerősíti Szekeres István felismerése is, aki a rombusz alakú székely "k" betűnk előzménye által egykor jelölt szó rokonságát a koponya, kobak és kopf szavak tövével azonosította.

- A jelforma a keltibér ábécében a ku hangalakot jelöli.

- Egy inka paláston is a ku szótag olvasható ki a "k"-hoz és "u"-hoz hasonló székelyazonos indián jelek segítségével (7. ábra).

- A forrásokban nyoma maradt annak, hogy a kaukázusi hunok Khuár istent tisztelték.

- A 90-es években az Írástörténeti Kutatóintézet műhelyében elvégzett akrofónia rekonstrukciók alapján a székely rovásbetűk szinte kivétel nélkül az isten neveit és jelzőit rögzítő szavakból alakultak ki.

- Úrhida nevének legkorábbi feljegyzése Hurhida alakú, amiből a szóeleji k-h-elhalkulás hangváltozás feltételezhető az úr etimológiájában.

Mindezeket figyelembe véve a dunavecsei tarsolylemez rombusz alakú jeléből nagy valószínűséggel a Khuár istennevet olvashatjuk ki. Ez a hun kori Khuár szavunk ma már úr-nak hangzik.

(3) A karosi tarsolylemez Isten (ős + ten) olvasatú központi faábrázolása a Tejúttal azonos égig érő fa hasadékában jelenik meg, ahol karácsonykor kel fel a Nap. Lévén ez a napisten éves újjászületésének időpontja, kétségtelen, hogy a karosi tarsolylemez központi faábrázolása egy istenjelkép.

A dunavecsei világfa hegyének csúcsán egy hasonló világfa trónol (3. ábra). Más hieroglifikus ábrázolásokon a hegyet ábrázoló sar hieroglifa csúcsán az Istennek más és más jelképe, például a Lyukó hieroglifa is szerepelhet (5. ábra). A Pesti úti szkíta pecsét, egy meroving boglár és más leletek alapján a Lyukó sar "Lyukó úr" kifejezés a szkíta kortól ismételten előfordul a hieroglifikus szövegekben. A hegy csúcsán felcserélhető jelek alapján istenjelképnek tekinthetjük a világfa ábrázolást.



5. ábra. A kelet-európai hun kereszt Lyukó sar "Lyukó úr" ovasatú mondatokból alkotott világmodellel, a hároszögletű hegyábrázolások felett a Lyukó hieroglifa jelképezi a Napot


6. ábra. Az avarhun hatást tükröző Childerich-kincs Föld hieroglifán (világmodellen) álló kettős keresztje (középen), a lelet hieroglifái (balra), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "j" (jó), "gy" (Egy) és "f" (Föld) rovásjelek (jobbra, fentről lefele), a lelet olvasata: Jó Egy földje (mai magyarsággal: Jóságos Egy isten földje)



7. ábra. Inka palást részlete a székely "k" és "u" rovásbetűk megfelelőjével


A fenti következtetéseket megerősíti a mindkét esetben (a dunavecsei és a karosi tarsolylemezen is) Isten (ős + ten) alakban magyarul elolvasható faábrázolás (hieroglifikus szöveg).



Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017. 

Varga Géza: A világfa vita

Varga Géza: Az apahidai hun tarsolylemez hieroglifikus mondatai

Varga Géza: A tiszabezdédi honfoglalás kori tarsolylemez hieroglifikus mondatának olvasata 

Varga Géza: Pátyi tarsolylemez a hieroglifikus Lyukó úristen magas köve mondattal

Varga Géza: Szabó Géza és Benkő István a galgóci tarsolylemez hieroglifikus világfa ábrázolásáról

Varga Géza: A Childerich-kincs Föld hieroglifából (világmodellből) kiemelkedő kettős keresztje










Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a




dátum: Nincsenek megjegyzések:

2025. január 20., hétfő

Mexikói antropomorf világfa magyar olvasata

Jhonny Mendoza tett közzé néhány fényképet mexikói sziklarajzokról a közösségi médiában. A leírás szerint "A Zacapú lagúna mellett, Michoacánban található ez a különböző szimbólumokkal rendelkező szikladomb". A több feliratos szikla közül mutatok be egyet (1. és 2. ábra), amelyiken a magyar hieroglif írás segítségével elolvasható mondatjelek (antropomorf világfa ábrázolások) vannak. 


1. ábra. A mexikói Michoacánban található feliratos szikla világfával azonos istent idéző antropomorf mondatjele, amelynek olvasata: Lyukó ten (mai magyarsággal: Lyukó isten) 



2. ábra. A mexikói Zacapú lagúna mellett, Michoacánban található feliratos szikla, amelyiknek fentebb az egyik mondatjelét elolvastam 



A hieroglifikus szövegekben Eurázsiában is, meg Amerikában is előforduló Lyukó ten "Lyukó isten" elnevezés arra utal, hogy az istenképzet és a hozzá tartozó jelhasználat is egyformán ismert volt mindkét kontinensen Amerika Szibériából való benépesedésekor.



3. ábra. A bulgáriai, Kr. e. X. századi bronzborotva nyele a világfát ábrázolja és Lyukó ten alakban elolvasható



4. ábra. Kínai tükör valamint hun kori tamga Mongóliából E. S. Bogdanov nyomán, vukovári fémtükör magyar hieroglifikus szöveggel (Gradski muzej Vinkovci), magyar tamga a Néprajzi Lexikonból, a közös forma olvasata: Lyukó ten



Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Petar Minkov és Stanimira Taneva a Bolgár Tudományos Akadémia hieroglifikus mondatot hordozó bronzborotvájáról










Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a





dátum: Nincsenek megjegyzések:

Hun szarmata korú tamga a világfával azonos istent megnevező mondatjellel

Az acedemia.edu-n olvasható Yarygin S.A., Sakenov S.K., Ilderyakov N.N. (Asztana, Kazahsztán) cikke, amelynek címe: Tamgák és petroglifák a Kairakkol és a Karakungei-hegységben (2022–2023-as kutatási anyagok alapján). Mint azt írják, a jelek többsége tamga, amelyekhez közvetett analógiákat találnak a Fekete-tenger északi vidéke, Ustyurt, Dél-Kazahsztán, Dél-Szibéria és Mongólia nomádjainak jeleiben. Cikkükben szerepel egy hun-szarmata jellegű, a világfával azonos istent megnevező hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelekből alkotott) mondatjel (itt 1. ábra, az eredeti közlésben 9. ábra) és egy további hasonló is a Karakungei hegységből (itt 2. ábra, az eredeti közlésben 2. ábra). A szerzők nem adnak olvasatot az általuk tamgának nevezett írásemlékekhez. 



1. ábra. A világfával azonos isten hun-szarmata korú szimmetrikus mondatjele a krími Boszporuszból (V.Sz. Dracsuk 1975 nyomán), az olvasata: Lyukó ten Jó Dana (mai magyarsággal: Lyukó ten a jóságos "folyóval azonos" Dana "atyaisten"), az ábra jobb szélén lentről felfele egy kiegészítésem: a székely írás "j" (jó "folyó"), "d" (Dana), "ly" (lyuk, Lyukó) és ten "isten, élet" jelei 



A hazai néprajztudomány által nyilvántartott magyar tamgák (nemzetség- és birtokjelek) vizsgálata azt eredményezte, hogy mintegy a felük elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével. A szkíta, szarmata és hun hatás eredményezhette, hogy nincs ez másként a keleti sztyeppe tamgái esetében sem. A jelen cikkben bemutatott mindkét tamga (szójelekből alkotott ligatúra) tartalmazza a világfát ábrázoló ten "isten, élet" hieroglifát és a többi jelük is magyar hieroglifák közül való. Ezért alkalmas adatot jelentenek az elmúlt évben a hazai tudományos körben kibontakozott, ám megfelelő választ nem eredményező világfa vita megoldásához is. 

Pócs Éva ugyanis azt állította, hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzetük, s amiről ezt gondolják, azoknak a világfa volta nem bizonyítható, a jelentésük nem értelmezhető. Mondta ezt akkor, amikor a múzeumok polcain százszámra találhatók honfoglalás kori és egyéb korú világfa ábrázolások, amelyek az elolvashatóságuk folytán jól értelmezhetők is. A vitában megszólaló, húsznál is nagyobb számú tudós ugyanígy nem tudta azonosítani e világfa ábrázolásokat, mert a világfa eddigi hiányos meghatározása erre nem adott lehetőséget. Ugyanis a kutatók természethű ábrázolást kerestek, miközben a világfa jelszerű, miképpen e kazah tudósok által bemutatottak is. Az akadémikus tudomány azonban egy évszázadon át tudatosan akadályozta a kutatást és félretájékoztatta a székely írás iránt érdeklődőket (erre sajnálatos példa a 2021-ben megjelent MTA rováskorpusz is). Amiből következően a kutatók különösen tájékozatlanok a hieroglifáinkat illetően. A székely írás kutatásának elhanyagoltsága miatt a világfa vita eleve kudarcra volt ítélve s az eredménytelensége törvényszerűen következett be. 

A napokban meghirdetett Elolvasható világfa konferencia e tudományhoz méltatlan helyzeten kíván segíteni a kazah tudósok által bemutatott világfa ábrázolások elolvasásával.



2. ábra. Elolvasható antropomorf mondatjel a Karakungei hegység egyik hágójáról, az olvasata: Nagy ős ten (mai magyarsággal: Nagy isten), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás ős és ten "isten, élet" szójele, valamint "n" (nagy) betűje (ez utóbbi jel a rovástechnológia követelményének megfelelően vízszintesből függőleges állásúra fordult)


Irodalom

С.А. Ярыгин, С.К. Сакенов, Н.Н. Ильдеряков: ТАМГИ И ПЕТРОГЛИФЫ В ГОРАХ КАЙРАККОЛЬ И КАРАКУНГЕЙ (ПО МАТЕРИАЛАМ ИССЛЕДОВАНИЙ 2022–2023 ГОДОВ), 2024. ПОВОЛЖСКАЯ АРХЕОЛОГИЯ №3 (49), Tamgas and Petroglyphs in the Kayrakkol and Karakungey Mountains based on research materials 2022 2023 Povolzhskaya Arkheologiya 3 (49) 2024. 

V.Sz. Dracsuk: Jelrendszerek a Fekete-tenger északi régiójában. (Tamgák az észak-pontuszi peremvidék antik világában az első században). Naukova dumka, Kijev, 1975. (oroszul).

Pócs Éva:  A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023. 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A világfa vita

Varga Géza: Hieroglifikus birtokjeleink

Varga Géza: A Pócs Éva cikkére reagáló akadémikus henger szakmai erőtlensége

Varga Géza: Szkíta tartalom

Varga Géza: Szarmata tartalom









Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a




 





dátum: Nincsenek megjegyzések:

2025. január 16., csütörtök

A székely írás kutatásának helyzete

A magyar és nemzetközi őstörténeti-művelődéstörténeti kutatást a székely írás adatai az eddigieknél jobban segíthetnék, ha ezt a kivételes lehetőséget a tudomány megfelelően hasznosítaná. Amennyiben e hasznosítási folyamaton végignézünk, akkor több feladatot és kevesebb eredményt sorolhatunk fel. Például nincs egyetértés a székely írás leírása terén sem, nem lehetünk elégedettek a székely írás eddigi jellemzéseivel. Ám az idő kereke előre forog. Sok munkával az előző átkosokban szocializálódott akadémikus tudomány is haladásra kényszeríthető. Ugyanis egyre újabb írásemlékek és megfontolások gazdagítják ezt a szakterületet is. 


1. ábra. Az énlakai bilingvis betűzve is (balra lent), meg világfát ábrázoló mondatjelként is (jobbra fent) tartalmazza az Egy (az) Isten mondatot


Püspöki Nagy Péter 1984-ben írta, hogy „A rovásírással foglalkozó irodalmunkról bátran elmondhatjuk, hogy már egy kisebb könyvtárat is megtölthetne, a szerzők mégsem jutottak el annak felismeréséig, hogy egy írásrendszerrel foglalkozó műnek az általános írástan és írástörténet tételeinek legalábbis kielégítő ismeretében kell létrejönnie. Ha … vizsgálódásainkat csak a tudományosság igényével készült tanulmányokra, vagy a meglévő egy-két kötetre összpontosítjuk, sem vigasztalódhatunk. Még ezek a válogatott művek is csupán szerzőik nagyfokú tájékozatlanságára vetnek fényt az írástan (az általános íráselmélet és írástörténet) területén”

Sándor Klára álláspontja 1996-os álláspontja sem kedvezőbb: "A székely rovásírás mai helyzetét mindenekelőtt az jellemzi, hogy nem tudunk mit kezdeni vele: sem az írásrendszerrel magával, sem a kutatásával. Minden alapvető kérdés tisztázatlan: az írás neve, eredete, önálló története; hogy hány emléke van és melyek ezek; hogy kik használták és milyen célra; az előző kérdések megválaszolatlansága miatt nem világos, hogy mi a helye a magyar művelődéstörténetben – és az sem tűnik mindig világosnak, hogy minek kell vele egyáltalán foglalkozni." 

Thelegdi János 1598-as Rudimentája még hun jelekről beszélt a székely írásról szólván. Ő sorolta fel első ízben úgy a rovásjeleinket, hogy szakított a korábban divatos, ókori hagyományt őrző vegyes jelsorral és külön listában adta meg az egyetlen hangot jelölő betűinket, szótagjeleinket és capita dictionumainkat (szó- és mondatjeleinket). Ezek közül a mai kutatók jobbára csak a betűinkkel foglalkoznak, a székely írást alfabetikus írásként kezelik, mintha szó-, szótag- és mondatjeleink nem is léteznének. Pedig Veit Gailel pozsonyi honfitársunk az 1500-as évekből fennmaradt feljegyzésében félreérthetetlenül leírja, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak. Bél Mátyás is úgy fogalmazott, hogy a szkítáknak hieroglifái voltak. 

A világosi fegyverletételt követően a székely írást elkezdték nem hun, hanem ótürk eredetűnek mondani. Ez járta minden bizonyítás nélkül, vagy másfél évszázadig, míg meg nem jelent a Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal közösen írt Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk 1993-ban. Ebben kőkori jeleket, pl. a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelkészlet 20 db. székelyazonos jelét is bemutattam. A Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámításunk szerint e jelhasonlóságok az írásrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetők - azaz gyökeresen új magyarázatot kellett találni az írások eredetére. A jelformák képi tartalma (pl. a világfa ábrázolások) és a jelhasználat körülményei alapján a legkorábbi jelek az ősvallás céljait szolgálták, ennek köszönhetően széles körben elterjedtek és megőrződtek.

E kőkori jeleket Varga Csaba, majd Genevieve von Petzinger további kőkori barlangi jelekkel egészítette ki. Az utóbbi szerző nem ismerte fel, hogy e 10 - 40 000 éves barlangi jelek jó része székelyazonos. 

A fent említett kötetünk megjelenését követő néhány évben Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János is elvetette az ótürk eredeztetést és kijelentette, hogy a székely írás eredete egy rejtély. A székely írás eredeztetésének tudománytörténeti jelentőségű fordulata az ezredforduló előtt következett be. Az áttörés a korábban alkotó szerzők (Torma Zsófia, Fehérné Walter Anna, Novotny Elemér, Bobula Ida, Magyar Adorján, Püspöki Nagy Péter, Sebestyén Gyula, Harmatta János, Forrai Sándor, Simon Péter, Szekeres István és mások) előkészítő munkásságának felhasználásával történt meg.  E fordulat lényege, hogy a székely írás nem ótürk, hanem magyar eredetű és előzménye, a magyar hieroglif írás már a kőkorban általánosan el volt terjedve. 

Az akadémikus tudomány fent említett újabb álláspontja az eltelt három évtized alatt nem változott, a meghatározó vonulat (például a 2021-ben megjelent MTA rováskorpusz két szerzője, Benkő Elek és Sándor Klára) ma is a "nem tudjuk" mellett tart ki. 

Időközben Varga Géza, majd Michelangelo Naddeo is tisztázta, hogy a székely írás nikolsburgi ábécéjének jelsorrendje az eredetileg hurrita (szabír) nyelv rögzítésére használt ugariti ékírás jelsorrendjéhez áll legközelebb. E jelsorrendet a szójelek ősvallási jelentősége határozta meg. Pl: "a" = anya (Anat, Enéh, Uni), "b" (Bél, Baál), "d" (Dana) - tehát az isteni triász hieroglifái voltak a legfontosabbak.

A székely betűk akrofóniájának rekonstrukciója az "u" (hurrita ushu "őskő, réz") és a "v" (örmény vaske "őskő, vas") rovásjelek esetében hurrita/urartui/szabír szóhoz és jelhez vezetett. Amint a tprus (tapar ős "szabír ős") jel is a szabírokra mutat. Az ókori szabír (hurrita) kapcsolatot erősítik a további, például a Tepe Yahja-i és a sumér jelpárhuzamok (a sumérek szabír eredetűek és Simo Parpola újabban az uráli nyelvek közé sorolta őket). 

2017-ben jelent meg a Magyar hieroglif írás c. kötet, ismertetve a szójeleinket és a szójeles írásunkat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a székely írás végső soron kőkori eredetű hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket használó) változatát használták a szkíták, a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok is. A rövid hieroglifikus szövegek máig megtalálhatók a népi, uralmi és vallásos jelhasználatban is (1. ábra). 

Az Országos Széchenyi Könyvtárban 2009-ben tartott nyelvemlék kiállításon még nem szerepeltek rovásírásos nyelvemlékek, mert az akadémikus tudomány akkor még úgy tudta, hogy ehhez a rovásírással írt szövegeink nem elég régiek. Néhány erről írt cikkem hatására a tudomány álláspontja megváltozott és ma már a Magyar Tudományos Akadémia, az Magyarságkutató Intézet és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói is beszélnek rovásírásos nyelvemlékekről. Igaz, hogy azokat (a bodrog alsóbűi és a szekelyderzsi feliratot), a szójelek létének el nem ismerése és egyetlen hangot jelölő betűként való félreértelmezése miatt nem tudják helyesen elolvasni. Fehér Bence az avar írásemlékek (például a jánoshidai tűtartó) esetében követi el ugyanezt a hibát. Pedig a szójeleink létét az énlakai bilingvis alapján könnyű belátni (1. ábra). 

A nyelvemlék kiállításról írt cikkeim által elindított folyamatok egyik eredménye az MTA rováskorpusza. Ebben Benkő Elek és Sándor Klára adathiányra hivatkozva határolódtak el a székely írás eredeztetésétől, holott seregnyi hieroglifikus szövegünket értékelhették volna. Vásáry István szerkesztő felelevenítette az ótürk eredeztetés ötletét arra hivatkozva, hogy a különböző ótürk jelsorokban huszonvalahány székelyazonos jel van. Azt nem említette, hogy a Vincsa kultúra jelei között 49, a kínai írásban pedig 50 hasonló jel akad s az amerikai indiánok népi jelkészletében is van vagy harminc formai azonosság.

Az elmúlt évben újabb kátyuba zökkent a valójában nem is létező magyar akadémikus írástudomány szekere. Pócs Éva írt ugyanis egy dolgozatot, amelyben kifejtette, hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzete, vagy amit annak gondolnak egyesek, arról a világfa volta nem bizonyítható. Mondta ezt akkor, amikor a múzeumaink polcain több száz honfoglalás kori elolvasható világfa ábrázolás található és sok hasonló került elő a legkorábbi korszakból, valamint az ősmagyar, az Árpád kori, az Árpád kor utáni és a népi emlékekről is. Az ellentmondás azért keletkezett, mert az akadémikus tudomány a nemzeti írásunk kutatásától ódzkodik, azt átengedte a kívülállóknak. A régészek, nyelvészek, történészek és néprajzosok egyaránt nem ismerik fel a világfát, mert természethű ábrázolást keresnek, miközben a világfa egy szójelekből alkotott ligatúra, egy hieroglifikus mondatjel (1. ábra). Amihez azonban nem értenek.

Kiszely Istvánnal és Sándor Klárával egyetértünk abban, hogy a rovológia az amatőrök vesszőparipája. Erdélyi Istvánnal és Fehér Bencével pedig abban értünk egyet, hogy írástörténészeket nem képezünk, ezért e téren mindenki autodidakta. Ha az akadémikus tudomány nem képes a honfoglalás kori világfa felmutatásával elhárítani a nemzeti identitás oszlopa ellen intézett támadást, akkor a magyar értelmiségnek kell megfogalmaznia a tudományos igényű választ.

A kialakult helyzetben hirdettük meg az Elolvasható világfa konferenciát, amely választ kíván adni Pócs Éva felvetésére a létező honfoglalás kori világfa felmutatásával és a világfa meghatározásának pontosításával. 


Irodalom

Felkérés az Elolvasható világfa konferencián való részvételre


Püspöki Nagy Péter: A "rovásírás" írástani helye és szerepe a magyar művelődés történetében, Magyar Herold. pp. 13-26., 1984.

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 1-2.füzet

Michelangelo Naddeo (superitalia.webnode.hu)

Pócs Éva:  A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023. 

Varga Géza: Thelegdi János: Rudimenta, 1598.

Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata

Varga Géza: A Genevieve von Petzinger által közölt európai barlangi jelek jó része azonos a székely jelekkel

Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak

Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai

Varga Géza: Szabírok, azaz magyarok 

Varga Géza: Szkíta tartalom

Varga Géza: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére










Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a



dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)