Mint azt az idén megjelent rováskorpusz írja, Pray, a XVIII. századi "magyar kritikai történetírás legnagyobb alakja" (1) nem értett egyet Bél Mátyás álláspontjával, aki a székely írást hun eredetűnek tartotta. Pray szerint a székely írás a gótoktól származhat, akik a hunokat megelőzően laktak Erdélyben. Szerinte a székely írás jobban hasonlít a gótok írására, mint az ótürk (nála még "szkíta-mongol") írásra. Természetesen ezek a találgatások és módszertelen hasonlítgatások még semmiféle tudományos jelentőséggel nem bírnak, némelyik alig több puszta tudománytörténeti érdekességnél.
Ha másért nem, legalább a kínai-magyar közös szervezésben készülő hun kiállítás miatt ideje lenne pedig rendbetenni ezt a kérdést. A tárlókban ugyanis elkerülhetetlenül ki lesznek állítva magyarul elolvasható hun hieroglifikus nyelvemlékek is. S a kiállításon illik majd valamit mondani a hunok nyelvéről. Igen nagy szégyen lenne, ha a hun nyelvemlékek hasznosítatlanul maradnának s a magyarországi rovológia e kapitális csődjéről ország-világ győződhetne meg.
1. ábra. Az MTA rováskorpusza és az ótürk Irq bitig "Jóslások könyve" (egy IX. századi kézirat Dunhuangból, a Stein Aurél által fellelt iratok közül) , amelynek írásképe közel állhat a Pray által említett "szkíta" levéléhez
Van azonban egy érdekes és figyelemre méltó adat is Pray munkáiban. Megemlíti ugyanis, hogy "Disabulus követeket küldött, melyek között volt Maniachus is ... Ez, miután sok hófödte területen áthatolt, Bizáncba érkezett az ajándékokkal, melyek a Császárhoz méltóak voltak és ami újdonságnak számított, szkítául írt levelekkel".
Disabulos a nyugati türk kagán, Istemi egyik neve volt. Ez a hír is csak arról tanúskodik, hogy a "szkíták" (a nyugati türkök) 568-ban, amikor a bizánci követjárás történt, le tudták jegyezni a saját nyelvüket valamilyen írással. Azt azonban nem lehet tudni, hogy ez alatt milyen nyelvet és milyen írást érthetünk.
Mindössze azt bizonyítja ez az adat, hogy a sztyeppi népek az avar és türk időkben használtak írást. A türkökről az a hír járja, hogy átvették korábbi uraiktól, a hunoktól az adminisztráció szokásait, ami alapján esetleg következtetni lehet a hun írás valamiféle átvételére is, ez azonban nem bizonyosság.
2. ábra. A szójelekből álló énlakai Egy isten mondatjel és a jellegében hozzá hasonló, szintén szójelekből összerakott hun előképe (MNM), amelynek olvasata: Magasságos Dana isten köve, jobb szélen lentről felfele a székely írás "d" (Dana), ten és ős jelei
Jegyzet
(1) Az MTA szerzői csak így tudták értékelni azt a tényt, hogy Pray György vitatta Bél Mátyás álláspontját, miszerint a székely írást a hunoktól örököltük. Azóta ugyan kiderült, hogy a hun-magyar hagyományt tisztelő Bélnek volt igaza (2. ábra), a megszálló germánságot túlbecsülő Pray pedig tévedett. Ez az értékelés újfent azt a gyanúnkat erősíti meg, hogy a finnugrista történelemszemlélet legfontosabb irányelve a hun-magyar azonosság tagadása.
Irodalom
Benkő Elek - Sándor Klára - Vásáry István: A székely írás emlékei. Corpus Monumentorum Alphabeto Siculio Exaratorum, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2021.
Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése