M. M. Kazanski közöl az academia.edu-n egy hieroglifikus mondatot az elolvasása, vagy az olvashatóság jelzése nélkül az Udila sz ornitomorfnüm dekorom epokhi velikovo pereszelenyija narodov iz Szambüjszkovo-Natangüjszkovo nekropola Tengen-Usakovo 1 c. dolgozatában. E cikkben a magyar hieroglif írás alapján kapott olvasattal egészítem ki az általa közreadottakat.
2. ábra. M. M. Kazanski képtáblája
Azonos hibának mindkét oldalon azonos az eredménye is. Az esetleg évtizedek óta ismert, székely jelekkel írt írásemlékeknek náluk nincs helyes olvasata, ezért az akadémikus rovológia nem tudja betölteni a feladatát. Miközben a genetikusok kimutatják a hunok és a magyarok kapcsolatát, terméketlen vitát lehet folytatni a hunok nyelvéről - mindaddig, amíg a hieroglifikus nyelvemlékeinkről nem vesznek tudomást. Száz és ezerszámra hevernek a múzeumok polcain a szójelekkel írt nyelvemlékek, amelyek eldöntik a szkíta-hun-avar-honfoglaló népesség identitását és nyelvét - ez a "tudós" társaság azonban nem tudja hasznosítani őket. Előre jelezhetően továbbra is kudarcot fog vallani minden újabb próbálkozásuk, ha továbbra is betűzve szeretnék elolvasni a szójeleinket. Ez a hibás módszer nem vezethet eredményre, ezért a "tudományos konszenzus" számára aligha van más út, mint a tanulás, a munka és a becsület. Legalább kísérleti jelleggel meg kellene próbálkozniuk vele!
Kitűnő lehetőséget kínál erre a kínai-magyar közös szervezésben jelenleg készülő hun kiállítás. A hun régészeti anyag ugyanis zsúfolva van elolvasható hieroglifikus nyelvemlékekkel. Ha ezeken (az eddigi félsikerű kiállítások mintájára) a kiállított nyelvemlékek mellé nem teszik oda az olvasatukat, akkor az évszázadokra emlékezetes kudarca lesz a szervezőknek és szép hazánknak.
Párhuzamok
4. ábra. Hun hatást tükröző meroving turul a Nagyságos Lyukó a magas kő ura ragyog mondattal, az ábra bal oldalán a hun-meroving hieroglifák, a jobb szélén pedig fentről lefele a székely írás "ly" (Lyukó), "n" (nagy), "m" (magas), "sz" (szár "növényi szár, úr"), kő és "r" (ragyog) jele
Egyrészt az, hogy díszes írás, vagy díszítés is lehet elolvasható, amit többek között az egyiptomi hieroglif írás is bizonyít. Azaz teljesen érdektelen, hogy díszes-e a mondatjel, vagy sem - ha elolvasható. Az elolvasását viszont - a jelek szerint - sem ő, sem Fehér Bence nem kísérelték meg.
Másrészt az a figyelmen kívül nem hagyható tény, hogy az énlakai unitárius templomban van egy bilingvisünk, amelyik elolvashatóvá tesz egy díszes mondatjelet. S ha ez esetben belátható a díszes jelek elolvashatósága, akkor az érvényes tanulságot jelent több száz további esetben is.
A kétféle írással írt azonos szöveg a figyelmes kutató számára lehetővé teszi a szójelekből alkotott, virághoz hasonló mondatjel elolvasását (azért hasonlít virághoz, mert az ősvallás a gyakran tulipánnal jelképezett égig érő fát azonosította az Istennel). Annál is inkább elolvasható ez a virág, mert a nikolsburgi ábécében szerepel az "us" (ős), valamint az "nt/tn" (ten) szójel, a kettős keresztet pedig az alfabetikus énlakai szövegben is az Egy szójeleként kell elolvasni. Csak össze kell rakni ezeket az ismert szójeleket egy virág alakjába.
Arról, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei vannak, Veit Gailel feljegyzése tanúskodik az 1500-as évekből. E fontos forrást az MTA rováskorpusza is közölte, ám egyik szerző sem volt kellően felkészült a hasznosításához. Nem kellett volna tehát eltúlzottan sok elmeél az énlakai mondatjel elolvasásához (6. ábra), Fehér Bencének azonban könnyebb volt a jelzőosztogatás.
A Nemzeti Régészeti Intézet a csúcshegyi honfoglalás kori gyűrűn lévő madárábrázolás feliratáról felajánlott előadásomat azzal utasította el, hogy "A felvetett olvasatok eltérnek a tudományosan alátámasztható, mérvadó kritikai megközelítést használó olvasatoktól". Ez a véleményük két dologról árulkodik. Egyrészt a Nemzeti Régészeti Intézet szakértői nem tudhatnak arról, hogy a tudományos vita eldöntése nem népszavazással, hanem bizonyítással történik. Másrészt nem ismerik a székely írás szakirodalmát és fogalmuk sincs a kutatás helyzetéről. Csupán reménykednek abban, hogy léteznek "tudományosan alátámasztható, mérvadó kritikai megközelítést használó olvasatok" az akadémikus szerzőktől. Ezzel szemben a kérdéses csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű jeleinek olvasatával eddig senki nem próbálkozott. Én adtam az első és mindeddig meg nem cáfolt olvasatot.
Miközben I. J. Gelb és Püspöki Nagy Péter után Sándor Klára is közzétette már (1996), hogy a tudomány nem ismeri a székely írást, vagy nem ismeri eléggé, minden alapvető kérdés tisztázatlan. Erről azonban csak az értesül, aki követi a szakirodalmat és tisztában van az akadémikus írástörténeti kutatás arcpirító csődhelyzetével.
(2) Az Országos Széchenyi Könyvtár által 2009-ben rendezett nyelvemlék-kiállításon ugyanis (összhangban az MTA és a Soros Alapítvány között kötött szerződéssel?) a javaslatom dacára nem mutatták be a rovásírásos nyelvemlékeinket. Az erről a kiállítás megnyitójára írt cikkeim hatására az érintett szakmai körökben nyilvánvalóvá vált e helyzet tarthatatlansága. Ennek hatására - a nagy kérdéseket elvileg sem tárgyaló rováskorpuszok készítésével - belekezdtek a mulasztásaik részleges pótlásába.
Irodalom
M. M. Kazanski: Udila sz ornitomorfnüm dekorom epokhi velikovo pereszelenyija narodov iz Szambüjszkovo-Natangüjszkovo nekropola Tengen-Usakovo 1, Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Moszkva, 2024.
Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye, I. kötet, Korai emlékek (1599 előtt) és kései feliratos emlékek, A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 12., Budapest, 2020.
Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
Varga Géza: Székely rovásjelek hun tárgyakon, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1996.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás
Varga Géza: Magyar hieroglifákkal írt legkorábbi nyelvemlékeink (academia.edu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése