I. V. Brujako Két kimmeriai sztélé a Fekete-tenger északnyugati régiójából c. cikkében közli két kimmer (1) kőoszlop képét és leírását. Mindkét szobrot a Fekete-tenger északnyugati régiójában találták. Ez a fajta szobor - írja a szerző - valószínűleg köztes láncszem a tisztán fallomorf (kimmer) és antropomorf (szkíta) szobrok között. A figyelmünkre leginkább méltó részlet az egyik sztélén egy elolvasható hieroglifákból (ősvallási vonatkozású szójelekből) alkotott, kerek pajzsszerű kompozíció (1. ábra). A jelen cikkben e hieroglifákat olvasom el a magyar hieroglif írás segítségével.
Az olvasat a Lyukó olvasatú nagy körre ferdén keresztbe tett, nyílvesszőre emlékeztető (ős, vagy ragyogó ős olvasatú) jelsor miatt két rétegűnek tűnik. A egyik lehet a kisebb jelekből álló Lyukó, a ragyogó folyó mondat. Lényegében ez a jelsor alkotja a nagy kört. A másik a nagy körből és a "nyílvesszőből" álló Lyukó ős, vagy Lyukó a ragyogő ős mondat.
E sztélé nyilvánvalóvá teszi, hogy a korai vaskorban Kelet-Európa nagy részét uraló kimmerek ugyanazt a jelkészletet használták, mint az őket megelőző neolitikus és bronzkori kultúrák népessége, valamint az őket követő szkíták, hunok, szarmaták, avarok és honfoglaló magyarok is. Mivel az ótürk írás és a germán rúna ettől a magyar hieroglifikus jelkészlettől észrevehetően eltér (eltérő jelformáik vannak és modernebb írásrendszert képviselnek), kézenfekvően merül fel a kérdés, hogy ennek nyelvi okai vannak-e.
3. ábra. A kimmer sztélé nézetei
Irodalom
I.V. Brujako: ДВЕ КИММЕРИЙСКИЕ СТЕЛЫ ИЗ СЕВЕРО-ЗАПАДНОГО ПРИЧЕРНОМОРЬЯ (Két kimmeriai sztélé a Fekete-tenger északnyugati régiójából), Povolzhskaya Arkheologiya. 47, 2024.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése