A trialeti kultúra, más néven Trialeti-Vanadzor kultúra, a grúziai Trialeti régióról és az örményországi Vanadzor városáról kapta a nevét. A Krisztus előtti III. évezred végéhez és a II. évezred elejéhez köthető. A trialeti kultúra a megelőző Kura-Araxes kultúra területein alakult ki. A Kura–Araxes kultúra, más néven a korai transzkaukázusi kultúra olyan civilizáció volt, amely Kr. e. 4000-től körülbelül Kr. e. 2000-ig létezett. Összességében a korai transzkaukázusi kultúra hatalmas területet ölelt körül: a Dél-Kaukázust (Grúzia nyugati részeit kivéve), Irán északnyugati részét, az északkelet-kaukázusi és Kelet- Törökországot. egészen Szíriáig. A leginkább elterjedt nézetek szerint e kultúrában hurri-urartui és/vagy anatóliai nyelveket használtak.
A hurri nyelv a hurrik (hurriták) által beszélt agglutináló, ma még jórészt ismeretlen nyelv. Első biztos nyelvemlékeik Mári levéltárából, Kr. e. 1800 körüli időből származnak. Megjelenésüket mégis Kr. e. 2300 körülre teszik. Az eblai szövegekben ugyanis néhány névben hurri eredetet feltételeznek s ez félezer évvel előzi meg a máribeli előfordulásokat. A hurri nyelv a Kr. e. II–I. évezred fordulóján tűnik el a forrásokból, párhuzamosan a hettita és az ugariti nyelvemlékek kiveszésével és az asszír terjeszkedéssel. A hurri nyelv túlélésére számos elmélet született, az bizonyos, hogy még Assur-bán-apli idején is találhatók tipikus hurri személynevek az asszír feliratokban.
A hurrik az Északnyugat-Mezopotámiában létezett Mitanni ókori királyságában alkottak többséget. A hurri nyelv a Kr. e. XIV. század körül Kelet-Anatóliában és Észak-Szíriában is terjedt, amikor Mitanni politikai hegemóniája a legnagyobb mértékű volt. Általában úgy tartják, hogy ez a nyelv az örmény hegyek felől érkezett a déli területekre. A hurri kultúrának az északi (sztyeppi) területek felé való terjeszkedését a hagyományos történeti források alapján szinte lehetetlen vizsgálni. Ehhez találtunk most egy írástörténeti jelentőségű támpontot az 1. ábrán látható aranyedényen és a párhuzamain.
Számunkra e körülmények azért különösen érdekesek, mert a hurri kultúra néhány ponton mintha találkozna a magyar kultúrával.
- A hurri/harri "harcos" népnév etimológiája nyilvánvalóan közös gyökerű a magyar harcos szóéval.
- A hurrik a világ első lótenyésztő népei közé tartoztak, akár a magyarok s hasonló elsőség illeti meg népeinket a fémművesség terén is.
- Amikor a 90-es években rekonstruáltuk a székely írás betűinek akrofóniáját, akkor az "u" és "v" rovásbetűk esetében - jobb híján - az ushu "őskő" és vaske "vas" szavakhoz jutottam. Az ezek forrásaként feltételezett magyar őskő szót a meteorvas korabeli nevének gondolom s ebből (ennek korabeli változatából) vélem levezethetőnek a magyar vas szó mellett a fémművesség néhány korai szavát is. Ugyanis az ushu a hurrita nyelvben rezet jelent, a waske pedig az örményben vasat. Az "u" és "v" rovásbetűk pedig fém félkészöntvényeket ábrázolnak. Ez azt jelenti, hogy a magyar kultúra szervesen, vagy meghatározó módon beágyazott volt a bronzkori fémművességet és jelhasználatot kialakító és elterjesztő népek kultúrájába.
- Az anatóliai és az urartui hieroglif írást 20-20 formai és kb. tucatnyi tartalmi párhuzam kapcsolja a székely íráshoz. Ezeket a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be.
- A trialeti aranyedényen és a tágabb környezet hasonló edényein sorozatosan bukkanunk a magyar hieroglif írás jeleivel írt rövid, de jól érthető és magyarul elolvasható szövegekre. Lásd erről a Magyar hieroglifák az Édentől keletre c. válogatást!
- Az 1. ábrán látható aranypohár peremén "fejjel lefelé lógó" jeleket találunk s a társaságukban akad rendesen, a talpán álló jel is. Ugyanezt a sajátos jelhasználatot (aminek ősvallási nézet lehet a magyarázata) megtaláljuk többek között kínai bronzkori edényeken is (2. ábra), szarmata (3. ábra) és avar (4. ábra), valamint magyar népi edényeken is (5. ábra).
2. ábra, Kínai bronzkori edény a Tao folyó vidékéről, peremének belső oldalán "fejjel lefelé lógó" jelekkel
- A Szovjetúnióban kiadott Világtörténet szerint a legtöbb kutató Subartu népével azonosítja a hurritákat. Hozzátehetjük: ez a magyarok régi szabír (szavartü aszfalü) nevének ismert magyarázatát juttatja az eszünkbe. Ezt a hazánkban körön kívüliek által képviselt álláspontot a "tudományos konszenzus" a szakmai és etikai alultápláltsága miatt eddig csak jelzőkkel tudta illetni, érdemben hozzá sem szólt. Arra számíthatunk, hogy a változatlanul fennálló szakmai hozzá nem értésük és etikai-módszertani felkészületlenségük miatt az 1. ábrán felmutatott új magyar nyelvemlékkel sem tudnak többet kezdeni. A nyelvemlékeket pedig hasznosítani kellene, mert a genetika nagyszerű eredményei új nyelvtörténet után kiáltanak.
3. ábra. Szkíta, vagy szarmata üst, a peremétől "fejjel lefele lógó" jelekkel
A Kásler Miklós és társai által végzett genetikai kutatás szerint a hun-magyar Árpád ház genomja a tágabb környékhez tartozó ókori Baktriában (Észak-Afganisztán területén) alakult ki ezidőtájt. Az ősvallási és írástörténeti jelenségek tapasztalható elterjedtsége alapján joggal gondoljuk, hogy a dinasztia genomjának bronzkori kialakulásakor a felsorolt jelhasználati (ősvallási, identitásbeli) szokások a környezetre jellemzőek voltak s a dinasztia kezdettől ezzel az ősvallási meghatározottságú identitással és a hozzá szervesen kötődő állameszmével rendelkezett. A hun területeken (a sztyeppén és Kínában), valamint a magyar néprajzban kimutatható párhuzamok (például a székely jelek töretlen használata) azt bizonyítják, hogy a hun-magyar dinasztia és az általa vezetett magyarság mindvégig hű maradt a bronzkori identitást meghatározó kulturális hagyományához. Ez a hun-magyar állameszme, amelyet ma már alig ismerünk, mindvégig kötődött a székely jelek előzményének, a magyar hieroglif írás jeleinek alkalmazásához. Például ma is a címerünkben szerepel az Egy országa olvasatú hármas halom és kettős kereszt, amint a koronázó palást, a jogar és a Szent Korona is tele van hintve magyar hieroglifikus feliratokkal. Ez a bronzkori eredetű jelhasználat és állameszme összefügg a dinasztia és az általa vezetett hun-magyar népek példátlan történelmi sikerével s magában hordozza a mindenkori feltámadás és újjászületés lehetőségét.
4. ábra. Zamárdi avar korong a peremen "fejjel lefele lógó" nagy hieroglifák sorával, egyébként azonban a talpukon álló Lyukó úristen mondatokkal
L. Nagy Péter, Olasz Judit, Neparáczki Endre, Nicholas Rouse, Karan Kapuria, Samantha Cano, Huijie Chen, Julie Di Cristofaro, Goran Runfeldt, Natalia Ekomasova, Maróti Zoltán, Jeney János, Szergej Litvinov, Murat Dzhaubermezov, Lilya Gabidullina, Szentirmay Zoltán, Szabados György, Dragana Zgonjanin, Jacques Chiaroni ,Doron M. Behar, Elza Khusnutdinova, Peter A. Underhill és Kásler Miklós: Az Árpád-dinasztia filogenetikai eredetének meghatározása Harmadik Béla Y kromoszóma szekvenálása alapján, European Journal of Human Genetics, 164–172 ( 2021)
Varga Géza: Az őriszentpéteri tál jelei
Varga Géza: Tao folyó vidéki kora bronzkori edények olvasata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése