Szamarra ma egy város Irakban, Bagdadtól északra. Területén, a Tigris felső folyásánál egykor a mezopotámiaiak legnagyobb városa állt, a késő neolit műveltség egyik legnagyobb központja, szép kerámialeletekkel a Kr. e. VII. évezred közepén. A Szamarra kori települések az esős földművelés övezetétől délre elterülő vidéken találhatók, ezen települések lakói kezdték el alkalmazni az öntözéses földművelés később Dél-Mezopotámiában általánossá vált rendszerét.
Az edény a széles körben kimutatható ábrázolási szokásnak és ősvallási mondanivalónak megfelelően az Édent idézi fel. A közepén lévő svasztika az Ószövetség által nagy tisztelettel említett négy szent folyó térképe. E szent folyók az Éden területéről (az Ararát tövéből) kiindulva az életerőt viszik szét a világ négy tájára. E magyarázatot két körülmény is alátámasztja. Egyrészt az, hogy a világmodell közepén áll, ahonnan (az Isten helyétől) a négy irányba induló szent folyókat szokták ábrázolni, vagy jelképezni. Másrészt a svasztika négy jó "folyó" hieroglifából áll, amelyből a székely írás "j" betűje kialakult az akrofónia során.
A tál peremén az Ak ügy "Heraklész folyó" jelpárok ismétlődnek. Ez a jelpár igen nagy karriert futott be, a világ számos táján megtalálható (3. és 4. ábra). Elsősorban a Tejútra utal, de a képletesen az Istennel azonos Tejútból származó vizet (életerőt) szállító szent folyók jelölésére is felhasználták.
4. ábra. Makói avar kereszt az egy központi forrásból négy irányba induló szent folyók ábrázolásával, a folyókat az Ak ügy "Heraklész folyó" jelpárral jelölték
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése