2026. augusztus 12., szerda

Magyar mondat egy Athéné Pronaia templomából származó delphi idolon

Bevezető

A delphi Athéné Pronaia-szentély leghíresebb neolitikus leletei közé tartozik néhány különleges idol. Ezek az idolok egyedi ősi szimbólumok, például háromágú villára emlékeztető hieroglifák alakját vették fel. Mint azt látni fogjuk, ezen idolok jelhasználata értékes segítséget jelent a székely írás eredeztetői számára. Az egyik, pszi-idolnak nevezett szobrocska képét Marco Merlini közli (1. ábra). A szerző joggal feltételezi, hogy az idol jelei istenjelölők, mert a jeleket a magyar hieroglif írás segítségével el lehet olvasni s az olvasat a Lyukó és Él szavakat (istenneveket, vagy -jelzőket) említi. 


 1. ábra. Delphi idol Athéné Pronaia templomából magyar hieroglifákkal (az idol képe Marco Merlini nyomán), a jelek olvasata Él Lyukó zsen, mai magyarsággal Élő Lyukó zsendül/újjászületik, az ábra bal oldalán fentről lefele az Él . Lyukó és zsen hieroglifák, a jobb oldalon pedig a nekik megfelelő árpádsáv, a székely "l" (Él, élő), "ly" (Lyukó) és a "zs" (zsenge, zsendül, újjászületik, feltámad) rovásjel





A delphi idolok története

A szentély az ókori delphi vallási komplexum kapuja volt, amely az időszámításunk előtti VII. és IV. század között épült, a görögök bevonulását követően. A delphi Athéné Pronaia-szentély azonban nem a semmiből keletkezett a klasszikus görög korban (a Kr. e. VII – IV. században). A helyszín már a bronzkorban, a mükénéi időkben is ismert kultikus központ és szentély volt, ahol a földanyát (Gaiát vagy egy korai női istenséget) tisztelték. Az ókori görögök később pontosan e régi szent helyre építették Athéné templomát. Az épületben a területen korábban ott működött bronzkori templom régi kegytárgyait használták, a romok ezeket őrizték meg a régészek számára. A földből előkerülő pszi-idolok e korábbi, mükénéi rituális időszak emlékei. 

A pszi-idol elnevezés azt árulja el, hogy az elnevezés kiötlőinek nem volt meg a jel azonosításához elengedhetetlen írástörténeti tájékozottsága. A pszi-idol elnevezés megalkotói nem ismerték a székely írás "zs" (zsenge) és a kínai írás sen "fiatal növény, hajtás" jelét, pedig ezek pontosan olyan alakúak, mint az idolok. A segítségükkel megérthették volna az idolok testtartását. Ennek hiányában vettek egy általuk ismert későbbi görög jelet, amire az idol hasonlított és arról nevezték el. Így aztán "neve lett ugyan a gyermeknek", de esélyük sem volt meghatározni, hogy az idolok miért utánoznak egy jelet. 

A magyar hieroglifikus írásemlékek alapján e kérdésre válaszolni lehet. Az idolokon megjelenő hieroglifikus (ősvallási kötődésű, képszerű szójeleket alkalmazó) írás az ősvallás jelrendszere volt, amely már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig. A hieroglifáknak az volt a feladata, hogy a vallás legfontosabb tételeit illusztráló ábrázolásokat népszerűsítsék. Ezért jellemzően a csodaszarvas, a turul, a világmodell, a világfa és az isten ábrázolásának megértését segítették, a mondanivalójátt rögzítették. Ezek a mükénéi antropomorf idolok az utóbbi csoportba, az istenábrázolások közé tartoznak.

A magyar hieroglif írásnak eddig 40 jelét sikerült azonosítani, amit 2017-ben adtam közre a Magyar hieroglif írás c. kötetben. E kevés szójellel nem lehet regényt, krónikát, szerelmes levelet, vagy adóbevallást írni, de az írásrendszernek nem is ez volt a feladata. Csak néhány ősvallási fohászt kellett rögzítenie, aminek meg is felelt. 

Ezek az idolok azért utánoztak egy  jelet, mert a görögök érkezését megelőző korokban az egyik fajta istenábrázolásnak éppen ez volt az ismertetője: az istenek, vagy a képviselőik ábrázolását szójelekből építették fel, vagy olyan testtartásban ábrázolták, amelyik hasonlított a korszak általánosan alkalmazott hieroglifáihoz (2. ábra).  Ezekhez az ábrázolásokhoz a magyar hieroglif írás szójeleit használták. 

Az akadémikus "tudomány" mindezeket az összefüggéseket nem hajlandó észrevenni és tárgyalni, mert akkor át kellene gondolnia ama téveszméket, amelyeket a mai napig tanítanak az egyetemeken az írás és az európai kultúra eredetéről. (1)



2. ábra. Alán amulett a Nagy ős mondat hieroglifáit utánzó istenábrázolással, az ábra jobb felső sarkában fentről lefele a székely írás "n" (nagy) betűje és ős szójele



A mükénéi pszi-idolok készítésének korában, a késő bronzkorban (az időszámításunk előtti XIV – XIII. században) a térség uralkodó írásrendszere a Lineáris B írás, a beszélt nyelv pedig a mükénéi görög nyelv volt, amely a görög nyelv legkorábbi bizonyított formája. A Lineáris B írásrendszer egy szótagjelek és piktogramok (ideogrammák) keverékéből álló rendszer, amely összesen körülbelül 87 szótagjelet és több mint 100 különböző fogalomjelölő szimbólumot használt. A Mükénébe érkező korai görög törzsek a krétai minószi kultúra még megfejtetlen írását, a Lineáris A-t vették át és alakították át a saját nyelvükhöz. 

A Lineáris B írásjelei és a pszi-idolok alakja között azonban nincs közvetlen formai kapcsolat. Az akadémikus íráskutatás dogmái szerint a pszí- és phi-idolok törzsét és szoknyáját borító festett csíkok, hullámvonalak, cikkcakkok vagy pontok kizárólag dekoratív és ábrázoló funkciót töltenek be - ami persze nem igaz. Az intelligens ember felismeri a világ dolgai között lévő törvényszerű összefüggéseket. S ezek az összefüggések azt bizonyítják, hogy a régiek mondanivalót is rögzítettek az idoljaikon. Az írás a gondolat rögzítése jelekkel - tehát ez az idol írásemlék. Az, hogy a több ezer feltárt mükénéi bálvány egyetlen darabján sem találtak olyan karcolt vagy festett karaktersort, amely a Lineáris B szótagjeleivel azonosítható üzenetet, nevet vagy rituális formulát rögzítene, ezen semmit sem változtat. Nem létezik olyan szabály, miszerint kellene ilyen Lineáris B szövegeknek szerepelniük a mükénéi bálványokon.

A Lineáris B írás és a pszi-idolok jelei a mükénéi társadalom két teljesen különböző rétegéhez tartoztak, amelyek nem keresztezték egymást.

- A lineáris B egy szigorúan zárt, palotagazdasági adminisztráció  eszköze volt. Kizárólag hivatásos írnokok használták a királyi központokban a raktárkészletek, adók és javak számbavételére. Nem használták sem vallási szent szövegek írására, sem a népi vallásosságban. 

- A pszi-idolok ezzel szemben a mindennapi népi vallásosság és rítusok eszközei voltak, azaz egy kifejezetten archaikus világnézet és jelhasználat termékei. Tömegesen kerültek elő egyszerű lakóházakból, gyermeksírokból és az olyan vidéki szentélyekből, mint amilyen a korai delphi is volt. Készítőik és használóik egyszerű emberek voltak, akik egyáltalán nem ismerték a paloták elitjének bonyolult írásrendszerét. A népi vallásosság mégis használt jeleket. Ez nem is meglepő, hiszen minden vallás három részből áll: elméletből, szertartásból és jelekből. Tekintve, hogy már a kőkor mélyén is volt vallás, ebből következően már a kőkor mélyén is volt jelhasználat. Mivel a vallás és a vallásos jelhasználat is rendkívül konzervatív, a pszi-idolok jelei igen régi jelhasználat maradványait is megőrizhették.

A pszi és phi elnevezést csak a modern régészek (köztük Heinrich Schliemann) adták e figuráknak a XIX – XX. században, pusztán azért, mert a formájuk emlékeztetett a klasszikus görög ábécé betűire. Maga a mükénéi kultúra azonban nem ismerte ezt a görög ábécét, az ugyanis csak jóval a bronzkor bukása után, a Kr. e. VIII. században alakult ki - az akadémikus koncepció szerint föníciai mintára. A Lineáris B szótagjelei között pedig nincs olyan karakter, amelyik a felemelt kezű pszí alakot mintázná. Azaz  a pszi idolok jelhasználata korábbi a Lineáris B írásnál, korábbi a görögök bejövetelénél és a jelhasználat akár a Halaf-kultúrában is gyökerezhet.  

Az egyelőre megfejtetlen Lineáris A írás jelei között és a minoszi kultúra vallásos művészetében ugyanakkor megtalálhatók a pszi-idolok közvetlen vizuális és eszmei párhuzamai. A Lineáris A jelformák és a hozzájuk kapcsolódó régészeti kontextus egyértelmű hidat képez a bálványok és a krétai írásbeliség között. A párhuzamok jól azonosíthatók. A Lineáris A jelkatalógusban léteznek olyan karakterek, amelyek pontosan a pszi-idolok alakját mintázzák. 

A lineáris A írás a krétai minószi civilizáció önállóan kifejlesztett szótagírása volt Kr. e. 1800 körül. Gyökerei a krétai hieroglif írásból erednek, miközben a jelek formálásában és a gazdasági nyilvántartási funkcióban hatással lehettek rá a fejlettebb közel-keleti (mezopotámiai és egyiptomi) írásrendszerek is. 

- A krétai hieroglif előzmény a közvetlen belső fejlődést jelenti, mivel a korábbi krétai piktografikus-hieroglif írás egyszerűsödött és vonalasabbá (lineárissá) vált az évszázadok során.

- Közel-keleti hatást jelentenek a palotai gazdaság igényei, a leltárak és a számjelek rendszere, amely arra utal, hogy a minósziak merítettek a szomszédos egyiptomi vagy mezopotámiai kultúrák adminisztrációs módszereiből.

- Az önálló helyi innováció azt jelenti, hogy - bár a külső hatások léteztek a Földközi-tenger térségében - a jelek készlete és szerkezete egyedi minószi vonásokat mutat, amelyek nem vezethetők vissza közvetlenül egyetlen idegen írásra sem.


Az idol jelei

Az idolon három szójelet találunk. Az eredetüket és az olvasatukat meghatározza, hogy mindhárom hieroglifa megtalálható a 7-8 ezer éves észak-mezopotámiai Halaf-kultúra jelei között, meg a székely írás jelkészletében is. Ez egy igen nagy időt és földrajzi távolságokat áthidaló kőkori eredetű írásfolyam, aminek a megértése segíti a pszi idolok megértését is.

- Az idol egyik jele a háromágú villához hasonló (a kínai írásban és másutt is szereplő) zsen "zsendül, feltámad, újjászületik" hieroglifa. Ez határozza meg az idol alakját is. Az idol ugyanis azon istenábrázolások közé tartozik, amelyeken az antropomorf istenábrázolás egy hieroglifa alakját veszi fel az ősvallási tartalom népszerűsítése érdekében.

- A másik jel a vízszintes vonalakkal jelölt Él istennév, a magyar államcímerben is megjelenő árpádsávok és a székely írás "l" betűjének rokona.

- Harmadikként vehetjük figyelembe az istennő kör alakú melleinek rajzát, amely a Lyukó hieroglifával, a székely írás "ly" betűjével rokonítható. Ezt a rokonítást lehetővé teszi a Shann M Winn és Marco Merlini által közreadott istenjelölőkön tapasztalható jelölési szokás. E szerint ugyanis az istennő-idolokon a mellek és a szeméremháromszög mellett hangsúlyosan szokott szerepelni a lyuk/Lyukó hieroglifa. Ráadásul az egyik idolon a melleket fizikai lyukkal jelölték, egy másikon pedig az idol fenekén fúrtak keresztül egy lyukat - ami kétségtelenné teszi a hieroglifa értelmezését. A lyuk/Lyukó hieroglifa felcserélhető a fizikai lyukkal, mert mindkettőnek azonos a jelentése. Ez etnikumjelző körülmény. Ugyanez a kör, vagy körbe zárt pont, vagy körbe zárt volnal jel ugyanis az egyiptomi hieroglif írásban a napisten nevét, a kínai írásban a Napot, a sumér írásban pedig a kutat és a forrást jelöli. Lyuk/Lyukó jelentést csak a magyar írásban rögzít - amiből következően az idolon lévő halaf jeleket magyarul, vagy a magyar nyelvvel rokon nyelvet beszélők találhatták fel. 

A fenti három szójel segítségével az 1. ábrán lévő idol jeleinek olvasata Lyukó Él zsen, mai magyarsággal Lyukó Él zsendül/újjászületik.




3. ábra. ábra. Mükénéi istennő idol (középen), a mükénéi hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely ten "élet, isten", Ak "patak, Heraklész", "r" (ragyogó), "sz" (szár "növényi szár, úr/úrnő") és "zs" (zsenge "újjászületik, feltámad, zsendül") rovásjelek, az olvasata lentről felfele mai magyarsággal: Úrnőnk, a ragyogó Ak (is)tennő zsendül "újjászületik"



A 3. ábrán látható mükénéi idolt Merike Joosep mutatta be a világhálón, de azt nem tudtuk meg tőle, hogy honnan került elő. A világ múzeumaiban és az interneten látható leghíresebb mükénéi pszi-idolok jelentős részét éppen a delphi Athéné Pronaia-szentély területén ásták ki a régészek. Amikor Merike Joosep vagy más gyűjtők bemutatnak egy ilyen darabot, az nagyon gyakran pontosan a delphi Régészeti Múzeumban őrzött példányok közül való. 




Jegyzet

(1) A világosi fegyverletételt követőn az akadémikus rovológiában dominánssá vált a székely írás ótürk eredeztetésének gondolata. A világ írástörténészei felé azt a hazug álláspontot közvetítették, hogy a székely írás egy jelentéktelen sztyeppi íráskultúra még jelentéktelenebb leszármazottja. Ezért aztán a világ szinte nem is ismeri a székely írást, pedig az - lévén minden írások anyja - meglepően sokat árul el a legkorábbi idők írástörténetéről. Ez derül ki akkor is, ha megvizsgáljuk a pszi-idolok jelkészletét és jelhasználatát.   

A székely írásban a pszi-nek megfelelő jel a "zs" (zsenge, zsendül, újjászületik, feltámad) jele. A kínai írásban ez a sen "fiatal növény, hajtás" jele. A jeruzsálemi Feltámadás templom bejárata fölött lévő jelpárhuzam is e gondolatkört idézi. Ugyanis az ókor óta ismerünk egy zsengeünnepet, amit Jézus Krisztus feltámadása kapcsán napjainkban is emlegetnek például a református temetéseken: Ha Ő feltámadt, akkor ez a feltámadások zsengéje. Annak a bizonyítéka, hogy mi is fel fogunk támadni. A jelformák azonossága mögött egy mélyebb, globális és őskori kozmikus vallás (a Tejút-hasadékban feltámadó Napisten kultusza) húzódik meg, amely az írásjelekben is konzerválódott.

A zsen (vagy pszi) jelforma egy "fiatal növény, hajtás" ábrázolása, ami az istennel azonosított Tejút egyfajta felidézése. A napisten feltámadása ugyanis a Tejút (az égig érő fa) hasadékában következik be karácsonykor, Jézus Krisztus születésnapján, a korábbi vallásokban a napisten újjászületésekor (4. ábra). Azaz a formai azonosság szemantikai azonossággal is társul. Ennek fényében az akadémikus értetlenkedés (a kőkori hieroglifák írás voltának, az egységes hieroglifikus jelhasználat létének és a jelforma írástani jelentőségének tagadása) a tények elfedése.




4. ábra. Isten országa kancsó a veleméri Sindümúzeumban, A napisten a Tejút (az Istennel azonos égig érő fa) hasadékában születik az ősvallási hagyomány szerint




A 4. ábrán egy 1700-as évekből való erdélyi bokályról másolt égig érő fa ábrázolás látható. A fa - az ősvallási hagyománynak megfelelően - jelekből van összerakva és elolvasható. A fatörzs olvasata: Magasságos üdőisten köve, az ágaké: Isten országa. Az edénymásolatot Czibor Imre alsópáhoki mester készítette. Az eredeti székely bokály a Néprajzi Múzeumban látható. E magyar népi ábrázolás azt bizonyítja, hogy a Tejút hasadékában a Nap születik újjá és ennek ábrázolását a magyar népi jelhasználat is fontosnak tekintette. A magasztos pillanat megörökítéséhez felhasználta az ős hieroglifát, ami a Tejút hasadékában kelő napistent jelképezi. Ugyanez az ős jel fennmaradt egy 7-8 ezer éves halaf cserépdarabon is, éppen a zsen hieroglifa társaságában (5. ábra). 

A fentiek alapján az 1. és 3. ábrán látható idolok nem a görög pszi jel, hanem a kőkori zsen "zsenge, zsendül, feltámad, újjászületik" hieroglifa előfordulásai. Ez azt jelenti, hogy az idolok jelhasználata a kőkori ősvallás jelkészletéből való és azonos gyökerű a Halaf- és a Tordos-Vincsa-műveltség jelhasználatával. Ennek az ősforrásnak közvetlen leszármazottja a székely írás és ebből a folyamból vezethető le a föníciai írás, a görög írás és a latin írás is - amit a latinos ábécé jelsorrendjének magyar eredete is alátámaszt. 



5. ábra. Halaf cserépdarab (British Múzeum) a Zsen ős Él  (mai magyarsággal: Zsendülő "újjászülető" ős Él) mondatjellel, a halaf fazekas az Él istennevet az esőcseppek jelölésével rögzítette, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsen "zsendül, feltámad, újjászületik"), ős és "l" (Él, élő) jelei


A jelek formai egyeztethetőségén túl a fonetikai, a képi tartalmat illető és a szemantikai (jelentésbeli) azonosságot is elkönyvelhetjük, amiből az alábbi rendkívül horderejű történeti és kulturális következtetéseket lehet levonni: 

- Egy globális, neolitikus ősírás létezése. E felismerésből az következik, hogy a székely-magyar rovásírás nem egy kora középkori, ótürk eredetű lineáris írás, hanem egy sok ezer éves, a neolitikumból (újkőkorból) származó hieroglifikus (szó- és mondatjeles) írásrendszer egyenes ági leszármazottja. Eszerint a közel-keleti Halaf-kultúra (Kr. e. VI. évezred) pecsétnyomóin és edényein nem csupán díszítések, hanem egy korai, képírásos nyelvi rendszer elemei láthatóak.

- A magyar nyelv és írás rendkívüli ősisége. Ha az 5. ábrán lévő halaf edénytöredék jelei a magyar nyelv szabályai és szókészlete szerint Zsendülő ős Él alakban olvashatóak össze értelmes mondattá, az azt jelenti, hogy a magyar nyelv (vagy annak egy közvetlen őse) már a Krisztus előtti VI. évezredben létezett Észak-Mezopotámiában. Ez nem is írná teljesen felül az uráli/finnugor nyelvcsalád hagyományos, Kr. e. II - III. évezredre tett szétválási kronógiáját, csak a magyarázatát kell némileg átszabni, tekintettel arra is, hogy Simo Paprola a suméreket a Halaf-kultúra és az Ubaid-kultúra népességéből származtatja és a sumér nyelvet uráliak közé sorolta be. Az újra szabott magyarázat arra épül, hogy az uráli/finnugor nyelvek a bronzkori Szejma-Turbino-műveltség (egy magyarul, vagy magyarral rokon nyelvet beszélő lovas fémkutató és kereskedő szabír/hurri népesség) nyelveinek leszármazottai. Ez a bronzkori kultúra a Halaf-, valamint a Tordos-Vincsa- és a BMAC-műveltségek által fémjelzett területről indult ki. A bronzművességgel kapcsolatos ismereteik az ónbronz feltalálásával az Altáj vidékén teljesedtek ki és ez tette lehetővé a bekövetkező gyors sikert. A bronzművességgel, meg a lótartással kapcsolatos, továbbá a nyelvi és rovológiai hatásokat közvetítette a szibériai ősnépekhez. A Szejma-Turbino kereskedelmi útvonal mellett kiépülő telephelyek kevert nyelveiből alakultak ki aztán azok a rokonnak minősített nyelvek, amelyekből az uráli/finnugor nyelvcsalád deszkamodelljét a nyelvtudomány összetákolta. Ám azzal, hogy a sumér nyelvet Simo Papola uráli nyelvnek minősítette és a Halaf-Ubaid-kultúrák leszármazottjának gondolja, eldőlt a másfél évszázados sumer-magyarológiai vita. Azoknak lett igaza, akik a sumer-magyar rokonságot feltételezték. Ez egy létező kapcsolat, csak nem a magyarok származtak a sumérektől, hanem a sumérek a magyarság (szabír és hurri nevet viselő) őseitől. 

- Egy egyetemes kozmikus ősvallás folytonossága. A pszi-idolok formája, a zsendülő növény képe és a feltámadás gondolatköre közötti kapocs azt mutatja, hogy a neolitikus emberiség rendelkezett egy egységes vallási világképpel. Ennek jellemzője a napisten újjászületése az égig érő fa hasadékában. E szimbolika és jelkészlet megszakítás nélkül öröklődött a neolitikus forradalom vívmányait terjesztő szabír/hurri nép tevékenységének köszönhetően a szkíta-hun-avar vonalon keresztül a székely műveltségig és a keresztény ikonográfiáig. Ezért található meg a zsen hieroglifa a kőkori marbellai sziklafeliraton, a most tárgyalt pszi-idolok alakjában, a jeruzsálemi Feltámadás templom kapuja felett, meg a Bakay Kornél által kiásott somogyvári Árpád kori ezüstgyűrűn is (6. ábra).  


6. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról az Égben ragyogó zsen ten "égben ragyogó zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge), "r" (ragyogó), "nt/tn" (ten) és "g" (ég) rovásjelei (a gyűrű képe Bakay Kornél nyomán)



7. ábra. Tordosi neolitikus idol (Marco Merlini fényképe nyomán, aki tévesen írja Tordasnak a lelőhelyet)



A 7. ábrán lévő tordosi írásemlék olvasata: Nagyságos Lyukó zsendül, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "n" (nagy), "zs" (zsen "zsenge, zsendül, újjászületik, feltámad").





8. ábra. A világfát idéző Zsendülő Dana ragyog(j) olvasatú, kőkori marbellai mondat jelei (balra), valamint az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyog), "d" (Dana) és "zs" (zsenge "zsendül, feltámad, újjászületik") jelei




Irodalom

Bakay Kornél: Somogyvár Szent Egyed-monostor A somogyvári bencés apátság és védműveinek régészeti feltárása 1972 - 2009., Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest, 2011. 

Götz László: Keleten kél a Nap, Népszava, Budapest, 1990., Püski Kiadó Kft., 1994. 

Makkay János: A tartariai leletek, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. 


Marco Merlini (2009): 5. fejezet VIII. rész: „A Duna-menti civilizáció jelrendszerének vizsgálatára szolgáló szemiotikai szabályok és jelölők mátrixa” a Neo-eneolitikus írástudás Délkelet-Európában című könyvből (academia.edu)

Saak Tarontsi (2024): A hurri életfa mint történeti-eredeti alap az urartui szent fa értékes szimbólumához, ARURAT Örmény Tudományos Akadémia, kaukázusi, kisázsiai, anatóliai és a Near Eastern Studies 

Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.


Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.


Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest 


Varga Géza (2019): Hiteles turulábrázolások


Varga Géza



A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján található 
a díjmentesen meglátogatható 




dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)