Gulyás Edina tett közzé egy áttekintést az avar mellkeresztekről. Mint azt megállapítja: "A Kárpát-medence avar kori emlékanyagában számos keresztény jellegű tárgy található, amelyek egykori tulajdonosairól feltételezhető, hogy valamilyen mértékben már érintkeztek a kereszténységgel. E tárgyak között viszonylag kis számban fordulnak elő a mellkeresztek, azonban e tárgytípus kapcsán azonnal felmerül viselőjének lehetséges keresztény volta. Közelebbről megvizsgálva ezeket a sírokat, a további mellékleteket, a környezetükben elhelyezkedő többi sírt és a temető egészét, feltűnik, hogy egyértelműen keresztény hitű egyénekről aligha lehet beszélni az avar kori Kárpát-medencében."
A régészeti leletek leírásakor gyakran előforduló dilemma ez azoknál, akik nem ismerik fel a tárgyon lévő magyar hieroglifákat és azok tanúvallomását nem tudják felhasználni a leírás során. A mellkereszt alakját meghatározó kereszt ugyanis előfordul a székely írásban és annak az avarok által is használt előzményében, a magyar hieroglif írásban is. Ott is istenjelképként. Azaz nem szükséges rögvest a kereszténységre gondolni a kereszt láttán. Ám, ha mégis arra következtetünk egyéb megfontolások miatt, a továbbiak (esetünkben a hieroglifikus mondat) alapján jogos a gondolat, hogy ez az avar világnézet valamiféle átmeneti állapota lehet a pogány és a keresztény vallásnak. Ugyanennek a magyar hieroglif írásnak a szójele a kereszten olvasható további három szójel is: a kereszt közepén a lyuk/Lyukó hieroglifa, azt követően az Óg "ég" jel, valamint a hármas halom alakú ország hieroglifa.
Az Óg jelnek ez egy sajátos alakja, mert az égboltot ábrázoló jel végei nem befele, hanem kifele kunkorodnak. Ez így hasonlatossá teszi őket a görög omega "nagy ó" jelhez, amit a görögök a sztyeppi, anatóliai, vagy mezopotámiai rokonnépeinktől (szkítáktól, szabíroktól, hattiaktól, hettitáktól, sumerektől stb.) vehettek át, mert a föníciaiban - ahonnan a görög jeleket szeretik származtatni - nem voltak magánhangzók. Az Óg jelet (az Ószövetségben is szereplő Óg király, valójában nyilván az égisten nevét) azért is olvashatjuk ég-nek, mert a hettita írásban (és feltehetően a környezetében is) az "o" és "e" hangot nem különböztették meg, ami tükröződhet az esetünkben is, lévén a hettita (luviai) hieroglif írás és a székely írás között vagy 20 azonosítható jelforma.
Irodalom
Gulyás Edina: Megjegyzések az avar kori Kárpát-medence mellkeresztjeinek kapcsolatrendszeréhez
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2020) Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével
Varga Géza (2026): Válasz Janurik Tamásnak Lyukó ügyben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése