Merike Joosepnek köszönöm a jeleket hordozó mükénéi nőidol képének közzétételét a világhálón. A jelen cikkben az idolon lévő mondatot olvasom el a magyar hieroglif írás segítségével (1. ábra).
1. ábra. Mükénéi nőidol (középen), a mükénéi hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely ten "élet, isten", Ak "patak, Heraklész", "r" (ragyogó), "sz" (szár "növényi szár, úr/úrnő") és "zs" (zsenge "újjászületik, feltámad, zsendül") rovásjelek, az olvasata lentről felfele mai magyarsággal: Úrnőnk, a ragyogó Ak (is)tennő zsendül "újjászületik"
A kőkorban az ősvallást szolgáló jelhasználat jellegzetessége volt a hieroglifákból (ősvallási kötődésű szójelekből) alkotott képek rendszere. E képalkotó módszerrel, szójelekből összerakva hozták létre az ősvallás számára fontos elméleti tételek elolvasható illusztrációit. Így születtek meg az antropomorf istenábrázolások, a csodaszarvas, a turul, az égig érő fa és más képek. E kőkori jelhasználati elvnek felel meg a jelen cikkben tárgyalt mükénéi istennő-idol is.
E szójeles írás az Éden (100 - 50 000 évvel ezelőtt) és a Termékeny Félhold (20 - 10 000 évvel ezelőtt) írása volt, amelyet az innen Európába és Ázsiába, sőt Amerikába induló telepesek több hullámban magukkal vittek az új lakóterületeikre is. Ott e hieroglifákat (ősvallási kötődésű szójeleket) esetleg már ismerhették, de korábban az alkalmazásuk ritkább és egyszerűbb volt (1). A napjainkig használt székely írás e kőkori ősvallási jelrendszernek (a magyar hieroglif írásnak) az utóda.
A 90-es években végrehajtott akrofónia rekonstrukciónak köszönhetően a magyar jelek felől megközelíthettük a több évezredes jelek jelentését és hangalakját. 1993-ban tettem közzé azt a Nemetz Tibor által elvégzett matematikai valószínűségszámításra alapozott felismerést, hogy az ismert írások nem poligenezissel, hanem monogenezissel keletkeztek. Azaz nem a véletlen egyezésnek, hanem az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhető a jelformák hasonlósága.
Az istennő-idol minden jele formailag megegyezik a magyar hieroglif írás valamelyik szójelével. Közülük a zsen "zsendülő, feltámadó, újjászülető" és ten "élet, isten" hieroglifa a legfontosabb, mert a mükénéi idolon (1. ábra) és másutt is (2 - 5. ábra) megtalálhatók és jól értelmezhetők. Ez az elterjedtség és az ősvallási használatból fakadó hasonló olvasatok adnak lehetőséget a mükénéi istennő-idol jeleinek és az elterjedésük nagyívű etnokulturális folyamatának megvilágítására.
2. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó (középen, fotógrafika) jeleinek székely megfelelői (balra fent) és egy kaitag szőnyeg zsen Ten (mai magyarsággal: zsendülő Isten) ligatúrája (jobbra fent)
A Merika Jooseph által a mükénéi idol képéhez mellékelt leírás szerint a mükénéi kultúra fénykorából és késői időszakából, amely a Kr. e. XIV. és XIII. században élte meg legnagyobb kiterjedését, kis női agyagszobrok maradtak ránk. Ezeken jól látható a mükénéiek szélsőséges sematizálásra való hajlama (a lineáris jelekből való képalkotás eljárása - VG). Az egyszerűen megformált és festett alakokat egyfajta korona és bizonyos kartartások jellemzik. (A kar- és testtartásoknak ez a rendszere a sztyeppén és a honfoglaló magyaroknál is kimutatható - VG). E testtartásokat ma a görög Phi és Pszi betűk neve alatt tartják nyilván, amelyekre az idolok alakja feltűnően hasonlít. A régebbi Phi típus egy olyan testtartást képvisel, amelyben - mint az imában - a karok a mellek alá helyeződnek. A Pszi típus egy kultikus testtartást mutat, amelyben a karokat mindkét oldalon felemelik. Ez az istenábrázolásokon már a Kr. e. II. évezred elején megjelenik az epiphania (az isten megjelenésének) gesztusaként.
3. ábra. Az Alba Longa-i halotti urna (Vatikán Múzeum), balra az urna hieroglifikus mondatai, lentről felfele: Lyukó sar ten/Tin/Tinia (mai magyarsággal: Lyukó úristen), svasztika (az Éden négy szent folyójának felidézése négy darab jó "folyó" hieroglifával), Ég ügy "égi folyó", Dana sar ég sar "Dana úr az ég ura"
A fenti leírás helyesen ismeri fel azt, hogy az idol testtartása egy írásjelet utánoz, ami az epiphaniához kapcsolódik. Az idoloknak ez a szokása már a 4000 éves BMAC kultúrában is ismert (8. ábra). Évezredeken át követhető a régészeti leleteken. Azonban ez a jel, amit az idol megjelenít, nem a görög pszi (2) s mert ez az idol egy korábbi hieroglifikus jelhasználati módot képvisel. Nincs megmagyarázva, hogy a háromágú villa alakú görög pszi jel miképpen, miért kötődik az epiphaniához. Az azonos alakú magyar "zs" (zsenge "újjászületik, feltámad") és a kínai sen "fiatal növény, hajtás" jelek azonban megadják a magyarázatot erre a kérdésre. Az évente meghaló és feltámadó Isten újjászületését jelképezi a fiatal növényként ábrázolt világfa (a Tejút jelképe), amelynek hasadékában karácsonykor a Nap felkel. Ezért van ott ez a jel ma is a jeruzsálemi Szent sír (Feltámadás) templom bejárata felett (4. ábra).
4. ábra. A jeruzsálemi Szent Sír templom bejárata fölé kőbe vésett rovásjelek
A magyar és a kínai jelek közelebb állnak a jel eredeti forrásához, a kőkori ősvallás által használt szójelekhez. A kínai sen és a magyar zsenge szójel pontosan azonos formájú és a sen/zsenge jelnév is a nyilvánvaló rokonságukról árulkodik. A jelforma az Istennel azonos világfa (azaz a Tejút) egyik jelképe. Karácsonykor a Tejút hasadékában kel fel (születik) a Nap s az idol e pillanatra emlékeztet. A fenti három jel egyetlen ősi forrásból származik, amelyet az Éden és a Termékeny Félhold írásának tekinthetünk.
5. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról a Zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával és az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei, a minden jelet felhasználó teljes olvasat: Ég ragyogó zsen ten (mai magyarsággal: Égben ragyogó zsendülő isten)
Jegyzet
(1) A Pireneusokban megőrződött 15 000 éves Mas d' Azil-i jelkészlet alapján a kőkor mélyén is ismerték az ős és a ten jeleket, de - a jelenlegi ismereteink szerint - még nem alkották meg belőlük az Isten ligatúrát, amit a sztyeppén Kr. e. 4000 táján már megtalálunk. Abból a korból még nem ismerünk szójeleket utánzó idolokat sem.
(2) A mükénéi kultúra a görög szárazföld késő bronzkori kultúrája a Kr. e. XVI–XII. században. A görög ábécét viszont csak a Kr. e. IX. század vége, vagy a VIII. század eleje óta használják. Kr. e. 1450 tájától néhány évszázadon keresztül a mükénéi kultúra írása a Lineáris B, amelynek mintegy 90 szótagjele volt. Gyakoriak az ideogrammák, fogalmakat jelölő szimbólumok is, amelyek valamilyen terméket, vagy mértéket jelölnek. Ezek sokszor felismerhető rajzok az adott tárgyról.
A mükénéi istennő-idol alakját meghatározó, háromágú villára emlékeztető jel képi tartalmát a kínai és a magyar írás alapján sikerült megvilágítani: egy fiatal növényi hajtás rajza, amely az Istennővel és a Tejúttal azonos égig érő fát idézi. Berze Nagy János népmesekutató megállapítása szerint az égig érő fa egy női istenséggel azonos a magyar néphitben. E hiedelemnek az a magyarázata, hogy karácsonykor a Tejút hasadékában kel (születik meg) a Nap.
Nem minden Lineáris B szótagjel hangalakja ismert. Kisebb részük teljesen megfejtetlen, más részüknél viszont csak a pontos korabeli kiejtés bizonytalan, körülbelüli tartalma azonban ismert. Ezt az írást a bizonytalanságok ellenére már görög nyelvűnek tartják, de az ismeretlen népességű minoszi kultúra Lineáris A írásából származtatják. A Lineáris B írás jeleinek latin betűsre való átírásának szabványosítására külön szervezet jött létre, a Comité International Permanent des Études Mycéniennes (CIPEM), Mükénéi Epigráfiai Csoport, Cambridge-i Egyetem: mycep@classics.cam.ac.uk
6. ábra. Mükénéi Lineáris B írásmutatvány a mükénéi idol alakját meghatározó (háromágú villa alakú) görög pszi betűnek meghatározott, a magyar hieroglif írásban azonban a zsen "zsendül, feltámad, újjászületik" szójeleként szolgáló hieroglifával a harmadik sor közepén
A lineáris A írásrendszert a krétai minósziak használták Kr. e. 1800 és Kr. e. 1450 között a feltételezett minószi nyelv vagy nyelvek írására. A lineáris A volt a minószi civilizáció palotai és vallási írásaiban használt elsődleges írásmód. Ezt követte a Lineáris B írás, amelyet a mükénéiek használtak a görög nyelv egy korai formájának írására. A lineáris A írást Sir Arthur Evans régész fedezte fel 1900-ban, de az ezzel írt szövegeket még nem sikerült megfejteni.
Úgy tűnik, hogy a lineáris A írás jeleinek többsége grafikus megfelelővel rendelkezik a lineáris B szótagkönyvben. Michael Ventris 1952-es megfejtése szerint a közös jelek ugyanazt az értéket fejezhetik ki, mint a Lineáris B írásban. Egy további magyarázat szerint a Lineáris A írás és nyelve szoros rokonságban állhat az anatóliai luwival (aminek az írását korábban hettita hieroglif írásként tárgyaltak). E luvi írásnak mintegy 20 jele formailag, azon belül 12 jele tartalmilag is összefügg a magyar hieroglif írással.
A Lineáris A írás anatóliai eredeztetése beleillik abba a folymatba, amelyet a Termékeny Félhold területéről kiinduló és neolitikus forradalomnak nevezett eseménysor képvisel. Ennek során a földművelés megjelenésére, a mezőgazdaság korai fejlődésére és a letelepedett életmód kialakulására vannak példák. E folyamatban születik meg a magyarul elolvasható írásemléket hordozó 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor is. E körbe tartozik a 6000 éves Vincsa kultúra is, amelynek jelkészletét 49 azonos alakú jel köti a magyar hieroglif íráshoz.
A szentgyörgyvölgyi tehénszobron is szerepel a ten hieroglifa, amely a mükénéi istennő-idolon is meghatározó szerepben (a méltóságjelölők szokásos helyén, a fejen) jelenik meg. A zsen és a ten szójelek együttese a zsen-ten "újjászülető isten" ligatúra, amely széles körben előfordul, például a Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomón is. Ez alátámasztja a Lineáris A írás anatóliai gyökereiről kialakított álláspontot. A legfontosabb, ősvallási kötődésű jelek közösek lehetett e népességeknél. A közös jelek közé tartozhatott a mükénéi istennő-idol két meghatározó jele, a zsen "zsendülő, újjászülető" és a ten "élet, isten" szójel is.
7. ábra. Lineáris A írásmutatvány, a balról második jel megfelelni látszik a görög pszi betűként emlegetett, a magyar hieroglif írásban azonban a zsen "zsendül, feltámad, újjászületik" szójelnek
8. ábra. A Kr. 2000 táján virágzott BMAC kultúra idoljának (középen) olvasata Nagy Ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr), az idol hieroglifáinak megfelelő hun jelek Apahidáról, Noin Uláról és a Kárpát-medencéből (balra) valamint a székely írás "n" (nagy), "nt/tn" (Ten "isten, élet") és "s" (sar "sarok, úr") rovásjelei (jobbra)
Irodalom
Bakay Kornél: Somogyvár Szent Egyed-monostor A somogyvári bencés apátság és védműveinek régészeti feltárása 1972 - 2009., Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest, 2011.
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése