Az őrségi népi jelhasználat néhány elemét és ezek párhuzamait sorolom fel az alábbi cikkben, meg az innen elérhető további cikkekben. Nem a teljes őrségi jelhasználatot mutatom be, csak néhány elemét. Ezek a szabír ős mondatjel, az Él szójel, a magas kő és az Ak ügy ábrázolási konvenció, a szár, az ég, az ős, a ten hieroglifa és a tulipánszerű, Isten (ős + ten) olvasatú összetétel. Olyan forráscsoportot jelentenek ezek az őrségi jelek és általában a magyar népi jelhasználat, ami új ismereteket biztosít a magyar kultúra történetéről és az írás kialakulásáról. Róluk tartok előadást 2026. július 22-én Őriszentpéterben.
5. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor hátán ég szójel olvasható (Sindümúzeum)
Az akadémikus "tudomány" számára e felismerések újdonságot jelentenek, mert meghatározó képviselői tudatosan akadályozzák a magyar szójelek megismerését. Az írástörténeti téren nem is létező "szakma" képviselői az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. A prekoncepcióik védelmében alkalmazott jelzőosztogatás és cenzúra köszönőviszonyban sincs a nyílt tudomány elveivel és nem szolgálja, hanem akadályozza a tudományos célok elérését. (1)
Jegyzetek
(1) Annyira a csontjaikba ivódtak a rovológiai tájékozatlanság tételei (miszerint az írás nem lehet díszes és nem használhat szójeleket), hogy ha a szemük elé kerül egy ilyen népi írásemlék, akkor azt automatikusan átlépik. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet írástörténésze kifejezetten meg is fogalmazta az intézet hivatalos kiadványában, hogy "Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban". (Fehér/2022/122). Az ilyen és hasonló megkövesedett téveszmék miatt képtelen a "szakma" a népi hieroglifikus szövegek elolvasására.
Irodalom
Fehér Bence (2022): Egy újabb rováskorpusz ígérete, Magyarságkutató Intézet, Budapest
Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (2015): Állásfoglalás a nyílt tudományról (nkfih.gov.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése