A veleméri Sindümúzeumban látható az a rátett csíkokkal és ferde "fogatolással" díszített fazék, amelynek díszítését a napokban sikerült megértenem és elolvasnom (1. ábra). A jelentés tisztázásához a Halaf, a kelteminári és más kultúrák jelhasználatát, valamint a kínai írás és egyéb írások néhány, esőt, vizet és folyókat ábrázoló, Él isten nevét rögzítő jelét kell megérteni és segítségül hívni. A "fogatolás" párhuzamai között ott vannak a magyar államcímerben szereplő, folyókat jelképező árpádsávok, valamint a székely írás "l" (Él, élő) jelének három eltérő alakú változata és hun előfordulása is a csömöri cikáda fibulán. Mindezek az eső és a víz, vagy a folyók ábrázolásával Él istent idézik fel, akitől az életet jelentő víz érkezik a földre. Olyan déli területeken alakult ki a víznek és az esőnek istenként való tisztelete és az élettel való azonosítása, ahol a melegebb és szárazabb időjárás miatt ez valóban életfontosságú volt. Ez a déli terület végső soron az Ararát körüli Éden lehetett kb. 100 - 50 ezer évvel ezelőtt. A szabír/magyar kultúra egykori jelentőségére utal, hogy e déli területeken a magyar él, élet, élő szavak töve istennévként maradt fent Allah és Él, Elohim nevében.
A fennmaradt és bemutatható jelek csak a 7-8 ezer évvel ezelőtti "későbbi" korokból valók, belőlük lehet a még korábbi időkre következtetni. A jelen cikkben terjedelmi okok miatt ezek közül is csak néhányat mutathatok be. Talán ennyi is elegendő e cikk céljának elérésére: egy jellegzetes őrségi fazekasmotívum, a "fogatolás" jelentésének tisztázására.
1. ábra. Gödörházán kb. 150 éve készített, külső máz nélküli, "fogatolásos" és rátett dísszel ellátott őrségi edény (Sindümúzeum)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése