Az Andrzej Rozwadowski és Maria M. Kosko szerkesztette kötetben jelent meg néhány bronzkori sziklarajz a Jetatyerina Devlet és Marianna Devlet által írt Siberian shamanistic rock art c. cikkben. A rajzok egyes részletei elolvashatók a magyar hieroglif írás segítségével, azaz mindeddig hasznosítatlan írás- és nyelvemlékek (1). A kötetben bemutatott, a 2. ábrán látható rajz egy ősi temetkezési helyről származik a kirgiz Altaj Karakol nevű falujából. A rajzokat 1985-ben fedezték fel a sírok falaként használt kőlapokon.
1. ábra. Az Égben ragyogó szár (mai magyarsággal: Égben ragyogó Úr) mondatjel az altáji Karakol temetőjéből, a világfával azonos Isten magyar jelekkel írt, magyarul elolvasható jelképe, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "g" (ég), "r" (ragyogó) jele, valamint egy magyarszombatfai tányér szár "Úr" hieroglifája (a székely "sz" betű hieroglifikus változata)
A mondatjel az egykori vallásos jelentőségének, általános és folyamatos használatának következményeként sok változatban bukkan fel Eurázsiában, Amerikában és Afrikában is (2).
2. ábra. A karakoli temetőből származó kőlap rajza az Égi Dana szár (mai magyarsággal: Égi Dana úr) mondatjellel (Jetatyerina Devlet és Marianna Devlet nyomán)
A világfát ábrázoló altáji mondatjel (1. ábra) jelentős érv lehetett volna a 2024-ben eredmény nélkül lezajlott világfa vitában, ha a húsznál több tudós résztvevőnek helyes fogalmai lettek volna a világfáról. A világfa korszerű meghatározása nélkül nem tudták felmutatni a honfoglalók világfáját, amelynek a létezését is kétségbe vonta Pócs Éva. Ugyanis természethű ábrázolást kerestek, miközben a világfa (miként az az altáji példány is mutatja) jelszerű, azaz szójelekből összeállított mondatjel. A hazai "tudományos konszenzus" azonban vagy egy évszázadig akadályozta a székely írás és a magyar ősvallás kutatását. Ennek köszönhetően a "szakma" az alapfogalmakkal sincs tisztában e téren, mint az I. J. Gelb, Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára is közzétette már.
Az altáji világfa szerkezete
Jegyzetek
(1) Az 1. ábrán látható mondatjel egy nagyívű etnokulturális folyamat illusztrációja. A szó- és mondatjeleket használó magyar hieroglif írás kb. 50 000 évvel ezelőtt alakult ki az Ararát körüli Éden területén, a kőkori ősvallás igényeinek kiszolgálására. Genevieve von Petzinger kutatásai alapján megállapítható, hogy e jelkészlet gyökerei még Afrikából származnak (az Afrikából származó jelek több, mint fele magyarazonos). Az ősvallási célnak megfelelően a jelenleg ismert kb. 40 hieroglifával csak rövid ősvallási fohászokat rögzítő mondatokat lehet leírni. A paleolitikum végén ez a hieroglifikus írás elterjedten használatban lehetett Eurázsiában és azon kívül is. A neolitikus forradalom idején a Termékeny félhold területéről északra vándorlók ismételten elvitték ezt az írást az északi európai és ázsiai területekre.
Ilyen magyar hieroglif mondat olvasható az 1. ábrán közölt altáji sziklarajz-részleten is. Hasonló, magyarul elolvasható hieroglifikus szövegek eddig is előkerültek már az Altáj környékéről. Az ezeket hátrahagyó altáji szkíták közrejátszottak a mongoloid jelleget felvevő hunok (szabírhunok) kialakulásában, akik őseinkként jelennek meg a magyar krónikákban.
A korai neolitikus Termékeny félhold területén és az északabbra lévő területeken később kialakuló kultúrák használták az Isten (ős + ten) és/vagy a ten "élet, isten" szót. Például az egyiptomiak is alkalmazták az Isten szót isten megnevezésére. Ezt Wallis Budge (irodalomjegyzékben szereplő művének Legend of the Death of Horus fejezete II. The Narrative of Isis alfejezetének 170-171. oldalán) hibásan Astn alakban adja közre. Azonban a szó első egyiptomi hieroglifája az általa közölt írásmutatvány alapján jól megállapíthatóan nem "a", hanem "i", ezért az olvasatát ki kell javítani Istn-re, azaz Isten-re. Azt, hogy a hattiak, a hettiták, a sumérek és az akkádok is használták e magyar szavakból alkotott összetett szót, az évszázados sumer-magyarológiai vitákból és az Sz. A. Tokarev nevéhez kötődő Mitológiai Enciklopédiából már tudjuk. E körbe tartozik az etruszkok főistenének Tin neve, a kínai tien "isten" és a sumér tin "élet" szó is. E szóhasználat oka az, hogy a területet valamikor a paleolitikum végén magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő szabírok civilizálták.
Ugyanitt az istennevek gyakran egyeztethetők magyar közszavakkal. Ennek az etnokulturális hatásnak az eredményeként a Vincsa kultúra 49 jele, a kínai írásnak pedig 50 jele felel meg a magyar jelkészlet jeleinek.
A bronzkészítés első központja a Kárpát-Balkán térségben volt, ahonnan az elterjedt a Kaukázus és az Altáj vidékére, majd eljutott Kínába is. Az Altájban talált ón segítségével új, jobb minőségű bronz készítésére nyílt lehetőség s ez okozta a Szejma - Turbino kultúra (lovas fémkereskedők és érckutatók) gyors sikerét. Az Altáj vidékéről északra induló, Szibériát, az Urált és Skandináviát is elérő kereskedelmi útvonalak mentén alakultak ki azok a keverék nyelvek, amelyekből később a nyelvészek megalkották az uráli-finnugor nyelvcsalád deszkamodelljét. Simo Parpola azért tudta a sumért is az uráli nyelvek közé sorolni, mert a sumérek is a Termékeny félhold kultúráját kezdettől meghatározó, magyarral rokon nyelven beszélő szabírok közül váltak ki. A nyelvi és írástörténeti nyomokból, valamint az elolvasható hieroglifikus nyelvemlékekből következően e folyamat a magyarral rokon nyelven beszélő népek története volt. Ebbe a képbe illik bele az 1. ábrán lévő altáji mondatjel magyar olvasata.
(2) Az altáji mondatjel párhuzamai, változatai és rokonai az ősvallási jelhasználat hagyománytiszteletének köszönhetően évezredeket áthidalóan bukkannak fel távoli tájakon is (3 - 8. ábra).
3. ábra. XVIII. századi szibériai (baraba) tatár sámándob a lentről felfele Ragyogó szár "Ragyogó úr" és Égi szár "Égi úr" olvasatú világfa-ábrázolásokkal (Strahlenberg 1730, VI/D tablója alapján a képet Somfai Kara Dávid közli)
4. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról (a gyűrű képe Bakay Kornél nyomán) az Égi ragyogó zsen ten "Égben ragyogó zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával és az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge), "nt/tn" (ten), "r" (ragyogó) és "g" (ég, égi) rovásjelei
5. ábra. A székesfehérvári sírkő címerpajzsában a szójelekből összerakott, lentről felfele az Égben ragyogó Isten olvasatú hieroglifikus mondatjel szerepel, az ábra jobb oldalán a székely írás "g" (ég), "r" (ragyogó), ten és ős jelei láthatók
6. ábra. A hopi égig érő fa hieroglifái (balra) és azok párhuzamai a magyar népművészetben (harmadik oszlop) és a székely írásban (jobbra), az olvasat mai magyarsággal: Üdő égisten
7. ábra. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!) mondattal, balra a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek, jobbra a megfelelő székely "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr"), ten, ős és "r" (ragyog) rovásjelek (fotógrafika)
8. ábra. A leggondosabban kidolgozott fleur de lis ábrázoláson sincs nyoma a lilomhagymának, ám a magyar hieroglif írás jeleinek maradéka felismerhető benne, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "g" (ég), "r" (ragyogó), "gy" (egy), ten és ős jelei láthatók, az olvasat: Égben ragyogó Egy isten
Irodalom
E. A. Wallis Budge (1912, 1994): Legends of the Egyptian gods, Hierogliphic Texts and Transliterations, Dover Publications, Inc. New York
I. J. Gelb (1963): A study of Writing, Phoenix Books, The University of Chicago Press
Jetatyerina Devlet - Marianna Devlet (2002): Siberian shamanistic rock art (Szibériai sámánisztikus sziklarajzok), in Andrzej Rozwadowski - Maria M. Kosko (szerkesztők): Spirits and Stones, Shamanism and Rock Art in Central Asia and Siberia (Szellemek és kövek, sámánizmus és sziklarajzok Közép-Ázsiában és Szibériában), Instytut Wschodni Uam, Poznan
Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1-2.füzet
Sz. A. Tokarev (1988): Mitológiai Enciklopédia I-II.
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Isten szavunk eredete
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2019): Közsszavak és istennevek
