Alább a Tóth Csaba és Kiss József Géza Az Árpád kori magyar pénzek katalógusa III. kötetében lévő jelmontázsok közül az ÉH 143 ezüstdénár elő- és hátlapjának szövegét olvasom el (1. ábra) a magyar hieroglif írás segítségével. (1) Az érem mindkét oldalán szimmetrikus, képszerű jelmontázs van. Ez a jelhasználat a tévesen írás- és nyelvemlék nélkülinek minősített ősmagyar kor szokásos gondolatrögzítési eljárásának az Árpád kori utórezgése. Mivel a fent említett kötetben sok hasonló hieroglifikus éremfeliratra bukkanok, az így fellelt szövegek írástörténeti és őstörténeti jelentőségét nehéz túlbecsülni.
1/a. ábra. Az ÉH 143 ezüstdénár előlapjának jelmontázsa (fotógrafika, középen), az ábra jobb oldalán lentről felfele az érem magas kő, nagy, Lyukó, élő, ős, ország és zsendül "újjászületik, feltámad" hieroglifái, a jobb oldalon a hieroglifáknak megfelelő székely "m", "harmadik k" (kő), "n", "l" betűi és ős szójele, a heraldika által megőrzött ország szójel, valamint a székely írás "zs" rovásbetűje
Az érem előlapján lévő szimmetrikus jelmontázs olvasata lentről felfele: A magas kő, a nagyon nagy Lyukó élő ősi országa zsendül. A mondat arra a pillanatra emlékeztet, amikor az Istennel és a magas kőnek nevezett világoszloppal azonos Tejút hasadékában karácsonykor felkel a Nap. E nevezetes eseményt rendszeresen említik a hieroglifikus szövegek. Ugyanez a zsengeünnep alapja is.
2/a. ábra. Az ÉH 143 ezüstdénár hátlapjának jelmontázsa (fotógrafika, középen), az ábra bal szélén lentről felfele az érem Lyukó, nagy, ragyogó, élő és szár "növényi szár, úr" hieroglifái, a jobb szélen pedig a nekik megfelelő székely "ly", "n", "R", 'l' rovásbetűk és egy magyarszombatfai tányér szár szójele
2/b. ábra. Az ÉH 143 ezüstdénár hátlapjának fényképe
Az érem hátlapján (2/a. ábra) lévő szimmetrikus jelmontázs olvasata lentről felfele: Lyukó nagyon nagy ragyogó élő szár (mai magyarsággal: Lyukó a nagyon nagy ragyogó élő úr).
Az ÉH 143 dénár elő- és hátlapjának minden jele a magyar hieroglif írás szójele, amelyeket a 2017-ben kiadott, hasonló nevű kötetben mutattam be. E jelek megértéséhez az alábbi esetekben lehet szükség kiegészítő példára és magyarázatra.
A magas kő jelpár
A magas kő jelpár ligatúrát alkotó és több évezredes előzményekkel rendelkező változata az érem előlapján jelenik meg (3/a. ábra). Ez a magas kő a világoszlop és a kőből rakott égbolt, illetve az ezeket modellező lépcsős toronytemplom jelképe. E kép bal oldala azonos a magas, a jobb oldala pedig a kő szójelével, amelyekből a székely írás "m" és "harmadik k" betűje keletkezett. A magas kő jelpárnak többek között asszír világfa ábrázoláson (8. ábra), indián cserépedényeken, apahidai hun tarsolylemezen és korondi korsón is akad párhuzama.
A ragyogó hieroglifa
A ragyogó hieroglifa korai, téglalap alakú változata egy jeltörténeti különlegesség (4/a. ábra), mert szarmata, kínai, magyar népi és indián párhuzamai vannak. A hieroglifa történetét és változatait a Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetű c. cikkben mutattam be.
4/a. ábra. Az ÉH 143 dénár ragyogó hieroglifája
Az árpádsávok
Az élő hieroglifánk és az árpádsávos címer azonosságának felismerését többek között ez az Árpád kori éremkép tette lehetővé. Amivel több rovológiai kérdés is megoldódott.
- Az egyik kérdést a székely "l" rovásbetű akrofóniájának rekonstrukciója jelentette, mert az sokáig többesélyesnek tűnt. Különböző elképzelések születtek az "l" betűnk keletkezését illetően (él, lakik, lélek, polisz/falu stb.), amelyek közül a csömöri hun cikádafibula olvasata és más hieroglifikus szövegek alapján az élő szóra alapozott magyarázat került ki győztesen. Ezt segítette a székely "l" egyik alakjának szarmata megfelelője is (5. ábra).
- A magyarok istenének jelzőit a sztyeppéről hoztuk és - az élő kivételével - mindegyik jelzőnek hamar megtaláltuk a jelét a székely írásban. Különös lenne, ha éppen az élő jelzőre nem lenne hieroglifa a kőkori ősvallás jelrendszereként kialakult írásunkban, amikor az élő szóbokrába tartozó Heliosz, Allah és Elohim e szavunk jelentőségét aláhúzza.
- A heraldika megőrizte a magyar címer hármas halmának ország jelentését. Az énlakai bilingvisnek köszönhetően ismerjük a kettős kereszt Egy jelentését is. Az árpádsávos címerfélnek azonban sokáig nem találtuk a szóértékét. Pedig, ha a másik két címerelemnek van, akkor az árpádsávoknak is kell lennie határozottabb jelentésének. A hasonló vízszintes vonalak a képjeleket alkalmazó írásokban vizet, vagy folyót jelentenek és a magyar hagyomány is négy folyót rendelt a négy ezüst sávhoz. Ebből azonban az árpádsávok jelneve még nem állapítható meg. A vízről ugyanakkor tudjuk, hogy az élet fontos feltétele, jelképe, hordozója.
- Ha az ÉH 143 dénár elő- és hátlapjának minden más grafikai eleméhez tudunk székely rovásbetűt rendelni, akkor jogos a gondolat, hogy a központi helyen szereplő árpádsávok is valamelyik székely rovásjelnek felelnek meg. Az itt felsorolt megfontolások alapján kézenfekvő a feltételezés, hogy az árpádsávok az Isten élő jelzőjét rögzítik.
7. ábra. A hettita (luviai, anatóliai) "város" hieroglifa
A 7. ábrán látható hettita (luviai, anatóliai) "város" hieroglifa alakja emlékeztet a székely "l" betű egyik alakváltozatára. Ezt a hasonlóságot megmagyarázhatja az Aleppo/Halpa "élő fa" neve alapján sejthető egykori városnév-adási és istentiszteleti szokás (az Élő istennel azonos világfa/világoszlop tisztelete elsősorban a városokban zajlott). Ugyanerre enged következtetni a polisz/falu szó feltehető "fa élő" jelentése is. Ezekből ítélve a legkorábbi városok olyan helyek lehettek, ahol a világfával/világoszloppal azonosított Élő istennek templomot emeltek és ott szertartásokat rendeztek. (2)
Hasonlóra utal Jaffa/Joppe "jó fa" neve is, csak e névben az Istennek nem az élő, hanem a jó jelzője szerepel. Nyilván nem véletlen, hanem az etnokulturális folyamatok eredménye, hogy a zsidó istennevek (az Elohim és a Jahve) az élő és a jó/javas szavakból alakultak ki.
Jegyzet
(1) A magyar hieroglif írás a jobbára betűző (egyetlen hangot rögzítő jeleket alkalmazó) székely írás előző (ősvallási kötődésű szójeleket használó) állapota. A hieroglifikus jelhasználatban e szójeleket nem sorokba, hanem képekbe rendezték. Esetünkben ilyen az érem előlapjának olvasható tájképe (a dombon álló virág) és a két elolvasható emberalak. Hasonló elolvasható kép van a hátlapon is. A fent említett kötetben lévő Árpád kori érmek tele vannak képszerű hieroglifikus mondatjelekkel, amelyek az ősvallásból örökölt gondolatokat illusztrálják. Mai szemmel ellentmondásosnak tűnik pogány jelképek megjelenése egy keresztény királyság érmein, ám ilyen összeférhetetlenség a korszak valóságában nem létezett. Keresztény püspöksége már a hunoknak is volt és ezek közül a mervi püspökségben készítették 531 táján a Szent Koronát a szabírhunok számára. A Szent Korona szerkezetét meghatározó pogány jelek, a Dana (a kereszt), a Föld (a korona felülnézete) és az Ég (a korona szembőlnézete) hieroglifák minden gond nélkül összeférnek a keresztény zománcképekkel. Ugyanezt tapasztaljuk az Árpád kori érmeken is. Az Árpád kor vallásos gondolkodásában az ősvallás egyes megoldásai nem határolódtak el élesen a kereszténységétől. Szükség esetén alkalmazták őket a tömegekkel való párbeszéd érdekében. Például - a szkíta, hun és avar hieroglifikus írásemlékek tanúsága szerint - az Isten szavunkat is egyaránt használta mindkét vallás. A korai keresztény templomokban ezért találunk sok olyan jelképet, ami székely jelekkel azonosítható (például a keresztény mandorla a székely ős hieroglifának felel meg). Az ÉH 143 előlapjának központi zsendül "újjászületik, feltámad" hieroglifája (1. ábra) ugyanezért jelenik meg a jeruzsálemi Szent Sír (Feltámadás) templom bejárata felett is.
(2) A legkorábbi városokban az Istennel azonos élő fa tiszteletéhez - a városnevek szerint - magyar szavak társultak. Simo Parpola a sumért uráli nyelvnek minősítette. A neolitikus forradalom népei olyan jelrendszereket vittek magukkal Európába, amelyeket sok párhuzam köt a székely íráshoz (pl. a Vincsa kultúra 49 jele magyarazonos). Azaz jogunk van annak feltételezésére, hogy a kiinduló térségben a neolitikus forradalom idején szerepet játszhattak az eleink is. A korabeli jelzőknek napjainkig megőriztük a jeleit (a jó és az élő hieroglifák az 5. ábrán láthatók). Van korabeli írásemlékünk, ami a magyar jelek és a magyar nyelv használatát bizonyítja a Termékeny félhold területén a fatisztelethez kapcsolódóan (8. és 9. ábra). Arra utalnak, hogy a magyar ősvallásnak évezredeken át folyamatosan része volt a világfa tisztelete.
Mindez cáfolja Pócs Éva 2023-as felvetését, miszerint a magyarságnak nem volt saját világfa képzete. Ezt alighanem a Simo Parpola által közreadott, finnugrista körökben zavart keltő gondolatokra válaszolva írta a szerző.
"Simo Parpola finn assziriológus, a Helsinki Egyetem professzora a kilencvenes évek elején meglehetősen formabontó nézetekkel állt elő, és azóta is lelkesen népszerűsíti azokat" - panaszolja a nyest.hu hasábjain Takács Boglárka. - "Parpola nem kevesebbet állít, mint hogy a zsidó misztikát, sőt a görög filozófiát és ezáltal a nyugati gondolkodásmód alapjait tulajdonképpen az asszírok találták ki! Hogyan lehetne ezt alátámasztani? Parpola egy konkrét vallási jelkép vizsgálata során tette újszerű megállapításait... Szerzőnk mára már klasszikusnak nevezhető cikke az élet fájáról 1993-ban jelent meg a Journal of Near Eastern Studies című szakfolyóiratban. ... A zsidó kabbala egyik központi szimbóluma az élet fája. ... Életfák azonban számos más, földrajzilag meglehetősen távoli kultúrában is léteznek. A magyar néphitnek szintén része az életfa – világfa, égig érő fa néven is ismert. Ez alapján tehát akár azt is mondhatnánk, hogy a magyarok találták ki a zsidó misztikát, ami nyilvánvalóan abszurd."
Pócs Éva alighanem ez "abszurditás" elhárítása érdekében fogalmazhatta meg a magyar identitás alapjait célba vevő dolgozatát. Vállalkozása azonban az Árpád kori érmek rovológiai tényeinek is köszönhetően kudarcot vallott. A magyar jelekkel elolvasható világfa korábbi jelenség az asszíroknál és ez romba dönti Pócs Éva és Takács Boglárka tudományellenes prekoncepcióit.
A 2024-ben lezajlott világfa vita során hozzászóló húsznál is több tudós azért nem tudott tudományos igényű érdemi választ adni a felvetésre, mert az akadémikus "tudomány" évtizedek óta nem kutatja kellő súllyal sem a székely írás eredetét, sem a magyar ősvallást. A világfa nem természethű, hanem jelszerű, ám a jeleinkhez nem értenek.
8/a. ábra. A Simo Parpola által 104-es sorszám alatt közölt világfa a székely írás tprus (tapar us "szabír ős, ten") mondatjelének és a magas kő jelpárosnak a ligatúrája, a hegyen álló világfát ábrázoló mondatjel olvasata: Szabír isten magas köve
8/b. ábra. II. Béla ÉH 132 érmén a világfa ugyanúgy a magas kő oszlopán áll, mint a Simo Papola által közreadott asszír világfa is, valamint a jelen cikkben tárgyalt ÉH 143 számú érmen és további érmeken is megjelenik a magas kő ábrázolása
9. ábra. Világfát ábrázoló Égi szabír ős ten (mai magyarsággal: Égi szabír isten) mondatjel a Turovszki Krisztián által közzétett Nagada kerámiáról, az ábra jobb oldalán lentről felfele a székely írás "g" (ég) betűje, "tprus" (tapar ős "szabír ős") mondatjele és ős szójele
Irodalom
Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.
Simo Parpola (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.
Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola (2007): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Takács Boglárka (2013): Az asszírok találták fel a nyugati kultúrát?
Simo Parpola (2007): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Takács Boglárka (2013): Az asszírok találták fel a nyugati kultúrát?
Varga Géza (2000): Cserépedényeink szimbolikája
Varga Géza (2016): A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése