Tizenötödik századi Tiébélé-i (Burkina Faso) festett házak képét közölte Siti Nur a világhálón 2025. szeptember 25-én, a UNESCO World Heritage site-ra hivatkozva (1. ábra). A házakon lévő jelek a magyar hieroglif írás jelei. Ez a nemrég felfedezett hieroglifikus (vallásos kötődésű szójeleket alkalmazó) írás a kőkori ősvallás jelrendszere volt, amely már a kőkorban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig. Jelei közül több fennmaradt a ma ismert írásokban, a teljes készlet a székely írásban található meg. Az eddig megismert kb. 40 szójele csak rövid ősvallási fohászok rögzítését tette lehetővé. A közölt kép jobb oldalán lévő ház jelei lentről felfele elolvasható mondatot rögzítenek. Az olvasat: Ég ős sar (mai magyarsággal: Égi ősúr).
1. ábra. Tiébélé-i (Burkina Faso) festett házak, az ábra jobb szélén lentről felfele a megfelelő székely "g" (ég), ős és "s" (sar "sarok, úr") jelek
A házra festett jelek közül az ős és az ég is a világfát azonosítja. Az ős hieroglifa ugyanis az Istennel azonosított Tejút (a világfa) hasadékát ábrázolja, amelyikben karácsonykor a Nap felkel. Az ég szójel pedig az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik előfordulása. Mindkét jel ligatúra, a mindkettőben előforduló függőleges egyenes alakú szár "növényi szár, úr" szójel az Istennel azonos világfa rajza (a sumér és a hettita írásban is "fa" jelentésű). Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a festett jelek az épületet az Istennel azonos Tejúttal, az égig érő fával vetik össze. A hasonló gondolatot rögzítő, azonos jelkészletbe tartozó jeleket alkalmazó párhuzamos képszerkezetek távoli tájakon és korokban is előfordulnak (2. ábra).
A 2. ábrán egy szójelekből összerakott, lentről felfele az Égben ragyogó Isten olvasatú hieroglifikus mondatjel látható. Ugyanúgy egyfajta szójelekből alkotott istenjelkép van a székesfehérvári sírkövön is, miképpen az afrikai ház falára festett jelek is az Istenre emlékeztetnek. A 2. ábra jobb oldalán a székely írás "g" (ég), "r" (ragyogó), ten és ős jelei láthatók. A jelek közül kettő hasonló sorrendi helyzetben megtalálható az afrikai írásemléken is. Nem csak a mondanivaló, hanem a felhasznált jelkészlet és a jelhasználat is hasonló.
A hasonló párhuzamok soráról a hazai akadémikus "tudomány" mit sem tud. Ennek köszönhető többek között a tavaly eredménytelenül lezajlott világfa vita csődje is. A vitát elindító Pócs Éva azt állította egy dolgozatában, hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzete, amit annak vélnek, az nem értelmezhető, annak a világfa volta nem bizonyítható. Írta ezt annak ellenére, hogy a múzeumok tárlóiban egy sor honfoglalás kori világfa ábrázolás van. A vitához hozzászóló, húsznál is több tudós mégis képtelen volt az érdemi, tudományos igényű válasz megfogalmazására, mert természethű világfát kerestek, miközben a világfa egy szójelekből összeállított mondatjel - amihez azonban nem értenek. Mivel a világfa jó meghatározására sem voltak képesek, ezért érthetően nem is tudták azt megtalálni. A rovológiához (a nemzeti írás kutatásával foglalkozó tudományhoz) azért nincs kötődésük, mert köreikben - tisztelet a kivételnek - vagy száz éve szégyen a rovásírás és az ősvallás kutatása. A vita irodalma ezek után egy tényeknek meg nem felelő, identitásromboló álláspontot rögzít. Az érintett szerkesztőségek mintha gondosan ügyelnének arra, hogy a hibák kijavítására ne is kerülhessen sor.
Irodalom
Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.
Reich Szabina – Kulcsár Mihály – Lángi József – Bartos György – Lővei Pál (2016): Leletek Székesfehérvár középkori Szent Péter-plébániatemplomából
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése