Hatezer éves magyar mondat Kínában, a merovingoknál, az avaroknál és a honfoglalóknál

Az Ég ura mondat elterjedésének történetére mostanában vetődik egyre több fény a sorra megismert hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) írásemlékek alapján. A kőkori ősvallás elterjedten használt kifejezése volt ez a mondat, összefüggésben azzal, hogy az istent (isteneket) az égben lakónak, vagy az éggel azonosnak tekintették (1). A két szavas mondatot - mivel a magyar hieroglif írásban az ég és az úr szó leírására is két-két jelünk van - többféleképpen le lehetett írni. Az ég szót az ég és az Óg ("ég", "az égisten neve") hieroglifával, az úr szót pedig a sar ("sarok", "úr") és a szár ("növényi szár", "úr") hieroglifával. Alább az Ég ura mondat néhány előfordulását mutatom be.

1/a. ábra. A kínai neolitikus tál (balra fent), a gátéri avar madár (balra lent) és a csúcshegyi honfoglalás kori pecsétgyűrű (jobbra), mindegyiken elolvasható az ég szár (mai magyarsággal az ég ura) mondat

Ég ura mondat a gátéri avar övvereten

A gátéri temető egyike annak a kevés, nagy sírszámú lelőhelynek, amelyet az avarok a VII. század első felétől egészen a VIII. század második feléig folyamatosan használtak. A leletanyag így tökéletes fejlődési ívet mutat a kora avar kortól a késő avar korig. Különlegessége, hogy az időben később érkezők szigorúan tiszteletben tartották a korábbi sírsorokat, és azok rendjéhez igazodva temetkeztek a meglévő sírok közé. A Duna–Tisza köze a VII. században az Avar Kaganátus politikai és katonai központja (elitje) számára kiemelt stratégiai terület volt. Gátéron kiemelkedő gazdagságú fegyveres elit és ötvössírok kerültek elő. A leletek között talált magas minőségű ötvösmunkák (aranyozott és öntött bronz veretek, bizánci jellegű ékszerek és technológiák) hűen tükrözik a Bizánci Birodalommal fenntartott diplomáciai-kereskedelmi kapcsolatokat és a Bizáncból adóként beáramló arany jelenlétét. 

A temető talán leghíresebb és legjelentősebb egyedi lelete a 141. számú sírból előkerült korong alakú, aranyozott bronz övveret, amely egy hátraforduló, bóbitás madáralakot (valószínűleg gémfélét) ábrázol (1/a. ábra). Az avar férfiak számára a veretekkel díszített öv nem egyszerű ruhadarab, hanem a társadalmi státusz, a katonai rang és a méltóság legfőbb szimbóluma volt. A madaras korongveret viselése jelezte, hogy a sír tulajdonosa a közösség megbecsült tagja (esetleg egy specifikus tisztségviselő vagy nemzetség tagja) volt, akit a madár által megtestesített égi erő oltalmazott. Az öv rangjelző voltának pontosan megfelel a madaras korongon olvasható Ég ura mondat jelentése. 

Az avar Ég szár "ég ura" mondat a gátéri korong madara fölött lebeg egy keretben. A székely írás "g" és "sz" rovásbetűjének hieroglifikus előzményeivel, az ég és a szár  szójelekkel írták le. A gátéri korong egy jól ismert lelet, a két székely rovásbetűt is ismerjük. Az 1500-as évekből fennmaradt Veit Gailel tájékoztatása is arról, hogy a székelyeknek vannak szó- és mondatjelei. A székely írás "g" és "sz" betűjének akrofóniáját a 90-es években rekonstruáltuk s azóta tudjuk, hogy az ég és a szár "növényi szár, úr" szójeléből alakultak ki. Ezt több ízben közre is adtuk, legutóbb 2017-ben a Magyar hieroglif írás c. kötetben, amelyből tiszteletpéldányt küldtem az MTA rováskorpusz kézsítőinek is. Ám ennek csak annyi eredménye volt, hogy Vásáry István, a kötet szerkesztője leírta a rováskorpuszban, hogy nekünk magyaroknak nincsenek olyan jeleink, mint a kínaiaknak. Pedig, hogy vannak, azt az olvasó is ellenőrizheti az 1/a ábra bal felén egymás alatt lévő kínai és avar írásemlék, valamint a székely ábécé alapján (3. ábra). 

Az akadémikus áltudomány a tálcán elétett adatok ellenére semmit sem hajlandó tudni az avarok nyelvéről és írásáról, meg a székely írás eredetéről. Ezért aztán - a finnugrista prekoncepciók védelmében - ez az Ég ura mondat s e mondat kapcsolatrendszere is titokban maradt a nagyközönség előtt.

Ég ura mondat a honfoglalás kori csúcshegyi gyűrűn

Ég ura mondat egy krími szkíta edényen

1/b. ábra. Szkíta edény a Krímből (a Kr. e. I. évezredből?), a kép jobb szélén az ég hieroglifa, a bal szélén pedig a szár "növényi szár, úr" szójel képszerűbb változata látható 

Amennyiben az 1/b. ábrán látható szkíta edény tulsó felén is ugyanezek a jelek szerepelnek, akkor kétszer is elolvasható rajta az ég szár (mai magyarsággal az ég ura) mondat. A Föld jellel együtt az égi úr földje lehet a teljesebb olvasat, ami a hieroglifikus szövegekben gyakran előforduló mondanivaló. Ugyanis e rövid szövegek ismétlődően azt bizonygatják a földi halandóknak, hogy a Föld, vagy az ország az istené. Ez a mondanivalója a karcagi csatkarikának is, amelynek minden jele azonosítható székely jelekkel, ám az akadémikus "tudomány" képtelen az elolvasására, mert nem hajlandó tudomásul venni a magyar hieroglifák (ősvallási jelentőségű szójelek) létét.

Lyukó az ég ura mondat egy meroving korongon

1/c. ábra. Meroving korong a rajta négyszer elolvasható Lyukó ég szár (mai magyarsággal a Lyukó az ég ura) mondattal (középen), lent balra a meroving hieroglifák, jobbra pedig a nékik megfelelő székely "ly" (Lyukó), "g" (ég) és "sz" (szár "úr") jelek

Az ég hieroglifa egy szentgyörgyvölgyi korsón

1/d. ábra. A szentgyörgyvölgyi korsó világmodelljének peremén már csak az ég hieroglifa található meg (az ábra jobb alsó sarkában a székely írás "g" betűje)

Ég ura mondat egy kínai neolitikus tálon

Ismert egy kínai neolitikus tál a Kr. e. IV. évezredből, amelyiknek a peremén két székely jel megfelelője váltakozik (1/a. és 2/a. ábra). Az egyik a "g" (ég), a másik az "sz" (szár "növényi szár, úr") hieroglifa (3. ábra). A jeleket a tál peremén körben haladva kell olvasni és így az ég szár (mai magyarsággal az ég ura) mondathoz, pontosabban egy neolitikus ima ismétlődő mondataihoz jutunk. A tál jelei a magyarul beszélő és a székely írás hieroglifikus előzményét használó avarhunokhoz és a honfoglalókhoz köthetők, de megtalálhatók egy szkíta edényen (1/b. ábra) és a napjainkig használatban maradt székely írásban is. A Bakay Kornél által magyar nyelven kiadott De Groot kötetből ismert ama kínai történeti hagyomány is, miszerint a hunok és a kínaiak valamikor együtt éltek. A magyar krónikákból meg arról tudunk, hogy mi vagyunk a hunok (és a hunokként tárgyalt avarok) utódai. Az 1/a. ábrán látható hatezer éves magyar mondat kínai, avar és honfoglalás kori előfordulása e történeti hagyományt igazolja. 

2/a. ábra. Neolitikus (Banpo) tál Kínából, a világmodell peremén az ég szár (mai magyarsággal az ég ura) mondattal, 

A 2/a. ábrán látható Banpo tál köriratában a szár jel lineáris, a székely "sz" betűvel megegyező változatát használták. 

2/b. ábra. A neolitikus kínai tál belsejében egy szárnyas napkorong ábrázolás, az isten fején a magas sar kő (mai magyarsággal a magas kő ura) ligatúra igazolja a magyarazonos jelek általános használatát

2/c. ábra. Kínai Banpo edény jele, amely a formáját tekintve megegyezik a magyar hieroglif írás szár jelével (a székely "sz" betű képszerűbb előképével)

2/d. ábra. A kínai lolo írás ég jele, a középső (eredetileg függőleges) egyenes eltolódott oldalra, ami által a jel hasonlóvá lett a mai székely "g" betűhöz

Az Ég ura mondat jelhasználata

3. ábra. A ég szár (mai magyarsággal ég ura) mondat jeleinek előfordulásai és párhuzamai

4. ábra. A muraszombati múzeumban látható népi edényen a szár "növényi szár, úr" szójelnek mindkét formája megtalálható: balra a lineáris, jobbra a képszerű változatot látjuk, azaz a fenti, 3. ábrában látható táblázat javítandó, mert a népi szár jelnek van lineáris változata is

Urartui Ég ura mondat

5. ábra. Mindkét Saak Tarontsi által közölt urartui istenalak, vagy pap ruházatán a sar "sarok, úr" és ég hieroglifából alkotott ligatúra található, a fent bemutatott mondat párhuzama, amelynek az olvasata: Ég sar (mai magyarsággal: Ég ura), az ábra jobb szélén a székely írás "g" (ég) és "s" (sar "sarok, úr") jele látható

A zágrábi avar turul Ég ura mondata

A Zágrábi Múzeumban őrzött VI. századi csat jellegzetes ékkőberakásos technikával készült, indiai almandingránát felhasználásával (7. ábra). E stílust az India és Európa közötti drágakő-kereskedelmet kézben tartó hunok terjesztették el Európában. A Hun Birodalom bukása után a hun ékszerek tömege került a jellemzően hun vezetők irányítása alatt álló germán utódnépek (gepidák, gótok, szászok, merovingok stb.), vagy az avarok birtokába. E csaton több hieroglifikus mondat olvasható, közöttük a bennünket a jelen cikkben érdeklő Ég ura mondat is. A mondat szimmetrikus alakban jelenik meg, mert ez a gyakran alkalmazott grafikai megoldás (a magyar hieroglif írás szabályainak megfelelően) növelte a szöveg szépségét és a mondanivaló megváltoztathatatlanságának illúzióját.

7. ábra. A zágrábi turul csattestén a szimmetrikus Ég szár (mai magyarsággal Ég ura) mondat olvasható, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "g" (ég) és "sz" (szár "növényi szár, úr") jelei láthatók 

Vizigót csat magyar mondatokkal

A jellegzetes hun típusú (a hunok által elterjesztett polichróm stílusban megfogalmazott) vizigót csat Ég ura olvasatú részletét a 8. ábrán lehet látni (Cleveland Museum of Art). E VI. századi övcsatot egy, az Ibériai-félszigeten élő vizigót elit nő viselte, aki talán egy regionális uralkodó felesége volt. A vizigótok a hun kultura sok elemét átvették a hunoktól, aminek köszönhetően több témában közös lehetett a világnézetük. A jel- és szóhasználatuk részleges azonosságát ez a mondat tanúsítja. 

8. ábra. Az "Eget tartó fa" ábrázolási konvenció előfordulása egy vizigót csaton, az olvasata: Óg szár (mai magyarsággal: az Ég ura)

Az őstörténeti kép

E leletek kapcsán meg kell ismételnem azt a kérdést, amit Bakay Kornél a fent említett kötet előszavában így tett fel: "a világ népei közül csak az ujgur, a mongol, a kazak és a magyar vallja őseinek a hunokat. Nyilvánvaló, hogy először arra a kérdésre kell választ adnunk: a rendelkezésünkre álló történeti, régészeti, embertani, genetikai és egyéb (például zenetörténeti) adatok alapján megalapozott-e ez a hagyomány, megalapozott-e ez a feltételezés?" A kérdésre a fenti nyelvemlék-sorozat alapján igennel válaszolhatunk, hiszen a világos történeti hagyományon kívül nem csak a tetten ért magyar nyelv, hanem a máig használt hun-magyar írásjelek és a velük rögzített Ég ura mondat is ezt igazolja.

Egyetérthetünk azzal is, amit ezek után ír Bakay Kornél: "feltétlen számolnunk kell egy olyan ősnyelv meglétével, amelyet 8-10000 évvel ezelőtt már beszéltek bizonyos ősugor (őshun-gar) és őstörök népcsoportok. Mind a magyar nyelvben meglévő török és mongol, mind a török és a mongol nyelvekben fellelhető magyar un. jövevényszavak valójában a csatlakozott és beolvadt népek nyelvi hagyatékai lehetnek". ... "A kínai források szerint az északi barbároknak nevezett népek négyezer évvel ezelőtt még együtt éltek a kínaiakkal, és csak a Kr. sz. előtti X. századtól kezdődött meg az ádáz háború e népek között." 

Ablat Hodzsajev: Közép-Ázsia néptörténetére vonatkozó ókínai történeti források közlései (Izdatyelsztvo Navruz, Taskent, 2017.) c. művének kéziratában közöl egy ide vonható fontos adatot, amelynek megküldését Bakay Kornélnak köszönöm. 

Ez ugyanazt a mondatot tartalmazza, mint amely a fenti három leleten is olvasható. Ez a mondat lenne ugyanis a hun (a kínai feljegyzés szerint kün) népnév hunok általi értelmezése. Nyilván úgy kell értenünk ezt az adatot, hogy a napisten egyik neve a hun/kün (vö. magyar hím/kan "férfi"!), aki a hunok szerint az ég ura volt. 

Amit a leleteken Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) alakban olvasunk el, az megfelel a kínaiaknál fennmaradt Ég császára mondatnak, mert a szár eredetileg "isten", majd "uralkodó" jelentésű volt (vö. akkád sar "király"!). 

Ablat Hodzsajev a következőképpen említi ezt a mondatot: "A mai kínai szakirodalomban a hunokat szjünnük-nek, az üzbég és az ujgur irodalomban pedig hun, hunlar, az oroszban hunnu, hunni, gunni, a nyugateurópaiban hun. huni a nevük. De hogyan nevezték ők, saját magukat? (148. o.) Ök, saját magukat, kün-nek (кюн) nevezték. Néhány rokon törzsnél és népnél hun, gün-kün név dívott. Jelentése: az Ég fia a földön, az Ég követe a földön. Mások szerint, a kün jelentése: ember, társadalom, népesség. Mongolul az ember: kün, kung, ótörökül kün, künen, magyarul kün, künen (?!). Mint ismeretes, a nyugatra vonult hunok utódai a magyarok, akik magukat hungar-nak, országukat Hungaria-nak nevezik. Van olyan nézet is, hogy maguk a hunok a kün-t, az Ég császára-ként értelmezték." 

Az adat és a leletek szerint a hunok és utódaik ezt az Ég ura (a kínaiak szerint "Ég császára") szószerkezetet használták a több évezredes kínai tartózkodásuk idején. Onnan nyugatra távozván változatlanul megőrízték ezt a mondatot, sőt az írásmódját is az új szállásterületeiken, egészen a honfoglalás koráig. 

Nyugtázhatjuk egyúttal azt is, hogy az akadémikus "tudomány" mai álláspontja a székely írás eredetéről a 90-es évek óta változatlanul csupán egy "fogalmunk sincs". Ezt az álláspontot képviseli Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János. Nem javított a helyzeten a Magyarságkutató Intézet munkatársainak ügybuzgalma sem, mert pl. Fehér Bence sorozatosan nem hajlandó felismerni a székely jelekhez hasonlító szkíta, hun, avar és honfoglaló jeleket és persze a szójeleinkről sem ejt egy szót sem. A fenti példák jól illusztrálják, hogy pedig lenne fontos felismernivaló. 

Megjegyzések

(1) A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy térbeli világmodell, amely illusztrálja a kőkori világképben az Isten égi elhelyezkedését. E világmodellben négy sarokoszlop (a tehén sar "sarok, úr" jellel ellátott négy lába) tartja az égboltot (a tehén hátán két példányban is szerepel az ég hieroglifa). A fején lévő szár "úr" és a fenekén lévő ten "élet, isten" (együtt: "úristen") szöveg alapján az Isten helye az égben van. Az utóbbi jelek esetleg értelmezhetők úgy is, hogy az Isten és az ég azonos.  

Irodalom

Varga Géza: De Groot - Bakay Kornél: Hunok és kínaiak

Varga Géza: Gátéri avar madár a hieroglifikus "Ég ura" mondattal

Varga Géza: A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű az "Ég ura" mondattal

Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata 

Varga Géza: A Katona-Bíró szerzőpár a karcagi csatkarika feliratáról 

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (2019): "Lyukó az ég ura" hieroglifikus mondat egy meroving korongon 

Varga Géza (2020): A tatárlakai táblák "atya" és "szár" szójelének hangzósítása

Varga Géza (2022): Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás

Varga Géza (2025): A Zágrábi Múzeum VI. századi pannóniai turulos csatjának magyar mondatai

Varga Géza (2026): A Saak Tarontsi által közölt urartui övek hieroglifái

Varga Géza

www.cserepmadar.hu     www.csinyalohaz.hu

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó