A XVI-XVII. századi török szőnyeget az isztambuli Török és iszlám művészetek múzeumában (Türk ve İslam Eserleri Müzesi) őrzik. A fényképére Monoki Ibolya hívta fel a figyelmemet, amit ez úton is megköszönök neki.
A szőnyeg nem csak a kiemelkedő szépsége, hanem két igen régi (a magasságos úr és a Jóma) ligatúrája miatt is érdemes a kiemelt figyelmünkre. Mindkettő a szőnyeg sarkaiban kapott helyett, mert a a szőnyeg világmodell és a régiek a világ sarkait az égbe vezető út helyének tekintették. A sarkoknak istene volt, aki összekötötte a halandók világát a halhatatlanokéval. Ezért az ősvallási jelentősége miatt maradtak meg e több ezer éves hun-szkíta hieroglifák a török szőnyeg sarkaiban. A hasonló jelek elterjedtsége alapján a népek és kultúráik eredetét, rokonságát lehet tisztázni. Nem meglepő, hogy a Jóma ligatúrát egyaránt megtaláljuk a magyar és a török, valamint az indián népművészetben, ha tudjuk, hogy genetikai adatok alapján Kr. e. 5000 táján a hunok egy csoportja ment át az Újvilágba, az Eurázsiában maradt hunok pedig a török és a magyar népek ősei.
1. ábra. A XVI-XVII. századi török szőnyeg
A Jóma ligatúra
A
Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúra egy kőkori isten nevét őrzi (vö. finn
jumala "isten"!). Az istennév a mai magyar nyelv
ima szavában is tovább él. Az iráni mitológiában fennmaradt az emléke annak, hogy a vízözön (azaz a jégkorszak) előtt
Jima volt a boldog korszak királya. A különös ligatúra a magyar hieroglif írás
jó és
ma(gas) hieroglifájának összetétele. A ligatúrát és összetevőit a
Magyar hieroglif írás c. kötetben írtam le. Jellegzetessége ennek a ligatúrának, hogy a legkorábbi (őskőkori) időkből a használatára nincs példa. Úgy tűnik, hogy a magyarul beszélő szkíták és a hunok elődei alkották meg és használták első ízben ezt a jelösszevonást, valamikor a történelem előtti évezredekben. Az utódnépek és a szomszédok hagyatékában található meg, ezért etnikumjelző jelentősége van.
2/a. ábra. Jóma ligatúra a török szőnyeg sarkában (a jó "folyó" kacskaringó, a ma pedig lépcső alakú, ezek együttese a Jóma ligatúra, ami a magasba vezető folyó, vagyis a Tejúttal azonos isten jelképe)
2/b. ábra. Dagesztáni kaitag szőnyeg, sarkain Jóma ligatúrákkal
2/c. ábra. Őrségi (magyarszombatfai) tányér Jóma ten "Jóma isten" ligatúrákkal
2/d. ábra. Amerikai indián (La Tolita) világmodell Jóma ligatúrákkal
2/e. ábra. Paziriki szkíta szőnyeg részlete a lépcsős toronytemplom (a magas kő) alatti Jóma ligatúrával
A magasságos úr ligatúra
A török szőnyeg másik nevezetes ligatúrája a szintén sarkokhoz kötődő magasságos úr mondatjel, amelyről korábban magas sarok olvasatot adtam. Ez a jelentést illetően helyes is lehet, a sarok hangalak azonban később keletkezhetett a sar és az Óg szavak összetételével. A kezdetben tar, majd sar hangalakú szónak "sarok, úr" volt a jelentése. Ehhez társult a "magas, magasba vezető út" létrához, vagy fésűhöz hasonló lineáris jele (a 3/a. ábrán olyan, mint egy függönyrojt, de a további párhuzamok alapján nyilvánvaló, hogy a székely írás "m" betűjének egyik rokonáról van szó).
3/a. ábra. A magasságos úr ligatúra a török szőnyeg sarkában
A 3/a. ábrán látható magasságos úr ligatúra érdekessége, hogy képszerűen illusztrálja egy korábbi feltételezésünket a háromszög alakú sar és a fát ábrázoló szár hieroglifák közös eredetéről. Erre a gondolatra két dolog vezetett annak idején. Egyrészt a sar és a szár hasonló hangalakja, másrészt, hogy ezeket a hieroglifákat a ránk maradt szövegekben egységesen "úr"-ként kell fordítani, ha értelmes szöveghez akarunk jutni.
E jellegzetes sarokjelképnek több párhuzamát is ismerjük (3/b - 3/e. ábra). A 3/c. és 3/e. ábrákban az a székely "m" (magas) és "s" (sar "úr") jel is látható, amelyekből ez a sarokjelkép össze lett állítva.
3/b. ábra. Navaho szőnyeg olvasható felülnézeti világmodellel, a sarkaiban kék színnel a magas sarok, vagy inkább magasságos úr mondatjel
3/c. ábra. Pakisztáni edény az Indusvölgyi kultúrából (fent), világmodelljének sarkaiban ugyanaz a magas sar(ok) vagy inkább magasságos úr mondatjel szerepel (az ábra jobb alsó sarkában a székely magas és sarok szójelekkel együtt), mint amit a navaho szőnyegen is láthatunk
3/d. ábra. Kirgiz szőnyeg, sarkaiban a magas sar(ok), vagy inkább magasságos úr mondatjelekkel
3/e. ábra. Az anaszazi tányér világmodelljének sarkain ugyanaz a magas sar(ok) vagy inkább magasságos úr mondatjel olvasható, mint a fentieken (a tányér közepe lyukas, ezért a fotógrafika itt nem tudta visszaadni az esetleg ott volt központi jeleket)
Végszó
A török szőnyeg két ligatúrájának bemutatott párhuzamai kétségtelenné teszik, hogy valamikor, a Kr. e. 5000-et megelőző időkben létrejött a korábbi, kb. 50 000 éves ősírásnak egy újabb változata. Ez a változat már ligatúrákat alkotott az őskőkorban kialakult elemi jelekből. Nyilván azért volt erre szükség, mert az egyszerű képjelekkel már nehezen kifejezhető, összetettebb ősvallási gondolatok rögzítésére alakult ki igény. Nagyjából ugyanebben az időben (Kr. e. 5000 táján) születtek meg az első sorokba rendezett jeleket tartalmazó írásemlékek is. Valamivel korábban a világmodellek voltak jellemzőek, de az íráshasználat igénye ezidőtájt kezdte meghaladni ezt a régi szintet. A fennmaradt kevés írásemlékek alapján úgy tűnik, hogy ez a kibontakozó fejlődés (a ligatúrák és a sorok alkalmazása) a szkíta-hun népekhez és utódaikhoz, követőikhez, szomszédaikhoz kötődik.
Az az írásalkalmazási megoldás, hogy az összetett fogalmak rögzítését elemi jelek egymás mellé illesztésével (jelmontázzsal, ligatúrával) oldják meg, jellemzője a kínai írásnak és az indián népi jelhasználatnak, de nyomokban máig megtalálható a székely írásban is. Ez nem véletlen egyezés, hanem az egykor volt közös írásalkalmazás maradéka.
Irodalom
Varga Géza: Tagar ékszer Jóma ligatúrával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése