Varga Géza írástörténész: szeptember 2024

2024. szeptember 30., hétfő

Világfát tartalmazó ábrázolási konvenciók

Minden vallás elméletből, szertartásból és jelekből áll. A kőkori eredetű magyar ősvallás jelkészletébe szójelek tartoztak. Ezekből alakult ki a jobbára betűző székely írás, amely - az akrofónia rekonstrukciója után - lehetőséget adott a világfák elolvasására.

Az ősvallási vonatkozású szójelek írástörténészek által használt megnevezése a hieroglifa. Ezeket a képszerű hieroglifákat nem sorokba rendezve használta az ősvallás, hanem a szójelekből az elmélet és a szertartás számára fontos képszerű jelmontázsokat állított össze. A legfontosabb, ismétlődő képszerkezeteket ábrázolási konvenciók néven tárgyaltam a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Ezen ábrázolási konvenciók egyike az elolvasható világfa, vagy égig érő fa.

A magyar ősvallás által alkalmazott ábrázolási konvenciók léte s azokban a magyar hieroglifákkal megjelenített világfa előfordulása lényeges rovológiai és ősvallás-történeti körülmény. Ezek nem csak díszítések, hanem egyúttal jelentést hordozó mondatjelek, magyar nyelvemlékek is.

Jelen cikkben a világfához kötődő ábrázolási konvenciókat sorolom fel a rovológiai válasz nélkül maradt világfa vita érdemi befejezése érdekében.

Mindegyik alábbi ábra világfája magyar hieroglifákból áll, vagy azokhoz szervesen kötődik és magyarul elolvasható - ezért reménytelen dolog ezek idegen eredetét bizonygatni. Ez a világfa képzet az ősvallási hagyomány részeként a magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglaló őseinktől maradt ránk.

Eget tartó fa ábrázolási konvenció

Ennek az ábrázolási konvenciónak jellegzetessége, hogy a kerete alul vízszintes, felül pedig íves s ezt az ívet (az égboltot) középen a jelekből alkotott világfa támasztja alá. Az általam ismert legkorábbi példája egy hatti/hettita (azaz szabír?) fémplakett.

1. ábra. A berzétemonostori avar szíjvégen a világfa a kövekből rakott, magas kő olvasatú égboltot középen támasztja alá, a jelmontázs olvasata: Sar isten magas köve (mai magyarsággal: Úristen magas köve), az ábra jobb oldalán a megfelelő székely jelek: középen lentről felfele az "s" (sar), ten és ős (Sar isten, mai magyarsággal: Úristen), ettől balra az "m" magas, jobbra pedig a kő hieroglifa

Napos holdas világfa

"A késő Árpád-kori érméken, valamint II. András pecsétjén feltűnik a Nap és a Hold együttes ábrázolása, ami szokatlan az európai érmék világában, hasonlóakkal csak a tőlünk keletre birodalmat alapító sztyeppéi lovas népek érméin találkozhatunk" - írja Obrusánszky Borbála. V. Béla (1235—1270) szlavón bán korában vert érmén a kettős kereszt mellett ábrázolták a Napot és a Holdat. A párthus állami jelvények között szintén gyakran megjelenik a Nap és a Hold együttes ábrázolása. A kezdetben pártus fennhatóság alatt állt, Nyugati Ksatrapa nevet viselő, kusán területeket is megszerző szaka dinasztia érmein is feltűnik a Nap és a Hold egy hármas halom felett. A Nap és a Hold kelet-európai szarmata nemzetségjeleken is előfordul. A legkorábbi (guti, hurrita, hettita, bronzkori mongóliai) előfordulások alapján az ábrázolás szubartui eredete feltehető. (Obrusánszky/2016)

Hozzátehetjük, hogy Bíborbanszületett Konstantin a gutik, hurriták és szubartuiak másik nevét, a szabír (szavartü aszfalü) népnevet a magyarság régi nevének mondja. A szabír népnevet rögzítő tprus (tapar us "szabír ős") mondatjel és párhuzamai a fentieknek megfelelően előfordulnak a Termékeny félhold területén (Egyiptomtól az Indus völgyéig), valamint a sztyeppén és a magyarságnál is.

Ezekből levonhatjuk ama következtetést, hogy a világfa ábrázolások e néha felbukkanó jellegzetessége keleti és magyar eredetű. A szaka, párthus és kusán uralkodókhoz hasonlóan a magyarságnál is az isteni eredetű királyi hatalom jelképe a kettős kereszt alakú világfa. A Nap és a Hold szereplése azt jelzi, hogy közöttük is egy égi jelenségről, esetünkben az égig érő fának, világfának gondolt Tejútról (a Tejúttal azonos Istenről, esetleg - ha uralkodó ábrázolása mellett jelennek meg - az isteni megbizatást teljesítő királyról) van szó (2. ábra).

Az énlakai bilingvis alapján a kettős kereszt az Istennel azonos (Egy isten alakban elolvasható) világfa rajza. Azt Berze Nagy Jánostól is tudjuk, hogy az égig érő fa a magyar néphitben azonos az Istennel. Az Egy jelentésű kettős kereszt ide tartozását (világfát ábrázoló voltát) ezért az Egy szó eredeti "szent, Isten" jelentése is megerősíti. A kubánvidéki hun kettős kereszten madarak ülnek, ami szintén a kettős kereszt és a fa azonosságát jelzi (3/c. ábra). Olyan fáról, az Istennel azonos világfáról van szó, ami az égen a Nap és a Hold társaságában látható.

A világfával való azonosítást segíti ama körülmény is, hogy a kettős kereszt a magyar hieroglif írás egyik jele (mert az ősvallás magyar hieroglifákat használt a legfontosabb jelképei ábrázolásához).

2. ábra. A berekböszörményi Árpád kori gyűrűn a Tejutat idéző, Egy "szent" olvasatú kettős kereszt a Nap és a Hold között jelenik meg, a köriratban a Nagy szár ég (mai magyarsággal a Nagy úr az ég) mondat ismétlődik

A "hegyen álló fa" ábrázolási konvenció

A hegyen álló fa megszokott ábrázolás, ám amikor a hegy is, meg a fa is a magyar hieroglif írás elolvasható szójele (3/a., 3/b., 3/c. és 12/b. ábra), akkor a világhegyen álló, Istennel azonos világfáról van szó. Ugyanez (a szent jelek alkalmazása) különbözteti meg a közönséges ragadozómadár ábrázolást a turultól és a közönséges szarvasábrázolást is a csodaszarvas ábrázolásától. A sarok hegyén álló, kettős kereszt alakú világfa a hun korból megőrzött, a honfoglalás korában is dokumentált és a népi apotropaikus (tehát vallásos) jelhasználatban máig fennmaradt örökség. Ez az ábrázolási szokás az ősvallási alapozású, legalább ókori eredetű állameszménkkel is szorosan összefügg (3/c. ábra), azaz nehezen elképzelhető, hogy idegenektől származna. Ezért szerepel ma is - egyedüliként a világ államcímerei közül - a hegyen álló kettős kereszt a magyarul beszélő avarhunoktól ránk maradt címerképben.

3/a. ábra. Hegyen álló, kettős kereszt alakú, Egy sar (mai magyarsággal Egy úr) olvasatú égig érő fa a honfoglalás kori anarcsi hajfonatkorongon

3/b. ábra. Az Egy sar (mai magyarsággal Egy úr) mondatjelet hordozó veleméri sindü hegyen álló fát ábrázol (fotógrafika, veleméri Sindümúzeum), a hegy a székely "s" (sar "sarok, úr"), a fa pedig (az erősebb ágai alapján) a kettős kereszt alakú "gy" (Egy "szent, isten") rovásjel megfelelője

3/c. ábra. Balról jobbra: A sumer "herceg" és a kínai "uralkodó" szójel, a kubánvidéki hun diadém kettős keresztje, a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájának részlete kettős kereszttel és hármas halommal, az Árpád házi királyok zászlaja

3/d. ábra. Budafai mángorló sarok hegyén álló, kettős kereszt és tulipán alakú világfája (Varga/1993/100)

Magas kő és világfa

A magas kő a világhegy neve, amelyik esetenként megjelenik a világfa ábrázolása mellett. Ez a magas kő megnevezés elolvasható a berzétemonostori avar szíjvégen (1. ábra), a magyargyerőmonostori kályhacsempén (4/a. ábra), egy veleméri rajzos sindün (4/b. ábra) és a karosi honfoglalás kori tarsolylemezen (4/c. ábra) is.

4/a. ábra. Magyargyerőmonostori kályhacsempe az égig érő fával azonosítja az ágak között elhelyezett hieroglifákkal jó ős-ként jellemzett istent, aki a magas kő "világoszlop, templomkörzet, szent ország" lépcsői fölött áll

4/b. A Lyukó magas köve olvasatú veleméri rajzos sindü világfája a Lyukó hieroglifából nő ki (Sindümúzeum)

4/c. ábra. A karosi tarsolylemez (mai magyarsággal olvasott) Dana úr magas köve mondatjel (fent) és hieroglifáinak (középen) székely megfelelői (lent), ez utóbbiak balról jobbra: a fát ábrázoló "d" (Dana), "s" (sar am. úr), "m" (magas) és végül Felsősófalva Kodárostető elveszett rovásírásos kövének kő(?) jele

4/d. ábra. Friesachi ezüstdénár a Lyukó isten magas köve olvasatú világfa ábrázolással, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás ős, ten, "ly" (Lyukó), valamint "m" (magas) és kő jele

4/d. ábra. Magas sar isten köve (mai magyarsággal: Magasságos úristen köve) olvasatú hieroglifikus világfa ábrázolás (Tufani, Duna delta, X-XI. század) Cristina Talmatchi nyomán, az ábra jobb szélén a székely írás megfelelő jelei: középen lentről felfele az "s" (sar "sarok, úr"), ten és ős, ezektől jobbra az "m" (magas), balra a kő jele

4/e. ábra. A törteli honfoglalás kori szíjvégen a csodaszarvas a hármas halom középső (kőből rakott világoszloppá, magas kővé növelt) halmán fut a ten jellel jelzett világfa felé

4/f. ábra. Udvarhelyszéki bokály magas kövön álló, kettős kereszt alakú fája (1820, Barabás Mihály)

4/g. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester erdélyi minta alapján másolt tányérján az égig érő fa magas kő olvasatú hasadékában a tprus (tapar us "szabír ős") mondatjellel azonos világfa jelenik meg

4/h. ábra. Avar csat a Zamárdi temetőből, amelyen a csat égboltot idéző ívén a magas kő, a nyelvén pedig a szár "növényis szár, úr" szójel képszerű változata olvasható

Ak ügy "Heraklész folyó" és világfa

Az Ak ügy "Heraklész folyó" jelpár szereplése egy faábrázolás mellett ugyanúgy a világfát, az Istennel azonos égi folyót (Tejutat) azonosítja, amint a magas kő jelpár is (5. ábra).

5. ábra. A noszvaji mennyezetkazettán lévő világfa azonosítását a tövénél lévő Ak ügy és magas kő jelpárok segítik

Az 5. ábra világfájának tetején azért van főnix, mert azt már a Termékeny félhold területén lévő Egyiptomban is a napistennel hozták összefüggésbe. Az évente újjászülető napistennek pedig a Tejút (a világfa) csúcsán, a Sarkcsillagnál van a palotája. Az egyiptomiak szerint a főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait és eltemeti Héliopoliszban, a „nap városában”. A Halottak Könyve és más óegyiptomi szövegek szerint a főnix Héliopolisz (Élő falu - VG) egyik szent szimbóluma volt, amely szoros összefüggésben állt a felkelő nappal és Rá (ragyogó - VG) napistennel.

Faábrázolás a világmodell sarkán

A világmodell (vagy mandala) a teremtett és rendezett Föld (az Éden) jelekből alkotott térképe. A világmodellek szokása szerint a sarkokon és/vagy az oldalfelezőkön a magasba vezető út (az Istennel azonos Tejút) valamilyen jelképe jelenik meg. Ha ez fát ábrázol, mint a halomi világmodell szár "növényi szár, úr" jele és az Egy hieroglifa (6/a és 6/b. ábra), vagy egy erdélyi tányér szár jele (6/c. ábra), akkor az égig érő fa, világfa jelét látjuk. A szokás magyarázatát talán az Éden földrajzi szerkezete adja meg. Az Ararát körüli Éden sarkain ugyanis egy-egy erdőkkel borított hegység (Kaukázus, Elbrusz, Zagrosz, Taurusz) található, amelyik egyúttal az égbe vezető út jelképe is lehetett.

Mivel ez a "sarkokon alkalmazott világfa" képszerkezet a honfoglalás kori és népi ábrázolásokon is dokumentált, nyilvánvaló, hogy az ábrázolási konvenció a magyar népnek a honfoglalás korában is meglévő ősvallási hagyományából (6/a. ábra) került a népművészetbe és a keresztény vallás jelrendszerébe (6/b. ábra).

6/a. ábra. Honfoglalás-kori világmodell Halom lelőhelyről, sarkain az égig érő fa ábrázolásával, az ábra jobb alsó sarkában a székely írás "f" (Föld), "g" (ég), "s" (sar "sarok, úr"), "sz" (szár "növényi szár, úr") jelei

6/b. ábra. Az énlakai rovásírásos mennyezetkazetta, sarkain az égig érő fát ábrázoló Egy Isten mondatjellel

6/c. ábra. Csupor István által közölt XVIII. századi erdélyi tányér, világmodelljének "sarkain" a fát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifákkal

6/d. ábra. Magyarszombatfai tányér, világmodelljének sarkain a szár "növényi szár, úr" hieroglifával, az olvasata: Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr)

6/e. ábra. Kirgiz szőnyeg székely jelek szójel-párhuzamaival, a közepén lévő világmodell sarkaiban a fát ábrázoló ten "isten, élet" hieroglifa jelenik meg

6/f. ábra. Asszír világmodell világfákkal

Nap a világfa csúcsán

Az égig érő fa ábrázolásainak csúcsán azért jelenik meg a Nap (7/a. ábra), mert a Tejút (a mítoszokban az égig érő fa) a Sarkcsillaghoz, a napisten palotájához vezet.

7/a. ábra. A hopi tál égig érő fájának csúcsán megjelenik a Nap, ez az előfordulás (az Amerika benépesítéséről általában hangoztatottak alapján) arra utal, hogy ez az ábrázolási konvenció, a hozzá tartozó ősvallással és ősvallási jelrendszerrel egyetemben a paleolitikumból származik

7/b. ábra. A bajánsenyei tejesköcsög elolvasható díszítése (középen), egy kercsi hun ékszer Lyukó szár "Lyukó úr" mondatjele (balra) és a bajánsenyei tejesköcsög Lyukó Nap szár "Lyukó Nap úr" mondatjele (jobbra)

7/c. ábra. Egy régi miskolci tál Czibor Imre által készített másolata a világfa csúcsán trónoló Nappal; az ábrázolás több részlete elolvasható, pl. a fa tövében jobbról is, meg balról is a Jó országa olvasatú mondatjel látható

7/d. ábra. Napos csúcsú világfa Szűcs Sándor rajzán (fent), az olvasat: Lyukó szár magas köve (mai magyarsággal: Lyukó úr magas köve), a kép alatt a székely írás "ly" (Lyukó), "sz" (szár "növényi szár, úr"), "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jele, a legalsó sorban az utóbbi jelek népi és székely változatai

Faábrázolás hasadékkal

A faábrázolásokon megjelenő hasadék, a székely írás ős és a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás "isten" jelének megfelelője, arra utal, hogy ez a fa azonos a Tejúttal (4/g., 6/b., 8/a-c., 9. és 12/c. ábra).

8/a. ábra. Az énlakai világmodell sarkain látható Egy Isten mondatjel felbontása szójelekre, jobbra fent az egy, az ős és a ten hieroglifák, alattuk a székely írás"gy", "us" és "nt/tn" jelei

8/b. ábra. Szarvasi honfoglalás kori aranyozott ezüstjelvény az Isten szóösszetétellel (középen), az összetétel ős és ten hieroglifája (balra, lentről felfele), valamint a székely írás ős és ten szójele (jobbra)

8/c. ábra. Ornamentális kőlap a pécsi székesegyházból a Szentkereszt-oltár környékéről, Egy ős úr olvasatú világfával

8/d. ábra. A pécsi székesegyház altemplomában megtekinthető hieroglifikus mondatjel olvasata: Óg az Egy ős (mai magyarsággal: Óg az isteni ős), Óg király szerepel az Ószövetségben, a neve megőrződött az ogur és onogur népnevekben is

Isten olvasatú fa

Berze Nagy János állapította meg, hogy az égig érő fa a néphit szerint azonos az Istennel. Ezért olvasható gyakran a jelekből alkotott faábrázolásokon az Isten (ős + ten) szó (8/a. ábra), esetleg az isten másik neve (Dana, 4/b. ábra), vagy jelzője (Jó ős, 4/a. ábra). Mivel ez a jelenség (a fa és az Isten azonossága) honfoglalás kori leleteken is dokumentált, azaz elolvasható (9/a. ábra), ebből következően a népmeséink honfoglalás kori ősvallási képzeteket őriztek meg és azokat nem kellett idegenektől átvennünk.

9/a. ábra. Gyulai honfoglalás kori bronzjelvény, a nagy olvasatú íves égbolt alatt áll az Isten (ős + ten) olvasatú fa (fotógrafika)

9/b. ábra. A cserépből készített debreceni csigacsináló borda (középen), a cserépborda ős és ten szójelei (balra, fentről lefele), valamint a cseréptárgy hieroglifáinak megfelelő székely "us" (ős) és ten "isten, élet" jelek (jobbra)

A világfa ágai legörbülnek

Berze Nagy János említi azon szibériai mítoszokat, amelyek szerint a világfa ágai meggörbülnek a rájuk nehezedő égbolt súlya alatt. Ez az ősvallási képzet magyarázza meg azokat a világfa ábrázolásokat, amelyeken az ágak feltűnő, hangsúlyos és jellegzetes visszagörbülése figyelhető meg. Azt jelzik, hogy e fák (amelyek rajza azonosítható a székely írás tprus "tapar/szabír ős, ten" mondatjelével) az égig érnek, az eget tartják.

10/a. ábra. Veleméri rajzos sindü az égig érő fa jellegzetes, a székely írás tprus "tapar/szabír ős, ten" mondatjelével azonosítható ábrázolásával (Sindümúzeum)

10/b. ábra. Bojnai avar idol (balra), valamint a mondatjelét alkotó hieroglifák megfelelői: a székely "n" (nagy), "s" (sar "úr"), a három ágpárral rendelkező, istennel azonos égig érő fát ábrázoló "tprus" (tapar ős "szabír ős", ten) és "l" (él) rovásjel (jobbra, lentről felfele)

Jelből nővő fa

A "jelből növő fa" ábrázolási konvenció alábbi néhány példája, valamint a 4/a. ábrán látható további előfordulás is széles körű elterjedtséget dokumentál. Az az ősvallás, amely e világfákat ábrázoló mondatjeleket létrehozta, a sztyeppi népek őstörténetének, a sztyepp benépesedésének déli forrásához kötődik. Simo Parpola e déli kultúra léte és a feltárt nyelvrokonságok miatt sorolta be a sumért az uráli nyelvek közé. Az etnokulturális kapcsolatok köre e korai korszakban nehezen tisztázható, különösen, ha a hieroglifikus nyelvemlékekről (például az elolvasható világfákról) a kutatók lényegében semmit sem tudnak.

11/a. ábra. A Csupor István által közölt XVIII. századi erdélyi tányér (5/c. ábra) sugár irányú mondatjelének olvasata: Ragyogó szár ten földje, mai magyarsággal: Ragyogó úr(is)ten földje

11/b. ábra. A hun hatást tükröző Childerich-kincs Föld hieroglifán (világmodellen) álló kettős keresztje (középen), a lelet hieroglifái (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely rovásjelek (jobbra), a lelet olvasata: Jó Egy földje, mai magyarsággal: Jóságos Egy (isten) földje, vagy A folyó(val azonos) Egy (isten) földje

11/c. ábra. A Harappa-tál Föld jelből kinövő fát ábrázoló mondatjelének olvasata: Szár Föld (mai magyarsággal: Úr földje)

11/d. ábra. Hortobágyi szarutárgy díszítésének részlete Makoldi Sándor nyomán, a világmodellből kinövő, tulipánszerű égig érő fa olvasata: Ten sar magas kő Föld (mai magyarsággal: Ten úr, a magas kő földje)

Tulipán alakú fa

A világfa gyakran tulipán alakú, vagy egy tulipánábrázolás része, ami a tulipán (és Dalipinu/Telepinu hatti/hettita termékenységisten) ősvallási szerepével magyarázható (1., 6/b., 8., 12/a., 12/d., 13/a. és 13/b. ábra). Tavasszal az élet visszatérése kötődik a virágzásához, ezért a virág könnyen vált az életfa jelképévé, különösen, hogy a jelszerű magyar tulipán Isten (ős + ten) alakban elolvasható, amint azt a debreceni csigacsináló borda (13/a. ábra), a nyárszói székelykapu (13/b. ábra), a zalavári ezüstjelvény (13/c. ábra) és az énlakai bilingvis Egy Isten mondatjele esetében is tapasztaljuk (6/b. ábra).

12/a. ábra. A debreceni csigacsináló borda Isten hieroglifájának sajátossága, hogy a Tejút hasadékát jelképező középső sziromlevélben (az ős szójelben) a szár "növényi szár, úr" jel képszerű változata látható

12/b. ábra. A nyárszói székelykapu tulipánjában is a szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelképezi a Tejút hasadékában karácsonykor feltámadó napistent

12/c. ábra. A zalavári X-XI. századi Szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) mondatjel (középen), a jelvény szár, ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a nekik megfelelő mai magyar jelek (jobbra, lentről felfelé): magyarszombatfai tányér szár jele, a székely írás "sz" betűje, valamint ős és ten szójele

Az égi szár

A faábrázolások egy része az ég hieroglifán áll, vagy az ég hieroglifa a faábrázolás részét képezi.

13/a. ábra. Baraba tatár dob Égi szár (mai magyarsággal Égi úr) olvasatú faábrázolása

13/b. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester erdélyi minta alapján másolt tésztagyúró táljának Égi szár (mai magyarsággal: Égi úr) olvasatú világfa ábrázolása

13/c. ábra. A kínai lolo írás "égbolt" szójele

13/d. ábra. A székely írás "g" (ég) rovásjele

A zsen ten mondatjel

A zsen ten mondatjel a legalább 6500 éves, magyar jeleket alkalmazó ősvallási ábrázolási hagyomány dokumentuma. Felső eleme a zsen "zsenge, zsendülő, újjászülető" hieroglifa. Ennek a kínai írásban meglévő megfelelője a sen "fiatal növény, hajtás" szójel. A mondatjel alsó részét az istennel azonos fát ábrázoló, lehajló ágú ten "élet, isten" jel alkotja.

14/a. ábra. Zsen ten "zsendülő/újjászülető isten" ligatúra egy kirgiz leány ruháján

14/b. ábra. Az Agócs Gergely által bemutatott üzbég hímzés kör alakú jelmontázsai (benne a zsen ten ligatúra) a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napisten újjászületésére emlékeztetnek

14/c. ábra. A Györgyi Erzsébet által közölt magyar hímes tojás (középen), a Jóma ligatúra a tojásról (balra fent), a Zsen ten ligatúra a tojásról (balra lent), valamint a székely "j" (jó "folyó") és "m" (magas) jelek (jobbra fent), továbbá a "zs" (zsenge) és ten "élet, isten" jelek (jobbra lent)

14/d. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról a Zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával (Bakay Kornél nyomán), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei

A 14/d. ábrán lévő somogyvári mondatjel minden hieroglifájának elolvasása esetén az Égi Dana zsen ten, mai magyarsággal: Égi Dana az újjászülető (is)ten mondatot kapjuk.

14/e. ábra. A kusán érem és az I. Hormizd kusán uralkodó kezében tartott Zsen ten (mai magyarsággal: Zsendülő isten) olvasatú méltóságjelvény, felette valószínűleg a Hold ábrázolását (esetleg a feje tetejére állított nagy hieroglifát) látjuk

14/f. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó (középen, fotógrafika) jeleinek székely megfelelői (balra fent, közte a zsen és a ten jele), valamint egy kaitag szőnyeg zsen Ten (mai magyarsággal: zsendülő Isten) ligatúrája (jobbra fent)

Antropomorf világfa

A világfa képzet lényegéhez tartozik, hogy a fa azonos az Istennel. Természetes ezért, hogy ez a gondolat valamiképpen megjelenik a világfa ábrázolásain is.

15/a. ábra. A mexikói Michoacánban található feliratos szikla világfával azonos istent idéző antropomorf mondatjele, amelynek olvasata: Lyukó ten (mai magyarsággal: Lyukó isten)

15/b. ábra. Altáj, a Khovd-völgy egyik sziklarajzának részlete (Kr. e. 2500 tájáról, A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar nyomán), az antropomorf mondatjel olvasata: Dana szár zsen (mai magyarsággal: Dana úr zsendül/feltámad/újjászületik), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás szár "növényi szár, úr", "d" (Dana "istennév") és "zs" (zsenge, zsendülő "feltámadó, újjászülető") jelei sorakoznak

15/c. ábra. A telki hun kincs csatjának részlete, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyog), "ly" (lyuk, Lyukó) és "g" (ég) jele látható (fotógrafika)

A 15/c. ábrán látható antropomorf ábrázolást a benne szereplő ég szójel ("eget tartó fa" ábrázolási konvenció) miatt a világfa körébe sorolhatjuk. Az olvasata: Ragyog Lyukó az égben. Az ősvallás szolgálatában álló hun jelhasználat kreativitásának és művészi teljesítményének kiemelkedő példája.

Jegyzetek

(1) A 6/a. ábrán honfoglalás kori, tprus (tapar ős "szabír ős") olvasatú faábrázolások láthatók. Az általuk és párhuzamaik által képviselt etnokulturális folyamat, ősvallási képzet és jelhasználat megérthető. Egy jól működő tudományos közegben ennek elegendőnek kellene lennie annak belátására, hogy a honfoglalóknak volt világfa képzetük. Ám éppen a tprus jel kapcsán bontakozott ki egy évtizedekig tartó vita, ahol az akadémikus"tudomány" képviselői inkább hajlottak a forrás felülbírálatára és meghamisítására, mint a megértésére. Nyilván nem szeretnék, ha egyre nagyobb nyilvánosság számára kiderülne, hogy a székelyeknek voltak szó- és mondatjelei. Pláne olyan szójeleink nem lehetnek, mint amilyenek az ókori szabíroknak is voltak, amelyek bennünket magyarokat ezekkel az ókori szabírokkal rokoníthatnak, vagy azonosíthatnak?

E légkörben szinte már természetes, hogy sem Pócs Éva, sem a világfa vitában megszólaló tudósok nem voltak képesek a megoldás megfogalmazására. Mert nem ismerték fel, hogy a világfa ábrázolások elolvasható mondatjelek. A "szakma" képviselőit évtizedek óta gúzsbakötő dilettáns-, rovás- és ősvallásgyűlölet, meg szabírhun-fóbia okozza a vita csődjét. Ez egyúttal az elkövetett hibák kijavításának irányát is megmutatja a "tudományos konszenzus" számára. A kudarc feldolgozása elvileg azt is eredményezhetné, hogy az akadémikus tudomány tanul a bukásból és jobb képességekkel vág neki a következő megmérettetéseknek (például a kínai-magyar közös rendezésű hun kiállításnak és az új Magyar mitológia megírásának).

Irodalom

Berze Nagy János (1958): Az égigérő fa, magyar mitológiai tanulmányok, Pécs

Cristina Talmatchi (2018): Early medieval belt decorations discovered in southern Dobruja, Studia Romana et Mediævalia Europænsia. (Kora középkori övdíszeket fedeztek fel Dobrudzsa déli részén) (academia.edu)

Obrusánszky Borbála (2016): A Nap és a Hold együttes ábrázolása az eurázsiai érméken, Éremtani Lapok (academia.edu)