Amikor a Velemér-völgyi fazekasság kezdeteit és a magyar jelhasználat legkorábbi célját vizsgáljuk, nem feledkezhetünk meg a Velemérrel szomszédos Szentgyörgyvölgy neolitikus leleteiről. Az előbbiről Nagy Zoltán, az utóbbiról Szabó Géza írt legutóbb (1). Az eddig ismert legkorábbi őrségi, vagy őrségközeli (szentgyörgyvölgyi, kerkabarabási) írásemlékeink bemutatását Bánffy Eszter ásatásainak és dolgozatainak köszönhetjük. Ő ugyan - a régészek és általában a "tudományos konszenzus" rovológiai téren tapasztalható tartózkodásának megfelelve - egy szóval sem említi, hogy az előkerült cseréptárgyakon elolvasható jelek lennének. Ezért az előkerült hieroglifikus szövegeket nekem kell ismertetnem. E cikkben néhány szentgyörgyvölgyi cserépdarab jeleit mutatom be Bánffy Eszter Neolithic and chalcolithic settling in the Kerka valley dolgozata alapján (1/a., 2/a. és 3/a. ábra). Sok további párhuzamra, megfontolásra és nyelvemlékre is hivatkozhatok. Az Őrségben a neolitikum óta ugyanazt a magyar, vagy magyarral rokon nyelvet beszéljük és a legjobb fazekasok napjainkig a székely írás előzményét, a magyar hieroglif írást használják (2).
1/c. ábra. Mártonhelyi Szent Kristóf freskó a jó "folyó" szójelével
1/d. ábra. Veleméri világmodell néhai Varga Sándor gerencsér ládájáról az Istennel azonos központi forrás és az onnan kiinduló négy szent folyó jelképével
Az 1/a. ábrán lévő neolitikus jó "folyó" hieroglifa (ősvallási kötődésű szójel) az Istennel azonosított Tejút tiszteletéről tanúskodik. Hasonló elhelyezésű párhuzama egy szarmata üstről is ismert (1/b. ábra). A jó szójelének értő alkalmazása megtalálható a mártonhelyi templom Szent Kristóf freskóján is (1/c. ábra). A jó hieroglifa megőrződött néhai Varga Sándor veleméri gerencsér festett ládájának közepén lévő világmodellben (1/d. ábra) és a 3/c. ábrán látható szentgyörgyvölgyi népi cserépedényen is. Mindegyik szöveg jól értelmezhető és a szövegek együtt logikus ősvallási rendszert alkotnak, ami tudatos jelhasználatra utal.
2/b. ábra. Budai középkori korsó a hieroglifikus Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Szár! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram!) mondattal (fotógrafika, középen), a kancsó bekeretezett Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram! mondata (balra), valamint a székely írás "sz (szár "növényi szár, úr") és "r" (ragyog, ragyogj, ragyogó) rovásjelei (jobbra)
3/b. ábra. Muraszombati népi tejesköcsög az Istent jelképező szár "növényi szár, úr" hieroglifa lineáris és képszerű változatával
Jegyzet
(1) Szabó Géza cikkében "felmerül, hogy az ábrázolásoknak egyáltalán van-e konkrét üzenetük: az ötvösök ismerték-e a felhasználók hiedelmeit, világképét, a megrendelő és környezete számára pontosan értelmezhető szimbólum- és jelrendszert használtak-e?" A körön kívül korábban már megválaszolt, nyitott kaput döngető kérdésére azonban nem talál választ. Talán Sándor Klára 1996-os intését követi, aki 1996-ban megfogalmazta a székely írásról szólván: "az sem tűnik mindig világosnak, hogy minek kell vele egyáltalán foglalkozni". Szabó Géza nem veszi észre a székely írás jeleivel mindenütt mutatkozó, ősvallási nézeteket tükröző párhuzamokat és a jelhasználat jellegzetes szerkezeteit (világmodell, istenidéző szertartások kézikönyve stb.). Ezek alapján a legkorábbi edények feladata a Teremtőre és a Teremtésre (az Édenre) való emlékeztetés volt. Feladatukat a székely jelek kőkori megfelelőinek használatával oldották meg. E jelek már évtízezredekkel ezelőtt elterjedtek a Pireneusoktól Amerikáig. Az archaikus mintákat követő őrségi edényeken ugyanezt a célkitűzést és jelhasználatot érhetjük tetten - bár a fazekasok ma már többnyire nincsenek tisztában a régi jelek jelentésével.
(2) A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jól elolvasható nyelvemléke felhívta a figyelmünket a neolitikumban használt magyar jelekre és magyar, vagy magyarral rokon nyelvre. Ezt a híradást azóta egy sor hieroglifikus írásemlék erősítette meg.
A szobrocska Bánffy Eszter 1995-ös ásatásai során került napvilágra és ma a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán tekinthető meg. Ám ma sincs tájékoztatás a kiállítóteremben arról, hogy a jeleket magyarul el lehet olvasni. Abban a múzeumban, ahol a letéti szerződéssel gondjaikra bízott budapesti késő középkori jelvény jeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték, nem siettek a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleinek bemutatására.
A 7500 éves írásemlék hiteles múzeumi másolata előzetes időpontegyeztetés esetén a veleméri Sindümúzeumban látható (tel: 06 20 534-2780). Az újabban készített rováskorpuszok szerzői: Fehér Bence (Magyarságkutató Intézet), valamint Benkő Elek, Sándor Klára és Vásári István (Magyar Tudományos Akadémia) nem tartották fontosnak, hogy ezekről az írásemlékekről tájékoztassák az olvasóikat. Pedig kellő időben kaptak róluk tájékoztatást. Megakadályozza ezt a bemutatót a "tudományos konszenzus" alacsony szakmai-etikai színvonala is. Nem csak az a gond, hogy a valójában nem is létező "szakma" a legalapvetőbb írástani alapfogalmakkal sincs tisztában (ahogyan azt Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára is közreadta már). A finnugrizmus legerősebb törekvését, a magyar őskultúra letagadását akadályozná e hieroglifikus írásemlékek nagyközönség elé tárása.
Mindez baljós árnyat vet a kínai-magyar közös rendezésben készülő hun kiállításra. Félő, hogy csak az utóbbi években rendezett félsikerű kiállítások rovológiai csődje ismétlődik meg: hieroglifikus szövegeket hordozó hun tárgyak lesznek kiállítva, de a közönséget nem tájékoztatják majd azok elolvashatóságáról.
Irodalom
Bánffy Eszter Neolithic and chalcolithic settling in the Kerka valley (academia.edu)
Nagy Zoltán: Hagyomány és változás a Velemér–völgyi fazekasság történetében, a fazekasság évszázadai a történeti források tükrében, Ethnographia, A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata, 133. évfolyam 2022 2. szám
Szabó Géza: Palmetta, Karmos paripák, Égberagadó turul, Csodafiúszarvas. Kaukázusi régészeti és néprajzi párhuzamok a honfoglalás kori hitvilágunk és díszítő művészetünk értelmezéséhez, Ethnographia, A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata, 133. évfolyam 2022 2. szám
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1996. 1-2. füzet
Püspöki Nagy Péter: A "rovásírás" írástani helye és szerepe a magyar művelődés történetében, Magyar herold, Nr. I. 1984.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése