Az elmúlt évtizedekben végzett rovológiai (magyar ősírás-történeti) kutatás egyik meglepő eredménye volt, hogy a székely írás (pontosabban előzményének, a szójeleket alkalmazó magyar hieroglif írásnak) 20-50 jele már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Ez alól az Indus-völgyi civilizáció sem kivétel, amely a fénykorát a Kr. e. 2500 – Kr. e. 1700 között élte. Itt is úgy született meg a saját írás, hogy annak alapozásához felhasználták a magyar hieroglif írás jeleit is. Az alábbi pakisztáni edény világmodellje magyar jelek párhuzamát tartalmazza (1. ábra).
A világmodellek közepén az Isten neve, vagy jelzője, a sarkain pedig az égbe vezető út jele szokott szerepelni. Ez látható a pakisztáni edényen is.
Középen a székely írás "ly" (lyuk/Lyukó) jelének párhuzama van (1. ábra, bal alsó sarok). Ezt a nevet, amely az Istent az élet és a bőség forrásaként jellemzi, előszeretettel használták a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok is. Hasonlóképpen ítéltek a sumérek is, mert az azonos formájú jel náluk a "kút, forrás" jelentést hordozta. A székely és sumér jelentéssel szemben az egyiptomi és a kínai írásban a körbe zárt pont alakú jel "Nap, napisten" jelentésű.
A sarkokon a magas sar mondat olvasható, amit mai magyarsággal magasságos úr, vagy magas sarok alakban is vissza lehet adni. A ligatúra egy hegyet ábrázol, amelyre lépcső vezet fel. A két fordítás nem ellentmondásos, mert a sarkoknak külön istene volt, a sarok maga volt az Isten (ezért hasonló Heraklész neve és a sarok szavunk). A pakisztáni edényen látható sarokjelképnek kitűnő párhuzama van kirgiz és navaho szőnyegen is (2/a. ábra).
2/b. ábra. A fenti sarokjelképek a székely írás "m" (magas) és "s" (sar "úr, sarok") jelének párhuzamaiból állnak
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Egy navaho szőnyeg világmodelljének hieroglifái
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése