Bevezetés
A balanesti (Olt megye) dák fibula képét az Ősi arany- és ezüstkincsek Romániából c. kiállítási katalógusban tette közzé a debreceni Déry Múzeum (1. ábra). A katalógusban olvasható rövid leírás szerint ez egy nőt ábrázoló fibula, amit feltehetően a dúsan bondorodó haja alapján határoztak meg így. Ennek ellentmondani látszik, hogy a fibulán ábrázolt alak mintha bajszot és szakállt is viselne. A haja pedig nem az aktuális női divatot követi, hanem a hieroglifikus istenábrázolások szokását, miszerint az isten képének szent jelekből kell állnia. A kőkori eredetű ősvallás e célra a magyar hieroglif írást, a székely írás előzményét használta. Ezért találunk a Pireneusoktól Amerikáig olyan istenábrázolásokat, amelyeken székely jelek megfelelői vannak. Ezen az istenábrázoláson is jelek sorát lehet azonosítani. Hajának fodrai az istenidéző szertartások ragyogj és ragyogtál szavainak felelnek meg (ennek párhuzama megtalálható az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Koronán is). A szemöldökén és az orrán ábrázolt ten "élet, isten" hieroglifával is találkozunk, mert ezt Eurázsiában és Amerikában is széles körben felhasználták az Isten jelölésére (1 - 7. ábra). Figyelemre méltó az égbolt kövekből rakott íve is, ami a magas kő olvasatot engedi meg. Ezekből a hieroglifákból egy ősvallási képet alkotott az ötvös. Egy egyszerre mutatja meg az Istent és a véle azonosított égi világot. A jelek és a jelhasználati sajátosságok (ábrázolási konvenciók) együttesen kétségtelen ismertetőjelei a magyar hieroglif írásnak, a kőkori ősvallás jelhasználatának.
1/a. ábra. A balanesti dák fibula egy hieroglifikus antropomorf istenábrázolás ten hieroglifával, az olvasat: Ragyogj, ragyogj ragyogj! Lyukó ten sar "úr" magas köve. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.
1/b. ábra. A balanesti dák fibula szójelekből összerakott istenábrázolása egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata
Párhuzamok
A magyar hieroglif írás, amelynek jeleiből a balanesti istenábrázolást összeállít ották, a kőkori ősvallást szolgálta az ismeretlen előidőktől kezdve - az írásemlékek és a megfontolások alapján - talán 100 - 200 ezer éven át. Ebből a kb. 40-50 hieroglifából (ősvallási kötődésű szójelből) álló írásrendszerből alakult ki a székely írás. Ez tette lehetővé az akrofónia rekonstrukcióját, amit a 90-es években az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában végeztünk el s aminek az eredményét legutóbb a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre.
2. ábra. Párthus függő antropomorf istenábrázolással és az Isten (ős + ten) szóval, az összes jel olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj nagy Isten!
3. ábra. Maja cserépidol ten hieroglifával (Campeche, 700 - 1000 között)
A maja isten a magas kő olvasatú trónuson ül, ami a porecsi püspöki szék hasonló jeleire emlékeztet. Ez arra utal, hogy nem egy-két jel véletlenszerű előfordulásával találkozunk. Inkább egy legalább 10 000 éven keresztül folyamatosan érvényesülő jelhasználatról és ami ezzel akkor szorosan összefügg: világnézetről és állameszméről van szó.
4. ábra. A hunokhoz köthető lomovátovói kultúra egyik antropomorf leletén a két nagy méretű jel olvasata: Ős ten (mai magyarsággal: Isten)
6. ábra. Egy latmoszi (anatóliai) sziklarajz Ten őskő sar, mai magyarsággal: Őskő úr(is)ten olvasatú részlete (Jak Yakar és Peschlow nyomán), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás ten "élet, isten" szójele, "u" (ushu "őskő, réz") és "s" (sar "sarok, úr") jele
7. ábra. A kőrézkori jelhasználatot (az arcra tett ten jelet) szinte a modern kor küszöbéig megőrizte egy Árpád-kori ereklyetartó bronzkereszt a hieroglifikus Egy ten (mai magyarsággal Egy isten) mondattal (fotógrafika)
Irodalom
Dani János - Rodica Oantá-Marghitu szerkesztők (2017): Ősi arany- és ezüstkincsek Romániából, Aurul si argintul antic al Romániei, Déri Múzeum, Debrecen
Jak Yakar (2005): The language of symbols in prehistoric Anatolia (A szimbólumok nyelve az őskori Anatóliában), Documenta Praehistorica XXXII, Sonia és Marco Nadler Régészeti Intézet, Tel-Avivi Egyetem, Izrael
Varga Géza (2016): A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
