Varga Géza írástörténész: Mezőhegyesi avar amulett Él isten nevével

2026. augusztus 14., péntek

Mezőhegyesi avar amulett Él isten nevével

Hergott Kristóf adott közre egy cikket Avar kori amulettek a Tisza-Maros-Körös vidékről, Az ólomból készült téglalap alakú amulettek tipológiája címmel az academia.edu-n, amelyben néhány avar kori amulettet közölt, közte egy pontokkal borított, téglalap alakút is, ami érdemes a figyelmünkre (1. ábra). Az amuletten lévő pontok és vonalak ugyanis az Él hieroglifa (ősvallási kötődésű szójel) változatai, amelyek a magyar őstörténet mélyére vezetnek. Amikor ugyanis az ősvallás céljait szolgáló képjeleket tervezték, akkor az Él istennevet csak az eső, vagy a folyók lerajzolásával tudták megjeleníteni. Így adódott, hogy pontokkal és vonalakkal (közte az árpádsávokkal) írták le az Él, élő szavakat (az Él istennevet) már 7-8 ezer éves Halaf kultúrában is (3 - 7. ábra). Hasonló jel szerepel később a kínai írásban is (2. ábra).

1. ábra. Mezőhegyesi avar amulett Él hieroglifákkal, az árpádsávok megfelelőjével

Mint Hergott Kristóf írja: a szerzők eddig "az avarság történetének 6-7. századi periódusára fókuszáltak, a 7. század vége utáni, kései időszakának vallási, hiedelemvilágbéli leletanyagára vonatkozóan kevés adattal bírunk. Jelen dolgozatomban ezen időszakot járom körül, munkámban egy olyan tárgycsoportot fogok behatóbban elemezni, mely korábban a kis esetszám miatt a kutatás perifériájára került, ezek a késő avar kori ólomból készült amulettek négyszögletes csoportja. Tanulmányomban a Tisza-Maros-Körös vidékről előkerült példányok formai tipológiáján keresztül törekszem arra, hogy egy átfogó képet adjak a tárgytípusról. ... A bolgár leletek nem pontos párhuzamai a Kárpát-medencei daraboknak, ám a motívumkincsük valamilyen szinten összeegyeztethető az avar szállásterületről előkerült példányokkal. ... A tárgyak díszítésére két módot találtam az általam ismert anyagban:

1. hálómintaszerű dísszel ékítik a tárgyak egyik, vagy mindkét oldalát,

2. az amulettek egyik oldalát gömböcskékkel díszítik.

Utóbbi csoportnál vagy rendezett sorokba helyezik el a granulákat vagy rendezetlenül."

2. ábra. A kínai jóslócsont-írás "eső" szójele vonalakból és pontokból áll

3. ábra. Feltehetően Él isten nevét rögzítő, kb. 7500 éves Halaf pecsétnyomó az égből hulló eső ábrázolásával, alatta a székely írás "l" betűje

4. ábra. A Halaf kultúra ligatúrája egy British Muzeumban őrzött cserépdarabról (fent), alatta a székely írás "n" (nagy) és "l" (Él) jele, az olvasat: Nagy Él

5. ábra. Halaf cserépdarab ismétlődő Dana ős mondatjelekkel (világmodellekkel), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "d" (Dana) és ős jelei, az esőt ábrázoló pontozott terület az Él, élő hieroglifa, az olvasat: Dana ős Él

6. ábra. Tordosi ligatúra (a rajzát Makkay Jánosra hivatkozva közli Merlini/4), az olvasat: Ragyogó, nagy, élő Egy, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyogó), "l" (Él), "n" (nagy), és "gy" (Egy) jele

7. ábra. Él istennő idolja a Halaf kultúrából (Stuart Campbell és Aurelie Daems nyomán)

8. ábra. Buzsáki hímzés részlete, a felső sorban lévő Jóma ten "Jóma isten" jelek alatt egy összetett Él hieroglifa látható, amelynek a felső sávja keretbe foglalt kockákat tartalmaz (ez az eső pontjait ábrázolhatja), az alsó sáv pedig vonalas (ami a folyók ábrázolása lehet)

A kép átfogóbbá tételéhez kiegészítésként megemlítem, hogy az 1. ábrán látható pontozott és vonalkázott felületek egyaránt Él isten nevét rögzítik és az esőt ábrázolják. Ez a jel, vagy jelcsoport a székely írás "l" betűjének és a magyar államcímer árpádsávjainak az előzménye. Legkorábbi előfordulásait a Halaf, a Tordos-Vincsa és az Indus-völgyi kultúra írásemlékein azonosítottam. Előfordul mükénéi pszi-idolokon és a kínai írásban is, ez utóbbiban az eső jeleként. A jel egykori nagy jelentőségét jelzi, hogy az Él istennév, vagy jelző leszármazottai ma is azonosíthatók az Allah, Él és Elohim istennevekben. A szavaknak ez a megfelelése nem valami véletlen egyezés, hanem egy rendszer, ugyanis a magyar közsszavak rendszeresen megtalálhatók más népeknél istennevekként. Erről a Közsszavak és istennevek c. cikkben írtam korábban.

A jelenség összefügg azzal, hogy a neolitikus forradalom a szabír/hurri népesség lakóhelyéről indult ki s a jelek szerint mindvégig a szabírokhoz, vagy rokonaikhoz kötődött. A Termékeny félhold területéről szétrajzó, szabír nevet viselő eleink a mezőgazdasági, később bronzkészítési ismereteikkel egyetemben a világnézetüket és a jeleiket is szétvitték a világ távoli tájaira. E folyamat útjelzői az évezredek során több helyen hátrahagyott szabír ős ten mondatjelek, amely tprus (tapar ős "szabír ős") jelként fennmaradt a nikolsburgi székely ábécében is. Legkorábbi ismert előfordulása az egyik 11 600 éves Göbekli Tepe-i írásemléken található meg. Előfordul Egyiptomban, az Indus-völgyében, az etruszkoknál, az avaroknál és a magyar népi jelhasználatban is (például a veleméri rajzos sindükön, vagy a dobronaki hímes tojásokon)

Irodalom

Hergott Kristóf (2022): Avar kori amulettek a Tisza-Maros-Körös vidékről, Az ólomból készült téglalap alakú amulettek tipológiája, A Nagy Gyula Területi Múzeum tudományos, muzeológiai, és kulturális online folyóirata, 2022/1.

Stela Doncseva (2007): Medalioni ot szrednovekovna Blgarija, Medálok a középkori Bulgáriából, Faber Könyvkiadó

folyóirata