Hergott Kristóf adott közre egy cikket Avar kori amulettek a Tisza-Maros-Körös vidékről, Az ólomból készült téglalap alakú amulettek tipológiája címmel, amelyben néhány avar kori amulettet közölt, közte egy pontokkal borított, téglalap alakút is, ami érdemes a kiemelt figyelmünkre (1. ábra). Az amuletten lévő pontok és vonalak ugyanis az Él hieroglifa (ősvallási kötődésű szójel) változatai, amelyek a magyar őstörténet mélyére vezetnek.
Mint írja: a szerzők eddig "az avarság történetének 6-7. századi periódusára fókuszáltak, a 7. század vége utáni, kései időszakának vallási, hiedelemvilágbéli leletanyagára vonatkozóan kevés adattal bírunk. Jelen dolgozatomban ezen időszakot járom körül, munkámban egy olyan tárgycsoportot fogok behatóbban elemezni, mely korábban a kis esetszám miatt a kutatás perifériájára került, ezek a késő avar kori ólomból készült amulettek négyszögletes csoportja. Tanulmányomban a Tisza-Maros-Körös vidékről előkerült példányok formai tipológiáján keresztül törekszem arra, hogy egy átfogó képet adjak a tárgytípusról. ... A bolgár leletek nem pontos párhuzamai a Kárpát-medencei daraboknak, ám a motívumkincsük valamilyen szinten összeegyeztethető az avar szállásterületről előkerült példányokkal. ... A tárgyak díszítésére két módot találtam az általam ismert anyagban:
1. hálómintaszerű dísszel ékítik a tárgyak egyik, vagy mindkét oldalát,
2. az amulettek egyik oldalát gömböcskékkel díszítik.
Utóbbi csoportnál vagy rendezett sorokba helyezik el a granulákat vagy rendezetlenül."
4. ábra. A Halaf kultúra ligatúrája egy British Muzeumban őrzött cserépdarabról (fent), alatta a székely írás "n" (nagy) és "l" (Él) jele, az olvasat: Nagy Él
6. ábra. Tordosi Ragyogó Nagy Élő Egy ligatúra (a rajzát Makkay Jánosra hivatkozva közli Merlini/4), az olvasat: Ragyogó, nagy, élő Egy, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyogó), "n" (nagy), "l" (Él) és "gy" (Egy) jele
7. ábra. Él istennő idolja a Halaf kultúrából (Stuart Campbell és Aurelie Daems nyomán)
A kép átfogóbbá tételéhez kiegészítésként megemlítem, hogy az 1. ábrán látható pontozott és vonalkázott felületek egyaránt Él isten nevét rögzítik és az esőt ábrázolják. Ez a jel, vagy jelcsoport a székely írás "l" betűjének és a magyar államcímer árpádsávjainak az előzménye. Legkorábbi előfordulásait a Halaf, a Tordos-Vincsa és az Indus-völgyi kultúra írásemlékein azonosítottam. Előfordul mükénéi pszi-idolokon és a kínai írásban is, ez utóbbiban az eső jeleként. A jel egykori nagy jelentőségét jelzi, hogy az Él istennév, vagy jelző leszármazottai ma is azonosíthatók az Allah, Él és Elohim istennevekben. A szavaknak ez a megfelelése nem valami véletlen egyezés, hanem egy rendszer, ugyanis a magyar közsszavak rendszeresen megtalálhatók más népeknél istennevekként. Erről a Közsszavak és istennevek c. cikkben írtam korábban.
A jelenség összefügg azzal, hogy a neolitikus forradalom a szabír/hurri népesség lakóhelyéről indult ki s a jelek szerint mindvégig a szabírokhoz, vagy rokonaikhoz kötődött. A Termékeny félhold területéről szétrajzó, szabír nevet viselő eleink a mezőgazdasági, később bronzkészítési ismereteikkel egyetemben a világnézetüket és a jeleiket is szétvitték a világ távoli tájaira. E folyamat útjelzői az évezredek során több helyen hátrahagyott szabír ős ten mondatjelek, amely tprus (tapar ős "szabír ős") jelként fennmaradt a nikolsburgi székely ábécében is. Legkorábbi ismert előfordulása az egyik 11 600 éves Göbekli Tepe-i írásemléken található meg. Előfordul Egyiptomban, az Indus-völgyében, az etruszkoknál, az avaroknál és a magyar népi jelhasználatban is (például a veleméri rajzos sindükön, vagy a dobronaki hímes tojásokon).
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése