Üzbekisztáni 6 8 századi cseréptárgyak magyar mondatai

Az 1. ábrán látható csontkamra képét J. Özlem Oktay Çerezci tette közzé az academia.edu-n Az üzbekisztáni 6. - 8. századi kerámiaedények virágdíszei cím alatt megjelent dolgozatában. A jelen cikkben az edényeken lévő virágszerű hieroglifák olvasatát adom meg.  

1. ábra. Csontkamra Üzbekisztánból (Özlem Oktay Çerezci fényképe nyomán), a jelek olvasata: Ragyogj, magasságos Lyukó dana szár, mai magyarsággal: Ragyogj magasságos Lyukó isten úr

A mai Üzbegisztán területén (történelmi nevén Transzoxániában vagy Mavarannahurban) a VI. és VIII. század között három fő népmozgás zajlott: a türknek nevezett törzsek terjeszkedése, a szászánida perzsák és a heftalita hunok váltakozása, valamint az arab muszlim hódítók bevonulása. 

A VI. század elején még a heftaliták (fehér hunok) uralták a vidéket. A szomszédos Merv és a mai Üzbegisztán területe (Transzoxánia) a hun törzsszövetséghez tartozó eftalitáknak (más néven fehér hunoknak) adózott, de a két terület státusza és az adóztatás időszaka eltért egymástól. Kulturálisan és gazdaságilag Merv és az üzbég területek szogd kereskedővárosai egyetlen hatalmas, összefüggő hálózatot alkottak. A területen van az egyelőre azonosítatlan helyzetű Bakath városa is, amit egy forrás szerint az onogurok építettek, de egy földrengés rombadöntötte.

A hun adóztatás korszaka ebben a régióban alapvetően az V. század közepétől a VI. század közepéig tartott. A mai Üzbegisztán területe (Transzoxánia és Szogdia) nemcsak adófizetője, hanem közvetlen része és magterülete volt a Heftalita Hun Birodalomnak. A fent látható kerámia tehát nagy valószínűséggel hun eredetű, vagy hun hatást tükröz. A VI-VIII. századot a hun hatás még sokáig befolyásolhatta annak ellenére, hogy a heftalita Hun Birodalom a VI. század közepétől megszűnt. A magyarul beszélő hunok a magyar hieroglif írást használták keletebbre is. Feltehetően ezért találunk az 1. ábrán látható üzbekisztáni edényen magyarazonos jeleket és magyarul elolvasható rövid szöveget.

Kézai Simon Gesta Hunnorum vel Hungarorum (A hunok és a magyarok cselekedetei) című krónikájának királyistájában szerepel Keve és Keár. Bár a hagyományos, akadémikus történetírás a krónika ezen alakjait fiktív hun vezéreknek tekinti, a modern őstörténeti kutatások és egyes írástörténészek rávilágítottak, hogy a nevek mögött a Szászánida Birodalom hunoknak adózó uralkodói húzódnak meg. A krónika szöveghagyományában a két uralkodó az alábbi módon jelenik meg: 

- Keve (I. Kavád): A krónika szerint az egyik legfontosabb hun vezér, aki a hagyomány szerint a Veronai Detre elleni csatában esett el a Dunánál. A név valójában a perzsa Kavád (Kavadh) név magyarosított, krónikás változata. 

- Keár (Khoszró Anosirván): A krónikában Keve fia. Neve a perzsa uralkodó megszólításából, a Khoszró (Chosroes / Csosznó) vagy a császári méltóságnévből (Kayanida dinasztia / Kay) ered, amely a középkori latin másolók és krónikások kezén alakult Keár formára. Ez a királylista és genealógia azt a szoros katonai és politikai szövetséget tükrözi vissza, amely a VI. században állt fent a perzsa uralkodóház és a nekik segédcsapatokat adó hun-szabír (magyar előd) népek között.

531-ben a hun anyától született és a magyar krónikák királylistájában Keár néven megjelenő Khoszrau Anosirvan lett Irán császára. Mint azt a visszamelékezéseiben írja, befogadott az országába egy 53 ezer fős népet, közte 20 ezer kiváló lovast. Ezeket hét törzsre osztotta és kagánokat nevezett ki föléjük. Az Iránnak segítségképpen adott 20 ezer lovas emlékét a Tarih-i Üngürüsz is megőrizte. 

Ekkor készülhetett a mervi oázisban a magyar Szent Korona. Az Iránba betelepülőket Zabergán "szabír kán" vezette. Zabergán az Attila halála és Baján fellépése között önálló szabír dinasztia egyik tagja. A magyar hagyomány által megőrzött Csaba királyfi alakjában e szabír dinasztia emléke perszonifikálódott, ezért úgy is fogalmazhatunk, hogy a Szent Koronát Csaba királyfi kapta.  

Mivel Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve a szabír, nincs okunk kételkedni abban, hogy az Iránt megadóztató szabírok magyarok voltak. Ezt támasztja alá az 1. és 2. ábrán látható üzbekisztáni cseréptárgyak magyar jelekkel írt magyar szövege is.

 

2. ábra. Taskent, Régészeti Enciklopédia, J. Özlem Oktay Çerezci fotója nyomán, a jelek a Szár dana (mai magyarsággal: Úristen) olvasatot engedik meg

3. ábra. A kirgizikai IV-V. századi samsi temetőből a kirgizisztáni Chui-völgyben előkerült hun aranyálarcon hasonló szár "úr" hieroglifák jelennek meg az orron és az arcon

A 3. ábrán látható kirgiziai arany halotti álarc kapcsán megemlíthető szár, úr, orr és arc szavak rokonsága etnikumjelző, a hunok magyar nyelvére utal. Azért tették a szár "úr" jelet az orra és az arcra, mert ezek a szavak a hun nyelvben is hasonlóképpen hangzottak és rokon szavak voltak.

Irodalom

J. Özlem OKTAY ÇEREZCİ (2023): ÖZBEKİSZTÁN 6-8. YÜZYIL KERAMİK ESERLERİNDE BİTKİSEL SÜSLEME / AZ ÜZBEKISZTÁN 6. - 8. SZÁZADI KERÁMIAEDÉNEK VIRÁGDÍSZEI, Taskent