A Karcag-orgondaszentmiklósi csatkarika a magyar írástörténet mostohagyermeke. Egy eredetileg magyarok, majd kunok által használt temetőből származik. Bár jelei a székely írás jelei, az MTA rováskorpusza mégsem tárgyalta. Nem felelt meg az alfabetikus székely írásról alkotott prekoncepcióknak.
A Magyarságkutató Intézet által 2021-ben rendezett Ősi írásaink konferencián adta elő Katona Kiss Attila Újabb adatok a rovásírásos kun írásbeliség kérdéséhez c. előadását. A karcagi csatkarika rovásszövegét (1. ábra) és a párhuzamain lévő azonos szövegtöredékeket próbálta meg egy ismeretlen, török nyelvet rögzítő kun írás emlékeként eladni.
Egy nem létező (török nyelvű) kun népnek azonban saját (török) írása sem volt.
1. ábra. A karcagi csatkarikán a szójelekkel írt magas kő, magas égi kő mondat ismétlődik, a végén egy föld(je) szóval
A kun népnév ugyanis csupán a magyarság régi hun nevének változata. A ma kunnak nevezett néprészünk különféle sztyeppi népcsoportok (hunok, kipcsakok, sárga ujgurok stb.) egyesüléséből alakult ki még a keleti sztyeppén (1). A névadó hunok/kunok az V. és VII. század között egy Amur vidékén élő törzsszövetségből váltak ki (2). 986 körül a kitajok megtámadták a Pekingtől északnyugatra fekvő területeket, és valószínűleg ezzel indították el nyugat felé a kunokat is. 1008 táján csatlakoztak hozzájuk a szárik (sárga ujgurok), majd 1020 táján a kipcsakok is. A törzsszövetséget mindvégig a hunok vezették s az írásuk is nyilvánvalóan a hun írás volt. Azt pedig a fennmaradt hieroglifikus írásemlékek alapján tudjuk, hogy az ázsiai hunok a székely írás szójeles változatát alkalmazták. Egy sor, ezzel a hieroglifikus írással írt nyelvemléket hagytak ránk, amelyek kivétel nélkül magyarul szólalnak meg. A kínai-magyar közös szervezéssel készülő hun kiállításon nyilván be fognak mutatni néhány ázsiai hun írásemléket (3). Ezeket ugyanazzal a magyar hieroglif írással írták, mint amelyikkel a karcagi csatkarika szövegét is el lehet olvasni. A karcagi csatkarika szövegének képszerűbb változata is fennmaradt a szentgericei templom egyik mennyezetkazettájában, ami szintén azt erősíti meg, hogy ez a szöveg a magyar nyelvű hunok hagyatéka (egy magyar világmodell képszerű jeleiből alakult ki a karcagi körirat).
Azaz Katona Kiss Attila törekvése eleve kudarcra volt ítélve: a sohasem létezett török nyelvű kun rovásírást ő sem találhatta meg. Ez csak azért nem derült ki az előadásából, mert elhallgatta az általam feltárt és a Magyar hieroglif írás c. kötetben 2017-ben is közreadott szójeles olvasatot. A Magyarságkutató Intézetben pedig - a jelek szerint - nincs senki, aki képes lenne a rovológiai témájú történelemhamisítások ellenőrzésére és kijavítására.
Katona Kiss Attila előbb felsorolta azokat az eredménytelen próbálkozásokat, amelyek egy sosemvolt török nyelvű kun rovásírás szövegmutatványait próbálták meg azonosítani különféle emlékeken. Ezek egyike sem vezetett eredményre, ám az előadó számára ez nem volt elegendő figyelmeztetés.
Nyilvánvaló, hogy nem ellenőrizte a szükséges alapossággal Hakan Aydemir betűzéssel kapott török nyelvű olvasatát. Egyedül a szedesz-nek olvasott részletét (ami valójában a Föld szójele) vetette el, pedig az olvasat többi része is hibás. Egy szójelekkel írt szöveget nem lehet alfabetikusan elolvasni.
Abban minden szerző egyetért, hogy a felirat a székely írás jeleivel készült. Azonban, ha a székely írás segítségével el akarjuk olvasni a szöveget, akkor azonnal kiderül a török nyelvű olvasat sántasága. Nem az van odaírva, amit Hakan Aydemir és nyomában Katona Kiss Attila állítanak. A Hakan Aydemir által tévesen ögtür ötrü-nek olvasott szöveget a székely írás segítségével alfabetikusan csak m g k/ö m k/ö alakban betűzhetjük ki (balról jobbra). Aminek így betűzve semmi értelme sincs. Ám ha a magyar hieroglif írás szójeleivel olvassuk a csatkarika jeleit, akkor Magas égi kő, magas kő az olvasat. A karikán ez a szöveg ismétlődik, végül megtoldva egy Föld(je) szóval (2. ábra). Tökéletesen érthető és sok párhuzammal is rendelkező szöveg ez (4).
3. ábra. A kínai neolitikus tál belsejében egy isten fején a magas sar kő (mai magyarsággal a magas kő ura) mondat majdnem pontosan megfelel a karcagi csatkarikán lévő magas égi kő mondatnak
5. ábra. A szentgericei világmodell és a karcagi csatkarika megfelelő részletei
Jegyzet
(1) A Kun miatyánknak nevezett nyelvemlék csupán egy, a kunokhoz csatlakozott kipcsak csoport nyelvének maradványa lehet. Ahhoz, hogy a kunoknak nevet adó hunok évezredekkel ezelőtti nyelvére jellemzőnek ítélje bárki, további adatokra lenne szükség. Ilyenek azonban nincsenek. Vannak ellenben olyanok, amelyek azt bizonyítják, hogy a hunok/kunok már Kína közelében magyarul beszéltek és a székely írásnak a karcagi csatkarikán is azonosítható előzményét használták (3. és 6. ábra).
(2) Azt, hogy az Amur menti törzsszövetség népessége magyarul beszélt, egy Amur-menti sziklarajz mondata is alátámasztja (6. ábra).
(3) Remélhetőleg a kínai-magyar közös rendezésben készülő hun kiállítás szervezői megemlítik ezen ázsiai hun írásemlékek magyar olvasatát.
(4) A magas kő jelpár korai előfordulása egy kínai (azaz hun?) neolitikus tálon található (3. ábra).
Irodalom
Katona Kiss Attila: Újabb adatok a rovásírásos kun írásbeliség kérdéséhez (video)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése