A feltehetően III. Béla korában készült esztergomi oroszlános freskón lévő jelek (1. ábra) régen foglalkoztatják a kutatókat, ám tudományos igényű magyarázat nem született róluk. Abban látszik közmegegyezés, hogy az oroszlán mögött az égigérő fa (életfa, világfa) látható. Az oroszlán testén lévő jelekkel kapcsolatban voltak megalapozatlan találgatások, például Badinyi Jós Ferenc szerint sumér ékjelek vannak rajta. A jelekből összeállított világfa összetevőinek írásjel voltát azonban fel sem ismerték. A szójeleket alkalmazó magyar hieroglif írás és az ősvallási jelhasználat felfedezése tette lehetővé a freskó jeleinek teljesebb olvasatát. A jelen cikkben ezt az olvasatot adom közre.
Az ősvallási jelhasználatban a hieroglifákkal megjelölték (magyarázattal látták el) az ősvallási történetek legfontosabb szereplőit: az égig érő fát, a turult, a csodaszarvast és társaikat. Ez a szokás végső soron kőkori eredetű, több földrészen elterjedt és a hímes tojásokon, a fazekasjelek világában, valamint a magyar államcímerben ma is él. Az esztergomi elolvasható világfa ennek az egykor kiterjedt gyakorlatnak a maradéka.
A közelmúltban az akadémikus tudomány kebelében eredménytelenül lezajlott világfa vita időszerűvé tette a Pócs Éva által felvetett kérdés megválaszolását és ennek érdekében az esztergomi világfa elolvasását. Pócs Éva ugyanis azt állította, hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzete. Álláspontja szerint amit világfának vélnek egyesek, annak a világfa volta nem bizonyítható és az nem értelmezhető. A néprajzkutatók által kimutatott világfa - szerinte - idegenektől származó későbbi átvétel.
A helyzet azonban ennek éppen az ellenkezője. A világfa nem természethű, mint amit a kutatók keresnek, hanem jelszerű, azaz elolvasható és értelmezhető. A hieroglifákból kialakult székely jelek és a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók ismeretében a múzeumok polcain porosodó, különböző korokból való világfa ábrázolások magyar jelekkel írt szövege magyarul elolvasható és értelmezhető (1. ábra). Ez az íráshasználat arra utal, hogy valamikor a kőkor végén a magyar kultúra (ősvallás, nyelv, jelhasználat) meghatározó hatással volt az Eurázsiát és Amerikát benépesítő csoportokra.
Az esztergomi freskó fája ugyanúgy az elolvasható világfa jelenség képviselője, miként a magyar címer hármas halmon álló kettős keresztje, vagy a Bakay Kornél által közölt somogyvári ezüstgyűrű mondatjele is (2. ábra). Mivel egyik-másik esztergomi szójel a képszerűsége miatt a gyakorlatlan szem számára esetleg nem ismerhető fel könnyen, alább bemutatom néhány párhuzamukat.
Némelyik elolvasható világfa ábrázolás jellegzetessége, hogy "hármas gyökérzete" van, ami valójában a székely írás "g" betűjének előzménye, a magyar hieroglif írás ég szójele (1 - 4. ábra). E hieroglifa rögzíti az esztergomi freskó alulról induló olvasatának első szavát.
Az esztergomi világfa további szójeleit, a szár "növényi szár, úr" és a ten "élet, isten" hieroglifát talán nem kell a fentiekhez hasonló példákkal bemutatnom e cikkben. Az ismertebb hieroglifáink közé tartoznak, de akik mégsem ismernék, azok olvashatnak róla a Magyar hieroglif írás c. kötetben.
Jegyzetek
Wierdl Zsuzsa (2008): Az esztergomi oroszlán freskó-töredék restaurálása, Örökség, 12. évf. 1. sz.
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése